adozona.hu
EH 2005.1197
EH 2005.1197
I. A jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntettét tettesként pénzügyi intézmény alkalmazottja is elkövetheti [Btk. 298/D. §]. II. Magyarországon fiókteleppel nem rendelkező külföldi pénzügyi intézmény határon átnyúló szolgáltatás keretében ügynöki tevékenységet nem folytathat [Btk. 298/D. §; Hpt. 3. § (1) bek., 3/A. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A városi bíróság a - másodfokon jogerőre emelkedett - ítéletével a II. r. terhelttel szemben a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntette miatti eljárást megszüntette, és nevezettet megrovásban részesítette.
A megállapított tényállás szerint 1990. év elejétől az ügy I. r. terheltje egy külföldi banknál volt alkalmazásban annak hitelügyintézéssel foglalkozó részlegen.
Az 1990. évi magyarországi politikai és gazdasági események változásával a fent nevezett banknál felmerült anna...
EH 2005.1197 I. A jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntettét tettesként pénzügyi intézmény alkalmazottja is elkövetheti [Btk. 298/D. §].
II. Magyarországon fiókteleppel nem rendelkező külföldi pénzügyi intézmény határon átnyúló szolgáltatás keretében ügynöki tevékenységet nem folytathat [Btk. 298/D. §; Hpt. 3. § (1) bek., 3/A. § (3) bek.].
A városi bíróság a - másodfokon jogerőre emelkedett - ítéletével a II. r. terhelttel szemben a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntette miatti eljárást megszüntette, és nevezettet megrovásban részesítette.A megállapított tényállás szerint 1990. év elejétől az ügy I. r. terheltje egy külföldi banknál volt alkalmazásban annak hitelügyintézéssel foglalkozó részlegen.
Az 1990. évi magyarországi politikai és gazdasági események változásával a fent nevezett banknál felmerült annak igénye, hogy a külföldi-magyar vegyes vállalatokat pénzhitellel kell segíteni. Egyre gyakoribb volt a hitelkihelyezés és Magyarországon is elterjedt annak híre, hogy az itthoninál kedvezőbb feltételekkel lehet hitelt felvenni.
A külföldi bank is részt akart venni a magyarországi pénzpiacon, ezért S.-ban Közvetlen Kereskedelmi Képviseleti Irodát alapított, melynek működését 1990. február 2. napján a Pénzügyminisztérium engedélyezte. Ebben meghatározta a feladatkörét is.
A megyei bíróság mint cégbíróság 2000. március 8. napján kelt végzésével jegyezte be az intézményt. Végzésében felhívta a bank figyelmét arra is, amennyiben olyan tevékenységet kívánnak folytatni, amelyhez hatósági engedély kell, akkor ez a tevékenység csakis külön engedély birtokában kezdhető meg és gyakorolható.
Ezt követően a szóban lévő bank 100 százalékos tulajdonában lévő leányvállalata 1997. december 15. napjával ugyancsak s.-i székhellyel alapított egy korlátolt felelősségű társaságot, amelyet a megyei bíróság mint cégbíróság be is jegyezett.
A bank időközben megkezdte a magyar magánszemélyek részére történő hitelfolyósítást is, ennek biztosítékaként a fedezetül felajánlott ingatlanokra jelzálogjogot jegyeztek be. A vissza nem fizetett hitelek biztosítékául szolgáló jelzálogjognak azonban a külföldi székhelyű bank nem tudott volna érvényt szerezni. Ezért a megalapított kft. egyik tevékenysége erre irányult.
1998. április 2-án a kft. tevékenységi körét módosították, az kiegészült a máshova nem sorolt egyéb pénzügyi tevékenység keretén belül az egyéb bankrendszeren kívüli, főleg megbízásos alapon végzett hitelszervezéssel, és a bankkal kötött megbízási szerződés alapján magyarországi hitelekkel kapcsolatos bonyolítással, ügyintézéssel, marketingtevékenységgel.
A magyarországi ügyintézéshez, így a Magyar Nemzeti Bankhoz történő bejelentéshez, ingatlan nyilvántartási eljáráshoz a bank ügyvédeket bízott meg. A magyar ügyfelek hiteligényléseit is külföldön, a bank e.-i székhelyén, a központban bírálták el.
