adozona.hu
BH+ 2006.5.230
BH+ 2006.5.230
I. Ha a munkáltató a rendes felmondás közlését követően, a felmondási idő alatt rendkívüli felmondással él, a munkavállaló munkaviszonya az azt azonnali hatállyal megszüntető rendkívüli felmondással szűnik meg, a rendes felmondást tartalmazó jognyilatkozathoz munkaviszonyt megszüntető joghatás nem fűződik. II. Ha a munkavállaló a munkaköre betöltésével kapcsolatban tudomására jutott adat tekintetében a titoktartási kötelezettségét úgy szegte meg, hogy az a munkáltatónak jelentős, jogos érdeksérelmet nem oko
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a munkáltatói rendes felmondás és a felmondási idő alatt közölt rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és ennek anyagi jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
Az alperes viszontkeresetében a rendes felmondásra tekintettel kifizetett 392 427 forint visszafizetésére kérte kötelezni az alperest.
A felperes keresetét és alperes viszontkeresetét elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyó jogerős ítéletet - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - a Legfels...
BH+ 2006.5.230 I. Ha a munkáltató a rendes felmondás közlését követően, a felmondási idő alatt rendkívüli felmondással él, a munkavállaló munkaviszonya az azt azonnali hatállyal megszüntető rendkívüli felmondással szűnik meg, a rendes felmondást tartalmazó jognyilatkozathoz munkaviszonyt megszüntető joghatás nem fűződik.
II. Ha a munkavállaló a munkaköre betöltésével kapcsolatban tudomására jutott adat tekintetében a titoktartási kötelezettségét úgy szegte meg, hogy az a munkáltatónak jelentős, jogos érdeksérelmet nem okozott, ez nem minősül a rendkívüli felmondást megalapozó jelentős mértékű kötelezettségszegésnek [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont, 103. § (3) bekezdés].
A felperes keresetében a munkáltatói rendes felmondás és a felmondási idő alatt közölt rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és ennek anyagi jogkövetkezményei alkalmazását kérte.Az alperes viszontkeresetében a rendes felmondásra tekintettel kifizetett 392 427 forint visszafizetésére kérte kötelezni az alperest.
A felperes keresetét és alperes viszontkeresetét elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyó jogerős ítéletet - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati határozatával hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A munkaügyi bíróság - a megismételt eljárásban hozott - ítéletével megállapította, hogy az alperes a rendes felmondással jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és az alperest 152 010 forint felmondási időre járó átlagkereset és végkielégítés-különbözet, illetve ezen összeg kamatai, valamint 788 760 forint kétszeres végkielégítés és kamatai megfizetésére kötelezte. Egyebekben a keresetet és viszontkeresetet elutasította.
A rendes felmondást a bíróság a valóságnak meg nem felelő felmondási indok miatt találta jogellenesnek.
A rendkívüli felmondás tekintetében megállapította, hogy az intézkedés alapjául a felperes által készített és a polgármesternek, illetve két önkormányzati képviselőnek megküldött, K. városban a távhőszolgáltatási díjakról szóló kimutatás szolgált. E kimutatás a számításokon kívül olyan kérdéseket is felvetett, amely a fogyasztói érdekek figyelembevételének hiányára, a 120 km távolságról történő üzemeltetés előnytelenebb voltára, a lakossági tartozások beszámítására hívta fel a figyelmet és így az alperest gazdaságilag előnytelen helyzetbe kívánta hozni. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes a kimutatás elkészítésével és elküldésével a munkaviszonya keretében tudomására jutott információkat jogosulatlanul harmadik személlyel közölte, az Mt. 103. §-a (3) bekezdésében, illetve a munkaszerződése 12. pontjában foglalt titoktartási kötelezettségét megszegte, és a munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyeztette. Ezért a rendkívüli felmondás jogszerűségét állapította meg.
A peres felek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, mellőzte az alperes kétszeres végkielégítés és kamatai megfizetésére való kötelezését, és ennek megfelelően leszállította az alperes által fizetendő perköltség és elsőfokú eljárási illeték összegét. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a kétszeres végkielégítés megfizetésére vonatkozó marasztalást az Alkotmánybíróság 4/1998. (III. 1.) AB határozatával megsemmisített Mt. 100. § (2) bekezdésére hivatkozva mellőzte. Utalt továbbá arra is, hogy e jogkövetkezmény alkalmazására azért sincs lehetőség, mert a felperes munkaviszonya a rendkívüli felmondás folytán megszűnt.
