adozona.hu
BH 2006.3.97
BH 2006.3.97
Áfa-levonási jog csak a saját gazdasági tevékenységgel kapcsolatban felmerült költségekről kibocsátott számla alapján gyakorolható [1992. évi LXXIV. tv. 33. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1998-2001 évekre költségvetési kapcsolatok vizsgálatát tartotta, kivéve az 1998. júniusi, 2000. januári és 2001. január-március havi általános forgalmi adót.
A vizsgálat - többek között - megállapította, hogy Sz. és K. Önkormányzata a tulajdonukban lévő szennyvízcsatorna-hálózat és szennyvíztisztító telep üzemeltetésére koncessziós pályázatot írt ki, amelyet a felperes nyert meg. A felperes a rendszer üzemeltetésére a koncessziós tevékenység folytatására társaságo...
BH 2006.3.97 Áfa-levonási jog csak a saját gazdasági tevékenységgel kapcsolatban felmerült költségekről kibocsátott számla alapján gyakorolható [1992. évi LXXIV. tv. 33. §].
Az adóhatóság a felperesnél 1998-2001 évekre költségvetési kapcsolatok vizsgálatát tartotta, kivéve az 1998. júniusi, 2000. januári és 2001. január-március havi általános forgalmi adót.A vizsgálat - többek között - megállapította, hogy Sz. és K. Önkormányzata a tulajdonukban lévő szennyvízcsatorna-hálózat és szennyvíztisztító telep üzemeltetésére koncessziós pályázatot írt ki, amelyet a felperes nyert meg. A felperes a rendszer üzemeltetésére a koncessziós tevékenység folytatására társaságot hozott létre, melynek 75%-os tulajdonosa. A felperes 1997. február 5-én megbízási szerződést kötött, mint megbízó a C. Kft.-vel, melyben rögzítették, hogy a felperes önkormányzati kommunális környezetvédelmi beruházásokban érdekelt fél, aki ezen megbízás keretében kiegészítő adószakértői, pénzügyi tanácsadó szolgáltatást kíván felkínálni a vele szerződéses kapcsolatban álló jogi személyeknek, önkormányzatoknak. A C. Kft. által elvégzendő adótanács adói tevékenység, így a felperes önkormányzati kommunális infrastrukturális beruházások elvégzéséhez kapcsolódik, ennek eredményeképpen a beruházási költségek csökkenhetnek.
Az adóhatóság álláspontja az volt, hogy ez a tanácsadás nem a felperes részére, hanem az önkormányzatok részére szólt, ezért a felperest kizárólag, mint a szolgáltatás közvetítőjét lehetett volna figyelembe venni, amennyiben a C. Kft. számláinak befogadása után a felperesi továbbszámlázás az önkormányzatok felé megtörtént volna.
Az ellenőrzés megállapításai alapján az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 2 229 000 Ft általános forgalmi adó különbözetet állapított meg, és a társasági adó alapját 18 976 000 Ft-tat megnövelte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes, mint másodfokú hatóság, 2003. december 13-án az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes módosított keresetében a jegyzőkönyvi megállapítás és az erre vonatkozó adóhatósági határozati rendelkezések hatályon kívül helyezését kérte. A felperes arra hivatkozott, hogy az elhúzódó általános forgalmi adó kiutalások a felperes likviditását erősen befolyásolták, ez kihatott az önkormányzati beruházás finanszírozhatóságára is. E tapasztalatok erősítették azt a meggyőződést, hogy az önkormányzatok adószakértői tevékenység nélkül nehezen boldogulnak, ezért a C. Kft.-hez fordulnak a szakértői tevékenység ellátása érdekében. Ezzel elkerülendő a fizetésképtelen helyzetbe jutás.
