adozona.hu
BH 2006.2.64
BH 2006.2.64
Rendkívüli felmondást megalapozó kötelezettségszegésnek minősül, ha a munkavállaló egy munkatársa számítógépét saját céljára használja; a munkáltatói jogkör gyakorlójával szemben több esetben sértő, gúnyos hangnemet használ; illetve a munkáltató gazdasági érdekét sértő tájékoztatást ad [Mt. 103. § (1) bekezdés b), c) pont, 96. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes 2003. április 22-én kelt rendkívüli felmondása jogellenessége megállapítását, és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével az Mt. 100. §-a szerinti jogkövetkezmények alkalmazását, valamint a személygépkocsija használata miatti költségei megtérítését kérte. Az alperes viszontkeresetében 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni a felperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét, és az alperes viszontkeresetét elutasít...
BH 2006.2.64 Rendkívüli felmondást megalapozó kötelezettségszegésnek minősül, ha a munkavállaló egy munkatársa számítógépét saját céljára használja; a munkáltatói jogkör gyakorlójával szemben több esetben sértő, gúnyos hangnemet használ; illetve a munkáltató gazdasági érdekét sértő tájékoztatást ad [Mt. 103. § (1) bekezdés b), c) pont, 96. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes keresetében az alperes 2003. április 22-én kelt rendkívüli felmondása jogellenessége megállapítását, és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével az Mt. 100. §-a szerinti jogkövetkezmények alkalmazását, valamint a személygépkocsija használata miatti költségei megtérítését kérte. Az alperes viszontkeresetében 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni a felperest.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét, és az alperes viszontkeresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1995. szeptember 1-jétől állt munkaviszonyban az alperessel jogtanácsos munkakörben. A felek 1995. szeptember 19-én megállapodást kötöttek a felperes tulajdonában lévő személygépkocsi munkába járáshoz való használata költségeinek megtérítéséről. Az alperes a költségtérítést 2001. december 31-ével megszüntette.
Az alperes a 2003. április 22-én kelt rendkívüli felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette, az indokolás három okra hivatkozott. Eszerint a felperes munkaidő alatt a saját és a munkatársa munkahelyi számítógépén a munkavégzéséhez szükségtelen weboldalakat nézegetett, amelyek szinte kizárólag pornóval foglalkoztak, a felperes a munkatársaival, felettesével meg nem engedett modorban nem megfelelő hangnemet használt, valamint hibás adatszolgáltatást nyújtott a könyvvizsgáló részére.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a rendkívüli felmondás megalapozottságára következtetett, mivel a tanúnyilatkozatok, a felperes által a vezérigazgatóhoz írt levél, és a csatolt egyéb okiratok alátámasztották az indokok valós voltát. A felperes nemcsak a saját számítógépén, hanem az alperes másik jogi képviselőjének a számítógépén is szex-oldalakat látogatott, emiatt jegyzőkönyvben az érintettől elnézést is kért. A munkaügyi bíróság bizonyítottnak találta, hogy a felperes egy várhatóan 2 millió forintos fizetési kötelezettséget jelzett a könyvvizsgáló felé, holott az ezzel összefüggő perről "hivatalosan még nem lehetett tudomása". Mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy a rendkívüli felmondás megfelelt az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában előírt feltételeknek.
A munkaügyi bíróság a költségtérítés iránti keresetet amiatt utasította el, mivel az erre vonatkozó megállapodás alapját képező távolabbi lakóhelyről a felperes a munkahely közelébe elköltözött, az új lakóhelye és a munkahelye közötti utazás költségeit pedig az alperes megfizette.
Az alperes viszontkeresetét amiatt találta megalapozatlannak, mert a felperes az alperesnél a winchesterből törölt és elmentett adatokat a per folyamán visszaszolgáltatta, így az alperest kár nem érte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítélet nem fellebbezett rendelkezését nem érintette, fellebbezett részében részben megváltoztatta. Megállapította, hogy az alperes rendkívüli felmondása jogellenes, és a felperes munkaviszonya a jogerős ítélet meghozatalakor szűnt meg. Kötelezte az alperest 782 726 forint felmondási időre járó átlagkereset, 1 043 634 forint végkielégítés, 6 094 621 forint elmaradt munkabér, továbbá a jogellenesség szankciójaként kártalanítás címén 1 043 634 forint megfizetésére.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást "lényegében" helyesen állapította meg, a jogi következtetések tekintetében azonban jórészt tévedett.
