adozona.hu
EH 2004.1138
EH 2004.1138
A régi Gt. 328. §-ának (2) bekezdésében meghatározott konszernjogi felelősség önmagában a közvetlen irányítási pozíció jogkövetkezménye és nem korlátozódik azokért a tartozásokért való helytállásra, amelyek a Gt. 328. §-a (1) bekezdésében írt utasítási jog tényleges gyakorlásával összefüggésben keletkeztek [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 282. §, 328. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Sz. T. V. átalakulásával 1993. június 1. napján létrejött az Sz. Rt., melynek egyszemélyes alapítója és a részvényesi jogok gyakorlója az Állami Vagyonügynökség volt. Az 1995. június 16-án hatályba lépett 1995. évi XXXIX. tv. (továbbiakban: Ptv.) egységesítette az állami privatizációs szervezetet, 9. §-ának (1) bekezdése kimondta, hogy az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság (ÁV Rt.) elnevezése Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaságra (ÁPV Rt.) változott, tehát az ÁPV Rt.-t ...
EH 2004.1138 A régi Gt. 328. §-ának (2) bekezdésében meghatározott konszernjogi felelősség önmagában a közvetlen irányítási pozíció jogkövetkezménye és nem korlátozódik azokért a tartozásokért való helytállásra, amelyek a Gt. 328. §-a (1) bekezdésében írt utasítási jog tényleges gyakorlásával összefüggésben keletkeztek [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 282. §, 328. § (1) és (2) bek.].
Az Sz. T. V. átalakulásával 1993. június 1. napján létrejött az Sz. Rt., melynek egyszemélyes alapítója és a részvényesi jogok gyakorlója az Állami Vagyonügynökség volt. Az 1995. június 16-án hatályba lépett 1995. évi XXXIX. tv. (továbbiakban: Ptv.) egységesítette az állami privatizációs szervezetet, 9. §-ának (1) bekezdése kimondta, hogy az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság (ÁV Rt.) elnevezése Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaságra (ÁPV Rt.) változott, tehát az ÁPV Rt.-t az ÁV Rt. alapító okiratának a módosításával alakította ki [Ptv. 70. § (7) bek.]. Ugyanakkor megszüntette az ÁVÜ-t, azzal, hogy jogai és kötelezettségei - egyetemleges jogutódlás mellett - az ÁPV Rt.-re szállnak. Az ÁVÜ által kezelt ideiglenesen állami tulajdonban maradó vagyon felett pedig a tulajdonosi jogokat az ÁPV Rt. gyakorolja. Ez a vagyon, a tartósan állami tulajdonban lévő - korábban az ÁV Rt. alaptőkéjének részét képező vagyonnal együtt - az ÁPV. Rt.-hez rendelt vagyonnak minősül. E törvény alapján az alperes az Sz. Rt. részvényeinek 100%-át megszerezte. A felszámolás alá került Sz. Rt.-t a cégbíróság 2002. január 21-i hatállyal törölte a cégjegyzékből, a felszámolási eljárás befejezéséről és az adós megszüntetéséről döntő bírósági határozat alapján. A felpereseknek a felszámolási eljárásban bejelentett követelései az adós vagyonából - fedezet híján - nem kerültek kiegyenlítésre.A felperesek módosított keresetükben a kielégítésre nem került tőke- és járulékai megfizetése iránti követelésük jogalapjául az 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 328. §-ának (2) bekezdését jelölték meg, másodlagos jogcímként a régi Gt. 326. §-ának (3) bekezdésére utaltak. Elsődleges kereseti kérelmükkel összefüggésben hivatkoztak a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 31.654/2000/5. számú végzésében kifejtettekre. Álláspontjuk szerint az alperes konszernjogi felelőssége fennáll abból a tényből következően, hogy 1995. június 16. napjától közvetlen irányítással rendelkezett az Sz. Rt.-ben.
Az alperes a keresetek összegét nem vitatta, azonban azok elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy konszernjogi felelőssége nem áll fenn.
