adozona.hu
BH 2006.2.68
BH 2006.2.68
Az állami kezességvállalás mértéke a bank által folyósított gazdahitel esetén [1996. évi CXII. tv. 78. §; 30/2000. (III. 10.) Korm. r.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes hitelintézet 2001. március 1-jén gazdahitel konstrukció keretében 48 500 000 Ft összegű kölcsönszerződést kötött az F. Kft.-vel. A kölcsönszerződésre a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatási okirata alapján került sor, amely szerint az F. Kft. a hitelt - a pályázatban részletezett fejlesztési célok megvalósítására -, a teljes futamidőre vonatkozóan 80%-os mértékű állami készfizető kezesség vállalása mellett vehette igénybe.
A felperes 2002. április 16-án az ál...
BH 2006.2.68 Az állami kezességvállalás mértéke a bank által folyósított gazdahitel esetén [1996. évi CXII. tv. 78. §; 30/2000. (III. 10.) Korm. r.].
A felperes hitelintézet 2001. március 1-jén gazdahitel konstrukció keretében 48 500 000 Ft összegű kölcsönszerződést kötött az F. Kft.-vel. A kölcsönszerződésre a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatási okirata alapján került sor, amely szerint az F. Kft. a hitelt - a pályázatban részletezett fejlesztési célok megvalósítására -, a teljes futamidőre vonatkozóan 80%-os mértékű állami készfizető kezesség vállalása mellett vehette igénybe.A felperes 2002. április 16-án az állami kezesség beváltását kezdeményezte a bank által az F. Kft. részére folyósított 50 000 000 Ft ősszegű gazdahitelhez kapcsolódóan.
Az adóhatóság az állami készfizető kezesség beváltás előtt ellenőrzést végzett a felperesnél.
Az ellenőrzés megállapította, hogy technikailag a felperes hitelintézet a Kft. részére 48 500 000 Ft-ot folyósított, ténylegesen ebből azonban a hitelcél megvalósítására csak 34 750 000 Ft állt rendelkezésre, mivel a felperes a Kft. ügyvezetőjével M. A.-al és H. A.-el 2001. március 1-jén külön-külön óvadéki szerződést kötött. Eszerint a magánszemélyek és a felperes közötti óvadéki szerződés a felperes és a Kft. közötti kölcsönszerződés elválaszthatatlan melléklete, a magánszemélyek vállalták 6 875 000-6 875 000 Ft óvadék letétbe helyezését.
A felperes a kölcsönszerződést azért mondta fel azonnali hatállyal, mert a Kft. 2001. szeptember 28-án esedékes kamatfizetési kötelezettségének nem tett eleget.
Az adóellenőrzést lefolytatták az F. Kft.-nél is, ahol nyilatkoztatták a Kft. tulajdonosait, akik elmondták, hogy az állami garancia és az ingatlanra vonatkozó jelzálogjog mellett a kölcsönszerződés aláírásakor óvadék-fizetést is biztosítani kellett.
Az adóhatóság 2003. február 3-án kelt elsőfokú határozatával a felperes kérelmének részben adott helyt és részére a 27 393 600 Ft kiutalását rendelte el, 11 406 400 Ft összegű állami garancia beváltására irányuló kérelmét pedig elutasította.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2003. június 30-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az adóhatóság megállapította, hogy a kölcsönszerződés alapján folyósított 48 500 000 Ft-ból a Kft. csak
34 242 000 Ft-ot fordíthatott volna az állam általi kezesség vállalását támogatott célok megvalósítására. A különbözetet ugyanis a kölcsönfolyósítás napján az ügyvezetők számláira vezették át, ez volt az óvadék, valamint a tanácsadás és számlavezetési díj fedezete. Ebből következik, hogy a felperesi kölcsönösszegből az állami készfizető kezesség vállalás ezen részre nem vonatkozhatott.
A határozat felülvizsgálata iránt a felperes keresetet nyújtott be, kérte az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezést azzal, hogy az elutasított 11 406 400 Ft összegű állami garancia beváltására irányuló kérelmének is adjanak helyt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletét a mezőgazdasági termelő kibontakozási hitelkonstrukciójáról és a gazdahitel programról szóló 30/2000. (III. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 5. §-ára, valamint 7. § (1) bekezdését, (továbbá a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 78. § (4) bekezdésére alapította.
Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes aktívan részt vett a hitelnek a rendeltetési céltól eltérő felhasználásban. A hitelnyújtó magatartása miatt bekövetkezett rendeltetési céltól eltérő hitelfelhasználás nem tartozik a R. által támogatott célok körébe, így arra az állami kezességvállalás nem terjed ki.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet megváltoztatását és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes ismételten hangsúlyozta azt az álláspontját, hogy a gazdahitel pályázat által folyósított kölcsönök összege minden esetben csorbítatlanul az adós banknál vezetett pénzforgalmi bankszámlára került folyósításra, abból semmilyen ősszeg nem került visszatartásra. Az állami készfizető kezesség beváltásának vizsgálata során is következetesen elkülöníthető egymástól a kölcsönjogviszony és az óvadéki jogviszony. Az R. előírásai alapján a perbeli időszakban a hitelintézeteknek nem volt ellenőrzési kötelezettsége sem a folyósításkor, sem azt követően a hitel felhasználására vonatkozóan.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perbeli esetben a Fűszerfutár Kereskedelmi Kft. a mezőgazdasági termelő kibontakozási hitelkonstrukciójáról és gazdahitel programról szóló R., valamint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) által kidolgozott, felhívás alapján benyújtott pályázat útján elnyert, jóváhagyott összegű gazdahitelt kapott a felperestől 50 000 000 Ft értékben. A kölcsönszerződésben a folyósító hitelintézet különböző biztosítékokat kötött ki a hitel visszafizetése érdekében, így jelzálogjogot, állami kezességvállalást, állami kamattámogatás feltételes engedményezését. Ez a hitelszerződés nem tartalmazta a biztosítékok között a felperes által ugyanezen napon 2001. március 1-jén a Kft. két tulajdonosával, mint magánszeméllyel megkötött óvadéki szerződést.
A felperes a kölcsönszerződést nem megfelelő teljesítés miatt azonnali hatállyal felmondta, és élt az állami kezességvállalás beváltásának lehetőségével.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 55/1991. (IV. 11.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdés b) pontja a Hivatalnak az Art.-ben meghatározott adóztatási feladatai között sorolja fel a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap terhére juttatott támogatás megállapítását, végrehajtását, visszatérítését, kiutalását és ellenőrzését. Az adóhatóság akkor tudja megállapítani, hogy az állam által vállalt kezesség beváltása megfelel-e a jogszabályoknak, ha e körben az Art. alapján a hatáskörébe tartozó ellenőrzést lefolytatja. Az Art. 2003. január 1. előtt hatályos szövegezése és szerkezeti felépítése nem nevesítette külön az egyes ellenőrzés fajtáit, 2003. január 1-jei hatállyal pedig az Art. 66/B. §-ában rendelkezett az állami garanciabeváltáshoz kapcsolódó ellenőrzés rendjéről. Az Art. módosítás előtt is alkalmazott ellenőrzési fajtákat nevesítették. (Mindezen jogi álláspontját a Legfelsőbb Bíróság kifejtette a 2004/1. számú Határozatainak Hivatalos Gyűjteményében az 1074-es esetben.)
Jelen ügyben az adóhatóság vizsgálta a hitelszerződést és mellékleteit, a kölcsön folyósításához kapcsolódóan vizsgálatot tartott a hitelfelvevőnél. Az így megállapított adatok alapján helyesen jutott az elsőfokú adóhatóság arra az álláspontra, hogy az állami kezességvállalás csak addig terjedhet, amíg a folyósított hitel az eredeti támogatási célra szolgált. Nyilvánvaló ugyanis hogy az állam nem vállalt, és nem állhat helyt olyan kötelezettségért, amelyért a szerződés kötésekor nem is volt tudomása. A kölcsönszerződésben a szerződést biztosító mellékkötelezettségek között nem szerepelt az óvadéki szerződés. Ennek ellenére a felperes a kölcsönszerződés megkötésével egyidejűleg úgy kötötte meg a felperes képviselőjével az óvadéki szerződést, hogy az óvadéki szerződésben kikötötték a kölcsönszerződéssel való együttes érvényességet. A felperes bonyolította a folyósított hitelösszeg két külön számlára való telepítését is. Ilyen körülmények között a felperes nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy nem volt ellenőrzési kötelezettsége, illetőleg ráhatása arra vonatkozóan, hogy a kölcsönfelvevő a hitelösszeget mire használta fel.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.183/2004. sz.)