A személygépkocsi használati költségtérítést illetően a másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bíróság megállapításával. Az alperes rendkívüli felmondása tekintetében úgy ítélte meg, hogy az indokként megjelölt felperesi kötelezettségszegések nem olyan súlyúak, amelyek megalapoznák a munkáltató intézkedését. Kifejtette, hogy a felperesnek, mint jogtanácsosnak kötelessége volt a tájékoztatás a munkáltatót érintő peres eljárásról szerzett információról, továbbá a munkáltató fizetési kötelezettsége esélyét csekélynek tüntette fel. A másodfokú bíróság megítélése szerint az internet magáncélú használata egymagában szintén nem minősül súlyos kötelezettségszegésnek. "Erkölcsileg nem helyeselhető bizonyos weboldalak megnyitása", de ezek tényleges megtörténte, gyakorisága nem volt bizonyítható, és azt sem lehetett a perben teljes bizonyossággal megállapítani, hogy a kifogásolt web- oldalakat "minden esetben a felperes használta-e". A nem megfelelő hangnemet illetően abból indult ki, hogy ezt a magatartást a munkáltató az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontja alapján minősítette. A felperes és a vezérigazgató között nem volt jó a viszony, de a felperes terhére nem volt megállapítható, hogy a hangneme megengedhetetlen lett volna.
A másodfokú bíróság összességében a felperes terhére rótt kötelezettségszegéseket csekély súlyúnak értékelte, ezért a rendkívüli felmondást jogellenesnek ítélte.
Az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyása iránt felülvizsgálati kérelemmel élt. Az első indokot illetően iratellenességre és okszerűtlen következtetésre hivatkozott, a perben ugyanis bizonyította, hogy a 2002. január 1. és 2003. március 31-e közötti időszakban, amelyre a felperes a könyvelő részére az adatszolgáltatást adta, még nem nyújtottak be keresetet a vitatott ügyben, tehát még nem volt igényérvényesítés. A munkáltatónak jelentős érdeke fűződött ahhoz, hogy a számviteli szabályok szerint hiteles adatokat tartson nyilván, és a szükséges adatszolgáltatási kötelezettségének tegyen eleget. A második indok vonatkozásában az alperes arra hivatkozott, hogy a becsatolt számítógépes listákkal és a hivatkozott jegyzőkönyvvel a felhasználást, a használt weboldalakat, az ún. szennyoldalak sok ezer megnyitással való felkeresését bizonyította, ezzel szemben a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a számítógépét nem ő használta. Az alperes a harmadik indokkal kapcsolatos jogerős ítéleti álláspontot is sérelmezte. A megyei bíróság ugyanis nem indokolta, hogy miért tekintette a felperes hangnemével, stílusával kapcsolatos kötelezettségszegéseket csekély súlyúnak. Ezzel kapcsolatosan több felperesi feljegyzést is csatolt, ezeket azonban a másodfokú bíróság nem értékelte. Álláspontja szerint a kötelezettségszegés ismétlődő jellegére tekintettel a korábbi feljegyzéseket, iratokat is figyelembe kellett volna venni, nemcsak a határidőn belüli, 2003. április 15-én kelt, a vezérigazgatóhoz írt felperesi feljegyzést. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében részletezte a figyelmen kívül hagyott iratokat. Az alperes utalt még arra, hogy a nem megengedhető hangnem használatával kapcsolatos indoknál tévesen hivatkozott az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontjára, az indok kötelezettségszegésre vonatkozott, ezért a másodfokú bíróság tévesen bírálta el a helytelenül megjelölt jogszabály szerint a hivatkozott indokot. Az alperes mindezek alapján jogszabálysértőnek ítélte a rendkívüli felmondás jogellenességére vonatkozó jogerős ítéleti következtetést.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes a saját személygépkocsi használatával összefüggő költségtérítési igényét elutasító jogerős ítéleti rendelkezés hatályon kívül helyezése, és e körben a keresetének helyt adó határozat hozatala iránt csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Álláspontja szerint, minthogy a gépkocsihasználati költség térítésére 1996-ban megállapodást kötöttek, az alperes a térítést az Mt. 153. §-a és a 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet alapján köteles megfizetni.
A felülvizsgálati ellenkérelmében a felperes az alperes felülvizsgálati kérelme elutasítását kérte. Érvelése szerint az alperes kérelme a bizonyítékok felülmérlegelésére irányult, nem jelölte meg miért, milyen okból kívánja a jogerős ítélet megváltoztatását, továbbá a kifizetett marasztalási összegek visszafizetését sem kérte. A felperes ellenkérelmében részletesen kifejtette a felülvizsgálati kérelemnek az egyes indokokra vonatkozó érvelésével kapcsolatos álláspontját.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes rendkívüli felmondásában indokként megjelölt kötelezettségszegések elkövetését a másodfokú bíróság is megállapította, csupán az egyes kötelezettségszegéseket illetően ítélte úgy, hogy azok egyenként nem olyan súlyúak, ami alátámasztaná a rendkívüli felmondást. A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme a jogerős ítéletet ebben a körben nem érintette, ezért az alperes felülvizsgálati kérelme alapján a felülvizsgálati eljárás tárgyát a kötelezettségszegések súlyának vizsgálata képezte.
A felülvizsgálati kérelem megalapozottan hivatkozott arra, hogy a jogszabályi feltételek vizsgálata szempontjából nem a rendkívüli felmondásban megjelölt jogszabálynak, hanem az indokolás tartalmának van jelentősége. Az alperes a rendkívüli felmondásában valamennyi indok tekintetében kötelezettségszegésre hivatkozott, ezért a téves jogszabály megjelöléstől függetlenül a munkáltatói jognyilatkozatot az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja alapján kellett elbírálni.
