adozona.hu
EH 2004.1140
EH 2004.1140
A jelzálogjoggal biztosított perköltség követelés önálló engedményezése esetén annak a felszámolási eljárásban történő besorolására irányadó szabályok [Ptk. 293. §, 328. § (1) bek., 329. § (1) bek.; 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 57. § (1) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen a 2001. október 17-én benyújtott kérelemre a bíróság 2002. április 23-i kezdő időponttal rendelte el a felszámolási eljárás megindítását. Ezt megelőzően 2002. május 8-án a városi bíróság 40 000 000 Ft tőke és járulékai erejéig fennálló követelés tekintetében végrehajtási záradékkal látta el az adós, valamint a K. és H. Bank Rt. hitelező között létrejött, közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződést. Ebben a végrehajtást kérő részére behajtandó, a végrehajtá...
EH 2004.1140 A jelzálogjoggal biztosított perköltség követelés önálló engedményezése esetén annak a felszámolási eljárásban történő besorolására irányadó szabályok [Ptk. 293. §, 328. § (1) bek., 329. § (1) bek.; 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 57. § (1) bek. b) pont].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen a 2001. október 17-én benyújtott kérelemre a bíróság 2002. április 23-i kezdő időponttal rendelte el a felszámolási eljárás megindítását. Ezt megelőzően 2002. május 8-án a városi bíróság 40 000 000 Ft tőke és járulékai erejéig fennálló követelés tekintetében végrehajtási záradékkal látta el az adós, valamint a K. és H. Bank Rt. hitelező között létrejött, közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződést. Ebben a végrehajtást kérő részére behajtandó, a végrehajtás elrendelésével járó ügyvédi költség összegét 520 000 Ft-ban állapította meg.A felszámolási ügyben a végrehajtást kérő jogi képviselőjeként eljáró ügyvédi iroda határidőn belül önálló hitelezői igényt jelentett be a felszámolóhoz 520 000 Ft perköltségre vonatkozóan. A felszámoló ezt a követelést az eljárásra alkalmazandó, többször lényegesen az 1993. évi LXXXI. tv. és az 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) 57. § (1) bekezdésének f) pontjába sorolta be.
A hitelező a törvényes határidőn belül a felszámolónak a besorolással kapcsolatos intézkedése ellen kifogással élt. Kérte a felszámolót arra kötelezni, hogy követelését a többször módosított Cstv. 57. § (1) bekezdésének b) pontjába sorolja be, mert álláspontja szerint a kölcsönszerződés értelmében a felek a követelés érvényesítése kapcsán felmerülő valamennyi költséget is jelzálogjoggal biztosították. A bank és a jogi képviselő közötti megállapodás értelmében az ügyvédi iroda a perköltség megfizetése iránti igényt az adóssal szemben önállóan is érvényesítheti.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte.
Az első fokon eljárt bíróság a 2002. október 14-én meghozott végzésével a kifogást elutasította. Döntésének indoka szerint a Cstv. 57. § (1) bekezdésének b) pontjába kizárólag olyan követelés sorolható be, amely magát a felet, vagyis a pénzintézetet illeti meg. A Pp. 67. §-a csupán lehetőséget biztosít arra, hogy a fél helyett meghatalmazottja járjon el, ez azonban csak képviseleti jogot eredményez, önálló hitelezőként a képviselő nem léphet fel.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú végzés megváltoztatását kérte kifogása szerint. Fellebbezését azzal indokolta, hogy a bankkal kötött megállapodás értelmében a perköltség megfizetése iránti igényt önállóan is jogosult érvényesíteni. Abban a kérdésben pedig, hogy az adós és a bank között a zálogkötelezettség tekintetében milyen jogok keletkeztek, a zálogszerződés ad egyértelmű eligazítást. A zálogjog kiterjed az igényérvényesítéssel együtt járó költségekre is.
