adozona.hu
EH 2005.1379
EH 2005.1379
Az iskola fenntartója nem lehet alanya a fejlesztési támogatással kapcsolatos jogviszonynak, a neki átutalt összeggel a szakképzési hozzájárulás adónemben fennálló kötelezettség nem csökkenthető [1996. évi LXXVII. tv. 2. §, 5. §, 4. §; 1993. évi LXXIX. tv. 37. §, 29. §; 1991. évi XVIII. tv. 3. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1998. május 12-én és 1999. június 11-én megállapodást kötött a M. Alapítvány (továbbiakban: Alapítvány) K. Szakközépiskolájával (továbbiakban: Iskola) fejlesztési támogatás kifizetésére azzal, hogy ezt az Iskola a szakképzés tárgyi feltételeinek javítására használja fel. Az összegeket az Alapítvány bankszámlájára utalta át, és a szakképzési hozzájárulási kötelezettségét 1998 évben 2 208 000 Ft-tal, 1999. évben 2 530 000 Ft-tal csökkentette.
Az adóhatóság a felperesnél átfogó ellen...
EH 2005.1379 Az iskola fenntartója nem lehet alanya a fejlesztési támogatással kapcsolatos jogviszonynak, a neki átutalt összeggel a szakképzési hozzájárulás adónemben fennálló kötelezettség nem csökkenthető [1996. évi LXXVII. tv. 2. §, 5. §, 4. §; 1993. évi LXXIX. tv. 37. §, 29. §; 1991. évi XVIII. tv. 3. §].
A felperes 1998. május 12-én és 1999. június 11-én megállapodást kötött a M. Alapítvány (továbbiakban: Alapítvány) K. Szakközépiskolájával (továbbiakban: Iskola) fejlesztési támogatás kifizetésére azzal, hogy ezt az Iskola a szakképzés tárgyi feltételeinek javítására használja fel. Az összegeket az Alapítvány bankszámlájára utalta át, és a szakképzési hozzájárulási kötelezettségét 1998 évben 2 208 000 Ft-tal, 1999. évben 2 530 000 Ft-tal csökkentette.Az adóhatóság a felperesnél átfogó ellenőrzést végzett 1998. és 1999. évekre vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság társasági adó, nyugdíjbiztosítási alapot megillető járulékok, munkaadói járulék, rehabilitációs hozzájárulás, szakképzési hozzájárulás és magánnyugdíjpénztári tagdíj vonatkozásában a felperes javára 435 658 Ft, terhére 4 834 980 Ft adókülönbözetet állapított meg, amiből 4 752 646 Ft-ot adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest 4394 Ft adóbírság, 2 990 159 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában a munkaadói járulék adónemben a felperes javára megállapított 44 000 Ft adókülönbözet összegét törölte, az elsőfokú határozat egyéb rendelkezéseit hatályában fenntartotta. Az alperes határozatával - korábbi határozatát módosítva - törölte a felperes terhére társasági adónemben megállapított 8000 Ft adókülönbözetet.
A felperes keresetében az elsőfokú és másodfokú határozatok 5. pontjával kapcsolatos érdemi döntést vitatta. E körben kérte a határozatok megváltoztatását akként, hogy 1998. és 1999. év vonatkozásában szakképzési hozzájárulás és társasági adónemekben terhére adókülönbözet, adóhiány és ezek jogkövetkezményei nem állapíthatók meg.
A kereset által vitatott körben az alperes a döntését az 1996. évi LXXVII. törvény (továbbiakban: Szht.) 5. § (1) bekezdés és (2) bekezdés a) pontjában, az 1993. évi LXXIX. törvény (továbbiakban: Ktv.) 37. § (1) bekezdésében, a Ptk. 29. §-ában, az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 3. § (3) bekezdésében, az 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 8. § (1) bekezdés n) pontjában, 7. § (7) bekezdésében foglaltakra alapította. Döntését azzal indokolta, hogy a megállapodásokat a felperes ténylegesen nem az iskolával, hanem az alapítvánnyal kötötte meg. Nem az iskola, hanem az alapítvány javára teljesített, amely a fejlesztési támogatás címén kifizetett összegeket nem kizárólag a szakképzés tárgyi feltételeinek javítására használta fel. Ezért a felperes a kifizetésekkel nem csökkenthette a szakképzési hozzájárulás adónemben fennálló kötelezettségét. A kifizetéseket emiatt ellenérték nélküli pénzeszköz átadásnak kell tekinteni, ami az adózás előtti eredményt növeli, és társasági adókülönbözetet is eredményez.
