adozona.hu
BH 2006.3.99
BH 2006.3.99
Az igénybe nem vett adókedvezményt az adóellenőrzés után már nem lehet érvényesíteni [1996. évi LXXXI. tv. 21-22. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesi adózónál 1999-2000-2001. évre vonatkozó költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte, mely alapján határozatával a felperes terhére társasági adónemben és környezetvédelmi termékdíjban állapított meg adókülönbözetet. A felperes fellebbezésében az ellenőrzési jegyzőkönyv VI/7. és VII/9. pontjában tett megállapításokat vitatta.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a környezetvédelmi termékdíjra vonatkozó megállapításokat t...
BH 2006.3.99 Az igénybe nem vett adókedvezményt az adóellenőrzés után már nem lehet érvényesíteni [1996. évi LXXXI. tv. 21-22. §].
Az elsőfokú adóhatóság a felperesi adózónál 1999-2000-2001. évre vonatkozó költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte, mely alapján határozatával a felperes terhére társasági adónemben és környezetvédelmi termékdíjban állapított meg adókülönbözetet. A felperes fellebbezésében az ellenőrzési jegyzőkönyv VI/7. és VII/9. pontjában tett megállapításokat vitatta.Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a környezetvédelmi termékdíjra vonatkozó megállapításokat törölte, így a felperes terhére 62 520 000 Ft adókülönbözet került megállapításra, melyből 52 309 000 Ft minősült adóhiánynak, mely után 5 230 000 Ft adóbírság és 7 273 000 Ft késedelmi pótlék került kiszabásra. Megállapította az alperes, hogy a felperes jogosulatlanul vette igénybe a társasági adóról és az osztalékadóról
szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 21. § (3) és (4) bekezdéseiben szabályozott beruházási adókedvezményt.
A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását kérte azzal, hogy a Tao. tv. 22. § (1) bekezdése szerinti ún. térségi és egyéb adókedvezmény igénybevételére jogosult. Erre figyelemmel a társasági adóhiány összegét 20 289 000 Ft-tal csökkenteni kell.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. A Tao. tv. 1. § (3) bekezdése, 21. § (3) és (4) bekezdései, 22. § (1) bekezdése, 23. §-a, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 42. § (1) bekezdése és 51. §-ai alapján megállapította, hogy a felperest választási lehetőség illette meg a tekintetben, hogy milyen adókedvezményeket érvényesít és milyen mértékben. Ez a választási lehetőség azonban csak az ellenőrzés megkezdéséig állt fenn a felperes számára.
Az adóellenőrzés megkezdését követően az elsőfokú adóhatósági megállapítások nem nyitották meg a lehetőségét annak, hogy a felperes újabb, a Tao. tv. 22. § (1) bekezdésén alapuló térségi és egyéb adókedvezményt vegyen igénybe amiatt, hogy az adóellenőrzés az általa igénybe vett beruházási adókedvezményt részben, illetve egészben megalapozatlannak ítélte.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az adókedvezmény vonatkozásában az adózó jogosult eldönteni, hogy milyen kedvezményt és milyen mértékben vesz igénybe. A perbeli esetben egyidejű adókedvezmény érvényesítésének lehetősége állt fenn a felperes számára, és az adóbevallás benyújtásával maga döntötte el, hogy teljes egészében a Tao. tv. 21. § (3) és (4) bekezdésén alapuló beruházási adókedvezményt veszi igénybe. E választását csak önellenőrzéssel korrigálhatta volna, és csak az adóellenőrzés megkezdésének időpontjáig.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és kereseti kérelme szerinti döntést. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet megsértette a Pp. 221. § (1) bek., 206. § (1) bekezdését és az Art. 62. § (6) bekezdését. Az adóellenőrzés a Tao. tv. 21. § (3) bekezdésére alapított adókedvezményt megvonta, így lehetősége nyílt a másik érvényesítésére. Iratellenes és okszerűtlen, hogy az adóhatóságnak nincs olyan jogszabályban írt kötelessége, hogy hivatalból vegye figyelembe, hogy az adózó más adókedvezményre lenne egyébként jogosult. Az ítélet nem adta indokát a kereset elutasítására.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban fenntartását indítványozta azzal, hogy az Art. 51. §, 62. § (6) bekezdésének rendelkezéseiből nem vezethető le, hogy más jogcímen állapítson meg adókedvezményt.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a Tao. tv. által nevesített adókedvezmények vonatkozásában a felperesi adózót, illette meg a választási lehetőség, hogy kíván-e adókedvezményt érvényesíteni és ha igen, milyen adókedvezményt és milyen mértékben. Ez a választási lehetőség az adóbevalláskor illette meg az adózót, illetve az Art. 42. § (1) bekezdése alapján még önellenőrzéssel is korrigálhatta volna választását, de ezt csak az adóellenőrzés időpontjáig.
A felperes által igénybe vett Tao. tv. 21. § (3) bekezdés a) pont és (4) bekezdés a) pontja szerinti adókedvezmény vonatkozásában az alperes annak jogszerűtlen igénybevételét állapította meg.
Ebből azonban nem következik az, hogy a felperes számára ismét megnyílna a választási lehetőség, és a társasági adókedvezmény egy másik formáját vehetné igénybe. Az adóhatóság számára sem a Tao. tv., sem az Art. nem tartalmaz olyan kötelező rendelkezést, hogy hivatalból kellene figyelembe venni és vizsgálni egy másik - az adózó által igénybe nem vett - adókedvezmény érvényesítésének lehetőségét. Az adókedvezményt ugyanis nem az adóhatóságnak, hanem az adózónak kell érvényesítenie.
A felperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Art. 61. § és 62. § (6) bekezdéséből sem vezethető le az a következtetés, hogy az adóhatóság az adózó által az adóbevallásban nem érvényesített adókedvezmény fennállását vizsgálhatná. Az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni. Ebben az esetben azonban nem tények vizsgálatát kell elvégezni, hanem, hogy az adózó milyen jogcímen kíván adókedvezményt igénybe venni. Más adókedvezmény jogszerűségét - mint amit az adózó megjelölt - az adóhatóság nem vizsgálhat.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogerős ítélet sem a Pp. 206. § (1) bek., sem a 221. § (1) bekezdéseit nem sértette meg. A bizonyítékokat okszerűen mérlegelte és határozatát megfelelő terjedelemben, jogszabályok megjelölésével és értelmezésével indokolta.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.226/2004. sz.)