adozona.hu
BH 2019.6.158
BH 2019.6.158
I. Aki jövedéki terméket jogszabályban megállapított feltétel hiányában vagy hatósági engedély nélkül szerez meg, és ezzel a költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz, költségvetési csalást követ el. Az pedig, aki a jövedéki adózás alóli elvonásban nem működik közre, azonban az előzőek szerinti költségvetési csalásból származó, vámellenőrzés alól elvont nem közösségi árut vagyoni haszon végett megszerez, elrejt, vagy elidegenítésében közreműködik, nem a költségvetési csalás bűnsegéde, hanem az orgazdaság bűncse
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A járásbíróság 2017. szeptember 27. napján kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki a II. r. terheltet társtettesként elkövetett orgazdaság bűntettében [Btk. 379. § (1) bek. b) pont, (5) bek. a) pont], a III. és IV. r. terheltet bűnsegédként elkövetett orgazdaság bűntettében [Btk. 379. § (1) bek. b) pont, (5) bek. a) pont].
[2] Ezért
- a II. r. terheltet három év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, háromszáz napi tétel, napi tételenként 10 000 forint, összesen 3 000 000 forint ...
BH 2019.6.158 I. Aki jövedéki terméket jogszabályban megállapított feltétel hiányában vagy hatósági engedély nélkül szerez meg, és ezzel a költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz, költségvetési csalást követ el. Az pedig, aki a jövedéki adózás alóli elvonásban nem működik közre, azonban az előzőek szerinti költségvetési csalásból származó, vámellenőrzés alól elvont nem közösségi árut vagyoni haszon végett megszerez, elrejt, vagy elidegenítésében közreműködik, nem a költségvetési csalás bűnsegéde, hanem az orgazdaság bűncselekményének elkövetője [Btk. 379. § (1) bek. a) pont, 396. § (6) bek., a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának külön szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény].
II. A kiszabott büntetés, az alkalmazott intézkedés felülvizsgálatának van helye, ha a bűncselekmény minősítése ugyan törvényes, azonban a bíróság a Btk. más szabályának megsértésével törvénysértő büntetést szabott ki, illetve törvénysértő intézkedést alkalmazott; a büntetés vagy intézkedés neme vagy mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik.
A büntetés céljára vonatkozó, valamint a büntetés kiszabásának elveit tartalmazó anyagi jogi rendelkezések esetleges megsértése azonban a felülvizsgálatot nem alapozza meg, ezek ugyanis nem olyan rendelkezések, amelyek nem tűrnek mérlegelést. Így nem vizsgálható az sem, hogy a bíróságok a büntetés kiszabása során az enyhítő és súlyosító körülményeket miként vették figyelembe [Be. 649. § (1) bek. b) pont ba) és bb) alpont; Btk. 79 -80. §].
[1] A járásbíróság 2017. szeptember 27. napján kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki a II. r. terheltet társtettesként elkövetett orgazdaság bűntettében [Btk. 379. § (1) bek. b) pont, (5) bek. a) pont], a III. és IV. r. terheltet bűnsegédként elkövetett orgazdaság bűntettében [Btk. 379. § (1) bek. b) pont, (5) bek. a) pont].
[2] Ezért
- a II. r. terheltet három év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, háromszáz napi tétel, napi tételenként 10 000 forint, összesen 3 000 000 forint pénzbüntetésre és öt év közügyektől eltiltásra,
- a III. r. terheltet két év hat hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, kétszáz napi tétel, napi tételenként 10 000 forint, összesen 2 000 000 forint pénzbüntetésre és három év közügyektől eltiltásra, és
- a IV. r. terheltet két év kilenc hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, kétszáz napi tétel, napi tételenként 10 000 forint, összesen 2 000 000 forint pénzbüntetésre és négy év közügyektől eltiltásra
ítélte azzal, hogy mindhárom terhelt a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A kiszabott pénzbüntetések megfizetésére mindhárom terheltnek húszhavi részletfizetést engedélyezett azzal, hogy egyetlen részlet megfizetésének elmulasztása esetén az egész összeg esedékessé válik, emellett a pénzbüntetést vagy annak hátralékos részét meg nem fizetés esetén fogházbüntetésre kell átváltoztatni. Rendelkezett a járulékos kérdésekről is.
[3] A védelmi fellebbezések alapján eljáró törvényszék a 2018. június 12. napján meghozott ítéletével a felülvizsgálati indítványokkal érintett terheltek tekintetében az elsőfokú határozatot megváltoztatva az orgazdaságként értékelt cselekményüket a Btk. 379. § (1) bekezdés a) pontja és (5) bekezdés b) pontja szerint minősítette, és akként rendelkezett, hogy a pénzbüntetés átváltoztatása esetén a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön. Egyebekben a járásbíróság ítéletét mindhárom terhelt tekintetében helybenhagyta.
[4] A jogerős határozatok ellen a II. r., a III. r. és a IV. r. terheltek védői nyújtottak be - lényegében azonos tartalommal - felülvizsgálati indítványt, amelynek jogalapját pontosan nem jelölték meg, csupán a Be. 648. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkoztak.
[5] A védők azonban a felülvizsgálati indítványukat - lényegüket tekintve - a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapították azzal, hogy a terheltek bűnösségének megállapítása anyagi jogszabályt sértett, mert cselekményük nem volt tényállásszerű; vitatták a terheltek haszonszerzési célzatának és a cigaretták tulajdoni viszonyainak bizonyítottságát.
[6] Álláspontjuk szerint a terheltek cselekménye nem tekinthető tényállásszerűnek azért sem, mert az orgazdaság előkészületi szakban maradt, mivel a terheltek egyike sem tanúsított a cigaretta elrejtéseként, értékesítéseként értékelhető magatartást, emellett hiányzik a haszonszerzésben való megállapodás, mint tényállási elem, és elidegenítés sem történt.
[7] Arra hivatkoztak, hogy mivel a II. r. terhelt az orgazdaság tárgyának tulajdonosa volt, ugyanazon dologra orgazdaságot nem követhetett el, ezért cselekményéhez nem nyújthatott bűnsegélyt a III. r. és a IV. r. terhelt.
