adozona.hu
EH 2004.1185
EH 2004.1185
A kellő gondosság fogalma a külföldi utas számára adható általános forgalmi adó visszatérítést végző engedélyes tevékenységére vonatkozó szabályok alkalmazása során [1992. évi LXXIV. tv. 32. § (1) bek., 43. § (4) bek., 48. § (3) bek., 71. § (4) bek.; 4/1993. (I. 13.) Korm. r. 5/A. § (3) bek., 6. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes pénzügyi vállalkozásként működik, főtevékenysége egyéb hitelnyújtás. Az adóhatóság által kiadott engedély alapján külföldi utasok részére általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) visszatérítését végzi. Az elszámolandó áfa összegéről 15 naponként kell bevallást tennie. A felperes különböző időszakonkénti bevallásai mindegyikében tárgyi mentes értékesítést, külföldi utasoknak visszatérített adót, elszámolandó adót és visszaigényelhető adót vallott. Visszaigénylési jogosultságát a...
EH 2004.1185 A kellő gondosság fogalma a külföldi utas számára adható általános forgalmi adó visszatérítést végző engedélyes tevékenységére vonatkozó szabályok alkalmazása során [1992. évi LXXIV. tv. 32. § (1) bek., 43. § (4) bek., 48. § (3) bek., 71. § (4) bek.; 4/1993. (I. 13.) Korm. r. 5/A. § (3) bek., 6. § (1) bek.].
A felperes pénzügyi vállalkozásként működik, főtevékenysége egyéb hitelnyújtás. Az adóhatóság által kiadott engedély alapján külföldi utasok részére általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) visszatérítését végzi. Az elszámolandó áfa összegéről 15 naponként kell bevallást tennie. A felperes különböző időszakonkénti bevallásai mindegyikében tárgyi mentes értékesítést, külföldi utasoknak visszatérített adót, elszámolandó adót és visszaigényelhető adót vallott. Visszaigénylési jogosultságát az 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 48. § (7) bekezdésében foglaltakra alapította.Az adóhatóság a felperesnél több időszakot érintően, kiutalás előtti áfa ellenőrzést végzett a 2001. május 1-15-ig, 2001. május 16-31-ig és 2001. június 1-15-ig terjedő bevallási időszakokkal kapcsolatosan. A revízió eredményeként meghozta az alábbi határozatokat:
A 81. számú elsőfokú határozatban a felperes terhére 130 215 000 Ft áfa adókülönbözetet, egyben jogosulatlan visszaigénylést állapított meg, ami után 65 110 000 Ft adóbírságot szabott ki.
A 98. számú határozatban 208 405 000 Ft adókülönbözetet írt elő a felperes terhére, amit jogosulatlan visszaigénylésnek minősített és 104 206 000 Ft adóbírsággal sújtotta.
A 08. számú határozat szerinti áfa adókülönbözetet, egyben jogosulatlan visszaigénylés összegét 199 109 000 Ft-ban határozta meg, kötelezte a felperest 99 554 000 Ft adóbírság megfizetésére.
A fellebbezésre eljáró alperes a 2001. december 22. napján hozott 07. számú, a 2002. január 8. napján hozott 38. számú és a 2002. január 8. napján hozott 16. számú határozataiban az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
Az adóhatóság a külföldi utasnak visszatérített levonható adó tételei között szerepeltetett számlák közül mindhárom időszakot érintően ugyanazon huszonnyolc gazdasági társaság által kibocsátott számlákat nem fogadta el az áfa összegét hitelesen igazoló dokumentumként, a határozataiban részletezett okok miatt.
Az alperes mindhárom döntését - egyezően - az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdésében, 5. § (1) bekezdésében, 32. § (1) bekezdésében, 35. § (1) bekezdésében, 43. § (4) bekezdésében, 71. § (1) bekezdés a) pontjában, a 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 166. § (2) bekezdésében, a 4/1993. (I. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 5/A. § (3) bekezdésében, 6. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította.