Kedvező döntés esetén kezdetben az I. rendű terhelt működött közre úgy, hogy a bank képviselői által aláírt német nyelvű hitelszerződést és annak mellékleteit elvitte a bank által megbízott magyarországi ügyvédekhez, ahol az általuk lefordított és felekkel aláíratott szerződéseket meghatalmazás alapján a bank, illetve a kft. nevében ő írta alá. Ezután visszajuttatta külföldre a bank ügyintézőjéhez a dokumentációkat, és az ügyintéző gondoskodott a devizahitelnek magyar pénzintézeten keresztüli átutalásáról.
A kedvező külföldi banki hitel iránti igények megnőttek, ezért a bank a tevékenységét Magyarország további területére is kiterjesztette. Nem tudták azonban a bankban alkalmazni a munka elvégzéséhez szükséges embereket munkavállalói engedély hiányában. Ezért - más személlyel együtt - a kft.-vel 1997. november 1. napján a II. r. terhelt munkaszerződést kötött. A munkaszerződés értelmében a bank meghatározott fiókjában - a II. r. terhelt a külföldi fiókban - töltötte a munkaideje egy részét és a munkavégzéssel kapcsolatban ottani osztrák banki alkalmazott irányítása alatt állt. Munkájáért havonta munkabérben részesült az őt alkalmazó kft. útján.
A II. r. terhelt M.-on és annak környékén folytatott az I. r. terhelthez hasonló tevékenységet. Ennek keretei között a hitelfelvétel iránt érdeklődő személyeket felvilágosította, a hiteligényléshez szükséges nyomtatványok kitöltésében közreműködött. A hiteligényléshez szükséges iratokat az ügyfelektől átvette, a bankba azokat eljuttatta, fordítói tevékenységet is végzett. A II. r. terhelt a banki iratokat a hiteligénylés elbírálását követően a bank által megbízott ügyvédhez továbbította.
A II. r. terhelt közreműködésével kötött hitelszerződések alapján a M.-i Körzeti Földhivatal 157 ingatlanon jegyezte be a külföldi bank jelzálogjogát. A II. r. terhelt a külföldi bankban rendszeresen tartott megbeszéléseken részt vett, ahol megtárgyalásra kerültek az elvégzendő feladatok, a bank magyar tevékenységének eredményességi mutatóit pedig értékelték.
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) rendelkezése értelmében pénzügyi szolgáltatás közvetítése ügynöki tevékenységnek minősül: ami olyan, a hitelintézet vagy bankcsoport javára folytatott tevékenység, melynek célja a hitelintézet vagy bankcsoport pénzügyi szolgáltatási, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységének elősegítése. Ez a tevékenység az említett törvény 3. § (4) bekezdése értelmében csak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélyével volt végezhető.
A 2000. évi CXXIV. törvénnyel módosított 1996. évi CXII. törvény 2001. január 1. napjától módosította a pénzügyi szolgáltatás közvetítése fogalmát. Eszerint a pénzügyi szolgáltatás közvetítése (ügynöki tevékenység) kétirányú. Az a) alpont alá tartozó magatartás a pénzügyi intézmény javára, nevében, felelősségére és kockázatára folytatott tevékenység, amelynek célja a pénzügyi intézmény pénzügyi szolgáltatási, illetve kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységének megbízási szerződés keretében történő végzése. A b) alpont alá tartozó tevékenység a pénzügyi intézmény pénzügyi szolgáltatási, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységének elősegítése érdekében végzett tevékenység, melynek során az ügyfél pénzét, illetve eszközét nem kezelik és a pénzügyi intézmény kockázatára önállóan kötelezettséget nem vállalnak. Az a) pont alatti tevékenység csak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélyével végezhető, a b) pont alatti tevékenység esetén bejelentési kötelezettség áll fenn.
