adozona.hu
EH 2005.1196
EH 2005.1196
Felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntett önálló tettese az exportimport kereskedelmi kft. önálló cégbejegyzésre jogosult ügyvezetője, aki - miután cégének felszámolását a cégbíróság elrendelte - a csődtörvény 31. §-ában előírt záró- leltár, éves beszámoló, adóbevallási, zárómérleg készítési, tájékoztatási és iratanyag szolgáltatási kötelezettségét - a felszámolóbiztos felhívása ellenére - nem teljesíti, a felszámolóbiztossal a kapcsolatot nem veszi fel és ennek következtében a cég egyszerűs
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 2003. szeptember 30. napján kihirdetett, illetve a másodfokú bíróság a 2004. május 27. napján meghozott ítéletével A. I. J. szíriai állampolgár terheltet felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntettben, mint társtettest mondta ki bűnösnek.
Ezért őt 500 napi tétel - napi tételenként 2000 forint összegű - összesen tehát 1 millió forint pénzbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege szerint a terhelt és társa 1992. március 1. napjától 1998. december...
Ezért őt 500 napi tétel - napi tételenként 2000 forint összegű - összesen tehát 1 millió forint pénzbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege szerint a terhelt és társa 1992. március 1. napjától 1998. december 17. napjáig terjedő időben önálló cégjegyzésre jogosult ügyvezetője volt A. J. Export Import Kereskedelmi Kft.-nek.
1998. május 13.-án az APEH a Kft.-vel szemben felszámolási eljárást kezdeményezett.
A cégbíróság az 1998. december 17. napján jogerőre emelkedett végzésével a cég felszámolását rendelte el, melyet 1999. március 18. napján a Cégközlönyben közzétett. Felszámolóként egy Gazdasági Tanácsadó Rt.-t jelölt ki, melynek képviseletében felszámoló biztosként dr. K. A. járt el.
A terhelt a társasággal szemben kezdeményezett felszámolási eljárásról tudomással bírt, mert az erről tájékoztatást adó végzést és mellékletét a szomszédja 1998. augusztus 13. napján átvette s a terhelt hozzátartozóin keresztül neki továbbította.
Továbbá tudott arról is, hogy mint a felszámolás alatt álló Kft egyik ügyvezetője, a csődtörvény 31. §-ában előírt záróleltár, éves beszámoló, adóbevallási, zárómérleg készítési, tájékoztatási és iratanyag szolgáltatási kötelezettséggel tartozik, mert az erre vonatkozó felszámolóbiztosi felhívást részére 1999. április 16. napján szabályszerű kézbesítették.
A terhelt ennek ellenére a csődtörvényben előírt kötelezettségének nem tett eleget, a felszámoló biztossal a kapcsolatot nem vette fel, így a cég egyszerűsített felszámolására került sor.
A fenti jogerős határozatok ellen a terhelt meghatalmazott védője részéről benyújtott felülvizsgálati indítvány jogi érveinek lényege szerint a terhelt bűnösségének megállapítása anyagi jogi szabályt sért. Egyfelől amiatt, mert a terhelt a szóban lévő bűncselekmény alanya nem lehetett, ez téves jogértelmezésen alapul. A Gt. vonatkozó előírása szerint ugyanis a vezető tisztségviselők legfeljebb öt évre voltak választhatók, így ez a megbiztatása legkésőbb 1997. március 2-án a törvénynél fogva megszűnt. Másfelől a terheltnek a felszámolás elrendeléséről szóló végzést szabályszerűen nem kézbesítették; a Cégközlönyt nem olvasta, így neki a felszámolás elrendeléséről tudnia nem kellett. Továbbá a bíróság nem vette figyelembe, hogy a terhelt az üzletrészét 1994-ben eladta; az ezzel kapcsolatos cégbírósági iratokat a jogi képviselő vette kézhez, így a terhelt alappal hitte, hogy üzletrészét értékesítette. Végül szándékegységre vonatkozó adat hiányában, - de az önálló képviseleti jog miatt is, ami fogalmilag kizárja a társtettességet - jogszabálysértő a társtettesség megállapítása is.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt csak a társtettességet sérelmező részében tartotta alaposnak, s a megtámadott határozatok hatályukban fenntartását indítványozta.
Erre tett írásbeli észrevételében - illetve későbbi felszólalásában - a védő az indítványban foglaltakat fenntartotta.
A szabályszerű kézbesítés elmaradása és az üzletrész eladása kapcsán a Btk. 27. § (1) bekezdését is alkalmazhatónak látta. Kifejtette még, hogy az ügyészi álláspont azért is téves, mert Kft. esetén a tag a vagyonnal rendelkezni nem jogosult.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Be. 420. §-a (1) bekezdésének értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállás kötelezően irányadó. E törvényi rendelkezésből következően a Legfelsőbb Bíróság az indítványozónak azon érveivel, amelyekkel a tényállás megalapozottságát vonta kétségbe, illetve a tényállásban nem szereplő tényekből vont le jogi következtetéseket, eleve nem foglalkozhatott.
A Btk. 290. §-ának (5) bekezdésében írt bűntettet az követi el, aki a felszámolás elrendelését követően a jogszabályban előírt beszámolási, leltárkészítési, vagy egyéb tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget és ezzel a felszámolás eredményét részben vagy egészben, meghiúsítja.
A büntethetőség objektív előfeltétele [290. § (6) bek.] a felszámolási eljárás megindítása.
A bűncselekmény tettese - a Btk. 291/A. §-ának értelmező rendelkezése szerint - az lehet, aki a gazdálkodó szervezet (adós) vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult.
Az idézett törvényi rendelkezéseket az irányadó tényállásra vetítve felismerhető, hogy a terhelt magatartása mindenben tényállásszerű. Az ott megjelölt kft. ügyvezetőjeként a vagyon felett rendelkezési jogosultsága volt, a felszámolási eljárást megindították, és a jogszabályban, a Cstv. 31. §-ában előírt kötelességének szándékos elmulasztásával - minthogy a megindított eljárásról tudott, - a felszámolás eredményét meghiúsította.
Bűnösségének megállapítására ekként az anyagi jogi szabályok sérelme nélkül került sor.
Egyébiránt a védő már a fellebbezési eljárásban is azonos okokból vitatta a büntetőjogi felelősség megállapíthatóságát. Ezért a másodfokú bíróság még külön kitért arra, miszerint a terhelt ügyvezetői igazgatóságát 1999. április 12-én kelt végzésével és csak 1998. december 17-i hatállyal törölte a cégbíróság. Továbbá, hogy a kft. összesen két taggal alakult; mindketten egyenlően voltak jogosultak a kft. ügyeinek vitelére és képviseletére, és társával szemben is - azonos bűncselekmény miatt - jogerős ítéletet hoztak.
Itt szükséges megjegyezni, hogy a társtettesi alakzat a támadott ítéletekben valóban téves, miután elkövetői oldalról a törvényi tényállás a kötelezettségek önálló megsértését rendeli büntetni.
Végül a Legfelsőbb Bíróság hivatkozik a BH 1999/102. száma alatt közzétett eseti döntésére, amely ügyben a kft.-ben ténylegesen is megszűnt ügyvezetői tisztsége ellenére a bíróság a terhelttel mint alapító taggal szemben hozott marasztaló határozatot.
A fentebb kifejtettek miatt a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt; a sérelmezett határozatokat a Be. 427. § alkalmazásával hatályukban fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. I. 879/2004. sz.)