Az alperes megállapította, hogy a visszaigénylés jogszerűségét a külföldi utasnak kell bizonyítania, amelynek hitelt érdemlő voltáról az engedélyesnek kell kellő gondossággal meggyőződnie. Csak valós adóalanyisággal rendelkező gazdálkodó hiteles bizonylata alapozza meg az áfa-visszaigénylést. Az Áfa. tv.-ben nem szerepel engedélyesre vonatkozó speciális kedvezmény, vagy kivétel, tehát "az adókülönbözet objektív tény, amelyet nem befolyásol az engedélyes részéről sem felróhatóság, sem gondosság, sem jó-, illetve rosszhiszeműség". Nem kell, hogy az adózó nyomozzon a kereskedők után, csupán fel kell hívnia a külföldi utast további bizonyításra. A felperes a Korm. r. szerinti kötelezettségét nem teljesítette, mert nem győződött meg a számlák hitelt érdemlő voltáról kellő gondossággal.
A jogosulatlan igénylés összege jelentős, a gazdasági esemény nem, illetve nem úgy történt meg, ahogyan azt a számlákban feltüntették. A felperes nem járt el az adott helyzetben tőle elvárható körültekintéssel, ezért az 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 73. § (1) bekezdése értelmében az adóbírság sem mérsékelhető.
A felperes keresetében elsődlegesen a határozatok hatályon kívül helyezését, másodlagosan a bírság mérséklését, az erre vonatkozó rendelkezések hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy a határozatok jogalap nélküliek, megalapozatlanok.
Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés és a 35. § (1) bekezdése a 48. § (1) bekezdése esetében nem alkalmazható, az Áfa. tv.-hez képest a Korm. r. speciális szabályokat rögzít. Az engedélyes adólevonási/visszaigénylési joga a Korm. r. 3-4. §-ában, az 5/A. § (3) bekezdésében, 6. §-ában és az Áfa. tv. 48. § (7) bekezdése szerinti rendelkezéseken alapul. Az alperes figyelmen kívül hagyta a felperes engedélye tartalmát, tévesen értelmezi a vámhatóság szerepét is az áfa-visszatérítési rendszerben. Álláspontja szerint a kellő gondosság az "adott helyzetben való elvárhatóságot" jelenti, amelynek eleget tett az engedélyében és a kormányrendeletben foglalt szabályok szerint.
Az alperes a határozataiba foglalt jogi álláspontját a perben is fenntartotta, és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes mindhárom határozata teljes körűen megalapozott és jogszerű az adókülönbözetek és az adóbírságok tekintetében is.
A felperes a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján eljárva nem bizonyította az alperes által megállapított tényállás megalapozatlan vagy jogszabálysértő voltát.
A bíróság álláspontja szerint a határozatokban megjelölt számlák nem felelnek meg az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak, tehát nem hiteles dokumentumok. A külföldi utas számára adható visszatérítés nem független az Áfa. tv. rendelkezéseitől, a Korm. r. szabályai megfelelnek az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdésében, 35. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Kiemelte, hogy a Korm. r. 3. §-a az Áfa. tv.-ben rögzítetteken kívül még további feltételek meglétéhez is köti a visszaigénylést, mivel ezek között a vámhatóság igazolását is szerepelteti. Ez azonban kizárólag azt igazolja, hogy egy alakilag megfelelőnek látszó számla kíséretében az áru az ország területét elhagyta.
Álláspontja szerint az áfát csak akkor lehet visszaigényelni, illetőleg levonással elszámolni, ha az a költségvetésbe befizetésre vagy elszámolásra került. Az áfa-rendszer nem használható költségvetésből igénybe vett kamatmentes hitelként, vagy olyan forrásként, amely hiteltelen számlák alapján történő kifizetések fedezetéül szolgál.