A terhelteket foglalkoztató pénzintézet, annak társaságai, de a terheltek sem rendelkeztek engedéllyel és bejelentési kötelezettségüknek sem tettek eleget.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában hivatkozik arra, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete állásfoglalása szerint a Hpt. módosítása után a kft. tevékenysége a b) alpont szerinti pénzügyi szolgáltatás közvetítése fogalmának felel meg, amely tevékenység folytatásához már csak a Felügyeletnek tett bejelentés szükséges. A kft. az ügynöki tevékenység végzésére engedéllyel nem rendelkezett, bejelentést nem tett, de nem is tehetett. A külföldi bank a jogszabály módosítása után is csak fióktelepe útján folytathatott volna pénzügyi szolgáltatási tevékenységet Magyarországon, határon átnyúló szolgáltatás formájában lehetőség volt a tevékenységre, de ügynök igénybevételére akkor sem volt mód.
Az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a II. r. terhelt - terhelt-társaihoz hasonlóan - tevékenységével közreműködött a külföldi székhelyű bank magyarországi hitelkihelyezési tevékenységében, amely pénzügyi szolgáltatási közvetítésnek minősül. Mivel ezt a tevékenységet engedély, illetőleg bejelentés nélkül üzletszerűen folytatta, magatartásával megvalósította a Btk. 298/D. §-ában meghatározott jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntettét. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint annak ellenére, hogy a jogszabály a bűncselekmény elkövetését engedély nélküli tevékenységhez köti, az a hatósághoz való bejelentési kötelezettség elmulasztásával is megvalósult, mert az engedély nélküli tevékenység és a hatósághoz való bejelentési kötelezettség elmulasztása azonos fogalmat takar.
Az elsőfokú határozatot helybenhagyó megyei bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a cselekmény jogi értékelésével kapcsolatos okfejtését annyiban pontosította, hogy a II. rendű terhelt cselekményének megítélése nem az ügynöki tevékenység szabályozásának változásán múlik, hanem azokon az alapvető rendelkezéseken, amelyek szerint a külföldi vállalkozás pénzügyi szolgáltatási tevékenységet, vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet Magyarországon kizárólag fióktelepe útján végezhet, és miután a szóban lévő külföldi bank Magyarországon fiókteleppel nem rendelkezett, semminemű ilyen tevékenységet jogszerűen nem végezhetett. Így pedig ilyen külföldi pénzintézet részére Magyarországon ügynöki tevékenység sem végezhető.
A határon átnyúló szolgáltatás lehetőségének megteremtésére volt mód, ennek keretében viszont az ügynöki tevékenység eleve nem megengedett.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a Be. 405. § (1) bekezdés a) pontjára alapozottan, a büntető anyagi jogszabály megsértése miatt, - részben az ítéleti tényállást is támadva - a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentése érdekében.
A felülvizsgálati indítvány sokoldalúan és igen részletesen fejti ki a védő azon álláspontját, amiért a II. r. terhelt bűnösségének a megállapítása a Btk. 298/D. §-ában meghatározott jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntettében téves.
Mindenekelőtt hivatkozik arra - a büntetőeljárás során is hangoztatott - megállapításra, miszerint a terhelt a kérdéses kft. alkalmazásában állt, és a hitelek elbírálásában nem vett részt. A II. r. pénzügyi szolgáltatási tevékenység elősegítése érdekében nem tevékenykedett. A védő az indítványban kifejtettek szerint annak a véleményének ad hangot, hogy a II. r. terhelt cselekvősége pusztán technikai előkészítő tevékenységnek minősül, amelyet bejelentési kötelezettség nem terhel.
Az indítvány a továbbiakban azzal érvel, hogy a II. r. terhelt azért sem valósíthatta meg a terhére rótt bűncselekményt, mert munkavállalóként dolgozott az őt alkalmazó cégnél, amelyért havonta fix juttatásban részesült. Egyéb tevékenységéért ellenszolgáltatást nem kapott. Erre figyelemmel üzletszerűségről mint tényállási elemről sem lehet szó. A II. r. terheltet nem terheli felelősség azért, mert az őt foglalkoztató cég a szükséges engedélyt nem szerezte be.
Hivatkozik az indítvány a továbbiakban a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez (OECD) történő csatlakozásra, mely szerint a tagságból származó kötelezettség vállalások kihatással voltak a magyar jogrendre is.