Az elsőfokú bíróság helyt adott ítéletével az I., III-VII. r. felperesek keresetének mind a tőke, mind a kamatok vonatkozásában. A II. r. felperes keresetét azzal az indokolással utasította el, hogy a keresetét a régi Gt. 326. §-ának (3) bekezdésére alapította, és nem tett eleget az azzal összefüggő bizonyítási kötelezettségének.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az I., III-VII. r. felperesek által keresetük jogcíméül megjelölt régi Gt. 328. §-ának (2) bekezdése az irányító társaság objektív felelősségét állapítja meg a közvetlen irányítása alatt álló részvénytársaság tartozásaiért, mely felelősség független a régi Gt. 328. §-ának (1) bekezdésében írt utasításadási jog gyakorlásától. Az alperes felelőssége ezért nem függ attól, hogy irányító befolyással rendelkező részvényesként adott-e utasítást a közvetlen irányítása alatt álló részvénytársaságnak.
A másodfokú bíróság az alperes és a II. r. felperes fellebbezése folytán meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a II. r. felperesnek 7 333 550 forintot és ennek 1996. január 1. napjától 2001. december 31. napjáig a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét, 2002. január 1. napjától a kifizetésig a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékű törvényes kamatát. Az ítélet egyéb rendelkezéseit azzal hagyta helyben, hogy 2002. január 1. napjától az alperes a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamat megfizetésére köteles.
A másodfokú bíróság az adott tényállás alapján megállapította, hogy az Sz. Rt. részvényeinek 100%-át birtokló, költségvetési szervként működő ÁVÜ-re a régi Gt. konszernjogi szabályai nem voltak irányadóak. E szabályokat azonban akkortól kezdve, amikor az alperes a jogszabály rendelkezése folytán az ÁVÜ-től megszerezte az Sz. Rt. részvényeinek 100%-át, alkalmazni kell. Hivatkozott arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 31.654/2000/5. számú határozatában figyelemmel a 33/1993. (V. 28.) alkotmánybírósági határozatra és az azt követően született jogi szabályozásra, úgy foglalt állást, hogy az alperesre a régi Gt. konszernjogi szabályai irányadóak. Annak alkalmazása nem függ attól, hogy a konszernjogi helyzet a részvénytársaság alapítása vagy működése során következett-e be. Az Sz. Rt. az alperes egyszemélyes társasága volt. A Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint a régi Gt. konszernjogi szabályai az egyszemélyes részvénytársaságra is irányadóak. A régi Gt. 328. §-ának (2) bekezdése értelmében az irányító rt. felelőssége az ellenőrzött rt. tartozásaiért korlátlan és független attól, hogy az irányító rt. gyakorolta-e a Gt. 328. §-ának (1) bekezdése szerint őt megillető utasítás jogát. Az alperes felelőssége mindazon tartozások tekintetében fennáll, amelyek a konszernjogi helyzet létrejötte, tehát 1995. június 16-a után keletkeztek.
A másodfokú bíróság a 16. sorszámú kiegészítő ítéletével megállapította, hogy az I. r. felperes jogutódja a C-C. Kft., amely VIII. r. felperesként vett részt a perben.
A jogerős ítélet ellen a Pp. 270. §-ának (2) bekezdésére alapítottan az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján az ítélet megváltoztatását, a felperesek keresetének elutasítását, másodlagosan a jogerős határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Kifejtette, hogy mind az elsőfokú-, mind a másodfokú bíróság ítélkezési gyakorlata megosztott a tekintetben, hogy alkalmazhatók-e a régi Gt. konszernjogi felelősségi szabályai az alperes ÁPV Rt.-re. Ennek alátámasztására utalt a konszernjogi felelősség fennállását elismerő és azt elutasító ítéletekre. Érvelése szerint a bírói gyakorlat változása a másodfokú ítéletében is hivatkozott Gfv. X. 31.654/2000/5. számú végzés indokolásában kifejtettekre vezethető vissza. A végzés indokolása azonban az utasításadás és a tartozás létrejötte tekintetében többféle módon értelmezhető. Az alperes álláspontja szerint a többségi részesedés, a közvetlen irányítás joga, mint objektív helyzet önmagában nem telepíthet kimenthetetlen felelősséget az irányító részvénytársaságra. A régi Gt. 328. §-ának (1) bekezdésében írt feltételek megvalósulása vezethet csak el a (2) bekezdésben megszabott következmény alkalmazásához, ezért vizsgálni kell az alperes magatartását, valamint az utasításadási jog és a tartozás fennállta közti oksági összefüggést. Ebből következően jogszabálysértően jártak el a bíróságok, amikor a konszernjogi felelősséget a régi Gt.-beli feltételek egy részének vizsgálata mellett mondták ki, és az utasításadási jog érvényesülése tekintetében a bizonyítási eljárást mellőzték.