A Korm. r. 5/A. § (3) bekezdése szerinti szabályozásra figyelemmel a kellő gondosság követelménye az engedélyes esetében kizárólag az adóbírság körében értékelhető. A felperes eljárása nem felelt meg a kellő gondosság követelményének, illetve még az általánosan elvárható magatartást sem tanúsította.
A jogerős ítélet ellen a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontjára alapítottan a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, elsődleges, illetve másodlagos kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdésében, 35. § (1) bekezdésében, 48. § (1) és (7) bekezdésében, 71. § (1) bekezdés a) pontjában, a Korm. r. 1-4. §-ában, 5. §, 5/A. §-ban, 6. §, 6/A. és 6/B. §, az Art. 51. § (7) bekezdésében, 73. § (1) bekezdésében, a Ptk. 328-331. §-aiban, a Pp. 324. §-ában foglaltaknak. Nincs összhangban az adóhatósági és bírósági gyakorlattal, a 7012/1997. AEÉ 13 APEH irányelvben rögzítettekkel, a 2002. évi XLII. törvény 67. §-ával módosított és a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni rendelt Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésével. Kérte a Legfelsőbb Bíróság döntését abban az elvi jelentőségi jogkérdésben, hogy az Áfa. tv. módosított 44. § (5) bekezdése milyen ügyekben és mennyiben vehető figyelembe, illetve, hogy a Korm. r. alapján működő engedélyesnek az adó-visszaigénylési joga mely jogszabályhelyeken alapul, és miként értelmezendő a kellő gondosság fogalma.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, fenntartotta korábbi jogi álláspontját.
A Legfelsőbb Bíróság elrendelte a felülvizsgálati eljárást.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A határozattal kapcsolatban felmerült elvi jelentőségű jogkérdéseket illetően a Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja a következő:
A felülvizsgálat a jogerős bírói döntés valamely jogkérdésben megmutatkozó hibájának orvoslására szolgáló kérelemhez kötött rendkívüli perorvoslat. A jogerős ítélet tehát csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely annak meghozatalát megelőző eljárásnak is tárgya volt. Felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség a jogerős ítélettel el nem bírált jogcím érvényesítésére. Mivel a jogerős ítélet meghozatala után, 2003. január 1-jétől lépett hatályba a 2002. évi XLII. törvény 67. §-ával módosított Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti rendelkezés, annak alkalmazhatóságáról az elsőfokú bíróság nem is dönthetett. Az e törvényhelyre alapított érvelés tehát jogerős ítélettel el nem bírált megtámadási jogcímnek minősül, és a Pp. 270. §-a értelmében nem adhat alapot felülvizsgálatra, és a felülvizsgálati kérelmet sem alapozhatja meg.
A másik elvi jelentőségű jogkérdést illetően a Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja a következő:
Az állam és a külföldi utas, az engedélyes és a külföldi utas, illetve az engedélyes és az adóhatóság közötti jogviszonyban az ügylet tárgya az áfa. Ez elnevezésében és tartalmát illetően is egy olyan konkrét adóösszeg, amely állami költségvetési bevételi forrás. Az áfa-fizetési kötelezettség az Áfa. tv.-ben szabályozottak szerint termékértékesítésnél, szolgáltatásnyújtásnál, termékimport esetén keletkezik. Az Áfa. tv. határozza meg az alapját, mértékét és rögzíti a törvény hatályára, különböző fogalmakra, adófizetési kötelezettség keletkezésére, adólevonási, visszaigénylési jogosultság gyakorlására irányadó rendelkezéseket is.
Az Áfa. tv. 71. § (1) bekezdése ugyanakkor felhatalmazta a kormányt arra, hogy rendeletben határozza meg a külföldi utas és más személyek részére adható adó-visszatérítés mértékét, módját és részletes szabályait. E törvényhely - a viszonosságra figyelemmel - olyan személyi kör részére is lehetővé teszi az adó-visszatérítést, akik egyébként nem tartoznának az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdése szerinti alanyi körbe. A külföldi utas - hasonlóan a belföldi végfelhasználóhoz - egyébként személyében nem lenne jogosult az áfára.
