adozona.hu
BH 2005.11.397
BH 2005.11.397
I. Ha a felek abban állapodnak meg, hogy a szerződésük, - amely választottbírósági kikötést is tartalmazott - meghatározott időre szól, majd a szerződést továbbra is teljesítik, ráutaló magatartásuk nem eredményezi a választottbírósági kikötés fenntartását [1994. évi LXXI. tv. 5. § (3) bek.]. II. Ha a gazdasági társaság bejegyzési kérelmét a cégbíróság elutasítja, sem a később újra alapított és bejegyzett társaság, sem pedig a volt többségi tulajdonos nem jogutódja a korábbi cégnek, ezért annak követeléseit
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és a bejegyzési kérelmének 1997. március 12-én történt elutasítására tekintettel létre nem jött T. Rt. 1997. január 24-én adásvételi szerződést kötöttek. E szerződés szerint a felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy különböző műanyag palackokat szállít az alperesnek. A szerződés hatálya 1998. december 31-éig állt volna fenn. Az adásvétel tárgyát képezte volna a műanyag palackokon kívül a gyártás során használt ún. szerszámkészlet is. A felek ez utóbbi értékének a meghatározásáb...
BH 2005.11.397 I. Ha a felek abban állapodnak meg, hogy a szerződésük, - amely választottbírósági kikötést is tartalmazott - meghatározott időre szól, majd a szerződést továbbra is teljesítik, ráutaló magatartásuk nem eredményezi a választottbírósági kikötés fenntartását [1994. évi LXXI. tv. 5. § (3) bek.].
II. Ha a gazdasági társaság bejegyzési kérelmét a cégbíróság elutasítja, sem a később újra alapított és bejegyzett társaság, sem pedig a volt többségi tulajdonos nem jogutódja a korábbi cégnek, ezért annak követeléseit nem érvényesítheti [1988. évi VI. tv.* 26. §; Ptk. 578/A. §; 1989. évi 23. tvr.** 14. § (5) bek.].
III. A környezetvédelmi termékdíjat a belföldi előállítású termékdíj-köteles termék első belföldi forgalmazójának kell megfizetnie, de a termék értékesítésére vonatkozó szerződésben a termék előállítója a termékdíjat az árban felszámíthatja [1995. évi LVI. tv. 2. § (1) bek.; Ptk. 200. § (1) bek.].
A felperes és a bejegyzési kérelmének 1997. március 12-én történt elutasítására tekintettel létre nem jött T. Rt. 1997. január 24-én adásvételi szerződést kötöttek. E szerződés szerint a felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy különböző műanyag palackokat szállít az alperesnek. A szerződés hatálya 1998. december 31-éig állt volna fenn. Az adásvétel tárgyát képezte volna a műanyag palackokon kívül a gyártás során használt ún. szerszámkészlet is. A felek ez utóbbi értékének a meghatározásában és elszámolásában ugyancsak megállapodtak jelen szerződésben. Ennek megfelelően a felperes által legyártatott szerszámkészletről szóló, a T. Rt.-nek bemutatott számla összege az elszámolás alapja, amely nem lehet több 10 000 000 forintnál. A szerszámkészlet használatáért a T. Rt. palackonként 2 forint 50 fillér szerszámhasználati díjat fizet. A szerszámkészlet ellenértékének a kiegyenlítése során a vételárba beszámításra került a szerszámhasználati díj addig kifizetett értéke.A szerszámkészlet tulajdonjoga akkor száll át a T. Rt.-re, ha az annak az ellenértékét kifizeti a felperesnek. Ezt követően a felek a szerszám használatáért már díjat nem számoltak volna e1. A szerződés 13. pontjában megállapodtak abban, hogy a szerződésből eredő, illetőleg azzal összefüggő minden vitájukat megkísérlik békés úton rendezni. Sikertelenség esetére kikötik a Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett Választottbíróság kizárólagos hatáskörét és illetékességét.