Az alperes jogi álláspontját 2004. június 7-én benyújtott 4. sorszámú beadványában az alábbiakkal egészítette ki, illetve foglalta össze. A jogerős ítélet alapjául szolgáló Gfv. X. 31.654/2000/5. számú, az addigi ítélkezési gyakorlatot megváltoztató végzés, amely a Legfelsőbb Bíróság Elvi határozatainak hivatalos gyűjteményében a 2001/456. szám alatt közzétételre került, nem rendelkezik meggyőző erővel, mert hitelezővédelmi okfejtéseit a 33/1993. (V. 28.) számú, a kisebbségvédelem tárgyában született alkotmánybírósági határozatból vezeti le és a konszernjogi jogalanyiság fennállásából közvetlenül következtet a konszernjogi felelősség fennállására. A jogalanyiság azonban még nem alapozza meg a felelősséget. A perbeli tényállás nem vonható a régi Gt. 328. §-ában írt törvényi tényállás alá. A jogszabályhely annak a kitételnek, "ha a többségi részesedéssel rendelkező részvénytársaság az ellenőrzött részvénytársaság... részvényeit megszerezte" helyes értelmezése szerint a kevesebből (azaz a többségi részesedésből) a több (azaz az alaptőke több mint háromnegyed részét kitevő részvények) megszerzése felé törekedve áll be a konszernhelyzet. A jogalkotó a szerzést kizárólag az adásvétel útján történő szerzésre korlátozta, így a jogutódlás kívül esik a jogalkotói szándékon. A szerzés során a tulajdonjog az egyik személyről a másikra száll át, a perbeli esetben azonban a részvények az Állam tulajdonában maradtak. A jelenlegi konszernjogi felfogás két szempontból is sérti a nemo plus iuris elvét. Az 1977. évi VI. törvény szerint az állam nem felelt az állami vállalat kötelezettségeiért, az átalakulással viszont korlátlan felelőssé lép elő. 1995. június 16-án sem tulajdonosváltozás, sem önálló jogügyleti szerzés nem történt, ezért jogszabálysértő az ÁPV Rt. konszernjogi felelősségét ettől a naptól kezdődően megállapító bírói gyakorlat. A joggyakorló személyében bekövetkezett változás ugyanis nem eredményezheti a jogutód kötelezettségeinek bővülését. Helytelen továbbá az a bírói gyakorlat is, mely szerint az egyszemélyes rt. az alapítással konszernjogi helyzetbe kerül, mert a konszernjogi helyzet bekövetkeztéhez a 75%-ot meghaladó részesedésen felül a régi Gt. 328. § (1) bekezdés első mondatában foglaltaknak is teljesülniük kell. A konszernjog olyan szankciós jog, melyet akkor kell alkalmazni, ha a tulajdonos a közvetlen irányítói pozíciójával visszaél. A felülvizsgálati eljárás során született végzés utasítást ad arra nézve, hogy a konszernjogi ügyeket az utasításadási jog érvényesülése során kell megítélni, ennek vizsgálata azonban az újabb eljárásban elmaradt.
