adozona.hu
BH 2005.12.450
BH 2005.12.450
A bejelentési kötelezettség elmulasztása, valamint járulékfizetés hiányában a betéti társaság beltagjának - tényleges munkavégzés ellenére sem - állapítható meg szolgálati idő [1997. évi LXXXI. tv. 37. §; 168/1997. (X. 6.) Korm. r. 35. §; 1975. évi II. tv. 54. §; 89/1990. (V. 1.) MT r. 126. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 2004. február 26. napján, II. fokozatú rokkantság alapján, rokkantsági nyugdíjat állapított meg a felperes részére.
Az 1968. július 1-jétől 2003. május 16-áig eltelt időre szolgálati időként összesen 22 év 297 nap jogszerző időt állapított meg a felperesnek. Elutasította a felperes azon kérelmét, amely a B. Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti Társaság tagjaként 1996. szeptember 28. napjától 2002. május 16. napjáig végzett munka szolgálati időként történő beszámítására irányult.
Me...
BH 2005.12.450 A bejelentési kötelezettség elmulasztása, valamint járulékfizetés hiányában a betéti társaság beltagjának - tényleges munkavégzés ellenére sem - állapítható meg szolgálati idő [1997. évi LXXXI. tv. 37. §; 168/1997. (X. 6.) Korm. r. 35. §; 1975. évi II. tv. 54. §; 89/1990. (V. 1.) MT r. 126. §].
Az alperes 2004. február 26. napján, II. fokozatú rokkantság alapján, rokkantsági nyugdíjat állapított meg a felperes részére.Az 1968. július 1-jétől 2003. május 16-áig eltelt időre szolgálati időként összesen 22 év 297 nap jogszerző időt állapított meg a felperesnek. Elutasította a felperes azon kérelmét, amely a B. Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti Társaság tagjaként 1996. szeptember 28. napjától 2002. május 16. napjáig végzett munka szolgálati időként történő beszámítására irányult.
Megállapította, hogy a felperes, valamint H. M. I.-é 1996. március 14-én társasági szerződést kötöttek, a felperes - mint beltag - és H. M. I.-né - mint kültag - részvételével betéti társaságot alapítottak, amelyben rögzítették, hogy a társaság üzletvezetésére a felperes jogosult.
A betéti társaság 1999-ben 14 alkalmazottat, 2000-től 2002. évig 1 alkalmazottat (H. M.-nét) jelentett be az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál (APEH), személyi jövedelemadójuk befizetésével késedelembe esett.
A felperes alkalmazottként ezekben az években bejelentve nem volt, 1997. és 1998. évben a betéti társaságnak személyi jövedelemadó-hiánya nem keletkezett, a felperes foglalkoztatását ebben a két évben sem jelentették be, a foglalkoztatásról, illetőleg a felperes foglalkoztatása alapján befizetett adó- és társadalombiztosítási járulékokról sem az APEH, sem pedig a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság nem rendelkezik adatokkal.
A felperes módosított keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és megváltoztatását, továbbá azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, 1996. szeptember 28-ától 2002. május 16-áig a B. Betéti Társaság beltagjaként szolgálati időt szerzett.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 37. § (1), (2) és (4) bekezdésére hivatkozással, valamint az 1997. december 31-éig hatályos - a társadalombiztosításról szóló - 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 54. § (1) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy az itt szabályozott előírásokkal egyezően rendelkezik az 1998. január 1-jét megelőzően szerzett időről a Tny. végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Tny. R.) 29-53. §-a, amelyek szerint olyan, nagyszámú egyéb jogviszony is szolgálati időnek minősül, amelynek időtartamára társadalombiztosítási járulékot fizettek, vagy az igénylő társadalombiztosítási ellátásban részesült.
Az alperesi hivatkozással egyezően kifejtette a munkaügyi bíróság, hogy a felperesnek a betéti társaság beltagjaként végzett munkája akkor keletkeztet szolgálati időt, ha erre az időszakra a felperes után járó nyugdíjjárulékot (társadalombiztosítási járulékot) megfizették, vagy - ha a megfizetést a foglalkoztató el is mulasztotta - a járulék összegét a felperes munkabéréből a foglalkoztató levonta.
Minderre azonban a perben nem merült fel adat. Megállapította a munkaügyi bíróság, hogy az APEH-ellenőrzés személyi jövedelemadó befizetésének hiányát feltárta ugyan, azonban nem a felperes, hanem a betéti társaság egyéb alkalmazottjai vonatkozásában.
Az utólagos APEH-vizsgálat és -ellenőrzés sem tárt fel arra vonatkozó adatot, hogy a felperes foglalkoztatását bármilyen jogviszonyban bejelentették volna, és tőle nyugdíjjárulékot vagy személyi jövedelemadó-előleget vontak volna le.
A munkaügyi bíróság elutasította a felperesnek azon bizonyítási indítványát, hogy tanúkkal igazolja a munkavégzés tényét. Ezt azzal indokolta, hogy az alperes nem vitatta, miszerint a felperes az általa alapított betéti társaságban ténylegesen munkát végzett. Ez azonban a már hivatkozott jogszabályhelyek szerint szolgálati időnek csak akkor minősült volna, ha a felperes foglalkoztatását a betéti társaság akár alkalmazottként vagy megbízottként, akár a társas-vállalkozás tagjaként bejelenti, és így járulékfizetési kötelezettség keletkezik.
A perben azonban nemcsak a járulék befizetése, hanem a járulékfizetési kötelezettség keletkezésének ténye sem volt bizonyított.
