adozona.hu
BH+ 2006.5.234
BH+ 2006.5.234
A munkavédelmi előírásoknak nem megfelelő munkagép üzemeltetésének felfüggesztése jogszerűen történt, attól függetlenül, hogy a baleset bekövetkezésében a sérült munkavállaló magatartása is közrehatott [1993. évi XCIII. törvény 84. § (1) bekezdés g) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében az alperes másodfokú közigazgatási határozatának hatályon kívül helyezését kérte, amelyben helybenhagyta a felperes BÜHLER gyártmányú öntőberendezésének üzemeltetését felfüggesztő elsőfokú közigazgatási határozatot.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek helyt adott, az alperes másodfokú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte.
A megállapított tényállás szerint a felperes munkavállalója, S. L. 2003. május 22-én a BÜHLER gy...
BH+ 2006.5.234 A munkavédelmi előírásoknak nem megfelelő munkagép üzemeltetésének felfüggesztése jogszerűen történt, attól függetlenül, hogy a baleset bekövetkezésében a sérült munkavállaló magatartása is közrehatott [1993. évi XCIII. törvény 84. § (1) bekezdés g) pont].
A felperes a keresetében az alperes másodfokú közigazgatási határozatának hatályon kívül helyezését kérte, amelyben helybenhagyta a felperes BÜHLER gyártmányú öntőberendezésének üzemeltetését felfüggesztő elsőfokú közigazgatási határozatot.A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek helyt adott, az alperes másodfokú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte.
A megállapított tényállás szerint a felperes munkavállalója, S. L. 2003. május 22-én a BÜHLER gyártmányú öntőberendezéssel végzett munkája során csonkolásos balesetet szenvedett.
Az elsőfokú közigazgatási határozat az öntőberendezés üzemeltetését a 8/1998. (III. 31.) MüM rendelet (a továbbiakban: R.) 10. § (3) bekezdésében előírt védelem hiánya miatt függesztette fel arra hivatkozva, hogy "a benyúlás elleni védelem nem került kialakításra". Az alperes másodfokú határozata helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
A felperes a keresetében arra hivatkozott, hogy a munkaeszköz mind az üzembe helyezéskor, mind a baleset idején megfelelt a 8/1998. (III. 31.) MüM rendelet 10. § (3) bekezdésében foglaltaknak, a sérült az üzemzavart nem a tőle elvárható gondossággal próbálta megszüntetni, amikor a munkaeszközt automata üzemmódban hagyva, szándékosan benyúlt a szerszámba, így önmaga idézte elő a balesetet.
A munkaügyi bíróság helyszíni szemlén megállapította, hogy a felperes a balesetet követően a veszélyzónába történő benyúlás megakadályozása érdekében kialakított egy új megoldást.
Megállapította továbbá azt is, hogy felperes eleget tett az 1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Mvt.) 65. § (1) bekezdésében és az R. 10. § (3) bekezdésében foglaltaknak. A baleset nem a balesetmentes munkafeltételek biztosítása hiánya miatt, hanem a sérült szándékos magatartása miatt következett be. Ezzel összefüggésben utalt az igazságügyi szakértő tárgyalási nyilatkozatára.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. A Pp. 206. § (1) bekezdés megsértését panaszolta a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv és a szakértői vélemény tartalmával ellentétes ítéleti megállapításokra hivatkozva. Hangsúlyozta, hogy a munkavállaló magatartása nem érinti a munkáltató munkavédelmi kötelezettségeinek megsértését [Mvt. 21. § (1) bekezdés, 52. § (2) bekezdés, R. 10. § (3) bekezdés].
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
A felülvizsgálati eljárásban általában nem vizsgálható a bíróság mérlegelési körébe tartozó ténykérdés, az azonban vizsgálható, hogy a mérlegelés körébe vont adatok megállapításánál és egybevetésénél nem történt-e iratellenes, okszerűtlen következtetés.