A külföldi utas esetében az adó-visszaigénylési jog gyakorlásának alanyi feltétele tehát a Korm. r. 2. §-a szerinti jogállás, tárgyi feltétele pedig a Korm. r. 4. § (1) bekezdés b) pontja szerinti számla és a kivitelt igazoló vámhatósági záradékkal ellátott visszaigénylő lap eredeti példánya. A tárgyi feltételek körében tehát a Korm. r. a számlán kívül - az általános szabályoktól eltérően - még további dokumentum benyújtását is előírja.
A Korm. r. nem úgy fogalmaz, hogy a külföldi utast kérelmére - amennyiben az alanyi és tárgyi, formai feltételek fennállnak - akkor a számla szerinti adóösszeg megilleti. A Korm. r. 5/A. § (3) bekezdéséből következően ugyanis csak jogszerű adó visszaigénylésre jogosult, amit bizonyítania is kell. Ha pedig az ügylet tárgya az áfa, és a visszaigénylésnek feltétele a számla akkor az Áfa. tv. 43. § (4) bekezdése és az Sztv. 166. § (2) bekezdése szerinti rendelkezéseket alkalmazni kell. A Korm. r. az Áfa. tv.-hez képest ugyanis a számla kapcsán nem határoz meg speciális követelményeket. Az áfa szempontjából a bizonylat alaki és egyben tartalmi hitelessége törvényi követelmény.
A Korm. r. 5/A. § (3) bekezdése expressis verbis írja elő az engedélyes kötelezettségét is, és ezeket tartalmazza az engedélye is. A Korm. r. és az engedély nem csupán feljogosítja a felperest az adó-visszatérítési tevékenység folytatására, hanem egyben kötelezi is arra, hogy kellő gondossággal meggyőződjön az elé tárt bizonyítékok hitelt érdemlő voltáról, és az azt alátámasztó adatokat a nyilvántartásában is elkülönítetten rögzítse. Az engedélyes továbbá csak a Korm. r. 5/A. § (3) bekezdése szerinti feltételeknek megfelelően visszatérített - ügykezelési díjjal növelt - adó összege után jogosult levonásra, illetve visszaigénylésre. (Korm. r. 6. §-a) Adólevonási joga az engedélyesnek a kifizetés időpontjában keletkezik, és azt önadózással kell bevallania és elszámolnia [Korm. r. 6. § (2) és (3) bekezdése]. Az Áfa. tv. 48. § (7) bekezdése értelmében pedig csak a Korm. r. szerinti rendelkezéseknek megfelelő, abban meghatározott és az adóbevallásban külön kimutatott, előzetesen felszámított adó erejéig kell az adóhatóságnak a visszaigénylési kérelmet teljesítenie. A jogalkotó Korm. r.-ben és Áfa. tv.-ben kifejezett jogszabályi rendelkezésekbe foglalt szándéka szerint tehát a per tárgya szerinti áfa-visszaigénylés folyamata beilleszkedik, illetve visszacsatlakozik az általános adóciklus folyamatába az engedélyes pozíciójánál.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felperes tevékenysége pénzkölcsön nyújtása, ezen belül faktoring pénzügyi szolgáltatás, hitelezési elemet tartalmazó jogviszony. Ezen nem változtat az a tény sem, hogy a megelőlegezett pénzösszeg a jogosultat adó-visszatérítés jogcímén illeti meg. A felperes és ügyfele közötti jogviszony nem adójogi jogviszony, hanem polgári jogi jogviszony [Korm. r. 6/A. § (1) és (2) bekezdése].