[8] Emellett megítélésük szerint az orgazdaság járulékos jellege miatt abból az elsőfokú ítéleti tényállásban szereplő - és a másodfokú bíróság által sem mellőzött - tényből következően sem követhették el a terheltek az orgazdaság bűntettét, miszerint a terheltek a csempészetben is közreműködtek.
[9] Egységesen vitatták a vádemelés törvényességét is arra hivatkozva, hogy a terheltekkel szemben a T.-i Nyomozó Ügyészség által megszüntetett nyomozást követően az eljárás folytatását nem a nyomozási bíró rendelte el. Álláspontjuk szerint az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény 20. § (1) és (2) bekezdése nem adott felhatalmazást az ügyésznek arra, hogy az adott ügyben meghozott megszüntető határozatot hatályon kívül helyezze; az 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 191. § (3) bekezdése alapján az eljárás folytatásáról a nyomozási bíró rendelkezhetett volna, így a megyei főügyészség ezzel elvonta a nyomozási bíró hatáskörét, a T.-i Nyomozó Ügyészség pedig nem emelhetett volna vádat a terheltek ellen.
[10] Ezen túlmenően a II. és IV. r. terhelt védője sérelmezte a titkos információgyűjtés eredményének bizonyítékként való felhasználását, arra hivatkozva, hogy a titkos információgyűjtést a bíróság az 1978. évi IV. törvény 310. § (4) bekezdés b) pontja és (6) bekezdése szerint minősülő költségvetési csalás bűntette kapcsán engedélyezte, ez azonban nem volt megállapítható.
[11] Az indítványozók a büntetéskiszabás általános elveinek sérelmére utalva eltúlzottnak találták a terheltekkel szemben kiszabott büntetést is.
[12] Ezért elsődlegesen azt indítványozták, hogy a Kúria védenceiket az ellenük emelt vád alól mentse fel, másodlagosan pedig a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését kérték.
[13] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványokat részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.
[14] Arra hivatkozott, hogy a Be. 650. § (2) bekezdéséből következően a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéleti tényállás megalapozottsága nem vizsgálható, nem lehet a felülvizsgálati eljárás tárgya az, hogy a tényállás egyes megállapításai mennyiben tekinthetők kétséget kizáróan bizonyítottnak, illetve a titkos információgyűjtés eredményének bizonyítékként való felhasználása törvényes volt-e, ezért az indítványok erre vonatkozó részeikben a törvényben kizártak.
[15] Megítélése szerint a tényállás támadásaként értékelhetőek az indítványok azon része is, amelyben az indítványozók az irányadó ítéleti tényállásban foglaltaktól eltérő ténybeli alapokon hivatkoztak arra, hogy a terheltek nem haszonszerzés érdekében cselekedtek.
[16] Kifejtette azt is, hogy a büntetéskiszabással kapcsolatos ítéleti rendelkezések sérelmezése ugyan felveti a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában meghatározott felülvizsgálati ok lehetőségét, annak azonban nem feleltethető meg, mivel az anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány csak akkor terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével törvénysértő büntetést szabott ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmazott, azonban nem tekinthetők ilyennek az indítványozók által megjelölt, a büntetéskiszabás általános elveit meghatározó anyagi jogi rendelkezések, ezért az indítványok ezen részei alapján sincs helye felülvizsgálatnak.
[17] Véleménye szerint az indítványozók nem jelöltek meg a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott, felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértést sem, mivel a vádemelés előtt elkövetett eljárási szabálysértések nem képezik felülvizsgálat tárgyát, az eljárás folytatásával kapcsolatos döntés törvényességének vitatása magára a vádemelés tényére, illetve a vádemelés jogosultjának kilétére nem volt kihatással.
[18] Arra is utalt, hogy a bűnösség megállapításának törvényességét vitató részeiben az indítványozók az anyagi jogi törvénysértést arra alapozták, miszerint a II. r. terhelt - az indítványokban csempészetként jelölt, költségvetési csalásként értékelhető - alapcselekmény elkövetője volt; álláspontja szerint azonban akkor, ha a II. r. terhelt a Btk. 396. §-ának (6) bekezdésében meghatározott költségvetési csalás elkövetője volt, a III. r. és a IV. r. terheltek cselekménye az ezen bűncselekményhez kapcsolódó bűnsegédi magatartásként lenne értékelhető, így az indítványokban ennek kapcsán kifejtettek nem alkalmasak a II. r. terhelt bűnösségének és ebből kifolyólag a III. és IV. r. terheltek ahhoz kapcsolódó bűnösségének vitatására.
[19] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványoknak ne adjon helyt, és a járásbíróság, valamint a törvényszék ítéletét - a II., a III. és IV. r. terhelt tekintetében - hatályukban tartsa fenn.
[20] A Legfőbb Ügyészség indítványára a II. r. és a III. r. terheltek védői írásbeli észrevételeket tettek. Abban megismételve a felülvizsgálati indítványaikban már leírt okfejtést a költségvetési csalás és az orgazdaság jogi kapcsolatáról, és vitatva a haszonszerzési célzatot is, továbbra is fenntartották a kiszabott büntetésekkel kapcsolatos érveiket, valamint azt, hogy az ügyben az általuk törvénysértő módon értékelt főügyészségi határozat miatt a nyomozó ügyészség nem volt jogosult a vádemelésre.
[21] A jogerős ügydöntő határozat meghozatalára a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) hatálya alatt került sor. 2018. július 1-jén ugyanakkor hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.).
[22] A Be. 868. § (1) bekezdése szerint a törvény rendelkezéseit - a 868-876. §-ban meghatározott eltérésekkel - a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell. A felülvizsgálati eljárás tekintetében a törvény ilyen eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz, ezért a Kúria az indítványokat a 2018. július 1. napján hatályba lépett Be. alapján bírálta el.
[23] A felülvizsgálati indítványok elbírálására a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terheltek tekintetében a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján bírálta felül; emellett a 659. § (6) bekezdése alapján vizsgálta a 649. § (2) bekezdésében meghatározott és az indítványozók által nem hivatkozott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.
[24] A felülvizsgálati indítványok részben a törvényben kizártak, részben megalapozatlanok.
