adozona.hu
MBH 2006.08.149
MBH 2006.08.149
Ha jogszabályi felhatalmazás alapján a kft. tagja a társaság nevében kártérítés megfizetése iránt terjeszt elő keresetet az ügyvezetőkkel, tagokkal szemben, a perindítás költségeinek megelőlegezése önmagában nem vezethet a kereset elutasításához, annak érdemi vizsgálata mellőzésével. [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 51. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi korlátolt felelősségű társaságot az 1989. december 19-én kelt létesítő okirattal az A. Kereskedelmi Vállalat, a II. rendű alperes és H. György alapították, a felperesi társaság tagja jelenleg a II. rendű alperes és H. György, a II. rendű alperes a társaság irányítását biztosító többségi befolyással rendelkezik. A felperest a cégbíróság 1990. február 6-án jegyezte be a cégjegyzékbe. 2000. február 1-től 2002. november 18-ig a társaság tagja volt az I. rendű alperes. A társaság ügyve...
MBH 2006.08.149 Ha jogszabályi felhatalmazás alapján a kft. tagja a társaság nevében kártérítés megfizetése iránt terjeszt elő keresetet az ügyvezetőkkel, tagokkal szemben, a perindítás költségeinek megelőlegezése önmagában nem vezethet a kereset elutasításához, annak érdemi vizsgálata mellőzésével.
A felperesi korlátolt felelősségű társaságot az 1989. december 19-én kelt létesítő okirattal az A. Kereskedelmi Vállalat, a II. rendű alperes és H. György alapították, a felperesi társaság tagja jelenleg a II. rendű alperes és H. György, a II. rendű alperes a társaság irányítását biztosító többségi befolyással rendelkezik. A felperest a cégbíróság 1990. február 6-án jegyezte be a cégjegyzékbe. 2000. február 1-től 2002. november 18-ig a társaság tagja volt az I. rendű alperes. A társaság ügyvezetői az alapítástól kezdődően önálló képviselettel rendelkeznek. H. György az alapítástól kezdve 2000. február 1-ig volt a felperes ügyvezetője. A II. rendű alperes szintén a társaság alapításától kezdve 2002. szeptember 29-ig volt ügyvezető. A III. rendű alperes 2000. február 1-től 2001. szeptember 28-ig volt az ügyvezető, míg a társaság jelenlegi ügyvezetője 2002. szeptember 29-től a IV. rendű alperes. A cég főtevékenysége ruha-, lábbeli-nagykereskedelem.A felperes nevében H. György tag - aki a felperesi társaság üzletrészeinek 45 %-os tulajdonosa - az Sz. Ügyvédi Irodának adott meghatalmazást az alperesek ellen kártérítés iránti per indítására és az eljárásban a jogi képviseletet ellátására. A jogi képviselő a keresetlevelet 2003. február 19-én nyújtotta be a Fővárosi Bírósághoz.
A felperes a keresetben az I. és a II. rendű alpereseket, mint a társaság volt, illetve jelenlegi tagjait egyetemlegesen 75.000.000,- Ft és ennek 2001. február 1. napjától számított 11 %-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 19. § (2) bekezdésére hivatkozással; a II. és a III. rendű alpereseket egyetemlegesen 25.000.000,- Ft és ennek 2001. január 3-tól számított évi 11 %-os kamata, míg a II. és a IV. rendű alpereseket egyetemlegesen 25.000.000,- Ft és ennek 2002. december 10. napjától számított évi 11 %-os kamata megfizetésére kérte kötelezni, mint a társaság jelenlegi, illetve volt képviselőit a Gt. 29. § (1) bekezdésére hivatkozással; továbbá a Ptk. 339. § (1) és 344. § (1) bekezdésére is alapította igényét; kérte az alperesek perköltségben való marasztalását is.
A keresetében előadott tényállás szerint az 1990-ben a cégjegyzékbe bejegyzett felperesi társaság elsősorban sportruházat és egyéb sportcikkek kiskereskedelmével foglalkozik. A társaságnak átmenetileg volt tagja az I. rendű alperes, amely társaság a II. rendű alperes tulajdonában és érdekeltségében áll. Az I. rendű alperes 1998. január 26-i cégbejegyzésétől az A. termékek kizárólagos védjegyhasználati joga a felperestől az I. rendű alpereshez került. Ezt az alperesek, mint a felperesi társaság tagjai, illetve ügyvezetői több lépésben készítették elő. Ennek keretében a keresetben részletesen kifejtettek szerint a felperesre nézve előnytelen szerződéseket kötöttek, aminek következtében a felperesnél likviditási gondok jelentkeztek. A felperes bérleményeit is az I. rendű alperes vette át, és a felperes a tulajdonában álló ingatlant is elidegenítette. Ezzel párhuzamosan az I. rendű alperes milliárdos céggé nőtte ki magát. Előadása alátámasztására a keresetéhez okiratokat csatolt, egyebek mellett a kereset benyújtását megelőzően, 2003. január 21. napján megtartott felperesi taggyűlésről felvett jegyzőkönyvet.