Mindezek alapján a munkaügyi bíróság azt állapította meg, hogy az alperes másodfokú határozata jogszerűen, a bizonyítottság hiányában, utasította el a felperes szolgálati idő megállapítására irányuló kérelmét az 1996-tól 2002-ig terjedő időszakra.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, tartalmilag annak hatályon kívül helyezését kérte, a kereseti kérelmében foglaltakat fenntartotta.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a T. 54. § (1) bekezdés a) pontjában és a 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 137. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltakat.
A betéti társaság - amelynek a felperes bel tagja volt - az 1988. évi VI. törvény, azaz a régi Gt. szabályai szerint alakult, amely kötelezően előírta betéti társaság beltagjainak a munkavégzést. Ténylegesen a felperes munkát is végzett. Munkaviszonyát viszont nem jelenthette be, e körben a Legfelsőbb Bíróság 3/2003. számú polgári jogegységi határozatára hivatkozott.
Kifejtette, hogy a felperes nemvitásan munkaviszonyban volt, ebből származott a keresete, és nem volt olyan helyzetben, hogy saját munkaviszonyát jogszerűen bejelentse.
Álláspontja szerint ez a jogszabályi ellentmondás feloldásra vár, és a perben külön kell még értékelni azt a körülményt is, hogy a joghézag egy 100%-os rokkant embert sújt, aki végképp nincs abban a helyzetben, hogy ezt a jogi ellentmondást feloldhassa.
A felperes személyesen benyújtott beadványában kifogásolta a jogerős ítéletben szereplő - munkaviszonyra vonatkozó - időpontok pontatlanságát, valamint az alperes felé teljesítendő perköltség megfizetésére vonatkozó kötelezettségének előírását is.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
Elsődlegesen leszögezi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felülvizsgálati eljárásban kizárólag a jogerős ítélet jogszerűségi felülvizsgálata volt elvégezhető, a Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében.
A felperes módosított keresetében kizárólag a B. Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti Társaságnál 1996. szeptember 28. napjától 2002. május 16. napjáig szerzett szolgálati idő beszámításának hiányát illetően támadta az alperesi határozatok jogszerűségét.
A munkaügyi bíróság a Pp. 215. §-ának megfelelően e körben végezte el az alperesi határozatok felülvizsgálatát; így a felperes felülvizsgálati kérelmének az ezen időszakon kívüli alperesi megállapításokra vonatkozó kifogásai nem voltak figyelembe vehetők és vizsgálhatók, továbbá a Pp. 339. § (1) bekezdése és 270. § (2) bekezdése méltányosság gyakorlását, a felperes rokkantsági állapotának értékelését sem tette lehetővé.
Az ügy érdemét illetően a Legfelsőbb Bíróság rámutat a következőkre.
A felperes rokkantsági nyugdíjának megállapításakor a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott T. és végrehajtási rendelete már - 1997. december 31-étől - nem volt hatályban, így az alperes helyesen alkalmazta az annak helyébe lépett Tny.-t és a Tny. R.-t, valamint azoknak a korábbi jogszabályi rendelkezések figyelembevételére vonatkozó előírásait.
A perben rendelkezésre állt bizonyítékok alapján a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint megfelelően rögzítette a munkaügyi bíróság jogerős ítéletében, hogy a felperes a vizsgált időszakban a betéti társaságnál - a tényleges munkavégzés ellenére, sőt, attól függetlenül is - szolgálati időt nem szerzett, a bejelentési kötelezettség teljesítésének hiányában járulékfizetési kötelezettsége nem keletkezett, járulékfizetés nem történt.
A felperes ennek ellenkezőjét a perben a Pp. 164. § (1) bekezdése szerint reá háruló bizonyítási teher ellenére sem bizonyította.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a betéti társaság társasági szerződése és a cégbíróság cégbejegyző végzése a felperes szolgálati idejének igazolására nem alkalmas. Ezek szerint a felperes a betéti társaság beltagja volt, tagsági - és nem munkaviszonyban - állt.
A Tny. 37. § (1) és (4) bekezdése, valamint a Tny. R. 35. §-ának visszautaló rendelkezései egyértelműen a járulékfizetési (nyugdíj, társadalombiztosítási, nyugdíjbiztosítási) kötelezettség teljesítéséhez kötik a szolgálati idő beszámíthatóságát.
A felperesnek a betéti társaságnál beltagként eltöltőit idejéből szolgálati időként csak a 2002. május 17-étől 2003. május 16-áig terjedő táppénz-segélyezés időtartamát lehetett figyelembe venni. Az APEH Megyei Igazgatóságának megállapítása szerint a beltagként eltöltött időre vonatkozóan bejelentési, bevallási és járulék-, továbbá adófizetési kötelezettségének a felperes egyáltalán nem tett eleget.
Az APEH 2003. július 31-én készült jegyzőkönyve a betéti társaság adó- és járulékfizetési kötelezettségének ellenőrzése körében rögzítette azt, hogy a felperes semmiféle adó-, illetve társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségének, sem nyilvántartási, bejelentési kötelezettségének nem tett eleget; sem magára nézve, sem későbbi alkalmazottai vonatkozásában.
Teljes mértékben alaptalan a felperes azon felülvizsgálati kérelembeli érvelése, hogy "nem volt olyan helyzetben, hogy saját munkaviszonyát jogszerűen bejelentse".
Ennek ugyanis jogszabályi akadálya nem volt, sőt, kifejezetten ilyen irányú jogszabályi kötelezettség állt fenn. Ennek teljesítése - valamint járulékfizetés - hiányában azonban a felperes utólag erre jogot nem alapíthat.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. MfvK. IV. 10.536/2004. sz.)