[25] A Be. 659. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. A 650. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható.
[26] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések - így a bűnösség megállapításának, és a cselekmények jogi minősítésének - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el (BH 2004.102.).
[27] Az indítványozók ugyan a bűnösséget anyagi jogi törvénysértésre hivatkozva vitatták, valójában azonban a törvényi tilalom ellenére az irányadó tényállást támadták, amikor arra hivatkoztak, hogy az orgazdaság törvényi tényállási elemeinek bizonyítása elmaradt, illetve a haszonszerzési célzat meglétét cáfolták. Így az erre alapozott indítvány alapján a felülvizsgálat kizárt.
[28] Miután az indítványozók a titkos információgyűjtés anyaga felhasználásának törvényességét vitatva a bizonyítékon keresztül ugyancsak a tényállást támadták, a felülvizsgálat kizárt emiatt is (BH 2012.186.). Emellett a védők ennek kapcsán kifejtett álláspontja téves is, mivel a korábbi Be. 206/A. § (1) bekezdés a) pontja nem írta elő a felhasználás feltételeként, hogy a vádemelés ugyanolyan minősítésű bűncselekmény miatt történjék, mint amelyre a titkos információgyűjtés engedélyezését kérték.
[29] Részben törvényben kizárt a felülvizsgálat, részben alaptalan a felülvizsgálati indítványoknak a vádemelés törvényességét vitató része.
[30] A felülvizsgálati eljárásban a nyomozás során elkövetett esetleges törvénysértésekre nem, kizárólag a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott, a bíróság által elkövetett eljárási szabálysértésre lehet hivatkozni, a nyomozás során elkövetett eljárási hibák, szabálysértések - még ha azok ténylegesen megtörténtek is - a felülvizsgálati eljárásra nem adnak lehetőséget. Éppen ezért a felülvizsgálati eljárásban nincs jelentősége, hogy a T.-i Nyomozó Ügyészség milyen előzmények után emelt vádat.
[31] Emellett a Kúria megjegyzi: mivel a felettes ügyész rendelte el a nyomozás folytatását, a korábbi Be. 191. § (3) bekezdése szerint nem kellett volna a nyomozási bíróhoz fordulni a nyomozás folytatásának elrendelése érdekében. Ennyiben téves a másodfokú bíróság által kifejtett álláspont is. A korábbi Be. 191. § (3) bekezdése éppen akkor kívánta meg a nyomozás folytatásának a nyomozási bíró általi elrendelését, ha a felettes ügyész hivatalból nem rendelte el azt. A D.-i Ítélőtáblának a törvényszék által hivatkozott határozata nem erre az esetre vonatkozik, mivel ott a terhelt panasszal élt a megszüntető határozat ellen, azt a felettes ügyész elutasította, majd a Legfőbb Ügyészség e határozatokat hatályon kívül helyezte és elrendelte a nyomozás folytatását.
[32] Kétségtelen, hogy a Be. 659. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni, azaz azt kell a Kúriának vizsgálnia, hogy az eljárt bíróság betartotta-e a határozata meghozatala idején hatályos anyagi és eljárásjogi rendelkezéseket. Azonban felülvizsgálatnak csak a felülvizsgálati eljárás során hatályos eljárási törvényben - azaz a Be.-ben - meghatározott okok miatt van helye.
[33] A Be. 649. § (2) bekezdés c) pontja szerint eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság határozata nem az arra jogosult által emelt vádon alapul.
[34] Az ügyben azonban a vádiratot a vádemelésre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező T.-i Nyomozó Ügyészség nyújtotta be.
[35] Emellett a Kúria 1/2018. BJE határozata szerint - amelynek meghozatalára az 1998. évi XIX. törvény, azaz a korábbi Be. hatálya alatt került sor - a katonai büntetőeljárás kivételével törvényes a vád akkor is, ha azt nem az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság mellett működő ügyész emelte.
[36] A vádirat tartalmát, annak törvényességét pedig nem érinti, hogy a nyomozás szabályait betartották-e, ahogy az sem, hogy a vád törvényesen beszerzett és ellenőrzött bizonyítékokon alapszik-e; a vád anyagi jogi megalapozottsága a vádirat törvényessége szempontjából közömbös. Ha a vádirat alkalmas a bírósági eljárás megindítására (EBH 2014.B17., EBD 2012.B31., EBH 2011.2299.), az törvényes, és annak megalapozottsága - bizonyíthatósága - közömbös, az a büntetőügy érdemi kérdése, amelyre a bíróság ügydöntő határozata ad választ (EBH 2015.B10.).
[37] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pontja alapján akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt a bíróság törvénysértő büntetést szabott ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmazott.
[38] A felülvizsgálati indítványokban kifejtett, a cselekmény törvénysértő minősítésével, illetve a terheltek elkövetői minőségével kapcsolatos érvek azonban alaptalanok.
[39] A jogerős ítéleti tényállás lényege a következő:
[40] - Az ügy I. r. terheltje és a II. r. terhelt megállapodtak abban, hogy vagyoni haszonszerzés végett jövedéki adózás alól elvont, Ukrajnából csempészett cigarettát szereznek meg, amelyet az I. r. terhelt érdekeltségébe tartozó gazdasági társaság telephelyén fognak tárolni, majd azt Angliában értékesítik.
[41] - Az I. és II. r. terhelt megállapodásáról tudva a III. r. terhelt közvetítői tevékenységet látott el egyfelől az I. és II. r. terheltek között, illetve az ukrajnai eladóval tartotta a kapcsolatot, ezért "munkadíjat" kapott.
[42] - A 128 838 400 forint értékű csempészett cigaretta 2012. május 28-án éjjel megérkezett Magyarországra, amelyet az I. r. terhelt raktárában helyeztek el. Ezt követően az I. r. terhelt megállapodott a II. r. terhelttel, hogy a cigarettát a II. r. terhelt elszállíttatja, azonban azt a nyomozók 2012. május 31. napján lefoglalták.
[43] A cigaretta árát az I. r. és a II. r. terhelt a III. r. terhelten keresztül juttatta át a csempésznek.