Az elsőfokú bíróság az ügyben 2003. július 10. napjára tárgyalást tűzött ki; a keresetlevelet és annak mellékleteit az alperesek részére kézbesítette.
A felperesi társaság képviseletében dr. K. Tamás ügyvéd 2003. július 8-án "előkészítő irat és keresetmódosítás" megjelölésű beadványt terjesztett elő, amelyhez csatolta a felperes cégjegyzékbe bejegyzett ügyvezetőjének, jelen per IV. rendű alperesének a társaság nevében adott meghatalmazását.
Az előkészítő iratában azt kérte, hogy dr. Sz. Miklós ügyvédet a per tárgyalásából zárja ki a bíróság, mivel H. György a felperesi társaság kisebbségi tulajdonosa több pert indított a felperes ellen, amelyben H. György képviseletét dr. Sz. Miklós látta el. Álláspontja szerint ezért dr. Sz. Miklós azzal, hogy a jelen perben a felperes képviseletében keresetet nyújtott be, megsértette az 1998. évi XI. törvény (Üt.) 25. §-ának azon előírását, amely szerint az ügyvéd megbízójával szemben megbízást mástól nem vállalhat.
Hivatkozott továbbá arra, hogy a 2003. január 21-én tartott taggyűlésen a tagok 6/2003. (01.21.) és 8/2003. (01.21.) számon határoztak arról, hogy az ügyvezető a taggyűlés által megszavazott perek indítása tekintetében egy pártatlan ügyvédi irodát bíz meg a társaság képviseletével. A jegyzőkönyv nem határozati formában olyan megjegyzést is tartalmaz ugyan, hogy a felperes képviseletét az Sz. Ügyvédi Iroda lássa el, azonban a taggyűlésen H. György tagot az Sz. Ügyvédi Irodából dr. N. Gábor ügyvédjelölt képviselte, amiből az következik, hogy ez az ügyvédi iroda pártatlannak nem tekinthető. A félreértések elkerülése végett azonban 2003. február 18-án a felperes felmondta az Sz. Ügyvédi Irodával - a társaság álláspontja szerint létre sem jött - megbízási szerződést, amelyet az ügyvédi iroda 2003. február 19-én átvett. Mindezekre tekintettel dr. Sz. Miklós ügyvéd a 2003. február 19-én előterjesztett keresetet megfelelő meghatalmazás nélkül nyújtotta be a bírósághoz. Hivatkozott továbbá arra is, hogy ugyanezen a taggyűlésen 4. sorszám alatt a társaság azt is elhatározta, hogy H. György ellen is pert kell indítani az ügyvezetői tevékenységével a társaságnak okozott kár megtérítése iránt. A társaság képviseletében eljáró ügyvéd azonban ezen per megindítását elmulasztotta, amely ugyancsak arra utal, hogy a perben a társaság pártatlan képviselete tőle nem várható el.
A kereset tekintetében úgy nyilatkozott, hogy az I. és a II. rendű alperesek ellen benyújtott keresetet változatlan formában fenntartja, míg a III. és a IV. rendű alperesek ellen előterjesztett keresettől a Pp. 160. § (1) bekezdése alapján a per érdemi tárgyalása előtt eláll. Előkészítő irata és keresetmódosítása alátámasztására okiratokat csatolt.
A 2003. július 10. napjára kitűzött tárgyaláson a felperes képviseletében az Sz. Ügyvédi Irodából dr. N. Gábor volt jelen, az alpereseket dr. R. István képviselte, a jegyzőkönyv tanúsága szerint. A felperes jogi képviselője keresetét akként módosította, hogy azt valamennyi alperessel szemben a Gt. 51. § (5) bekezdése alapján tartja fenn.
Az elsőfokú bíróság ezen a tárgyaláson végzésével a perből a felperest képviselő dr. Sz. Miklós ügyvédet kizárta; majd rögzítette, hogy a tárgyalóteremben jelen levő dr. K. Tamás a felperes képviseletében úgy nyilatkozott, hogy a keresetet az általa előterjesztett írásbeli keresettel egyezően tartja fenn azzal, hogy annak jogalapja nem a Gt. 51. § (5) bekezdése, hanem változatlanul a 19. és 29. §-ok, a III. és a IV. rendű alperesekkel szemben pedig a per megszüntetését indítványozta.
Az alperesi jogi képviselő a módosított kereset elutasítását kérte a perindítási határidő túllépésére hivatkozással. A kártérítés összegszerűsége vonatkozásában akként nyilatkozott, hogy az kidolgozatlan.