A rendkívüli felmondásban megjelölt harmadik kötelezettségszegés sorozatos kötelezettségszegő magatartásra vonatkozott, ezért a felperes kifogásolható stílusa és hangneme tekintetében a korábbi magatartások nem hagyhatók figyelmen kívül.
A hosszabb ideje egységes bírói gyakorlat szerint több rendkívüli felmondási indok esetén egyetlen indok is megalapozhatja a rendkívüli felmondást, ha ez az indok megfelel a törvényi követelményeknek. Amennyiben több felmondási indok bizonyul valónak, az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja szerinti minősítést az összes bizonyított indok együttes értékelése alapján lehet megállapítani.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az első indokot illetően helytállóan fejtette ki, hogy a felperes, mint jogtanácsos a 2002. január 1-jétől 2003. március 31-éig tartó időszakra 2003. április 4-én készített jelentésében a könyvvizsgálónak olyan követelésről nyilatkozott, amellyel kapcsolatban akkor per még nem indult, így az adózás előtti eredmény terhére e követelést illetően céltartalékot nem kellett (volna) képezni. A felperes az adott időszakra ezt a követelést (2 millió forint) még nem, vagy azzal a megjegyzéssel tüntethette volna fel, hogy tudomása szerint az ügyben a közeljövőben kívánnak pert indítani. A felperes súlyos kötelezettségszegését és legalább súlyos gondatlanságát nem menti az a körülmény, hogy a fizetési kötelezettség esélyét csekélynek minősítette.
A második indok tekintetében az alperes a perben bizonyította a felperes munkatársa gépének szabálytalan (bocsánatkérésre okot adó) használatát. Megalapozott az elsőfokú bíróság következtetése, hogy a kifogásolt magatartást a felperes tanúsította. A felperes ugyanis a 2003. április 15-én készült jegyzőkönyv szerint a "nem meg-felelő célú", tehát szabálytalan számítógép-használatot
dr. B. Á. számítógépe tekintetében kifejezetten elismerte.
A munkavállalónak az Mt. 103. § c) pontjában előírt lényeges kötelezettsége, hogy a munkáját úgy végezze, hogy a munkáltatója és más személy helytelen megítélését ne idézze elő. A felperes, aki az alperesnél fontos és bizalmi munkakört töltött be, ezt a lényeges kötelezettségét jelentős mértékben - legalább súlyos gondatlansággal - megszegte.
A harmadik felmondási indokot illetően is az elsőfokú bíróság álláspontja a megalapozott. A peres iratokhoz csatolt, a felperes által a vezérigazgatónak és más alperesi vezetőknek írt feljegyzései, levelei hangneme sértő, gúnyoros, kioktató, és mindezek nyilvánvalóan akadályát képezték a felperes mint jogtanácsos és a felettesei közötti megfelelő együttműködésnek [Mt. 103. § (1) bekezdés c) pont].
Mindezeket együttesen értékelve a munkaügyi bíróság helytállóan következtetett arra, hogy a felperesnek felrótt bizonyított kötelezettségszegések együttesen a felperes fontos és bizalmi munkakörére tekintettel olyan súlyúak voltak, amelyek megalapozták az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontján alapuló rendkívüli felmondást.
A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében nem vitatta azt a jogerős ítéleti tényállást, miszerint utóbb megszűnt az az ok, amely miatt a felek a saját személygépkocsi használatra és a költségekre vonatkozóan megállapodást kötöttek. Az első- és a másodfokú bíróság ebben a körben helytállóan emelte ki, hogy nem a felperes bejelentett állandó lakcímének, hanem annak volt jelentősége, hogy ténylegesen (huzamosan) hol lakott. A felperes továbbá a 2001. december 31-e utáni személygépkocsi költségtérítés elmaradását hosszabb időn át nem kifogásolta, elfogadta az új lakóhelye és a munkahelye közötti utazási költségtérítést. A felek korábbi megállapodása tehát egyrészt okafogyottá vált, másrészt a hoszszabb időn keresztül folytatott és elfogadott költségtérítéssel a megállapodást módosították, és az teljesedésbe is ment. A felperesnek eszerint egymagában a korábbi megállapodásra alapozott igényét az eljárt bíróságok törvénysértés nélkül utasították el.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítélet nem fellebbezett rendelkezését nem érintő részét nem érintette, az elsőfokú bíróság ítéletének a személygépkocsi használati költség iránti keresetet elutasító részét helybenhagyó rendelkezését hatályában fenntartotta. Ezt meghaladóan - beleértve az alperest együttes első- és másodfokú perköltségre, valamint együttes első- és másodfokú eljárási illeték megfizetésére kötelező rendelkezését - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletének a rendkívüli felmondás jogellenessége jogkövetkezményei iránti keresetet elutasító és a felperest perköltség fizetésére kötelező rendelkezéseit helybenhagyta [Pp. 275. § (4) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.676/2004. sz.)