Az adott esetben a bíróságnak azt kellett eldöntenie, hogy a felperes a baleset idején eleget tett-e annak a kötelezettségének, amelyet az R. 10. § (3) bekezdése előírt, azaz ellátta-e a munkaeszköz mozgó részeit védőberendezéssel, amely elhatárolja a veszélyes teret.
A bíróság a bizonyítási eljárás során helyszíni szemlét tartott és igazságügyi munkavédelmi szakértőt rendelt ki. A helyszíni szemlén a bíróság megállapította, hogy a baleset bekövetkezése után a gépre egy alumínium lemezt szereltek fel, ezért arra a részére, ahol a baleset bekövetkezett, már nem lehet benyúlni. Megállapította továbbá, hogy ahol jelenleg az alumínium lemez található, a baleset időpontjában egy vezető léc volt felszerelve. Az igazságügyi szakértői vélemény - a balesetet okozó fémöntőgépen szimulált munkavégzés alapján - tényként rögzítette, hogy a baleset idején nem volt sem mechanikailag, sem egyéb műszaki megoldással biztosítva, hogy a gépkezelő a veszélyzónába ne nyúlhasson. A szemle idején viszont már felszerelték azt a védőrácsot, amely a továbbiakban kizárja a hasonló balesetek bekövetkezését. Szakvéleményét úgy összegezte, hogy a munkáltató megsértette az Mvt. 21. § (1) bekezdésében, 54. § (2) bekezdésében és az R. 10. § (3) bekezdésében előírtakat. A személyes meghallgatása során a szakértő a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy az írásbelivel egyezően változatlanul fenntartja a szakértői véleményét; amennyiben a felperes minden munkavédelmi előírást betart, úgy a baleset nem következett volna be; a gép balesetkori állapota nem felelt meg az Mvt. 40. § (1) bekezdés előírásainak, a felperes nem tett eleget az R. 10. § (3) bekezdése szerint a veszélyes tér elhatárolására vonatkozó kötelezettségének.
A felperes felkérésére készített, a perben becsatolt szakértői vélemény - amely bizonyítékként nem, hanem csak felperes álláspontjaként vehető figyelembe - az előbbiekkel nem áll ellentétben, mert csupán azt tartalmazza, hogy a gép megfelelt azoknak a szabványoknak, amelyet a gyártó megfelelőségi nyilatkozattal igazolt.
A munkaügyi bíróság ítéletében levonta azt a következtetés, hogy a felperes eleget tett az R. 10. § (3) bekezdésben foglaltaknak, a per előbbiekben részletezett adatainak ellentmond. Az ítélet indokolása a bizonyítékok értékelésére nem tér ki, így annak sem adja indokát, hogy miért nem vette figyelembe a különleges szakértelmet igénylő tény megállapításánál a szakértő véleményét. A szakértő tárgyaláson tett nyilatkozatára való hivatkozás sem támasztja alá az ítéleti következtetést, mert a szakértő a szakvéleményében kifejtett véleményét a tárgyaláson is fenntartotta.
Tekintettel arra, hogy a perben nem a balesettel kapcsolatos felelősséget kellett elbírálni, hanem az alperes határozatának jogszerűségét, a sérült közrehatásának tévesen tulajdonított ügydöntő jelentőséget a jogerős ítélet.
A kifejtettek szerint a jogerős ítélet megalapozatlanul, jogszabálysértően [Pp. 206. § (1) bekezdés, 339. § (1) bekezdés] helyezte hatályon kívül a támadott közigazgatási határozatot, mert a perbeli ellentmondás nélküli szakvélemény alapján megállapítható, hogy az alperes határozata a munkavédelmi szabályoknak nem megfelelő gép üzemeltetését jogszerűen függesztette fel.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - az ügyben még alkalmazandó Pp. 275. § (4) bekezdése alapján - hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf.Bír. Mfv.II.10.404/2005. sz.)