adozona.hu
BH 2005.11.400
BH 2005.11.400
Ha a tulajdonos érvénytelen szerződéssel a kölcsöntartozása visszafizetésének biztosítékaként ruházta át az ingatlanát, az eredeti állapot helyreállítása során az ingatlant, vagy ha azt továbbértékesítették, annak megfelelő pénzbeli egyenértéket kell visszakapnia - Egyidejűleg visszatérítendő pénzszolgáltatás hiányában a dolog és a pénzszolgáltatás egyensúlyának a felbomlásáról nem lehet szó [Ptk. 237. § (1) bek.; PK 32.; 1/2005. PJE].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a felperes tulajdonát képezte egy p.-i öröklakás, amelyet az 1996. június 18. napján kötött, de 1997. augusztus 15-ei dátummal ellátott adásvételi szerződéssel eladott a II. r. alperesnek. Az 1996. június 18-án kötött kölcsönszerződésben a felek abban állapodtak meg, hogy a II. r. alperes kölcsön jogcímén 1 540 000 Ft-ot ad át a felperesnek 1997. június 20-ai lejáratra, egyúttal a fenti ingatlanra 1 540 000 Ft erejéig jelzálogjogo...
BH 2005.11.400 Ha a tulajdonos érvénytelen szerződéssel a kölcsöntartozása visszafizetésének biztosítékaként ruházta át az ingatlanát, az eredeti állapot helyreállítása során az ingatlant, vagy ha azt továbbértékesítették, annak megfelelő pénzbeli egyenértéket kell visszakapnia - Egyidejűleg visszatérítendő pénzszolgáltatás hiányában a dolog és a pénzszolgáltatás egyensúlyának a felbomlásáról nem lehet szó [Ptk. 237. § (1) bek.; PK 32.; 1/2005. PJE].
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a felperes tulajdonát képezte egy p.-i öröklakás, amelyet az 1996. június 18. napján kötött, de 1997. augusztus 15-ei dátummal ellátott adásvételi szerződéssel eladott a II. r. alperesnek. Az 1996. június 18-án kötött kölcsönszerződésben a felek abban állapodtak meg, hogy a II. r. alperes kölcsön jogcímén 1 540 000 Ft-ot ad át a felperesnek 1997. június 20-ai lejáratra, egyúttal a fenti ingatlanra 1 540 000 Ft erejéig jelzálogjogot alapítottak a II. r. alperes javára. Az adásvételi szerződést a II. r. alperes a szerződést szerkesztő ügyvéddel 1997. augusztus 15-én ellenjegyeztette, majd 1997. szeptember 9-én benyújtotta a földhivatalhoz a tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése végett. Az 1997. december 15. napján kelt megállapodással a felperes a II. r. alperes birtokába adta a lakást. A II. r. alperes az 1998. január 14. napján kelt adásvételi szerződéssel az ingatlant továbbadta 1 650 000 Ft vételárért az I. r. alperesnek. A földhivatal az ingatlanra az I. r. alperes tulajdonjogát 1998. május 11-én az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.A felperes 2000. szeptember 15-én keresetet nyújtott be a városi bírósághoz annak megállapítása végett, hogy a közte és a II. r. alperes között 1996. június 18-án kötött adásvételi szerződés érvénytelen. A városi bíróság a 2001. május 11-én kelt ítéletével megállapította, hogy a felperes és a II. r. alperes között létrejött fenti szerződés a Ptk. 263. §-ának (1) bekezdése, valamint a 200. §-ának (2) bekezdése szerint is semmis. Az érvénytelenség jogkövetkezményeiről erre irányuló kereset hiányában nem rendelkezett.
A jelen perben a felperes a módosított keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az öröklakásra vonatkozóan az I. és II. r. alperesek által 1998. január 14. napján kötött adásvételi szerződés semmis. Kérte a közte és a II. r. alperes között 1996. június 18-án kötött érvénytelen szerződés, valamint az I-II. r. alperesek közötti érvénytelen szerződés következtében az eredeti állapot helyreállítását, annak megállapítását, hogy az ingatlan a felperes tulajdonában áll, egyben kérte az ingatlannak a részére történő birtokbaadását is. Másodlagosan a II. r. alperest kérte kötelezni arra, hogy kártérítés címén fizessen meg 4 500 000 Ft-ot.