[44] - A IV. r. terhelt szintén a kapcsolattartásban, valamint a továbbszállítás előkészítésében kapott feladatot, a sikeres továbbszállítás esetén összesen 2 000 000 forintban részesült volna.
[45] Azaz a tényállás szerint a II. r. terhelt szándéka arra irányult, hogy vagyoni haszonszerzés végett megszerezze a csempészett cigarettát és azt értékesítse, a cigaretta ténylegesen a birtokába is került.
[46] Az eljárt bíróságok által megállapított történeti tényállás minden olyan lényeges adatot tartalmaz, amelyek alapján a terheltek cselekményeinek minősítése, annak törvényessége ellenőrizhető.
[47] Ahogy azt az elsőfokú bíróság részletesen kifejtette, a terheltek a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának külön szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény rendelkezéseit szegték meg.
[48] Az Ukrajnából átcsempészett cigaretta jövedéki terméknek minősült, amelyet a jövedéki adózás alól elvontak. Ezzel a felülvizsgálati indítvánnyal érintett valamennyi terhelt tisztában volt. A jövedéki adózás alól elvont terméket a II. r. terhelt érdekeltségébe tartozó gazdasági társaság telephelyére szállították, ezzel a megszerzés, illetve az elrejtés, mint elkövetési magatartás a II. r. terhelt részéről megvalósult. Ebben volt segítségére a III. r. terhelt, amikor az ukrajnai eladóval kapcsolatot tartott, így a csempészett cigaretta megszerzésében a II. r. terheltnek segítséget nyújtott, és a IV. r. terhelt, aki a továbbszállítás érdekében a megszerzett jövedéki termék elrejtésében működött közre.
[49] Téves az a védelmi érvelés, hogy a II. r. terhelt a jövedéki adózás alól elvont terméken tulajdont szerzett, ezért arra nem követhetette el az orgazdaságot.
[50] Az első fokon eljárt bíróság ítéletében csupán azt rögzítette, miszerint az I. r. terhelt telefonon értesítette a IV. r. terheltet, hogy a megállapodásnak megfelelően megérkezett az Ukrajnából csempészett cigaretta, amelynek fele-fele arányban tulajdonosa az I. r. és a II. r. terhelt. Ezzel azonban a bíróság nem jogi értékelést adott, hanem a telefonbeszélgetés tartalmát rögzítette, a védelmi felülvizsgálati indítványokban szereplő, az elsőfokú bíróság ítéletéből idézett, a tulajdoni aránnyal kapcsolatos szövegek pedig a bíróság előtt tett vallomásokban szerepelnek.
[51] Ugyanakkor az elsőfokú ítéletben írt jogi értékelés kiegészült a másodfokú ítéletben szereplő jogi indokolással.
[52] A Btk. 379. § (1) bekezdés a) pontja szerint az, aki költségvetési csalásból származó, vámellenőrzés alól elvont nem közösségi árut vagyoni haszon végett megszerez, elrejt, vagy elidegenítésében közreműködik, orgazdaságot követ el.
[53] Azaz az ilyen árunak nem csupán az elrejtése, vagy az elidegenítésében való közreműködés, hanem a vagyoni haszon végett történő megszerzése is orgazdaságnak minősülő bűncselekmény, jelentősége nem a tulajdoni viszonyoknak, hanem annak van, hogy a megszerzett dolog bűncselekményből származik.
[54] A Btk. 396. § (6) bekezdése pedig költségvetési csalásként rendeli büntetni azt, aki a jövedéki adóról szóló törvényben, valamint a felhatalmazásán alapuló jogszabályban megállapított feltétel hiányában vagy hatósági engedély nélkül jövedéki terméket előállít, megszerez, tart, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, és ezzel a költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz.
[55] Az Ukrajnából átszállított és az I. és II. r. terhelt által - ellenérték fejében - megszerzett cigarettaszállítmány nyilvánvalóan bűncselekményből, az elkövetéskor hatályban volt 1978. évi IV. törvény 310. § (6) bekezdése szerinti jövedéki termék megszerzésével elkövetett költségvetési csalás bűntettéből származó dolog volt. E cselekmény a hatályos Btk. 396. § (6) bekezdése szerint ugyancsak költségvetési csalás.
[56] A megtámadott határozatok nem tartalmaznak olyan ténymegállapítást, miszerint bármelyik, felülvizsgálati indítvánnyal érintett terhelt a jövedéki adózás alóli elvonásban bármilyen módon közreműködött volna.
[57] Így cselekményüket helyesen minősítették orgazdaságként az eljárt bíróságok.
[58] Az irányadó tényállás tartalmazza a haszonszerzési célzatot és az üzletszerűséget megalapozó tényeket is.
[59] Emellett ennek a felülvizsgálat szempontjából nincs is jelentősége, mert a cselekmény esetleges törvénysértő minősítése csak abban az esetben felülvizsgálati ok, ha annak eredményeként a bíróság törvénysértő büntetést szabott ki.
[60] A Btk. 379. § (1) bekezdés a) pontja szerinti orgazdaság akkor, ha az az (5) bekezdés b) pontja szerint jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett bűntettnek minősül, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A Btk. 396. § (6) bekezdése szerinti költségvetési csalás pedig a (4) bekezdés b) pontja szerint ugyancsak két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ha azt jelentős vagyoni hátrányt okozva, üzletszerűen követik el.
[61] Így mindkét bűncselekmény büntetési tétele azonos, ezért az esetleges törvénysértő minősítés nem eredményezett volna törvénysértő büntetést.
[62] A Be. 649. § (1) bekezdésének - fent idézett - b) pontja szerint ugyanakkor felülvizsgálatnak van helye akkor is, ha a bíróság a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést [b) pont ba) alpont], illetve alkalmazott törvénysértő intézkedést [b) pont bb) alpont].
[63] Azaz a törvény önmagában a büntetés mértékét illetően nem teszi lehetővé a felülvizsgálatot. A kiszabott büntetés és az alkalmazott intézkedés felülvizsgálatának csak akkor van helye, ha az törvénysértő minősítés eredménye, vagy annak neme és mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik.
