adozona.hu
BH 2006.6.202
BH 2006.6.202
Vámszerv nem minősíthető vámadósnak - Árutovábbítási eljárásban az összkezesség vállalásra vonatkozó szabályok értelmezése [2913/92/EGK Rendelet a közösségi vámkódex létrehozásáról 96. Cikk (1) bekezdése, 203. Cikk, 221. Cikk, 233. Cikk (3) bekezdése].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes meghatalmazottja útján 2004. június 10-én, 16-án, 18-án, július 7-én, 16-17-én és 27-én a L.-i Vámhivatalnál rizsszállítmányok tekintetében közösségi külső árutovábbítási eljárást kezdeményezett, amelyhez garanciaként a részére összkezesség-vállalási engedélyéhez kiadott TC 31 kezességi tanúsítvány szolgált. Az árutovábbítási okmányon főkötelezettként a felperes került megjelölésre, rendeltetési vámhivatalként pedig a Ny.-i, illetve a D.-i T. Fővámhivatal.
Az L.-i Vámhivatal keres...
BH 2006.6.202 Vámszerv nem minősíthető vámadósnak - Árutovábbítási eljárásban az összkezesség vállalásra vonatkozó szabályok értelmezése [2913/92/EGK Rendelet a közösségi vámkódex létrehozásáról 96. Cikk (1) bekezdése, 203. Cikk, 221. Cikk, 233. Cikk (3) bekezdése].
A felperes meghatalmazottja útján 2004. június 10-én, 16-án, 18-án, július 7-én, 16-17-én és 27-én a L.-i Vámhivatalnál rizsszállítmányok tekintetében közösségi külső árutovábbítási eljárást kezdeményezett, amelyhez garanciaként a részére összkezesség-vállalási engedélyéhez kiadott TC 31 kezességi tanúsítvány szolgált. Az árutovábbítási okmányon főkötelezettként a felperes került megjelölésre, rendeltetési vámhivatalként pedig a Ny.-i, illetve a D.-i T. Fővámhivatal.Az L.-i Vámhivatal keresési eljárást kezdeményezett és felszólította a felperest az árubemutatás megtörténtének igazolására. A felperes benyújtotta a TRKO "A" példányát és a TC 11 "bemutatási igazolás"-t. Ezeken az okmányokon bélyegzőlenyomat szerepel számmal, dátummal, a bemutatás helye, ténye, a vizsgálat eredménye, a rendeltetési vámhivatal bejegyzéseire vonatkozó rovatok kitöltetlenek.
Mivel a rendeltetési vámhivatalok az eljárás lezárulását nem erősítették meg, az alternatív bizonyítékként benyújtott okmányokon a záradékolás nem volt szabályszerű, a L.-i Vámhivatal ismételten keresőlevelet és utólagos vizsgálati megkeresést bocsátott ki a D.-i T. valamint a B.-i T. Fővámhivatalok felé. E szervek azt közölték, hogy az okmányok az illetékes hatóságnál nem kerültek bemutatásra és az okmányokon lévő "pecsét hamisnak látszik, vagy hamisított", "a pecsét visszaélés alapján került oda".
A L.-i Vámhivatal határozataiban a felperest, mint egyetemleges vámadóst - vámáru vámfelügyelet alóli jogellenes elvonása miatt - összesen 22 228 268 Ft vámtartozás megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezései folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Döntését a Tanács 1992. október 12-ei 2913/92/EGK Rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (továbbiakban: Vámkódex) 96. Cikk (1) bekezdésében, 203. Cikkében, 221. Cikkében, 233. Cikk (3) bekezdésében, a bizottság 1993. július 2-ai 2454/93/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról (továbbiakban: EKVHR) 379. Cikk (1) bekezdésében, 859. Cikkében, 876/a. Cikkében foglaltakra alapította.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes a tényállást nem tisztázta, döntése megalapozatlan, nem felel meg a Vámkódex 203. Cikk (3) bekezdésében, 211. Cikk (1) bekezdésében, 213. Cikkében, 221. Cikk (1) bekezdésében, 218. Cikk (3) bekezdésében foglaltaknak.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes a tényállást teljes körűen felderítette. A vámadósok körét (főkötelezett, címzett, fuvarozó) helyesen állapította meg. A vámtisztviselő, illetőleg az eljáró vámszerv nem minősíthető vámadósnak, a vámfizetési kötelezettséget eredményező árubemutatás elmulasztásában nem tekinthető közreműködőnek. A felperes a Vámkódex 96. Cikk (2) bekezdése és a 213. Cikk alapján a főkötelezett, a címzettel és a fuvarozóval együtt egyetemlegesen felelős a vámtartozásért. A felperesnek vámfizetési kötelezettsége keletkezett az árubemutatási kötelezettség elmulasztása, a vámáru vámfelügyelet alóli jogellenes elvonása miatt. A felperes bizonyítási kötelezettségének a közigazgatási és peres eljárásban nem tett eleget, az áru bemutatásának tényét nem bizonyította. Az alperes által elkövetett eljárási jogszabálysértések pedig az ügy érdemi eldöntésére nem hatottak ki, nem adnak alapot a határozatok hatályon kívül helyezésére.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését. Azzal érvelt, hogy az alperes határozata és a jogerős ítélet nem felel meg az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 26. §-ában, a Pp. 3. § (5) bekezdésében, 193. §-ában, 195. § (1) bekezdésében, a Vámkódex 203. Cikk (3) bekezdésében, 213. Cikkében, 221. Cikk (1) bekezdésében foglaltaknak. Vitatta a perköltség összegét is. Jogi álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.759/2000/13. számú és a Fővárosi Bíróság 13. K. 33.900/2004/5. számú ítéletében foglaltakra.