A felperes a keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy a megállapodások közte és az Iskola között jöttek létre. A 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése sem jogosítja fel az alperest ellenkező megállapítások megtételére. A fejlesztési támogatás átutalását követően nincs ráhatása arra, hogy azt az iskola miként használja fel.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, ezért az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal akként változtatta meg, hogy elrendelte a szakképzési hozzájárulás adónemben megállapított 4 738 000 Ft adóhiány és a hozzá tartozó késedelmi pótlék, valamint a társasági adónemben 1999. évre megállapított 74 000 Ft adókülönbözet törlését. Az Art. 1. § (7) bekezdésének alkalmazásával kialakított jogi álláspontja szerint a megállapodások a felperes és az Iskola között érvényesen létrejöttek, ezek alapján a felperes szabályszerűen teljesített. Az egyes alaki hibák (a hibás adószám és bankszámlaszám, az aláírási jogosultsággal nem rendelkező képviselő eljárása), illetve az, hogy az alapítvány és az iskola nem elkülönült gazdálkodási egység, a felperesnek nem róható fel. Az elfogadott fejlesztési támogatás felhasználására a felperesnek nem volt ráhatása. Rögzítette azt is, hogy az alapítvány is, mint oktatási intézményt fenntartó, jogosult volt a szakképzési hozzájárulás elfogadására.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Szht. 4. § (2) bekezdés d) pontjában, 5. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltaknak.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Szht. 2. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében a felperes szakképzési hozzájárulásra kötelezett volt. A szakképzési hozzájárulást az 1993. évi LXXVI. törvény (továbbiakban: Szt.) 17. és 27. §-a alapján kötött együttműködési megállapodás alapján gyakorlati képzéssel is teljesíthető [Szht. 4. § (1) és (2) bekezdés a) pontja].
Az Szht. 5. § (1) bekezdés és (2) bekezdés a) pontja értelmében, aki nem szervez a 4. § szerinti gyakorlati képzést, köteles bruttó kötelezettségét - a (2) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - az állami adóhatóságnál vezetett szakképzési hozzájárulás számlára befizetni. Az (1) bekezdés szerinti hozzájárulásra kötelezett a bruttó kötelezettségét csökkentheti a szakképző iskola számára együttműködési megállapodás alapján nyújtott, egyéb ráfordításként elszámolt fejlesztési támogatás összegével, amely azonban csak a bruttó kötelezettség legfeljebb 75%-ának megfelelő mértékig vehető figyelembe kötelezettségcsökkentő tételként. A 9/1997. (IV. 28.) MüM rendelet 4. § (1) bekezdése és a 17/1999. (IV. 2.) OM rendelet 4. § (1) bekezdése értelmében fejlesztési támogatás az a támogatás, amit a szakközépiskola az Szht. 4. § (2) bekezdés d) pontja, 5. § (2) bekezdés a) pontja alapján kaphat a hozzájárulásra kötelezettől.
Az ismertetett kogens adójogi jogszabályi rendelkezésekből következően együttműködési megállapodás csak iskolával köthető, támogatás csak iskolának nyújtható. Az iskola fenntartója nem lehet alanya a fejlesztési támogatással kapcsolatos szerződéses jogviszonynak. Annak teljesítésébe nem avatkozhat be, a támogatás felett sem részben, sem egészben nem rendelkezhet, mivel azt egy másik jogi személy számára kell kifizetni ahhoz, hogy a jogszabályi feltételek teljesüljenek. Az iskola a Ktv. 37. § (1) bekezdése, 29. §-a értelmében jogi személy, amely az Sztv. 3. § (3) bekezdése alapján az Sztv. hatálya alá tartozó szervezet, ebből következően e törvény szerinti beszámolási, könyvvezetési, nyilvántartási kötelezettséggel tartozik.
Az iratokból megállapítható, felperes által sem vitatott - ezért a felülvizsgálati eljárás során irányadónak tekintett - tényállás szerint a megállapodásokban a felperessel szerződő fél címeként, adószámaként, bankszámlaszámaként az Alapítvány címe, adószáma és bankszámlaszáma került feltüntetésre. A megállapodásokat az a személy írta alá, aki az alapítvány képviseletére jogosult, de az iskola nevében érvényesen szerződéseket nem köthet. Az összegek kifizetésére, átutalására ténylegesen az alapítvány javára került sor, melynek bankszámlája, könyvelése, gazdálkodása nem különült el a felperesétől, amely nem volt jogosult a hozzájárulás befogadására. Ezen kívül az is megállapítható, hogy az alapítvány az átutalt összeget nem kizárólag a szakképzés tárgyi feltételeinek javítására használta fel, hanem abból fedezte a működése során felmerült dologi költségeit is.
A jogvita eldöntésére irányadó tényállásnak és a jogszabályi rendelkezéseknek az egybevetéséből okszerűen és jogszerűen kizárólag az következik, hogy a felperes nem a szakképző iskola számára nyújtott támogatást, így az általa átutalt összegekkel adókötelezettségét nem csökkenthette. A szakképzési hozzájárulás adónem, adó befogadására az Alapítvány nem jogosult.
Az adókötelezettség teljesítésének vizsgálatánál nincs jelentősége az adózó jó-, avagy rosszhiszeműségének. E körben magatartását az adóhatóság csak azzal értékelhette, hogy vele szemben bírságot nem szabott ki.
Mivel fejlesztési támogatást a jogi személy iskola a szakképzési hozzájárulásra kötelezett felperestől nem kapott, a felperes az átutalt összegekkel nem jogszerűen csökkentette az e adónemben fennálló kötelezettségét, ezért a terhére megállapított adókülönbözet jogszerű. A Tao. tv. 8. § (1) bekezdés n) pontja alapján az alapítvány számára kifizetett összegeket az adóhatóság jogszerűen tekintette visszafizetési kötelezettség nélkül adott, pénzügyileg rendezett olyan támogatásnak, ami az adózás előtti eredményt növeli.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította [Pp. 275. § (4) bekezdése].
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.071/2005/5. sz.)