A II-VIII. r. felperesek felülvizsgálati ellenkérelmet terjesztettek elő, kérve a jogerős határozat hatályában tartását. Álláspontjuk szerint a felülvizsgálati kérelem nem felel meg a Pp. 270. §-ában írt feltételeknek, és az alperes a felülvizsgálati kérelmét nem változtathatja meg. A Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata a Gfv. X. 31.654/2000/5. számú határozatának közzététele óta egységes, a felülvizsgálni kért határozat ennek mindenben megfelel. A konszernjogi tényállás az egyszemélyes részvénytársaság alapításakor már megvalósul. A konszernjogi felelősség tekintetében az utasításadási joghoz kapcsolódó ok-okozati összefüggést, illetve az utasításadási jog érvényesülését jogszabály nem írja elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes 2003. április 11-én előterjesztett felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként a 62>Gt. 328. §-ának (1) és (2) bekezdése közötti kapcsolat helytelen értelmezését jelölte meg, annak a jogkérdésnek a helytelen eldöntését, miszerint az irányító társaság felelőssége objektív jellegű, vagy vétkességen alapul. Hivatkozott arra is, hogy az ítélkezési gyakorlat egységesítése érdekében indokolt lenne a konszernjogi helyzetnek és felelősségnek minden részletére kiterjedő elvi jellegű kidolgozása.
Az alperes a 2004. június 7-én érkeztetett beadványában olyan további felülvizsgálati okokat is megjelölt, így azt, hogy egyszemélyes részvénytársaság esetében az alapítás során nem jöhet létre konszernjogi felelősség, nem lehet konszernjogi következménye a jogutódlással történő tulajdonos változásnak stb., amelyeket az eredeti kérelme nem tartalmazott. Helytállóan hivatkoztak tehát a felperesek arra, hogy az újabb felülvizsgálati okok megjelölése a Pp. 272. §-ának (2) bekezdésében írt tilalomba ütközik, amely szerint a felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni.
A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amely a jogerős határozat jogkérdésben való hibájának orvoslására és a joggyakorlat egységének megteremtésére, illetve továbbfejlesztésére szolgál. A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése a kérelem tartalmának feltételeit, a felülvizsgálatra okot adó körülményeket sorolja fel, amelyből az egyik feltétel az ügy érdemére kiható jogszabálysértés határozott megjelölése. A Pp. 272. §-ának (2) bekezdése a felülvizsgálati kérelemre vonatkozó általános tartalmi követelményeket írja elő, mely szerint a felülvizsgálati kérelemben elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. Annak egyértelmű indokát is meg kell adni tehát, amelyből kitűnik, hogy a Pp. 270. §-ának (2) bekezdésében megjelölt törvényi feltételek valamelyike fennáll. A konkrét jogszabálysértés megjelölése helyett nem lehet olyan elvi jellegű kérdésekre hivatkozni, amelyeket az adott tényállás felvethet. Mindebből az következik, hogy a felülvizsgálati kérelem megváltoztatásának a tilalma kizárja, hogy a felülvizsgálati kérelemben nem említett jogszabálysértésre és annak indokára a fél utóbb hivatkozhasson (BH 1997/196.). A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértés keretei között maradva azt a régi Gt. 328. §-ának (1), illetve (2) bekezdése értelmezése folytán felmerült elvi jelentőségű jogkérdést vizsgálta meg, miszerint az irányító részvénytársaságnak a közvetlen irányítása alatt álló részvénytársaság tartozásaiért fennálló korlátlan felelőssége a törvény által biztosított utasítási jog lehetőségének, vagy az utasítási jog tényleges gyakorlásának a jogkövetkezménye-e.
E kérdés megválaszolásánál a Legfelsőbb Bíróság a konszernjogi szabályozás felelősségi rendszerét is vizsgálódása körébe vonta. Ennek eredményeként megállapította, hogy a felelősségi szabályok egy része szankciós jellegű, tehát csak akkor alkalmazható, ha a befolyással rendelkező részvénytársaság visszaélt a helyzetével, vagyis megszegte a konszernjogi előírásokat. A konszernjogi szabályok másik része viszont csupán a többségi részesedéshez, mint tényhelyzethez fűz jogi következményeket. A régi Gt. 322. §-ának (2) bekezdése a jelentős részesedés megszerzése után, míg a 323. §-ának (2) bekezdése a többségi részesedés megszerzése előtt ír elő a befolyásszerzők számára különféle kötelezettségeket, amelyek megszegését a régi Gt. 323. §-ának (3), illetve 324. §-ának (1) bekezdésében, a befolyással való visszaélést pedig a 326. §-ának (3) bekezdésében szankcionálja. A régi Gt. 326. §-ának (1) bekezdése és 329. §-ának (1) bekezdése magához a többségi részesedés megszerzéséhez, illetve a közvetlen irányításhoz fűződően ír elő az uralkodó tag számára kötelezettségeket anélkül, hogy ezt bármilyen kötelezettség megszegéséhez kötné. Nem helytálló tehát az alperesnek az az érvelése, hogy a konszernjogi felelősségi szabályok kivétel nélkül szankciós jellegűek.
