adozona.hu
BH 2006.2.62
BH 2006.2.62
Munkahelyi felettesnek a beosztottjához intézett, - szabálytalan magáncélú munkavégzésre vonatkozó - kérése rendkívüli felmondást alapozhat meg [Mt. 96. § (1) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását", és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Vitatta, hogy a kötelezettségszegése szándékos, illetve súlyosan gondatlan lett volna, ezért a keresetét elutasító másodfokú ítélet az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjába ütközik. Arra is hivatkozott, hogy valótlan, miszerint utasította volna a balesetet szenvedett asztalost engedély nélküli munkavégzésre, ehelyett csupán a szokásos szívességet kérte tőle, mivel a kö...
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása alapján a felülvizsgálat elrendelésére nem talált alapot.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetének helyt adó ítéletében megállapította a műszaki osztályvezető felperes lényeges kötelezettségszegését abban, hogy a perbeli munkavégzéskor balesetet szenvedett asztalost, mint a faüzem vezetőjének felettese kérte szívességi munkavégzésre, amit az asztalos úgy ítélt meg, hogy nem utasíthatja vissza, ugyanakkor a felperes olyan típusú fa (rönkfa) megmunkálását kérte, amivel az üzemben korábban nem dolgoztak. A munkaügyi bíróság a felperes addigi kifogástalan munkavégzésére tekintettel ítélte a rendkívüli felmondást aránytalanul súlyos szankciónak.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes a kereset elutasításáért fellebbezéssel, a felperes az Mt. 100. § (4) bekezdésében megjelölt kötbér-szankció felemelése iránt élt csatlakozó fellebbezéssel. Eszerint a másodfokú eljárásnak már nem volt tárgya az elsőfokú ítélet megállapítása arról, hogy a felperes a terhére róttakat elkövette.
A másodfokú bíróság a fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés keretei között megalapozottan állapította meg a nem vitatott kötelezettségszegésnek a rendkívüli felmondást megalapozó súlyát, a felperes minősített vétkességét [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
A rendkívüli felmondás indokául megjelölt kötelezettségszegést a munkavállaló elkövetéskori munkaköre, beosztása és szakismerete alapján kell megítélni (BH 2005/117.), és figyelembe kell venni a munkaszervezetben betöltött helyét, munkakörén alapuló felelősségét (BH 2004/203.). Ha az adott minősített kötelezettségszegés és a vétkesség bizonyított, nem lehet a korábbi kifogástalan munkavállalói magatartásnak egymagában a jogellenességet kizáró jelentőséget tulajdonítani.
A másodfokú bíróság a bizonyított kötelezettségszegés értékelésekor helytállóan vette döntő súllyal figyelembe, hogy a felperes, aki korábban a faipari üzem vezetőjeként dolgozott, tudomással bírt a munkavégzési körülményekről és lehetőségekről, arról, hogy rönkfával az üzemben nem dolgoztak. A felperesnek a perbeli beosztásában - műszaki osztályvezetőként, és a faüzem vezetőjének feletteseként - különösen ügyelnie kellett volna a szabálytalan magáncélú munkavégzés elkerülésére, a munkavédelmi szabályok betartására, ezért a magáncélú munkavégzésre vonatkozó, a munkavállaló számára a felperes beosztásából eredően kényszerítő jellegű "kérést" egy farönk felszeletelésére (olyan géppel, amivel nem ilyen munkát szoktak végezni) a másodfokú bíróság megalapozottan minősítette az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja feltételeinek megfelelő kötelezettségszegésnek, figyelemmel az Mt. 103. § (1) bekezdésben előírt lényeges munkavállalói kötelezettségeire is.
Az ezzel ellentétes felperesi érvelés - a szívességi kérést az asztalos visszautasíthatta volna - nem alkalmas a jogi minősítés tekintetében az érdemi jogszabálysértés megállapítására. A rendkívüli felmondás jogszerűsége megítélésénél továbbá nincs jelentősége annak, hogy az adott időpontban miért nem volt a munkahelyen a faüzem vezetője, és annak sem, hogy az üzemi balesetet miként vizsgálta ki a munkáltató.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet - tekintettel arra, hogy az abban megjelölt jogszabálysértések nem állnak fenn - a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. E. 10.125/2005. sz.)