[64] A Btk. indítványokban felhívott, a büntetés céljára vonatkozó 79. §-ának, valamint a büntetés kiszabásának elveit tartalmazó 80. §-ának esetleges megsértése a felülvizsgálatot nem alapozza meg, ezek ugyanis nem olyan rendelkezései a Btk.-nak, amelyek nem tűnek mérlegelést. Így nem vizsgálható az sem, hogy a bíróságok a büntetés kiszabása során az enyhítő és a súlyosító körülményeket miként vették figyelembe.
[65] A kiszabott büntetések neme és mértéke törvényes, és azt a terheltekkel szemben törvényes minősítés mellett szabták ki az eljárt bíróságok.
[66] Ezért a részben kizárt, részben alaptalan indítványokat elbírálva a Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályukban fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 1.134/2018.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria Budapesten, a 2019. év március hó 18. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő
v é g z é s t:
Az orgazdaság bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a II. rendű, a III. rendű és a IV. rendű terheltek védői által előterjesztett felülvizsgálati indítványokat elbírálva a Komáromi Járásbíróság 5.B.211/2015/73. számú, illetőleg a Tatabányai Törvényszék 10.Bf.432/2017/13. számú ítéletét a II. rendű, a III. rendű és a IV. rendű terheltek tekintetében hatályában fenntartja.
A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítványozó, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.
I n d o k o l á s
A Komáromi Járásbíróság a 2017. szeptember 27. napján kihirdetett 5.B.211/2015/73. számú ítéletével bűnösnek mondta ki a II. rendű terheltet társtettesként elkövetett orgazdaság bűntettében [Btk. 379. § (1) bekezdés b) pont, (5) bekezdés a) pont], a III. rendű és a IV. rendű terheltet bűnsegédként elkövetett orgazdaság bűntettében [Btk. 379. § (1) bekezdés b) pont, (5) bekezdés a) pont].Ezért
- a II. rendű terheltet három év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, háromszáz napi tétel, napi tételenként 10.000 forint, összesen 3.000.000 forint pénzbüntetésre és öt év közügyektől eltiltásra,
- a III. rendű terheltet két év hat hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, kétszáz napi tétel, napi tételenként 10.000 forint, összesen 2.000.000 forint pénzbüntetésre és három év közügyektől eltiltásra, és
- a IV. rendű terheltet két év kilenc hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, kétszáz napi tétel, napi tételenként 10.000 forint, összesen 2.000.000 forint pénzbüntetésre és négy év közügyektől eltiltásra
ítélte azzal, hogy mindhárom terhelt a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A kiszabott pénzbüntetések megfizetésére mindhárom terheltnek húsz havi részletfizetést engedélyezett azzal, hogy egyetlen részlet megfizetésének elmulasztása esetén az egész összeg esedékessé válik, emellett a pénzbüntetést vagy annak hátralékos részét meg nem fizetés esetén fogházbüntetésre kell átváltoztatni. Rendelkezett a járulékos kérdésekről is.
A védelmi fellebbezések alapján eljáró Tatabányai Törvényszék a 2018. június 12. napján meghozott 10.Bf.432/2017/13. számú ítéletével a felülvizsgálati indítványokkal érintett terheltek tekintetében az elsőfokú határozatot megváltoztatta annyiban, hogy az orgazdaságként értékelt cselekményüket a Btk. 379. § (1) bekezdés a) pontja és (5) bekezdés b) pontja szerint minősítette, és akként rendelkezett, hogy a pénzbüntetés átváltoztatása esetén a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön. Egyebekben a Komáromi Járásbíróság ítéletét mindhárom terhelt tekintetében helybenhagyta.
A jogerős határozatok ellen a II. rendű, a III. rendű és a IV. rendű terheltek védői nyújtottak be - lényegében azonos tartalommal - felülvizsgálati indítványt, amelynek jogalapját pontosan nem jelölték meg, csupán a Be. 648. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkoztak.
A védők azonban a felülvizsgálati indítványukat - lényegüket tekintve - a Be. 649. § (1) bekezdés a) pontjának aa) alpontjára alapították azzal, hogy a terheltek bűnösségének megállapítása anyagi jogszabályt sértett, mert cselekményük nem volt tényállásszerű; vitatták a terheltek haszonszerzési célzatának és a cigaretták tulajdoni viszonyainak bizonyítottságát.
Álláspontjuk szerint a terheltek cselekménye nem tekinthető tényállásszerűnek azért sem, mert az orgazdaság előkészületi szakban maradt, mivel a terheltek egyike sem tanúsított a cigaretta elrejtéseként, értékesítéseként értékelhető magatartást, emellett hiányzik a haszonszerzésben való megállapodás, mint tényállási elem, és elidegenítés sem történt.
Arra hivatkoztak, hogy mivel a II. rendű terhelt az orgazdaság tárgyának tulajdonosa volt, ugyanazon dologra orgazdaságot nem követhetett el, ezért cselekményéhez nem nyújthattak bűnsegélyt a III. rendű és a IV. rendű terheltek.
Emellett megítélésük szerint az orgazdaság járulékos jellege miatt abból az elsőfokú ítéleti tényállásban szereplő - és a másodfokú bíróság által sem mellőzött - tényből következően sem követhették el a terheltek az orgazdaság bűntettét, miszerint a terheltek a csempészetben is közreműködtek.
Egységesen vitatták a vádemelés törvényességét is arra hivatkozva, hogy a terheltekkel szemben a Tatabányai Nyomozó Ügyészség által megszüntetett nyomozást követően az eljárás folytatását nem a nyomozási bíró rendelte el. Álláspontjuk szerint az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény 20. § (1) és (2) bekezdése nem adott felhatalmazást az ügyésznek arra, hogy az adott ügyben meghozott megszüntető határozatot hatályon kívül helyezze; az 1998. évi XIX. törvény (régi Be.) 191. § (3) bekezdése alapján az eljárás folytatásáról a nyomozási bíró rendelkezhetett volna, így a Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség ezzel elvonta a nyomozási bíró hatáskörét, és a Tatabányai Nyomozó Ügyészség pedig nem emelhetett volna vádat a terheltek ellen.