A régi Gt. a többségi részesedésnek két formáját szabályozza. A régi Gt. 323-326. §-ai arra az esetre állapítanak meg jogkövetkezményeket, amikor a részvénytársaság egy másik részvénytársaság (ellenőrzött részvénytársaság) alaptőkéje több mint felét kitevő részvényeit szerzi meg, vagy a másik részvénytársaság közgyűlésén a szavazatoknak több mint a fele illeti meg. Ez az ún. egyszerű többség. Ebben az esetben - az alapszabály ellenkező rendelkezése hiányában - a befolyásszerző érvényesíteni tudja akaratát a régi Gt. 282. §-ában nem említett valamennyi kérdésben.
A többségi részesedés másik esete a közvetlen irányítást biztosító többségi részesedés, amikor valamely részvénytársaság 75%-ot meghaladó részesedést szerez egy másik részvénytársaságban, amely körülmény lehetőséget ad számára a régi Gt. 282. §-ában a háromnegyedes többséget igénylő stratégiai döntések meghozatalára. Ezen túlmenően még a jogalkotó a régi Gt. 328. §-ának (1) bekezdésével arra is felhatalmazta a stratégiai többséggel rendelkező részvénytársaság igazgatóságát, hogy utasítást adhasson a közvetlen irányítása alá került részvénytársaság igazgatóságának a társaság vezetésére vonatkozóan, amely utasítást ez utóbbi részvénytársaság köteles végrehajtani. E hatalmi pozíciónak - azaz a közvetlen irányítási jognak - a következményeként az irányított részvénytársaságnak olyan üzletpolitikát kell folytatnia, amelyet számára az uralkodó tag meghatározott, tehát a gazdaságilag hátrányos döntéseket is végre kell hajtania, ebből adódóan azoknak az utasításoknak is eleget kell tennie, amelyek veszélyeztetik saját kötelezettségei teljesítését. Ugyanakkor a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatása következményének elhárítására a hitelezők nem kaptak olyan jogosítványt, mint amelyet az egyszerű többségi irányítás esetén a régi Gt. 326. §-ának (3) bekezdése megadott. Ennek pedig éppen az az oka, hogy közvetlen irányítás esetén önmagában az adott hatalmi pozíció az, amely a korlátozott tagi felelősség áttörését, az irányító társaság felelősségének ex lege módon történő szabályozását eredményezi. A törvényen alapuló, a régi Gt. 328. §-ának (2) bekezdésében előírt - a közvetlen irányítás alatt álló részvénytársaság tartozásaiért való korlátlan felelősség - nem az irányító társaság kötelezettségéhez, annak elmulasztásához, vagy a joggyakorlás hátrányos következményeihez fűződő jogkövetkezmény, szankció. Az uralkodó részvénytársaság felelőssége a törvényen alapuló, korlátlan, mögöttes, személyes felelősség az irányított társaság hitelezőinek irányában. E felelősség nincsen oksági kapcsolatban azzal, hogy a minősített többségi befolyással rendelkező tag ténylegesen utasította-e az irányítása alatt álló társaságot, és hogy e tartozás az utasítás közvetlen, vagy közvetett jogkövetkezményeként keletkezett. Az uralkodó társaság felelőssége annak a ténynek a jogkövetkezménye, hogy a kötelezettségét teljesíteni nem tudó társaság az ő közvetlen irányítása alatt áll. Felelőssége tehát nem korlátozódik azokra a tartozásokra, amelyek utasítási jogának tényleges gyakorlásával okozati összefüggésben keletkeztek.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott ok még sem áll fenn, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.829/2003. sz.)