Az alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A külső árutovábbítási eljárás befejeződik, és a jogosult teljesíti a kötelezettségét, ha az eljárás alá vont árut és a szükséges okmányokat a rendeltetési vámhivatalnál az erre az eljárásra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően bemutatja (Vámkódex 92. Cikk). Az árutovábbítási művelet az árutovábbítási nyilatkozatba bejegyzett vámhivataltól eltérő vámhivatalban is befejeződhet. A rendeltetési vámhivatal kérelmére bemutatási igazolást állít ki (EKVHR 361. Cikk (4) bekezdése, 362. Cikk). Az eljárás befejeződésének ellenőrzése során a főkötelezettnek kell szolgáltatnia a bizonyítékot. Az eljárás befejeződésének igazolására alkalmas bizonyíték a rendeltetési tagállam vámhatóságai által hitelesített olyan okmány, amely azonosítja az árukat és megerősíti, hogy azokat bemutatták a rendeltetési vámhivatalban. [EKVHR 365. Cikk (1) és (2) bekezdése] A vámhatóságnak a keresési eljárást a Vámkódex és az EKVHR, valamint a 2003. évi CXXVI. törvény 2. § (5) bekezdése értelmében az Áe. szabályai alapján kell lefolytatnia. Ennek során tisztáznia kell, hogy az árutovábbítási eljárás rendben befejeződött-e, illetve a befejeződésének bizonyítéka hamis volt-e vagy sem (365., 366. Cikk).
A felperes által benyújtott bizonyítékok mindegyikén vámhatósági bélyegzőlenyomat szerepel, és az iratokból megállapíthatóan az indító vámhivatal a számítógépes nyilvántartására hivatkozással az okiratok szerinti tételeket kivezetettnek tekintette. Az olyan papír alapú, vagy elektronikus okirat, amelyen a vámhatóság hivatalos bélyegzőlenyomata, pecsétje található, és amelyet a közigazgatási szerv ügykörén belül állít ki, közokiratnak minősül és a benne foglalt adatokat, tényeket teljes bizonyító erővel igazolja (Pp. 195. §).
A Legfelsőbb Bíróság az e perbelihez hasonló ténybeli és jogi megítélésű ügyben már rámutatott arra, hogy az olyan nyilvántartások, illetve adatok, amelyek az ügyfél által nem ellenőrizhetőek - ezáltal adott esetben vitássá sem tehetőek -, önmagukban nem alkalmasak hatósági határozatba foglalt tényállítások kétséget kizáró igazolására, illetőleg ha, és amennyiben bizonyítékként a vonatkozó szabályozás értelmében csak közokirat fogadható el, annak hitelességét a bélyegzőlenyomat hamis vagy hamisított voltára hivatkozással kétségbe vonni csak szakvélemény alapján lehetséges (EBH 2000/2. 375.). A hatósági eljárásban felhasznált okiraton lévő pecsét hamis vagy hamisított voltát, illetve azt, hogy visszaélés alapján került az okmányra, a vámhatóságnak kell igazolnia. Csupán ennek alapján rögzítheti, hogy a főkötelezett által benyújtott közokiratnak minősülő okirati bizonyíték nem igazolja az eljárás befejeződését.
A Legfelsőbb Bíróság szerint nem elfogadható az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontja, mely szerint e körben a vámhivatalt további bizonyítás nem terhelte. Egyetért azonban a Legfelsőbb Bíróság azzal, hogy ha a vámhatóság eleget tesz a közokiratok hiteltelenségére vonatkozó bizonyítási kötelezettségének, és a felperes, mint főkötelezett nem tud az EKVHR 365. Cikkében foglaltaknak megfelelő bizonyítékkal szolgálni, a felelősség alól nem mentesülhet.
A Legfelsőbb Bíróság osztja az elsőfokú ítéletben kifejtett azon jogi álláspontot is, mely szerint a Vámkódex egyetemlegességre vonatkozó rendelkezése nem tér el a Ptk. 337. § szerinti rendelkezés tartalmától.
A Vámkódex 203. Cikk (3) bekezdése alapján az alperes jogszerűen és teljes körűen határozta meg az adósok körét, amelyek körébe nem tartozik az eljáró vámszerv vagy annak dolgozója, tisztviselője [2003. évi CXXVI. törvény 1. § (3) bekezdés 9. pont, Vámkódex 213. Cikk, 96. Cikk (2) bekezdés].
A kifejtettekre figyelemmel - a Pp. 275. § (4) bekezdése és a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján - a jogerős ítéletet és az alperes határozatát az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
Az új eljárás során a vámhivatalnak figyelemmel kell lennie arra, hogy közokirat hamis, hamisított voltát, azzal való visszaélés tényét, idejét, az elektronikus visszajelzés és számítógépes nyilvántartás alaki és tartalmi hiteltelenségét az alperesnek kell bizonyítania, mivel ezek ügykörén belül kerültek kibocsátásra. Ezt meghaladóan azonban a bemutatás igazolása a felperes kötelezettsége.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.198/2005. sz.)