Az Ítélőtábla végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Döntésének indoka szerint a Cstv. 57. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy az adós tartozásait milyen - a polgári jog általános szabályaitól eltérő - kötelező sorrendben kell kielégíteni. A jelenleg hatályos Cstv. csak az adós gazdálkodó szervezet pénztartozása után járó késedelmi kamatra, késedelmi pótlékra, továbbá a pótlék és bírság jellegű tartozásokra vonatkozóan tartalmaz speciális előírást. Ezeket a tartozásokat a keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül az 57. § (1) bekezdés g) pontjába kell besorolni. A Cstv. a megítélt perköltséget, a felszámolás előtt felmerült eljárási költségeket illetően nem fogalmaz meg az általánostól eltérő külön szabályt, ezért ezeket a járulékos költségeket a főköveteléssel azonos kielégítési csoportba tartozóként kell nyilvántartásba venni. Ez a szabály azonban csak akkor irányadó, ha a totális végrehajtást jelentő felszámolási eljárásban a megítélt perköltség igényt a főköveteléssel együtt érvényesítik, erre vonatkozó igénye ugyanis kizárólag a főkövetelés jogosultjának lehet. Amennyiben tehát a főköveteléssel együtt kerül bejelentésre a felszámolóhoz a perköltség igény, akkor ez osztja a főkövetelés jogi sorsát, azzal azonos kielégítési csoportba kell besorolni. Nincs törvényi akadálya annak, hogy a főkövetelés és az előbbivel összefüggésben keletkezett költség tekintetében fennálló követelés jogosultja más-más személy legyen, amennyiben viszont önállóan - a főköveteléstől függetlenül - érvényesítik ezt a perköltség igényt, akkor az - függetlenül a főkövetelés privilegizált jellegétől - "egyéb" követelésnek minősül, s mint ilyen, a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába tartozik.
Utalt arra, hogy a fellebbezéshez csatolt közjegyzői okirat 2. oldalán írtak szerint 35 000 000 Ft összeghatárig alapított az adós és a bank keretbiztosítéki jelzálogjogot a felsorolt ingóságokra. Mivel a szerződésben meghatározott keretösszeget már a tőkekövetelés is meghaladja, ezért a követelés érvényesítésével kapcsolatban felmerült költségekre a biztosíték már nem nyújt fedezetet. A költség ebből az okból sem minősülhetett privilegizált követelésnek.
Mindezekre tekintettel helyesnek találta a felszámoló besorolását és alaptalannak az ezzel kapcsolatos hitelezői kifogást.
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte a jogerős határozat helyett új határozat hozatalát, és a felszámoló utasítását arra, hogy a hitelezői igényt a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerint sorolja be.
Felülvizsgálati kérelmét a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pontjának ba) alpontjára alapozta. Álláspontja szerint a felülvizsgálni kért végzés az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, és felülvizsgálata a joggyakorlat egysége és továbbfejlesztése érdekében szükséges, mivel a határozattal kapcsolatban elvi jelentőségű jogkérdés merült fel, és a Legfelsőbb Bíróság a jogkérdést illetően még nem hozott döntést. Hivatkozott arra, hogy a jelenleg kialakult szerződéses gyakorlat szerint a K. és H. Bank Rt. az ügyvédi irodával kötött megállapodás értelmében az ügyvédi irodára engedményezte a bíróságok által jogerősen megítélt, a jogi képviselettel összefüggésben előálló ügyvédi költségekből származó igényt. Így e követeléseket a főkötelezettség nélkül is önállóan jogában állt érvényesíteni. A K. és H. Bank Rt., valamint az adós között létrejött kölcsönszerződés biztosítékaként szolgáló, közjegyzői okiratba foglalt zálogszerződés kifejezetten tartalmazza, hogy a felek a zálogjogot akár perbeli, akár végrehajtási eljárással összefüggésben fennálló költségek megfizetésének biztosítására kötötték ki. Ebből az következik, hogy a zálogjog nemcsak a főkövetelés, hanem az esetleges jövőbeni járulékok díjak és költségek biztosítására, így az ügyvédi irodára ruházott követelés biztosítékául is szolgál. Az ügyvédi iroda a Ptk. 329. §-a alapján az engedményezéssel a régi jogosult helyébe lépett, és átszálltak rá a követelést biztosító zálogjogból eredő jogok is. Ennek folytán a követelés biztosítékai is megilletik. A bejelentett perköltség ezért szintén jelzálogjoggal biztosított követelésnek minősül, és így a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába sorolandó. Álláspontja szerint nincs jogi jelentősége annak, hogy ténylegesen kielégülhet-e majd a zálogjogosult hitelezői igénye a zálogjoggal biztosított tárgyból, mert a Cstv. speciális szabályozása hiányában az elszámolás sorrendjére a Ptk. 293. §-ának az általános szabályai irányadóak. Eszerint ha a kötelezett kamattal és költséggel is tartozik, és a fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elég, azt elsősorban a költségre, azután a kamatra és végül a főtartozásra kell elszámolni.