A jogerős ítélet szerinti engedményezésre vonatkozó megállapítások tévesek. A külföldi utasnak járó áfa-visszatérítés kötelezettje a magyar állam. Az állammal szembeni adókövetelés engedményezhetőségére vonatkozóan az Art., az Áfa. tv., a Korm. r. szabályozást nem rögzít. Az engedélyes és az adóhatóság közötti jogviszony adójogi jogviszony, ennek a speciális jellegét a Korm. r. 5/A. § (3) bekezdése, 6. §, az Áfa. tv. 71. § (1) bekezdése, 48. § (7), 43. § (4) bekezdése, Sztv. 166. § (2) bekezdése rögzíti és tölti meg tartalommal. Nem vitásan a külföldi utas részére eszközölt áfa-visszatérítési adóösszeg nem azonos az Áfa. tv. 32. §-a szerinti előzetesen felszámított adóval. Rendeltetése szerint sem a beszerzésbe foglalt áfa alóli mentesülést szolgálja, ugyanakkor mégis beilleszkedik az áfa-körbe. A felperes érvelésével ellentétben az Áfa. tv. 48. § (7) bekezdése elnevezésében és tartalmában nem arról szól, hogy a magyar állam, mint adós az engedélyes által hitelezett összeget feltételek nélküli folyósítja, hanem arról, hogy a Korm. r. szerinti rendelkezéseknek megfelelő módon a külföldi utas részére visszatérített adót a felperes visszaigényelheti. Az adóhatóságnak csak a Korm. r. szabályainak megfelelően visszatérített és az adóbevallásban külön kimutatott előzetesen felszámított adó erejéig kell a kérelmet teljesítenie. Az Áfa. tv. tehát előzetesen felszámított adónak és nem pusztán elszámolási összegnek tekinti a bevallásban közölteket.
Az engedélyesnek kellő gondossággal kell meggyőződnie azoknak a bizonyítékoknak a hitelt érdemlő voltáról, amelyekkel a külföldi utas a visszaigénylésének és az adó összegszerűségének jogszerűségét igazolja. [Korm. r. 5/A. § (3) bekezdése] Ha a jogszabály csupán formális vizsgálatot vagy a puszta regisztrációt kívánta volna az engedélyes számára előírni, akkor nem kellett volna a bizonyítékok hitelt érdemlő voltáról kellő gondossággal való meggyőződést és azt is előírnia, hogy az ezeket alátámasztó adatokat kell a nyilvántartásban elkülönítetten rögzíteni. Számla vagy vámhatósági záradékkal ellátott visszaigénylő lap hiánya, 90, illetve 180 napon túli időtartam "a kellő gondosság" körén kívül esik, hiszen minden további vizsgálat nélkül nyilvánvalóan azt jelenti, hogy az együttes feltételek nem állnak fenn.
Önmagában az, hogy a jogszabály a kellő gondosság fogalmát nem határozza meg - a felperes érvelésével ellentétben - nem jelenti a rendelkezés alkotmányellenes voltát. Több olyan fogalom létezik, amelyre nincs pontos definíció. Ilyen például az adott helyzetben általában elvárható, illetve tőle elvárható körültekintés és eljárás fogalma az adójogban, vagy a felróhatóságé a polgári jogban. Mindig az adott konkrét tényállás kapcsán, a felelősségre irányadó szabályozásra figyelemmel és a rendelkezésre álló adatok alapján kell a vizsgálat körét és mélységét megállapítani és minősíteni. Egzakt meghatározás ugyan nem adható, de olyan szempontok felvázolhatóak, amelyek a vizsgálat és értékelés körébe tartozhatnak. Rögzíthető az is, hogy az értékelés együttes kell, hogy legyen, az adatok mérlegelése nem lehet önkényes.