Az alperes részvénytársaság az 1998. szeptember 9-én kelt létesítő okirattal jött létre, bejegyzésére 1998. november 3-án került sor a Cg. 01-10-043957. számú cégjegyzékben. A felek között 1998. december 30-án adásvételi szerződés jött létre ugyancsak műanyag palackok gyártására. Ennek a szerződésnek a 9. pontja rögzíti, hogy a felperes a műanyag palackok gyártására alkalmas szerszámkészletet nem idegeníti el és annak karbantartásáról, valamint pótlásáról gondoskodik. Amennyiben pedig a szerződés bármely okból megszűnne, úgy a felperes kötelezettséget vállal arra, hogy a szerszámkészletet tovább nem használja és azzal harmadik személy részére semmilyen körülmények között terméket nem állít elő. A szerződés 10. pontja rögzíti, hogy azt csak írásban lehet módosítani. A 11. pont ugyancsak kikötötte a felek jogvitája esetére a Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett Választottbíróság kizárólagos hatáskörét és illetékességét. Ezt a szerződést a felek 2000. december 31-éig tartották érvényben lévőnek a szerződés 2. pontjában foglalt kikötés szerint.
A szerződés lejártát követően a felek újabb szerződést írásban nem kötöttek, azonban 2001. augusztus 29-e és október 24-e között további palackgyártások és szállítások történtek, amelyeket az alperes átvett. Ezeknek a termékeknek az ellenértékét 2001. november 7-e és 2002. január 4-e között kellett volna az alperesnek kiegyenlíteni. A szállításokat egy 2001. januári és augusztus 14-i fax tanúsága szerint szóbeli megállapodás alapján teljesítették. A telefaxok tartalmazzák, hogy a palackok egységára növekszik az ún. termékdíjjal és az általános forgalmi adóval. A számlák a termékdíjat tartalmazzák.
Az alperes az áru ellenértékét nem fizette ki, ezért a felperes fizetési meghagyás kibocsátásával kérte kötelezni az alperest 10 057 187 forint és ezen összegnek különböző időpontoktól számított kamatainak a megfizetésére. Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban az alperes a kereset elutasítását kérte. Az alperes védekezése szerint a perben csak Választottbíróság járhat el, figyelemmel a felek között megkötött szerződésbe foglalt választottbírósági kikötésre. Kérte erre való tekintettel a per megszüntetését. Érdemben azzal védekezett, hogy a felperesnek azért nem tartozik, mert beszámítási kifogás formájában érvényesíteni kívánja az ún. szerszámkészletnek az ellenértékét, amelyet a palackok árába beépítve a felperesnek már kiegyenlített. Védekezése szerint a felperes köteles lenne a szerszámkészletet a részére kiadni. Ezt a követelését még az 1997 januárjában megkötött T. Rt.-féle szerződésből származtatja. E cég bejegyzésére azonban nem került sor, és a tagok a társaság bejegyzési kérelmét elutasító végzés meghozatala utáni megállapodásuk szerint a felperes irányában fennálló követelésüket a legnagyobb tulajdoni aránnyal rendelkező T. Kft.-re engedményezték. A T. Kft. ezt a követelést engedményezte tovább az alperesre, amellyel a felperes tartozik. Végül hivatkozott arra is, hogy a vételárba a felperes beépítette az ún. termékdíjat is, amelyre azonban a jogszabályi lehetősége nem állt volna fenn.
Az elsőfokú bíróság az alperest a felperes keresetével egyezően marasztalta. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgyára nézve helybenhagyta, a felperes javára megállapított perköltséget pedig leszállította.