Az elsőfokú bíróság ezt követően a tárgyalást berekesztette és a - 2005. június 14. napján kelt 15. sorszámú végzésével kijavított - 2003. július 10. napján kelt 30.G.40.193/2003/4. számú ítéletében a felperes keresetét elutasította. Kötelezte, hogy a II. és a III. rendű alpereseknek 15 napon belül fizessen meg 20.000 - 20.000,- Ft perköltséget.
Határozata indokolása szerint a felperes a keresetét a Gt. 51. § (5) bekezdésére alapította. A felperessel szemben több perben is dr. Sz. Miklós képviselte H. Györgyöt, őt az elsőfokú bíróság a perből kizárta, ezt követően elfogadta dr. K. Tamás ügyvéd ügyvédi meghatalmazását, amelyet a II. rendű (helyesen IV. rendű) alperes, mint a felperes ügyvezetője írt alá. A Gt. 51. § (5) bekezdésére alapított kereset elutasításának indokaként az elsőfokú bíróság ítélete azt tartalmazza, hogy H. György már eleve nem indíthatott volna pert erre hivatkozással, mert saját volt jogi képviselője előadása szerint a perindítás költségei közé tartozó lerovandó illetéket a Gt. kógens előírásával szemben nem a felperesi gazdasági társaság, hanem H. György rótta le.
A Gt. 19. § (2) bekezdésére és 29. § (1) bekezdésére alapított kereset elutasításának indoka az volt, hogy a keresetlevél alapján a felperes maga a sértett társaság, és az elsőfokú bíróság álláspontja szerint e szakaszokra hivatkozással a gazdasági társaság a perindítás alanya nem lehet.
Az ítélet ellen a felperes nevében 2003. július 28. napján 5. sorszám alatt H. György tag fellebbezést nyújtott be, amelyben elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján, másodlagosan a 252. § (3) bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte azzal, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 252. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú bíróságnak más tanácsát jelölje ki a megismételt eljárásra; harmadlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását kérte a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján akként, hogy a másodfokú bíróság marasztalja az alpereseket a kereseti kérelemben foglaltak szerint.
Érdemben arra hivatkozott, hogy mint kisebbségi tag a Gt. 51. § (5) bekezdésére alapította a keresetét, amely perbeli legitimációt teremt a kisebbség számára, akik a társaság igényét maguk érvényesíthetik. Mivel a magyar jog a perbizomány intézményét nem ismeri, így ez a jogszabályhely a társaság nevében való perindításról és nem a társaság javára történő perindításról szól. Jelen perben tehát a társaság - Gt. 51. § (5) bekezdésén alapuló - törvényes képviselője a kisebbségi tag, azaz H. György. Erre tekintettel jogszerűen adhatott jogi képviseletre vonatkozó meghatalmazást a Sz. Ügyvédi Irodának. Nem helytálló az elsőfokú ítélet Üt. 25. § (1) bekezdésére való hivatkozása sem, mert az kizárólag azt az esetet tiltja, ha az ügyvéd a megbízójával szemben vállalja egy új ügy ellátását, tehát kizárólag az sértené az Ügyvédi Törvény hivatkozott jogszabályhelyét, ha az eljáró ügyvéd H. Györggyel szemben vállalt volna ügyet. Az elsőfokú bíróság azzal az eljárási hibával, amely szerint a felperes képviseletének jogát nem a kisebbségi tagnak, hanem az ellenérdekelt ügyvezetőnek adta meg, egyúttal megsértette a Pp. 49. § (2) és (3) bekezdéseit.
Arra az esetre, ha a másodfokú bíróság az elsődleges fellebbezési kérelmet nem tartaná megalapozottnak, kifejtette, hogy a perben kereshetőségi probléma nem merülhet fel, mert a kereshetőség fennállta azt jelenti, hogy a felperes az anyagi jogi jogosultja az általa érvényesített igénynek. Ellenkező esetben valóban a keresetet elutasító döntést kell hozni. Jelen esetben azonban nem erről van szó, tekintettel arra, hogy az igényt az érvényesítette a perben, aki annak valóban az anyagi jogi jogosultja, azaz a társaság. Kereshetőségi probléma csak akkor állhatott volna fenn, ha H. György a saját nevében terjesztette volna elő az igényt.
Álláspontja szerint bár több hatályon kívül helyezési ok is fennáll, harmadlagosan mégis az ítélet megváltoztatását kérte arra figyelemmel, hogy az ítélet érdemben megalapozatlan.