A Hpt. nem tiltotta az OECD tagországok által belföldiek részére nyújtott azon hiteleket és kölcsönöket, amelyek határon átnyúló szolgáltatás keretében érkeztek hazánkba. Ilyen szolgáltatások esetében a hazai Felügyelet nem is gyakorolja a Hpt.-ben meghatározott hatósági jogait. Továbbmenően: ez a tevékenység nem tévesztendő össze a külföldi vállalkozások pénzügyi szolgáltatási tevékenységével, vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységével, amelyet a Hpt. 3/A. §-a szerint Magyarországon csak fióktelepük útján végezhetnek. Ez esetben ugyanis a fióktelep mint letelepedett pénzügyi intézmény már a Hpt. hatálya alá tartozik, ahol a felügyeleti jogokat már a magyar Felügyelet gyakorolja.
Utal az indítvány - a fentiek igazolásaként - a Legfelsőbb Bíróság polgári peres ügyben hozott ítéletére, amely kimondja, hogy a perbeli hitelnyújtás nem minősül Magyarországon végzett szolgáltató tevékenységnek. Ez esetben a hitelnyújtáshoz kizárólag a devizahatóság részéről történő tudomásvételre volt szükség, amely szabályoknak a pénzügyi intézmény maradéktalanul eleget tett.
Az indítványban kifejtett álláspont szerint amennyiben a pénzügyi intézmény a határon átnyúló szolgáltatás keretében a tevékenységét jogszerűen végezte, akkor az ahhoz kapcsolódó ügynöki tevékenység sem ütközött szabályba, különös tekintettel arra, hogy a Hpt. hatálya a külföldi pénzintézet által végzett tevékenységre, így az ahhoz kapcsolódó ügynöki tevékenységre sem terjedt ki.
A felülvizsgálati indítványban hangoztatott érvek szerint a II. r. terhelt azért sem valósíthatta meg a terhére rótt bűncselekményt, mert a Hpt. 2001. január 1. napjával hatályos változása következtében a bíróság által megállapított terhelti magatartás nem engedélyt, hanem csupán bejelentési kötelezettséget von maga után. A bejelentést pedig nem lehet engedélyként értelmezni. Ebből következik, hogy a bejelentés köteles tevékenységet a jogalkotó nem kívánta pönalizálni.
Ezzel összefüggésben hivatkozik a Legfelsőbb Bíróság 1/1999. számú jogegységi döntésére, ebből fakadóan a Btk. 2. §-ának alkalmazására. A Btk. 298/D. §-a szerinti tényállás esetén ugyanis úgynevezett kerettényállásról van szó. Az annak keretét kitöltő jogszabályi rendelkezésekben a bűncselekmény elkövetése után olyan mérvű változás következett be, melynek alapján a szóban lévő magatartás az elbírálás idején már nem volt bűncselekmény, ezért a II. r. terhelt büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg.
Végül az indítvány a Btk. 27. § (2) bekezdésének alkalmazására hívja fel a figyelmet. A kifejtett álláspont szerint a lefolytatott bizonyítási eljárásból aggálytalanul megállapítható az a tény, miszerint a terhelt abban a tudatban cselekedett, hogy magatartása jogszerű, és erre a feltevésre alapos oka volt.
Mindezekre figyelemmel a megtámadott jogerős ügydöntő határozat megváltoztatására és a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentésére lát alapot.
A Legfőbb Ügyészség átiratában - és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője - a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott jogerős ügydöntő határozat hatályban fenntartását indítványozza.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
Elöljáróban a Legfelsőbb Bíróság arra hívja fel a figyelmet, hogy a felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 420. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős bírósági határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 405. és 406. §-ában felsorolt okokra hivatkozással vehető igénybe.
Abból pedig, hogy a felülvizsgálat keretében az irányadó tényállás nem támadható, értelemszerűen következik az is, miszerint nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének a vitatására sem.
Az irányadó tényállás alapján törvényes a cselekmény jogi minősítése is.
