adozona.hu
EH 2004.1164
EH 2004.1164
Az önkormányzat vagyonkezelő részvénytársasága tulajdonában álló lakásnak a bérlő részére történt elidegenítése esetében is megállapítható a vagyonátruházási illeték alóli mentesség (1990. évi XCIII. tv. 26. §; 1993. évi LXXVIII. tv.).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
E. Nikoletta és E. Noémi mint állagvevők, E. Péter és Péterné mint haszonélvezeti vevők a 2001. március 8-án kelt adásvételi szerződéssel a Vagyonkezelő Részvénytársaságtól megvásárolták a Budapest, IV., L. tér 3. VI/30. szám alatti általuk bérelt önkormányzati bérlakásként nyilvántartott lakást. Sz. István és Sz. Istvánné a 2001. március 21-én kelt szerződéssel a IV. ker. Sz. u. 40. III/5. sz. alatti általuk bérelt önkormányzati bérlakásként nyilvántartott lakást vásárolták meg szintén a Vag...
EH 2004.1164 Az önkormányzat vagyonkezelő részvénytársasága tulajdonában álló lakásnak a bérlő részére történt elidegenítése esetében is megállapítható a vagyonátruházási illeték alóli mentesség (1990. évi XCIII. tv. 26. §; 1993. évi LXXVIII. tv.).
E. Nikoletta és E. Noémi mint állagvevők, E. Péter és Péterné mint haszonélvezeti vevők a 2001. március 8-án kelt adásvételi szerződéssel a Vagyonkezelő Részvénytársaságtól megvásárolták a Budapest, IV., L. tér 3. VI/30. szám alatti általuk bérelt önkormányzati bérlakásként nyilvántartott lakást. Sz. István és Sz. Istvánné a 2001. március 21-én kelt szerződéssel a IV. ker. Sz. u. 40. III/5. sz. alatti általuk bérelt önkormányzati bérlakásként nyilvántartott lakást vásárolták meg szintén a Vagyonkezelő Rt. eladótól.Az adásvételi szerződések rögzítették, hogy a lakások eladása, a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: lakástörvény), valamint a felperesi önkormányzat 7/1994. (V. 4.) és 27/1994. (XI. 4.) és 19/2000. (XI. 6.) önkormányzati rendeletei alapján történt. Egyben tájékoztatták a vevőket arról, hogy az ingatlan tulajdonjogának megszerzése az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdésének m) pontja alapján mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól.
Az illetékhivatal E. Noémi és Nikoletta terhére fizetési meghagyásában 61 400-61 400 Ft visszterhes vagyonátruházási illetéket vetett ki. E. Péter és Péterné terhére pedig határozatában 61 400 Ft illetéket állapított meg.
Az alperes a 2003. augusztus 11-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az illetékhivatal Sz. Istvánt és Istvánnét határozatával 307 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte.
Az alperes a 2003. augusztus 1-jén kelt határozataival a fizetési meghagyásokat helybenhagyta. Határozatainak indokolásában megállapította, hogy az adásvételi szerződések egyes pontja szerint az adásvétel tárgyát képező lakás tulajdonosa, az eladó a Vagyonkezelő Rt. volt, az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének m) pontjában írt illetékmentesség - egyéb feltételek megvalósulása esetén is - csak a helyi önkormányzat, vagy az állam tulajdonában álló lakás tulajdonjogának (haszonélvezeti jogának) megszerzése esetén biztosítható. Az alperes határozatait a felperes részére is kézbesítette.
A felperes az egyesített perben előterjesztett kereseteiben az alperes határozatainak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Ítélete indokolásában megállapította, hogy a perbeli bérlakásokat a benne lakó bérlők, illetve egyenes ági leszármazóik vásárolták meg. Az tény, hogy az ingatlan-nyilvántartás adatai alapján a kerületi önkormányzati lakások a Vagyonkezelő Rt. rendelkezése alá kerültek, de a IV. ker. Önkormányzat és a Vagyonkezelő Rt. között megkötött megbízási szerződés 4/1/a) pontja alapján a Rt. csupán ellátta az önkormányzat tulajdonában lévő lakások elidegenítésével kapcsolatos feladatokat, végrehajtotta az önkormányzati privatizációt. Ezzel a lakásingatlanok az önkormányzat tényleges tulajdonából még nem kerültek ki, a Rt. a cégnyilvántartás adatai szerint is 100%-os önkormányzati tulajdonban van, így a megkülönböztetés és az ügyfélegyenlőség tilalma sérülne abban az esetben, ha az önkormányzati lakásvagyon elidegenítése során a területileg egységes fővárosban csak az újpesti vagyonszerzők esetében kellene vagyonszerzési illetéket fizetni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezése mellett a kereset elutasítását kérte. Álláspontja az volt, hogy a lakástörvény és az önkormányzati rendeletek alapján értékesített lakások a Vagyonkezelő Rt. kizárólagos tulajdonában voltak, amely azokat 1992. évben vagyonbevitel (apport) útján szerezte meg. Miután az eladott lakások nem az önkormányzat tulajdonában voltak, az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének m) pontja szerinti illetékmentesség feltételei hiányoztak, ezért az nem volt megállapítható.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 275. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben eldöntendő kérdésként merült fel az önkormányzati lakások bérlőit megillető illetékmentesség jelen jogügyletre való alkalmazhatósága.