A II. r. alperes ellenkérelmében előadta, hogy kártérítés fizetésére nem kötelezhető, legfeljebb az eredeti állapot helyreállítására kerülhet sor.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes elsődleges keresetének helyt adott és megállapította, hogy az alperesek között a perbeli ingatlanra 1998. január 14. napján kötött adásvételi szerződés érvénytelen. Kötelezte a II. r. alperest az I. r. alperes javára az 1 650 000 Ft vételár és annak kamatai megfizetésére, az I. r. alperest pedig arra, hogy 15 nap alatt adja az ingatlant a felperes birtokába. Megkereste az illetékes földhivatalt, hogy az ingatlan-nyilvántartásban a perbe hozott ingatlanra vonatkozóan a felperes tulajdonjogát állítsa helyre. Végül kötelezte az alpereseket perköltségek és illeték fizetésére.
A másodfokú bíróság az alperesek fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes, valamint a II. r. alperes között az öröklakás ingatlanra az 1996. június 18. napján kötött adásvételi szerződés érvénytelensége folytán a szerződéskötés előtti állapot helyreállítását rendelte el oly módon, hogy kötelezte a II. r. alperest 4 850 000 Ft-nak a felperes javára történő megfizetésére, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Kifejtette, hogy az eredeti állapot értékben történő helyreállítására kerülhet sor - figyelemmel a PK 32. sz. állásfoglalásra - a felperes és a II. r. alperes között, tekintettel az ingatlan időközben történt elidegenítésére. A felperesnek járó pénzbeni egyenérték azonban nem az adásvételi szerződésben írt 1 540 000 Ft vételár, hanem az értékviszonyok időközben történt változása miatt a lakás jelenlegi - az eredeti állapot helyreállítása időpontjában fennálló - forgalmi értékeként valamennyi peres fél által elfogadott 4 850 000 Ft.
A jogerős ítélet ellen a II. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes vele szembeni keresetének elutasítását, másodsorban mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését és valamely korábban eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását, végül annak kimondását kérte, hogy az eredeti értékben történő helyreállításnál a szerződéskötéskori forgalmi érték az irányadó.
A felülvizsgálati kérelmében anyagi és eljárási jogszabálysértésre egyaránt hivatkozott. Előadta, hogy a másodfokú bíróság jogsértő módon túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, tekintve, hogy a felperes nem kérte, hogy a bíróság a városi bíróság által hozott jogerős ítélet alapján állítsa helyre az eredeti állapotot. Ennek azért is van jelentősége, mert amennyiben a felperes a városi bíróság jogerős ítélete alapján kérte volna az eredeti állapot helyreállítását, úgy egyrészt kifejthette volna azon álláspontját, hogy az eredeti állapot csupán a szerződéskötéskori értéken állítható helyre, másrészt az általa a felperessel kötött kölcsönszerződés alapján beszámítási kifogással élhetett volna. Az ügy érdemében arra hivatkozott, hogy az ellenérték tekintetében a másodfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság PK 32. sz. állásfoglalásával ellentétes döntést hozott.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése értelmében jogerős ítélet felülvizsgálatára akkor kerülhet sor, ha az az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértő.
A másodfokú bíróság ítéletében a II. r. alperes által felhozott jogszabálysértéseket nem követte el. Alaptalanul hivatkozott a II. r. alperes arra, hogy a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, mert a felperes a városi bíróság ítélete kapcsán nem kérte az eredeti állapot helyreállítását. Az elsőfokú eljárásban a 21. sorszámú jegyzőkönyvben és az ahhoz csatolt felperesi előkészítő iratban a felperes a keresetét módosította. Majd az eljáró bíró kérdésére - a 21. sorszámú jegyzőkönyv 3. oldalának első bekezdése szerint - határozott kérelmet terjesztett elő, amelyben a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva kérte a közte és a II. r. alperes, valamint az I. és II. r. alperesek között létrejött szerződések megkötése előtti állapot helyreállítását; az ingatlan vonatkozásában a tulajdonjoga fennállásának megállapítását és az ingatlan birtokba bocsátásának elrendelését is. A II. r. alperes az elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezésének 3. oldalán - miközben sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az alperesek egymás közötti jogviszonyában marasztalta - úgy nyilatkozott, hogy a felperes és a közte létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségével kapcsolatosan az eredeti állapot helyreállítása a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alkalmazásával lehetséges, mivel a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítására az ingatlan elidegenítése miatt már nincs lehetőség. A másodfokú bíróság tehát a felperes kereseti kérelme és a II. r. alperes fellebbezési kérelme keretében maradva rendelte el a felperes és a II. r. alperes között létrejött érvénytelen szerződés alapján az eredeti állapot értékbeni helyreállítását.