A Btk. 298/D. §-ában írt jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntettét az követi el, aki pénzügyi szolgáltatási vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet a törvényben előírt engedély nélkül végez. E bűncselekmény tettese bárki lehet, aki ilyen tevékenységet ténylegesen ellát, akár a pénzügyi intézmény alkalmazottja, akár tisztségviselője, akár tagja. Lehet kívülálló személy is. Ebből következik, hogy a II. r. terhelt munkavállalói, alkalmazotti viszonya az elkövetői minőséget önmagában nem zárja ki.
A Btk. 298/D. §-a keretjogszabály, amelynek rendelkezéseit a Hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) szabályai töltik ki.
Nem kétséges, hogy a II. r. terheltnek az elsőfokú ítélet tényállásának 4. oldala utolsó bekezdésében rögzített magatartása pénzügyi szolgáltatás közvetítésének, azaz ügynöki tevékenységnek minősül, mégpedig azon belül a 2000. évi CXXIV. törvénnyel módosított Hpt. 2. számú melléklete I/12. pontja b) alpontjában megjelölt pénzügyi intézmény, pénzügyi szolgáltatási, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységének elősegítése érdekében végzett tevékenységnek tekintendő. Mint ahogy arra a jogerős ügydöntő határozat helyesen utal, a Hpt. 3. § (1) bekezdés h) pontja értelmében az üzletszerűen végzett pénzügyi szolgáltatás közvetítése - azaz az ügynöki tevékenység - pénzügyi szolgáltatás.
A Hpt. 2. számú mellékletének III/22. pontja értelmében a II. r. terhelt magatartása - társaihoz hasonlóan - üzletszerű tevékenység, mert ellenérték fejében nyereség, illetve haszonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.
A Hpt. 3/A. §-ának 2001. január 1-jétől hatályos (1) bekezdése értelmében külföldi vállalkozás pénzügyi szolgáltatási tevékenységet - következésképpen az e körbe tartozó ügynöki tevékenységet is - Magyarországon kizárólag fióktelepe útján végezhet.
A Hpt. 3/A. §-ának (3) bekezdése ugyan lehetőséget ad arra, hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet tagországában székhellyel rendelkező külföldi pénzügyi intézmény - amennyiben a székhelye szerinti felügyeleti hatóságtól erre engedélye van - a hatályos devizaszabályoknak megfelelően pénzügyi szolgáltatási tevékenységet határon átnyúló szolgáltatás formájában is végezhet, de csupán hitel és pénzkölcsön nyújtás, továbbá pénzügyi lízing tekintetében [Hpt. 3. § (1) bek. b) és c) pont]. Ebből következően határon átnyúló szolgáltatásként ügynöki tevékenység nem folytatható.
Mivel az érintett külföldi bank Magyarországon fiókteleppel nem rendelkezett, határon átnyúló szolgáltatás keretében pedig ügynöki tevékenységre nem volt mód, nem kétséges, hogy a II. r. terhelt az általa végzett pénzügyi szolgáltatási tevékenység folytatására engedéllyel nem rendelkezett, minthogy arra a határon átnyúló szolgáltatás keretében a Hpt. rendelkezése szerint engedély nem is adható. Ezért - miként azt a másodfokú bíróság helyesen kifejtette - a tényállás, illetőleg a cselekmény jogi értékelése szempontjából közömbös, hogy a II. r. terhelt tevékenysége a 2. számú melléklet I/12. pontja a) vagy b) alpontja alá sorolható-e.
Az ítéleti tényállást alapul véve a II. r. terhelt a tényállási elemeket tekintve nem volt tévedésben a cselekmény jogellenességét érintően sem, ezért a Btk. 27. §-ának (2) bekezdésére sem hivatkozhat.
A fentebb kifejtettek alapján helyesen minősítette az eljárt bíróság a II. r. terhelt magatartását a Btk. 298/D. §-ában meghatározott jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntettének.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és az azzal megtámadott jogerős ügydöntő határozatot Vágyi Ferenc II. r. terhelt tekintetében a Be. 427. §-a alapján hatályában fenntartotta.
Az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés a Be. 410. §-ának (3) bekezdésén és 417. §-ának (2) bekezdésén alapszik.
(Legf. Bír. Bfv. III. 394/2004. sz.)