Az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének m) pontja szerinti illetékmentesség feltétele, hogy az adásvétel
- a helyi önkormányzat, vagy az állam tulajdonában álló lakás tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának,
- a lakástörvény 45. § (1) bekezdése alapján vételi joggal rendelkező, továbbá a 49. §-ának (1)-(2) bekezdése alapján elővásárlási joggal rendelkező személy és az önkormányzat között jöjjön létre.
Az irányadó tényállás szerint a perbeli esetben a Vagyonkezelő Rt. tulajdonában álló lakások elidegenítése történt meg a lakástörvényre és az akkor hatályos önkormányzati rendeletekre hivatkozással, valamint a felperesi önkormányzat és a Vagyonkezelő Rt. között létrejött és 2002. január 1-jén kelt megbízási-vállalkozási szerződés alapján. A peres iratokból megállapíthatóan a vitatott jogügyletet vevőként az értékesítendő lakás bérlői és eladóként az önkormányzati rendelet alapján kizárólagosan önkormányzati tulajdonban lévő Vagyonkezelő Részvénytársaság kötötte, így az illetékmentesség feltétele teljesült. A szerződések tartalmazták azt is, hogy a felek szerződési akarata a lakástörvény szerinti adásvétel létrehozására irányult és az ingatlan tulajdonjogának megszerzése, a haszonélvezeti jog alapítása az Itv. 26. § m) pontja alapján illetékmentes.
Ezt a megállapítást az alábbiak is alátámasztják és indokolják.
A lakástörvény 61. §-a szerint a vételi vagy elővásárlási joggal érintett önkormányzati, illetőleg állami lakás és helyiség tulajdonjoga nem pénzbeli hozzájárulásként nem bocsátható gazdasági társaság rendelkezésére.
A törvény hivatalos magyarázata, indokolása szerint: az önkormányzati lakások rendeltetése, hogy azok a lakhatás feltételeit szolgálják. E funkciót veszélyeztetné, ha a lakások tulajdonjogát iroda, üzlet stb. céljára gazdasági társaság rendelkezésére bocsátják, amely a vételi, illetőleg elővásárlási jog gyakorlásának lehetőségét is veszélyeztetné.
A perbeli esetben azonban nem ez történt, mert az önkormányzati bérlakások a 100%-os önkormányzati tulajdonú Vagyonkezelő Rt. tulajdonába az azokkal való gazdálkodás és a bérlők számára az értékesítés megkönnyítése érdekében kerültek. A 61. § helyes értelmezése szerint a lakás apportálási tilalmába ütköző vagyonbevitel esetében is a bent lakó bérlő a lakástörvényben biztosított vételi, illetőleg elővásárlási jogát gyakorolhatja a lakástörvény 45. § (1) és 49. § (1) és (2) bekezdése alapján.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az Rt. létrehozása és az önkormányzati lakások apportálása a bérlő szempontjából nem járhat hátrányos következménnyel. A Vagyonkezelő Rt. és a vevők közötti szerződések úgy tekintendők az illetékfizetési kötelezettség megállapítása szempontjából, hogy azok önkormányzati bérlakásokra jöttek létre, így mentesek a vagyonátruházási illeték alól.
A rendelkezésre álló adatok alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította azt is, hogy az önkormányzati lakás apportálásáról szóló önkormányzati határozatok, továbbá az önkormányzati lakásrendelet 46. §-a ellen a közigazgatási hivatal vezetője a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 98. §-a alapján törvényességi ellenőrzési jogkörében észrevételt nem tett, és a 99. §-a alapján az önkormányzatot a törvénysértés megszüntetésére sem hívta fel.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.144/2004. sz.)