Az e tárgyban hozott döntésnek pedig indokoltnak kell lennie. Nem hagyható figyelmen kívül a minősítésnél az engedélyes vonatkozásában a tevékenység végzésével kapcsolatos személyi, tárgyi feltétel (Pl.: alkalmazottak száma, szakmai felkészültsége, a technikai háttér), az ügyintézés menete és módja, az, hogy a hitelt érdemlőség tisztázása érdekében mikor és milyen gyakorisággal, milyen módon eszközöl intézkedéseket, milyen ezek alkalmassága, hatékonysága.
Jelentősége lehet a számlák volumenének, összegszerűségének, az azokban feltüntetett áruk jellegének, számlakibocsátók és külföldi utasok visszatérő vagy adott esetben ismeretlen voltának, vagy a számla bármely ok miatti (áru mennyisége, fajtája, ellenértéke… miatti) kirívó jellegének. Nyilvánvalóan nem tartozik azonban a kellő gondossággal történő eljárás keretébe azoknak az intézkedések megtétele, amelyekre csak hatóság jogosult. (Pl. beszerzési számlák, adóbevallások elkérése)
A jogerős ítéletben megállapított tényállás kapcsán - a felperes érvelésével ellentétben - jogszabálysértés nem állapítható meg. A jogerős ítélet iratszerűen rögzíti a számlakibocsátókra, számlákra, a felperes tevékenységére vonatkozó adatokat, tartalmaz utalást az esetenkénti telefonos, faxos kapcsolattartásra, az előforduló céginformáció beszerzésre, vámhivatali nyilatkozat kérésre is. A Pp. 221. § (1) bekezdése szerinti szabály megszegését jelenti ugyanakkor a felperesi bizonyítási indítvány indokolás nélküli mellőzése. Ez azonban nem tekinthető az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértésnek, mert az elutasítás jogszerű volt, E perben ugyanis nem arról kellett dönteni, hogy a vámhatóság dolgozója a rá vonatkozó rendelkezéseket hogyan alkalmazta.
A felperes a közigazgatási eljárásban és a perben sem csatolt olyan hitelt érdemlő bizonyítékokat, amelyekkel azt igazolta volna, hogy a perrel érintett számlák nem csupán formailag hitelesek. Ezért az elsőfokú ítélet jogszerűen tartalmazza azt a ténybeli és jogkövetkeztetést, hogy a számlák tartalmilag hiteltelenek. Az ilyen bizonylatok pedig nem felelnek meg az Áfa. tv. 43. § (4) bekezdésében és az Sztv. 166. § (2) bekezdésében foglaltaknak.
Az ítélet indokát adja annak is, hogy a felperes eljárása miért nem felelt meg a Korm. r. 5/A. § (3) bekezdésében foglaltaknak. A felülvizsgálati bíróság osztja az elsőfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, ami a telefonon, faxon eszközölt információszerzést illetően az adatközlő személyére és közölt adat tartalmára vonatkozik, illetve a tekintetben is, hogy a céginformáció önmagában egy számla hitelt érdemlőségének eldöntéséhez elégséges adatot nem szolgáltat. Ugyanúgy következtetések levonására alapot adónak tekinti a felperesi tevékenység személyi, tárgyi feltételeire, ügyintézési módjára vonatkozó adatokat is. Ez utóbbi körben a Legfelsőbb Bíróság - az elvi jelentőségű jogkérdés kapcsán kifejtettekre visszautalva - rámutat a következőkre:
Az, hogy a felperes - a határozatokkal nem érintett körben hogyan járt el illetve ezekben az esetekben nem mindig, és/vagy nem azonnal térítette vissza az áfát azért irreleváns, mert ezek nem is képezik a felülvizsgálat tárgyát. Nem hagyható azonban figyelmen kívül a felperesi tevékenység volumene, és az értékelés körébe tartozik az a tény is, hogy a 2001. május 1-jétől június 15-éig terjedő időszakban kétheti gyakorisággal benyújtott áfa-bevallásokban jogosnak ítélt 614 000 998 Ft áfa-visszaigénylés alapjául szolgáló bizonylatokat 1000-1200 termékértékesítő állította ki. Az 537 729 000 Ft jogosulatlan visszaigénylést pedig az