adozona.hu
BH+ 2005.12.575
BH+ 2005.12.575
Az egy fizetési fokozattal való visszavetés fenyítés a szolgálati beosztást nem érintő fegyelmi büntetés. E fenyítés akkor is kiszabható, ha az adott besorolási osztályon belüli beosztási kategória legalacsonyabb fizetési fokozatát érinti [Hszt. 123. § (1) bekezdés d) pont].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A rendőr-törzszászlós rendfokozatú felperest a rendőrkapitányság vezetője utasítás, parancs hanyag teljesítése, parancsnoki ellenőrzés elmulasztása, szolgálati okmányok szabálytalan vezetése fegyelemsértés elkövetése miatt a fegyelmi határozatában a Hszt. 123. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott alacsonyabb szolgálati beosztásba helyezés fenyítéssel sújtotta.
A felperes a határozattal szemben szolgálati panasszal élt, annak elutasítását követően pedig keresetet nyújtott be a munkaügyi ...
A felperes a határozattal szemben szolgálati panasszal élt, annak elutasítását követően pedig keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz a fegyelemsértés tárgyi súlyával arányban álló fenyítés kiszabása, illetőleg annak mellőzésével írásbeli figyelmeztetés alkalmazása iránt.
A munkaügyi bíróság ítéletével a főkapitányság vezetője határozatát - az állományilletékes parancsnok határozatára is kiterjedően - megváltoztatta, a kiszabott fenyítés helyett a felperessel szemben megrovás fenyítést alkalmazott.
A felek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az alperes fellebbezését részben alaposnak, míg a felperes fellebbezését alaptalannak találta. Ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a megrovás fenyítést az egy fizetési fokozattal egy évre való visszavetés fenyítésre változtatta. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az ítélet indokolása szerint a munkaügyi bíróság a megalapozott döntés meghozatalához szükséges tényállást helyesen állapította meg, azonban tévedett az abból levont jogi következtetés tekintetében, az elkövetett fegyelemsértéssel arányban nem álló fegyelmi fenyítést alkalmazott. A megyei bíróság szerint az elsőfokú bíróság túlságosan enyhén vonta meg a következményeket, nem értékelte kellő súllyal azokat a körülményeket, amelyek a felperesi magatartásra kihatással voltak. Nem mellőzhető annak értékelése, hogy a felperes már korábban is megvalósított a perbelihez hasonló magatartást. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósághoz képest súlyosabb fegyelmi büntetést alkalmazott.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben annak megváltoztatását és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság jogszabálysértően alkalmazott vele szemben egy fizetési fokozattal egy évre való visszavetés fenyítést. A II. besorolási osztály IV. beosztási kategória 14. számú fizetési fokozatába van besorolva, és a kiszabott fenyítés végrehajtása során a III. beosztási kategóriába, vagyis egy alacsonyabb beosztásba kerülne. Ezért vele szemben e fenyítés alkalmazásának nem lett volna helye. A 11/1997. (II. 18.) BM rendelet 6. számú mellékletének 3.6. pontjaira hivatkozott.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását, illetve ennek hiányában az alacsonyabb szolgálati beosztásba helyezés fenyítés fegyelmi büntetés helybenhagyását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes az elsőfokú bíróság ítéletét csupán a perköltség vonatkozásában támadta meg fellebbezéssel, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást nem tette vitássá. A másodfokú bíróság így az elsőfokú bíróság ítéletét kizárólag abból a szempontból bírálta felül, hogy a megrovásra enyhített fenyítés arányban áll-e a felperes által ténybelileg beismert, bizonyított fegyelmi vétségekkel: az ügyelet megfelelő tájékoztatásának és a szolgálat közben tett intézkedések egyidejű nyilvántartásának elmulasztásával, valamint a szolgálatban töltött idő nem tényszerű nyilvántartásával.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, miszerint az elsőfokú bíróság túlságosan enyhén vonta meg a következményeket, és megrovás helyett súlyosabb fenyítés kiszabása indokolt.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság tévedett, amikor a felperessel szemben súlyosabb fenyítésként a Hszt. 123. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott, egy fizetési fokozattal egy évre való visszavetés fenyítést alkalmazta.
A Hszt. 39. § (3) bekezdése szerint a kinevezési okmánynak tartalmaznia kell a szolgálati viszonyra vonatkozó minden lényeges adatot, így - többek között - különösen a szolgálati viszony kezdetét, a hivatásos állomány tagjának szolgálati beosztását és helyét, rendfokozatát, a besorolási osztályon belüli beosztási kategóriáját, fizetési fokozatát.
A Hszt. 123. § (1) bekezdése önálló fenyítésként külön sorolja fel az egy fizetési fokozattal egy évre való visszavetés [d) pont] és az alacsonyabb szolgálati beosztásba helyezés [g) pont] fenyítést.
A szolgálati beosztás és a beosztási kategória nem azonos fogalmak, ezért - a felperes álláspontjával ellentétben - a Hszt. 123. § (1) bekezdés d) pontja szerinti fenyítés akkor is kiszabható, ha az az adott beosztási kategória legalacsonyabb fizetési fokozatát érinti. A felperes szolgálati beosztása (nyomozó) a megyei bíróság által alkalmazott fenyítéssel nem változott, az illetménye pedig a fenyítés eredményeként csökkenhetett [Hszt. 102. § (2) bekezdés].
Ennek nem mond ellent a 11/1997. (II. 18.) BM rendelet 6. számú mellékletének 3.6. pontja sem, amely szerint a feddés, a megrovás, a pénzbírság és a fizetési fokozatban való visszavetés a rendfokozatot, a beosztást és a szolgálati viszonyt nem érintő fegyelmi fenyítések.
A fentiekre figyelemmel a jogerős ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.10.066/2005. sz.)