A megyei bíróság 10. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletét az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 33. § (1) bekezdés a) pontjára és 35. § (1) bekezdés a) pontjára, továbbá a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 8. § (1) bekezdés b) és d) pontjára, illetve a 3. sz. melléklet a/7. pontjára alapította. Megállapította, hogy a számlák, amelyek a felperes részére kerültek kibocsátásra a C. Kft. által végzett tanácsadói tevékenységről, nem minősülnek hitelesnek.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A felperes hangsúlyozta, hogy az eljárás kezdetén megindokolta, miért volt szükség a pénzügyi tanácsadói tevékenység igénybevételére és a C. Kft. alvállalkozóként, illetőleg almegbízottként való bevonására. A felperes érdekkörében felmerülő körülmény az, hogy az önkormányzatoknál ne legyen likviditási nehézség. A felperes is jogosult volt a vállalkozói szabadság elve alapján olyan konstrukció kidolgozására, amellyel nyereségét növelni tudja. Az önkormányzatok felé kibocsátott számlákhoz kapcsolódnak a C. Kft. kibocsátott számlák is. Az elsőfokú bíróság is elfogadta azt a tényt, hogy a szerződéses láncolatban a felperes is részt vett. Sérelmezte a felperes a tanúbizonyítási indítvány elutasítását. Hangsúlyozta, hogy a becsatolt számlák hitelesek.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a C. Kft. részéről pénzügyi szolgáltatás címén kiállított számlák alapján a felperesnek joga volt-e az általános forgalmi adó levonására, illetve ettől függően hogyan alakult a felperes által fizetendő társasági adó.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján helytállóan állapította meg, hogy a felperes pénzügyi tanácsadás címén nem rendelkezhetett általános forgalmi adó levonási jogosultsággal, továbbá nem volt jogosult költségelszámolásra sem.
Mind a felperes és a C. Kft. közötti megbízási szerződés, mind az ún. teljesítési igazolások egyértelműen meghatározzák, hogy a pénzügyi tanácsadást és szolgáltatást az önkormányzatok részére kell teljesíteni. A felperes és a C. Kft. képviselői által aláírt ún. teljesítési igazolások szerint az elvégzett feladatok: a teljesítési időszakban az önkormányzatok bevallásainak benyújtását megelőzően azok folyamatos áttekintése és a felmerülő hibák kijavítása, a telefonon feltett kérdések megválaszolása volt. Ezen iraton kívül a rendelkezésre álló adatok között nem volt olyan okirat, dokumentum, amely hitelesen igazolja, hogy a pénzügyi tanácsadás címén történő kifizetés a felperes adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége körében hasznosult volna.
Ezért alapos volt az adóhatóság, illetőleg az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy - az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel - a felperes az általános forgalmi adó levonási jogot nem gyakorolhatta volna. A felperes nem igazolta bizonylattal, számítással, pénzügyi tervezéssel, vagy egyéb dokumentummal, hogy milyen pénzügyi tanácsadást vett igénybe gazdasági tevékenységével kapcsolatosan. Önmagában az a tény, amelyre a felperes hivatkozott - mely szerint az önkormányzat helyes pénzügyi gazdálkodása kihatással lehetett a felperesi likviditásra és gazdálkodásra -, olyan áttételes összefüggésnek minősül, amely a szigorúan kezelt és szabályozott általános forgalmi adó levonási jog fennállását nem eredményezhette.
A felperes rendszeres gazdálkodó, aki adótanácsadói, pénzügyi tevékenységgel foglalkozó céggel volt szerződéses kapcsolatban. Fokozottan elvárható lett volna, hogy könyvelésük és pénzügyi tevékenységük során megteremtik azokat a feltételeket, amelyek a szoros elszámolású gazdálkodás eseményét pontosan tükrözik és megfelelőek az általános forgalmi adó visszaigénylési jog gyakorlásához.
Mint arra a Legfelsőbb Bíróság már számos esetben rámutatott, utólagosan tanúk vallomásával nem lehet pótolni, illetve javítani az eredeti iratok, bizonylatok hiányosságait, hibáit.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelelt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.046/2005.)