adóhatóság 28 számlakibocsátó számlája tekintetében állapította meg. E cégek többsége, illetve képviselőik - bár a cégnyilvántartás adatai szerint léteztek - bejelentett székhelyükön, telephelyükön, számla szerinti, illetve felperes által ellenőrzés során megadott címükön nem voltak elérhetőek, ott tényleges gazdasági tevékenységet nem végeztek. A kereskedők másik fele pedig - a jogerős ítéletben részletezett okok miatt - a számla kibocsátását nem ismerte el. Ha és amennyiben e cégek kapcsán a felperes a rendelkezésére álló címeken, telefonszámokon a tudakozódást elvégzi, az információkat egybeveti, számára is nyilvánvaló lett volna, hogy a számlakibocsátók nem valós adóalanyok, illetve, hogy a számlák tartamilag hiteltelenek. Nem a kellő gondosság követelményének, hanem még az általában elvárható magatartásnak sem felel meg az olyan automatikus visszatérítési tevékenység, amely rendszeresen, nagy összegben és olyan számlákon alapul, amelyek kapcsán az is rögzíthető, hogy a cégnyilvántartásból megismerhető tevékenységi körnek és a számla szerint értékesített terméknek egymáshoz semmi köze sincs. Ugyanez vonatkozik azokra az esetekre is, amelyek ugyanazon számlakibocsátóhoz és külföldi személyhez kapcsolódnak, naponta többször vagy hetente ismétlődő gyakorisággal. Nagy ellenértékről, nagy mennyiségű áruról (kiugró) értékesítésről szólnak, méghozzá olyan áruk piacán, ahol inkább a túlkínálat és az alacsony ár a jellemző, és ahol a vásárlás esetén a magánjellegű felhasználást kell feltételezni, továbbá a számlák kiegyenlítése készpénzzel történik. A kellően gondos eljárásnak ugyanis ezekben az esetekben az felelt volna meg, hogy az engedélyes mindezt észleli, benne a hitelesség kapcsán kétely merül fel, amelyek eloszlatása érdekében információkat szerez be, azokat egybeveti, értékeli, a külföldi utast felhívja bizonyításra. Az ügyintézéshez továbbá olyan személyi és tárgyi feltételeket teremt, amelyek alkalmasak az igen nagy volumenű, határozatok szerinti jellemzőkkel rendelkező jogszerűtlen visszaigénylések kiszűrésére. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy az engedélyesnek nem a kereskedőket kell ellenőriznie, hanem a külföldi utast kell felhívnia az áfa-visszaigénylés jogszerűségének bizonyítására. A külföldi utasnak pedig a számla kapcsán minimum azt kell bizonyítania, hogy a kereskedő a számla és a cégnyilvántartás szerinti címen elérhető, az értékesítés a valóságban a számla szerinti módon végbement.
Adókülönbözet elbírálásakor kötelező az adóbírság kiszabása [Art. 72. § (1) bekezdése]. Az adóbírság mértéke csak kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén mérsékelhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó vagy képviselője, alkalmazottja, tagja, vagy megbízottja az adott helyzetben tőle elvárható körültekintéssel járt el. Mérséklésnél az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának, tevékenységének vagy mulasztásának súlyát és gyakoriságát. A jogvita eldöntésénél irányadó tényállásra, a kellő gondossággal való eljárás hiányára figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen vonta le azt a ténybeli és jogkövetkeztetést, hogy a felperes nem járt el az adott helyzetben tőle elvárható körültekintéssel, ezért az adóbírságok jogszerűek.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet - a részben téves jogi álláspont ellenére - az ügy érdemi eldöntésére is kihatóan nem jogszabálysértő. Ezért azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján - részben eltérő indokolással - hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.072/2003. sz.)