Ezen túlmenően a II. rendű és a IV. rendű terhelt védője sérelmezte a titkos információgyűjtés eredményének bizonyítékként való felhasználását, arra hivatkozva, hogy a titkos információgyűjtést a bíróság az 1978. évi IV. törvény 310. § (4) bekezdés b) pontja és (6) bekezdése szerint minősülő költségvetési csalás bűntette kapcsán engedélyezte, ez azonban nem volt megállapítható.
Az indítványozók a büntetéskiszabás általános elveinek sérelmére utalva
eltúlzottnak találták a terheltekkel szemben kiszabott büntetést is.
Ezért elsődlegesen azt indítványozták, hogy a Kúria védenceiket az ellenük emelt vád alól mentse fel, másodlagosan pedig a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését kérték.
-.-.-
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványokat részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta (BF.1159/2018/2.).Arra hivatkozott, hogy a Be. 650. § (2) bekezdéséből következően a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéleti tényállás megalapozottsága nem vizsgálható, nem lehet a felülvizsgálati eljárás tárgya az, hogy a tényállás egyes megállapításai mennyiben tekinthetők kétséget kizáróan bizonyítottnak, illetve a titkos információgyűjtés eredményének bizonyítékként való felhasználása törvényes volt-e, ezért az indítványok erre vonatkozó részeikben a törvényben kizártak.
Megítélése szerint a tényállás támadásaként értékelhetőek az indítványok azon része is, amelyben az indítványozók az irányadó ítéleti tényállásban foglaltaktól eltérő ténybeli alapokon hivatkoztak arra, hogy a terheltek nem haszonszerzés érdekében cselekedtek.
Kifejtette azt is, hogy a büntetéskiszabással kapcsolatos ítéleti rendelkezések sérelmezése ugyan felveti a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában meghatározott felülvizsgálati ok lehetőségét, annak azonban nem feleltethető meg, mivel az anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány csak akkor terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével törvénysértő büntetést szabott ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmazott, azonban nem tekinthetők ilyennek az indítványozók által megjelölt, a büntetéskiszabás általános elveit meghatározó anyagi jogi rendelkezések, ezért az indítványok ezen részei alapján sincs helye felülvizsgálatnak.
Véleménye szerint az indítványozók nem jelöltek meg a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott, felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértést sem, mivel a vádemelés előtt elkövetett eljárási szabálysértések nem képezik felülvizsgálat tárgyát, az eljárás folytatásával kapcsolatos döntés törvényességének vitatása magára a vádemelés tényére, illetve a vádemelés jogosultjának kilétére nem volt kihatással.
Arra is utalt, hogy a bűnösség megállapításának törvényességét vitató részeiben az indítványozók az anyagi jogi törvénysértést arra alapozták, miszerint a II. rendű terhelt - az indítványokban csempészetként jelölt, költségvetési csalásként értékelhető - alapcselekmény elkövetője volt; álláspontja szerint azonban akkor, ha a II. rendű terhelt a Btk. 396. § (6) bekezdésében meghatározott költségvetési csalás elkövetője volt, a III. rendű és a IV. rendű terheltek cselekménye az ezen bűncselekményhez kapcsolódó bűnsegédi magatartásként lenne értékelhető, így az indítványokban ennek kapcsán kifejtettek nem alkalmasak a II. rendű terhelt bűnösségének és ebből kifolyólag a III. rendű és a IV. rendű terheltek ahhoz kapcsolódó bűnösségének vitatására.
Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványoknak ne adjon helyt, és a Komáromi Járásbíróság 5.B.211/2015/73. számú és a Tatabányai Törvényszék 10.Bf.432/2017/13. számú ítéletét - a II. rendű, a III. rendű és a IV. rendű terheltek tekintetében - hatályukban tartsa fenn.
-.-.-
A Legfőbb Ügyészség indítványára a II. rendű és a III. rendű terheltek védői írásbeli észrevételeket tettek. Abban megismételve a felülvizsgálati indítványaikban már leírt okfejtést a költségvetési csalás és az orgazdaság jogi kapcsolatáról, és vitatva a haszonszerzési célzatot is, továbbra is fenntartották a kiszabott büntetésekkel kapcsolatos érveiket, valamint azt, hogy az ügyben az általuk törvénysértő módon értékelt főügyészségi határozat miatt a nyomozó ügyészség nem volt jogosult a vádemelésre.-.-.-
A jogerős ügydöntő határozat meghozatalára a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (régi Be.) hatálya alatt került sor. 2018. július 1-jén ugyanakkor hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.).A Be. 868. § (1) bekezdése szerint a törvény rendelkezéseit - a 868-876. §-ban meghatározott eltérésekkel - a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell. A felülvizsgálati eljárás tekintetében a törvény ilyen eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz, ezért a Kúria az indítványokat a 2018. július 1. napján hatályba lépett Be. alapján bírálta el.
A felülvizsgálati indítványok elbírálására a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terheltek tekintetében a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján bírálta felül; emellett a 659. § (6) bekezdése alapján vizsgálta a 649. § (2) bekezdésében meghatározott és az indítványozók által nem hivatkozott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.
A felülvizsgálati indítványok részben a törvényben kizártak, részben megalapozatlanok.
A Be. 659. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. A 650. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható.
Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések - így a bűnösség megállapításának, és a cselekmények jogi minősítésének - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el (BH 2004.102.).
Az indítványozók ugyan a bűnösséget anyagi jogi törvénysértésre hivatkozva vitatták, valójában azonban a törvényi tilalom ellenére az irányadó tényállást támadták, amikor arra hivatkoztak, hogy az orgazdaság törvényi tényállási elemeinek bizonyítása elmaradt, illetve a haszonszerzési célzat meglétét cáfolták. Így az erre alapozott indítvány alapján a felülvizsgálat kizárt.
Miután az indítványozók a titkos információgyűjtés anyaga felhasználásának törvényes voltát vitatva a bizonyítékon keresztül ugyancsak a tényállást támadták, a felülvizsgálat kizárt emiatt is (BH 2012.186.). Emellett a védők ennek kapcsán kifejtett álláspontja téves is, mivel a régi Be. 206/A. § (1) bekezdés a) pontja nem írta elő a felhasználás feltételeként, hogy a vádemelés ugyanolyan minősítésű bűncselekmény miatt történjék, mint amelyre a titkos információgyűjtés engedélyezését kérték.