A felülvizsgálati kérelemre az adós ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapítása szerint a jogerős végzés az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, a hitelező által hivatkozott Ptk. 329. § (1) bekezdésébe és 293. §-ába ütközik. Téves a jogerős végzésnek az a jogértelmezése, hogy csak az esetben sorolható az igény érvényesítésével kapcsolatos perköltség igény a főköveteléssel azonos kielégítési sorrendbe, ha annak érvényesítése a főköveteléssel együtt történik. Ilyen értelmű, kizáró rendelkezést a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja nem tartalmaz.
A Ptk. 328. § (1) bekezdése szerint a jogosult követelését szerződéssel másra átruházhatja (engedményezés).
A Ptk. 329. § (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép, és átszállnak rá a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok is.
Az ismertetett jogi szabályból az következik, hogy a követelés engedményezése esetén a besorolást az dönti el: a bank a perköltség követelést jelzálogjoggal biztosított követelésként engedményezte-e. Az a körülmény, hogy a bank és az adós között létrejött, közjegyzői okiratba foglalt, ingó keretbiztosítéki jelzálogszerződés az adósnak valamennyi, a bankkal szemben fennálló fizetési kötelezettségét, (így a végrehajtási eljárás során felmerült költségeket is) biztosította a szerződésben meghatározott harmincötmillió forint összeghatárig, önmagában még nem bizonyítja, hogy az engedményezés is ennek megfelelően történt. Arra is lehetőség van ugyanis, hogy a jogosult a követelésének csak egy részét engedményezze, vagy akként engedményezze a követelést, hogy annak az előnyösebb kielégítési sorrendbe való besorolásához szükséges jogosultságot - saját tőkekövetelése biztosabb kielégítése érdekében - nem adja át az engedményesnek.
A hitelezőként fellépő ügyvédi iroda, amely a végrehajtással kapcsolatban felmerült perköltség igényét a felszámolóhoz bejelentette, állította, hogy a bankkal kötött engedményezési szerződés alapján ezt az igényét önállóan jogosult érvényesíteni, és erre is kiterjed jelzálogjoggal biztosítottként az előnyösebb besorolás. Ennek bizonyítékaként hivatkozott arra, hogy a felszámoló és a bíróság részére is csatolt, "megbízási szerződés kiegészítése" megjelölésű okiratban a bank átruházta rá a jogi képviselettel összefüggésben előálló, ügyvédi költségből származó igényét, amely szintén jelzálogjoggal biztosított volt, hasonlóan a főköveteléshez. Az engedményezéssel ezért ő a jelzálogjoggal biztosított perköltség igényt szerezte meg.
A hitelező által hivatkozott ez az okirat azonban a felterjesztett iratok között nem volt fellelhető, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság megkísérelte beszerezni az első fokon eljárt bíróságtól. Az elsőfokú bíróság azonban a Legfelsőbb Bíróság felhívására azt közölte, hogy a kért megjelölésű okirat "nem lelhető fel".
Miután az elsőfokú bíróság az iratokat a bírósági ügyvitel szabályaitól [14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 24. § (1) bekezdés, illetve 123/1973. (IK 1974. 1.) IM utasítás 29. § (1) bek.] eltérően nem szabályszerűen érkeztette, nem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy a hitelező erre az okiratra az elsőfokú eljárás során csak hivatkozott-e, vagy azt be is csatolta a bíróság részére. Sem az elsőfokú sem a másodfokú határozat erre vonatkozóan semmiféle utalást nem tartalmaz.
A Pp. 164. § (1) bekezdése és 3. § (3) bekezdése értelmében az eljárt bíróságoknak a hitelezőt - amennyiben a hivatkozott iratot nem csatolta - az okirat csatolására fel kellett volna hívnia. Az okirat tartalma dönti el, hogy történt-e a bank részéről a perköltség igényre vonatkozó engedményezés és a követelést zálogjoggal biztosított követelésként ruházta-e át.
A bíróság nem szabályszerű ügykezeléséből eredő bizonytalanság az ügyfél terhére nem eshet.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára.
Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak a hitelezőt kell kötelezni az általa hivatkozott "megbízási szerződés kiegészítése" megjelölésű okirat csatolására. Ennek alapján kell az elsőfokú bíróságnak állást foglalnia a tekintetben, hogy az engedményezés milyen tartalommal történt meg, s ehhez képest hozható megalapozott döntés a hitelezői igény helyes besorolásáról.
(Legf. Bír. Gfv. VI. 31.515/2003. sz.)