Fellebbezésében végül utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság nem tekintette képviseletre jogosultnak a Gt. 51. § (5) bekezdése alapján eljáró H. Györgyöt, ezzel szemben a felperes képviseletére jogosultnak tekintette a IV. rendű alperest, mint a társaság ügyvezetőjét, aki a felperessel szemben álló fél a perben. Ez azt jelenti, hogy az elsőfokú bíróság nem tette lehetővé, hogy a felperes a jogait a Gt. 51. § (5) bekezdése szerinti képviselője útján gyakorolja, ami megalapozza a Pp. 9. § (2) bekezdésében foglalt ügyészi fellépést.
H. György tag által az ítélet ellen benyújtott fellebbezéssel egyidejűleg a 4. sorszámú, a jogi képviselőt a perből kizáró végzés ellen az eljárásból kizárt jogi képviselő is fellebbezést nyújtott be, amelyet az elsőfokú bíróság 7. sorszám alatt hivatalból elutasított. A 7. sorszámú végzés ellen benyújtott kijavítási kérelmet az elsőfokú bíróság 11. sorszámú végzésével szintén elutasította. E végzések ellen benyújtott fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla 2004. október 26. napján 14.Gf.40.222/2004/2. szám alatt hozott végzést, amelyben a 11. sorszámú végzést hatályon kívül helyezte, a 7. számú végzést megváltoztatta és végül a jogi képviselő kizárásáról rendelkező 4. sorszámú végzést is hatályon kívül helyezte a Pp. 258. § (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával.
A II. és a III. rendű alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes perköltségben való marasztalását kérték.
Az I. és a IV. rendű alperesek ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A fellebbezést alaposnak találta a Fővárosi Ítélőtábla.
Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében nem állapított meg tényállást, és helytelen jogi következtetéssel utasította el a keresetet.
Helytállóan hivatkozott a felperes a fellebbezésében arra, hogy a Gt. 51. § (5) bekezdésében előírt feltételek fennállása esetén a társaság nevében a kisebbségi tag jogosult a kereset benyújtására, jogi képviselő meghatalmazására.
Önmagában az a tény, - amelyre lényegét tekintve az elsőfokú bíróság az ítéletét alapította -, hogy a perindítás költségeit nem a társaság előlegezte, nem vezethet a kereset elutasításához a másodfokú bíróság álláspontja szerint. Az elsőfokú bíróság ítélete ezért érdemben megalapozatlan.
E körben rámutat a Fővárosi Ítélőtábla, hogy ennek a kérdésnek a kereset elbírálása szempontjából nincs jogi relevanciája, mert a felperes részére utóbb az elsőfokú bíróság illetékfeljegyzési jogot engedélyezett.
Mivel az elsőfokú ítélet a fentiek alapján felülbírálatra alkalmatlan, a Fővárosi Ítélőtábla azt - a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte,
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak el kell bírálnia a felperes Gt. 51. § (5) bekezdésére hivatkozással fenntartott keresetét, amely szerint ha a gazdasági társaság legfőbb szerve elvetette azt az indítványt, hogy a társaságnak a tagok a vezető tisztségviselők vagy a felügyelő bizottsági tagok, illetve a könyvvizsgáló ellen támasztható követelése érvényesítésre kerüljön, továbbá, ha a társaság legfőbb szerve a szabályszerűen bejelentett ilyen indítvány tárgyában a határozathozatalt mellőzte, a leadható szavazatok legalább egytized részét képviselő tagok (részvényesek) a követelést a legfőbb szerv ülésének napjától számított harminc napon belül - jogvesztés terhe mellett - a gazdasági társaság nevében bírósági keresettel maguk érvényesíthetik.
A felperes a keresetleveléhez csatolta az általa hivatkozott 2003. január 21. napján megtartott taggyűlés jegyzőkönyvét. Ennek alapján az elsőfokú bíróságnak elsődlegesen azt kell vizsgálnia, hogy a Gt. 51. § (5) bekezdésében írt feltételek fennállnak-e, a keresetben megjelölt igény vonatkozásában az indítványt a taggyűlés elvetette-e, illetőleg e tárgyban mellőzte-e a határozat hozatalát. Ettől függően kell az elsőfokú bíróságnak a keresetet érdemben elbírálnia.
Határozata jellegére tekintettel Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú eljárásban a felperes és a jogi képviselővel eljáró II. és III. rendű alperesek ügyvédi munkadíjból álló költségét csak megállapította, annak mértékét a kereset benyújtásának időpontjára tekintettel a 8/2002. (III. 30.) IM rendelet alapján mérlegeléssel állapította meg; az ügyvédi munkadíj az általános forgalmi adót tartalmazza. Megállapította továbbá a felperes illetékfeljegyzési jogára tekintettel le nem rótt fellebbezési eljárási illeték összegét is.
(Fővárosi Bíróság G.40.193/2003/4.
Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.077/2006/3.)