Részben törvényben kizárt a felülvizsgálat, részben alaptalan a felülvizsgálati indítványoknak a vádemelés törvényességét vitató része.
A felülvizsgálati eljárásban a nyomozás során elkövetett esetleges törvénysértésekre nem, kizárólag a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott, a bíróság által elkövetett eljárási szabálysértésre lehet hivatkozni, a nyomozás során elkövetett eljárási hibák, szabálysértések - még ha azok ténylegesen megtörténtek is - a felülvizsgálati eljárásra nem adnak lehetőséget. Éppen ezért a felülvizsgálati eljárásban nincs jelentősége, hogy a Tatabányai Nyomozó Ügyészség milyen előzmények után emelt vádat.
Emellett a Kúria megjegyzi: mivel a felettes ügyész rendelte el a nyomozás folytatását, a régi Be. 191. § (3) bekezdése szerint nem kellett volna a nyomozási bíróhoz fordulni a nyomozás folytatásának elrendelése érdekében. Ennyiben téves a másodfokú bíróság által kifejtett álláspont is. A régi Be. 191. § (3) bekezdése éppen akkor kívánta meg a nyomozás folytatásának a nyomozási bíró általi elrendelését, ha a felettes ügyész hivatalból nem rendelte el azt. A Debreceni Ítélőtáblának a törvényszék által hivatkozott határozata nem erre az esetre vonatkozik, mivel ott a terhelt panasszal élt a megszüntető határozat ellen, azt a felettes ügyész elutasította, majd a Legfőbb Ügyészség e határozatokat hatályon kívül helyezte és elrendelte a nyomozás folytatását.
Kétségtelen, hogy a Be. 659. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni, azaz azt kell a Kúriának vizsgálnia, hogy az eljárt bíróság betartotta-e a határozata meghozatala idején hatályos anyagi és eljárásjogi rendelkezéseket. Azonban felülvizsgálatnak csak a felülvizsgálati eljárás során hatályos eljárási törvényben meghatározott okok miatt van helye.
A Be. 649. § (2) bekezdés c) pontja szerint eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság határozata nem az arra jogosult által emelt vádon alapul.
Az ügyben azonban a vádiratot a vádemelésre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Tatabányai Nyomozó Ügyészség nyújtotta be.
Emellett a Kúria 1/2018. BJE határozata szerint - amelynek meghozatalára az 1998. évi XIX. törvény, azaz a régi Be. hatálya alatt került sor - a katonai büntetőeljárás kivételével törvényes a vád akkor is, ha azt nem az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság mellett működő ügyész emelte.
A vádirat tartalmát, annak törvényességét pedig nem érinti, hogy a nyomozás szabályait betartották-e, ahogy az sem, hogy a vád törvényesen beszerzett és ellenőrzött bizonyítékokon alapszik-e; a vád anyagi jogi megalapozottsága a vádirat törvényessége szempontjából közömbös. Ha a vádirat alkalmas a bírósági eljárás megindítására (EBH 2014.B17., EBD 2012.B31., EBH 2011.2299.), az törvényes, és annak megalapozottsága - bizonyíthatósága - közömbös, az a büntetőügy érdemi kérdése, amelyre a bíróság ügydöntő határozata ad választ (EBH 2015.B10.).
A Be. 649. § (1) bekezdés b) pontja alapján akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt a bíróság törvénysértő büntetést szabott ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmazott.
A felülvizsgálati indítványokban kifejtett, a cselekmény törvénysértő minősítésével, illetve a terheltek elkövetői minőségével kapcsolatos érvek azonban alaptalanok.
A jogerős ítéleti tényállás lényege a következő:
- Az ügy I. rendű terheltje és a II. rendű terhelt megállapodtak abban, hogy vagyoni haszonszerzés végett jövedéki adózás alól elvont, Ukrajnából csempészett cigarettát szereznek meg, amelyet az I. rendű terhelt érdekeltségébe tartozó gazdasági társaság telephelyén fognak tárolni, majd azt Angliában értékesítik.
- Az I. rendű és a II. rendű terhelt megállapodásáról tudva a III. rendű terhelt közvetítői tevékenységet látott el egyfelől az I. rendű és a II. rendű terheltek között, illetve az ukrajnai eladóval tartotta a kapcsolatot, ezért "munkadíjat" kapott.
- A 128.838.400 forint értékű csempészett cigaretta 2012. május 28-án éjjel megérkezett Magyarországra, amelyet először az I. rendű terhelt raktárában helyeztek el. Ezt követően az I. rendű terhelt megállapodott a II. rendű terhelttel, hogy a cigarettát a II. rendű terhelt elszállíttatja, azonban azt a nyomozók 2012. május 31. napján lefoglalták.
A cigaretta árát az I. és II. rendű terheltek a III. rendű terhelten keresztül juttatták el a csempésznek.
- A IV. rendű terhelt szintén a kapcsolattartásban, valamint a továbbszállítás előkészítésében kapott feladatot, a sikeres továbbszállítás esetén összesen 2.000.000 forintban részesült volna.
Azaz a tényállás szerint a II. rendű terhelt szándéka arra irányult, hogy vagyoni haszonszerzés végett megszerezze a csempészett cigarettát és azt értékesítse, a cigaretta ténylegesen a birtokába is került.
Az eljárt bíróságok által megállapított történeti tényállás minden olyan lényeges adatot tartalmaz, amelyek alapján a terheltek cselekményeinek minősítése, annak törvényessége ellenőrizhető.
Ahogy azt az elsőfokú bíróság részletesen kifejtette, a terheltek a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának külön szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény rendelkezéseit szegték meg.