A fentiek tükrében II. r. alperes nem állíthatja alappal, hogy nem volt módja a korábbi eljárásban a beszámítási kifogásának az előterjesztésére. A felperes a másodlagos keresetében összegszerűen megjelölte a követelését és arra az esetre, ha az alperes beszámítási kifogást terjeszt elő, 750 000 Ft összegű követelése beszámításának jogszerűségét el is ismerte. A II. r. alperes ennek ellenére sem terjesztett elő beszámítási kifogást, sőt a felperes ez irányú nyilatkozatára nem is válaszolt.
Alaptalanul sérelmezte a II. r. alperes a felperesnek járó pénzbeli térítés összegének megállapítása kapcsán a Legfelsőbb Bíróság PK 32. sz. állásfoglalásában foglaltak megsértését. A PK 32. sz. állásfoglalás szerint a Ptk. 237. §-ában írt rendelkezés alkalmazása során olyan helyzetet kell teremteni, mint amilyen akkor lett volna, ha a felek az érvénytelen szerződést meg sem kötik. Mindegyik fél köteles kiadni mindazt, amihez az érvénytelen szerződés alapján jutott. A fél, aki az érvénytelen szerződés alapján a dolgot átvette, köteles azt visszaadni, egyben mint a pénzt szolgáltató félnek vissza kell kapnia az általa átadott összeget a kifizetéstől számított kamataival együtt. Az a fél, aki ingatlan visszaadására köteles, általában a szokásos bérnek megfelelő összeget is tartozik fizetni a birtoklás időtartamára. Ha a természetben való visszaadás valamilyen okból - pl. a dolog elidegenítése folytán - lehetetlen, a dolog visszaadása helyett annak pénzbeli egyenértékét kell megfizetni.
A másodfokú bíróság nem sértett jogszabályt, amikor a dolog pénzbeli egyenértékét nem a szerződés megkötésének időpontjára vetítve állapította meg és döntése nem ellentétes az idézett PK elveivel sem. Amennyiben az ingatlan meglenne, úgy felek által nem vitatott forgalmi értéket képviselne, és a felpereshez ilyen értékben kerülne vissza. A felperesnek, ha az ingatlanért vételárat kapott volna, a szerződéskötéskori összegben kellene azt visszatérítenie, az utána fizetendő kamat, s a dolog után járó használati díj egymást kiegyenlítené.
Az időközben meghozott a Legfelsőbb Bíróság 1/2005. számú PJE jogegységi határozata arra az esetre vonatkozik, ha a visszaszolgáltatandó dolog ugyan megvan, de a szerződés teljesítését követően a dolog- és a pénzszolgáltatás értékegyenlőségének megbomlása folytán a szerződéskötést megelőző állapot visszaállítása bármelyik fél méltányos érdekét kirívóan súlyosan sértené. Tekintettel arra, hogy a felperes vételárat nem fizetett, mivel a II. r. alperes a kölcsöntartozás fejében szerezte volna meg a megállapodás valódi tartalma szerint az ingatlan tulajdonjogát, így a dolog- és pénzszolgáltatás értékegyensúlyának felbomlásáról nem lehet szó. A dologszolgáltatást teljesítő félnek a szerződés érvénytelensége következtében vissza kell kapnia az ingatlant, illetve annak megfelelő pénzbeli értéket, az egyidejűleg visszatérítendő pénzszolgáltatás összegéről - pénzszolgáltatás hiányában - dönteni nem kellett, így fel sem merülhet, hogy a felperes a II. r. alperes rovására aránytalanul kedvezőbb vagyoni helyzetbe került.
Mivel a felülvizsgálati ok mégsem állt fenn, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint a megyei bíróság felülvizsgálattal támadott jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. IX. 20.810/2005. sz.)