A rendkívüli felmondás indokául szolgáló titoktartási kötelezettség megszegésével a másodfokú bíróság szerint is felperes a minősített kötelezettségszegést elkövette. Másrészt a rendkívüli felmondási jog gyakorlását azért is alaposnak tartotta, mert felperes e magatartása folytán a munkáltatótól nem volt elvárható - a bizalomvesztés következtében - a munkaviszony további fenntartása.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a rendkívüli felmondás jogellenességével kapcsolatos keresete elutasítása körében - ideértve a nem vagyoni kártérítés iránti igényét is - támadta a jogerős ítéletet. A jogerős ítélet megváltoztatását, a rendkívüli felmondás jogellenességét megállapító és az elutasított anyagi igényeinek helyt adó határozat hozatalát kérte. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok a felülvizsgálati határozatban adott iránymutatást figyelmen kívül hagyva, az összes körülmény mérlegelése nélkül állapították meg jogszabálysértő módon a rendkívüli felmondás jogszerűségét. Arra hivatkozott, hogy az önkormányzat rendeletében közzétett számítási mód felhasználásával készített kimutatással nem fedett fel semmiféle szakmai titkot. Továbbá nem értékelték a bíróságok, hogy beadványa közérdekű bejelentésnek minősült, és az alperes később - az abban foglaltakra tekintettel - a fűtési díj tarifába a kintlevőségek szabálytalan beépítését visszavonta.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A rendes felmondás közlését követően, a felmondási idő alatt - mivel a munkavállaló munkaviszonya még nem szűnt meg - a munkáltató rendkívüli felmondással élhet. Ilyen esetben a munkaviszony az azt azonnali hatállyal megszüntető rendkívüli felmondással szűnik meg, ennélfogva a rendes felmondást tartalmazó jognyilatkozathoz már munkaviszonyt megszüntető joghatás nem fűződik. Így e jognyilatkozat miatt a munkaviszony jogellenes megszüntetése sem állapítható meg (Mt. 100. §). A perbeli esetben is az előbbieknek megfelelően az alperes rendkívüli felmondása szüntette meg a felperes munkaviszonyát, de a felperes terhére rótt magatartásnak a rendes felmondás indokával való összefüggésére tekintettel nem volt mellőzhető az abban foglaltak vizsgálata, illetve az erre vonatkozó tényállás megállapítása.
Az új eljárást elrendelő felülvizsgálati határozatban a rendkívüli felmondás indokául felhozott titoktartási kötelezettség megszegésének megállapítása az eljárt bíróságokat kötötte, mert az új eljárás során olyan új körülmény nem merült fel, amely az előbbi ténymegállapítást megdöntötte volna.
A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott, az önkormányzati rendeletben közzétett számítási képlet alkalmazása, a számítási mód nyilvános szabályozása önmagában nem cáfolja a felperes terhére rótt magatartást. A felperes által készített kimutatásban szereplő számítások ugyanis nyilvánvalóan olyan adatokat is tartalmaznak, amelyeket felperes az alperesnél fennállt munkaviszonya keretében tudhatott, pl. a behajthatatlan kintlevőségek beszámítására vonatkozóan.
A titoktartási kötelezettség megsértésének minősített kötelezettségszegésként való megállapításához azonban a törvényi feltételek [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont] fennállásának vizsgálata szükséges. A kötelezettségszegés súlya csak az eset összes körülményének értékelése alapján bírálható el. A felülvizsgálati kérelem helytállóan sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok ezt elmulasztották, a bizonyítékok teljes körű mérlegelése nélkül, megalapozatlanul és téves jogi mérlegeléssel állapították meg a jelentős mértékű kötelezettségszegést felperes terhére.
A per adatai szerint megállapítható, hogy a felperes a vitatott kimutatással olyan körülményekre hívta fel a figyelmet, amely a fogyasztók érdekeit szolgálta, tehát közérdeket szolgált. A kimutatást olyan személyeknek (polgármesternek, képviselőtestületi tagnak) küldte meg, akiknek tisztségüknél fogva az adott üggyel a lakosság érdekében foglalkozniuk kell. A rendes felmondás indokának vizsgálata során megállapítást nyert, hogy felperes képviselt a szakmai vitában helyes, megalapozott álláspontot, az alperes szakmailag tájékozatlan volt. Ezek a szakszerűtlen utasítások is hozzájárultak ahhoz, hogy a nagy szakmai gyakorlattal rendelkező felperes a díjszámítás tekintetében is kifejtse álláspontját. A perben az alperes nem cáfolta, hogy a kimutatásban kifogásolt díjszámítást utóbb átalakította, módosította. A felperes kimutatásában foglalt kritika tehát - legalább részben - alapos volt. Ily módon a jogos érdeksérelemre e tekintetben az alperes nem hivatkozhat.
Mindezeket értékelve megállapítható, hogy a felperes az általa készített kimutatásban a munkakörével összefüggésben tudomására jutott adatok felhasználása miatt az Mt. 103. §-a (3) bekezdésében előírt kötelezettségét megsértette ugyan, de ez a kötelezettségszegés alperesnek jelentős, jogos érdeksérelmet nem okozott. Ezért e kötelezettségszegést az eljárt bíróságok tévesen, megalapozatlanul minősítették jelentős mértékűnek, tehát a rendkívüli felmondás jogszerű indokának.
A kötelezettségszegésre alapított rendkívüli felmondás az Mt. 96. §-a (1) bekezdése b) pontja alapján nem bírálható el. Ezért a jogerős ítélet a felperes terhére rótt kötelezettségszegést tévesen értékelte a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartásként is az intézkedést megalapozó indokként.
A jogerős ítélet az Alkotmánybíróság 4/1998. (III. 1.) AB határozatával kapcsolatban téves ténymegállapításon és téves jogi következtetésen alapuló megállapítást tartalmaz. Ezért a kétszeres végkielégítés megfizetésére kötelezést jogszabálysértően mellőzte a másodfokú bíróság.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet abban a részében, amelyben a rendkívüli felmondással kapcsolatos kereset elutasítását helybenhagyta, hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét az érintett rendelkezés tekintetében megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a rendkívüli felmondással jogellenesen szűntette meg a felperes munkaviszonyát; a jogellenesség további anyagi jogkövetkezményei tekintetében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Ugyancsak hatályon kívül helyezte a kétszeres végkielégítés címén történt marasztalás mellőzéséről szóló rendelkezést, és az elsőfokú bíróság ítéletének e rendelkezését helybenhagyta. A jogerős ítélet egyéb rendelkezéseit nem érintette. (Legf.Bír. Mfv.I.10.335/2000. sz.)