Az Ukrajnából átcsempészett cigaretta jövedéki terméknek minősült, amelyet a jövedéki adózás alól elvontak. Ezzel a felülvizsgálati indítvánnyal érintett valamennyi terhelt tisztában volt. A jövedéki adózás alól elvont terméket a II. rendű terhelt érdekeltségébe tartozó gazdasági társaság telephelyére szállították, ezzel a megszerzés, illetve az elrejtés, mint elkövetési magatartás a II. rendű terhelt részéről megvalósult. Ebben volt segítségére a III. rendű terhelt, amikor az ukrajnai eladóval kapcsolatot tartott, így a csempészett cigaretta megszerzésében a II. rendű terheltnek segítséget nyújtott, és a IV. rendű terhelt, aki a továbbszállítás érdekében a megszerzett jövedéki termék elrejtésében működött közre.
Téves az a védelmi érvelés, hogy a II. rendű terhelt a jövedéki adózás alól elvont terméken tulajdont szerzett, ezért arra nem követhetett el orgazdaságot.
Az első fokon eljárt bíróság ítéletében (7. oldal ötödik bekezdés) csupán azt rögzítette, miszerint az I. rendű terhelt telefonon értesítette a IV. rendű terheltet, hogy a megállapodásnak megfelelően megérkezett az Ukrajnából csempészett cigaretta, amelynek fele-fele arányban tulajdonosa az I. rendű és a II. rendű terhelt. Ezzel azonban a bíróság nem jogi értékelést adott, hanem a telefonbeszélgetés tartalmát rögzítette, a védelmi felülvizsgálati indítványokban szereplő, az elsőfokú bíróság ítéletéből idézett, a tulajdoni aránnyal kapcsolatos szövegek pedig a bíróság előtt tett vallomásokban szerepelnek.
Ugyanakkor az elsőfokú ítéletben írt jogi értékelés kiegészült a másodfokú ítéletben szereplő jogi indokolással.
A Btk. 379. § (1) bekezdés a) pontja szerint az, aki költségvetési csalásból származó vámellenőrzés alól elvont nem közösségi árut vagyoni haszon végett megszerez, elrejt, vagy elidegenítésében közreműködik, orgazdaságot követ el.
Azaz az ilyen árunak nem csupán az elrejtése, vagy az elidegenítésében való közreműködés, hanem a vagyoni haszon végett történő megszerzése is orgazdaságnak minősülő bűncselekmény, jelentősége nem a tulajdoni viszonyoknak, hanem annak van, hogy a megszerzett dolog bűncselekményből származik.
A Btk. 396. § (6) bekezdése pedig költségvetési csalásként rendeli büntetni azt, aki a jövedéki adóról szóló törvényben, valamint a felhatalmazásán alapuló jogszabályban megállapított feltétel hiányában vagy hatósági engedély nélkül jövedéki terméket előállít, megszerez, tart, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, és ezzel a költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz.
Az Ukrajnából átszállított, az I. és II. rendű terhelt által - ellenérték fejében - megszerzett cigarettaszállítmány nyilvánvalóan bűncselekményből, az elkövetéskor hatályban volt 1978. évi IV. törvény 310. § (6) bekezdése szerinti jövedéki termék megszerzésével elkövetett költségvetési csalás bűntettéből származó dolog volt. E cselekmény a hatályos Btk. 396. § (6) bekezdése szerinti ugyancsak költségvetési csalás.
A megtámadott határozatok nem tartalmaznak olyan ténymegállapítást, miszerint bármelyik, felülvizsgálati indítvánnyal érintett terhelt a jövedéki adózás alóli elvonásban bármilyen módon közreműködött volna. Így cselekményüket helyesen minősítették orgazdaságként az eljárt bíróságok.
Az irányadó tényállás tartalmazza a haszonszerzési célzatot és az üzletszerűséget megalapozó tényeket is.
Emellett ennek a felülvizsgálat szempontjából nincs is jelentősége, mert a cselekmény esetleges törvénysértő minősítése csak abban az esetben felülvizsgálati ok, ha annak eredményeként a bíróság törvénysértő büntetést szabott ki.
A Btk. 379. § (1) bekezdés a) pontja szerinti orgazdaság akkor, ha az az (5) bekezdés b) pontja szerint jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett bűntettnek minősül, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A Btk. 396. § (6) bekezdése szerinti költségvetési csalás pedig a (4) bekezdés b) pontja szerint ugyancsak két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ha azt jelentős vagyoni hátrányt okozva, üzletszerűen követik el.
Így mindkét bűncselekmény büntetési tétele azonos, ezért az esetleges törvénysértő minősítés nem eredményezett volna törvénysértő büntetést.
A Be. 649. § (1) bekezdés - fent idézett - b) pontja szerint ugyanakkor felülvizsgálatnak van helye akkor is, ha a bíróság a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést [b) pont ba) alpont], illetve alkalmazott törvénysértő intézkedést [b) pont bb) alpont].
Azaz a törvény önmagában a büntetés mértékét illetően nem teszi lehetővé a felülvizsgálatot. A kiszabott büntetés és az alkalmazott intézkedés felülvizsgálatának csak akkor van helye, ha az törvénysértő minősítés eredménye, vagy annak neme és mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik.
A Btk. indítványokban felhívott, a büntetés céljára vonatkozó 79. §-ának, valamint a büntetés kiszabásának elveit tartalmazó 80. §-ának esetleges megsértése a felülvizsgálatot nem alapozza meg, ezek ugyanis nem olyan rendelkezései a Btk.-nak, amelyek nem tűrnek mérlegelést. Így nem vizsgálható az sem, hogy a bíróságok a büntetés kiszabása során az enyhítő és a súlyosító körülményeket miként vették figyelembe.
A kiszabott büntetések neme és mértéke törvényes, és azt a terheltekkel szemben törvényes minősítés mellett szabták ki az eljárt bíróságok.
Ezért a részben kizárt, részben alaptalan indítványokat elbírálva a Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályukban fenntartotta.
A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 653. § (1) bekezdésére figyelemmel a 458. § (3) bekezdése, felülvizsgálatát pedig a 650. § (1) bekezdés b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 652. § (6) bekezdésén alapul azzal, hogy a Kúria - a Be. 656. § (4) bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt indokolás nélkül elutasíthatja.
Budapest, 2019. március 18.
Dr. Mészár Róza s.k. a tanács elnöke, Dr. Soós László s.k. előadó bíró, Dr. Vaskuti András s.k. bíró
(Kúria Bfv. I. 1.134/2018.)