A másodfokú bíróság által kifejtettek szerint a választott- bíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 5. § (3) bekezdése értelmében a választottbírósági szerződést írásba kell foglalni. A felek között a választottbírósági hatáskörre vonatkozó kikötést a 2000. december 31-éig hatályos szerződés tartalmazta csak. A szerződés megkötését követően szóban, illetőleg ráutaló magatartásban megnyilvánuló további felperesi teljesítés nem jelenti egyben azt is, hogy a Választottbíróságra vonatkozó kikötés is ilyen jogi aktus révén fennmaradt volna. Miután a felek között 2000. december 31-ét követően írásban újabb választottbírósági kikötés nem jött létre, ezért a felek közöt-ti jogvita elbírálására a rendes bíróságoknak van hatáskörük.
A másodfokú bíróság alaptalannak ítélte az alperes beszámítási kifogását is. E körben arra utalt, hogy az alperes a beszámítási kifogását az 1997. január 24-én létrejött adásvételi szerződésre alapította. Az alperes többszöri engedményezés útján származtatta beszámítási igényét a felperessel szemben. Megállapítható azonban az engedményezési szerződésből, hogy azt a be nem jegyzett T. Rt. tulajdonosai képviseletében a T. Kft. tag és az alperes kötötte egymással.
A perben nem került bizonyításra az, hogy a szerszámkészlet tulajdonjoga a palackok leszállításával a T. Rt.-re szállt volna át. A T. Kft. csak egy tagja (részvényese) volt a T. Rt.-nek, ezért nem volt jogosult rendelkezni a fenti követelésről. A követelés keletkezésének időpontjában hatályos 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 26. §-a, valamint az ennek alapján alkalmazandó Ptk. 578/A. § (1) bekezdése szerint erre a többi tulajdonos mellett egy tulajdonosnak nem volt lehetősége.
A termékdíjjal kapcsolatban kifejtette a jogerős ítélet - bár arra utalt, hogy ezzel összefüggésben az alperesnek fellebbezése nem volt -, hogy a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény szerint a termékdíjat az első forgalomba hozó köteles megfizetni. A csomagolás összetevőit gyártó vagy forgalmazó csak termékdíj-fizetési kötelezettség átvállalása esetén minősül a törvény szerinti kötelezettnek. Arra pedig nem volt adat a perben, hogy a felperes a termékdíj-fizetési kötelezettséget az alperestől átvállalta volna, az alperes ezt nem bizonyította és arra nem hivatkozott. Ebben az esetben pedig irányadónak kell tekinteni a törvény 2. § (1) bekezdés a) pontjának első fordulatát, mely szerint a belföldi előállítású termékdíj-köteles termék első belföldi forgalomba hozója köteles megfizetni a környezetvédelmi termékdíjat. A termék pedig nem a csomagolóanyag maga, hanem az alperes által forgalomba hozott termék. Így tehát az alperes köteles azt a jogszabály alapján megfizetni. A felperes által becsatolt valamennyi számla a termékdíjat tartalmazza és a fizetési gyakorlat is az volt a felek között, hogy azt a termék árába beépítve az alperes fizette meg.
A jogerős ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte a per megszüntetését hatáskör, illetőleg illetékesség hiányára tekintettel, érdemben pedig a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatállyal és ennek keretében az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalra utasítását.
Az engedményezéssel kapcsolatban előadta, hogy a T. Rt. cégbejegyzési kérelmet elutasító végzés meghozatala után ismételten köteles volt kérni bejegyeztetését az 1989. évi 23. törvényerejű rendelet (Ctvr.) 14. § (5) bekezdése alapján. Az alperes tehát valójában ugyanaz a cég, mint amelynek a kérelmét korábban a cégbíróság elutasította. Amennyiben ez az érvelése nem elfogadható, úgy a felperesnek tudnia kellett, hogy bejegyzés alatt álló társasággal szerződik, ha tehát annak bejegyzési kérelme elutasításra kerül, helytállási kötelezettsége az alapítókkal szemben fennmarad. Végül hivatkozott arra, hogy az ítélet sérti az 1995. évi LVI. törvény 2. §-át. E rendelkezés kimondja ugyanis, hogy a termékdíj megfizetésére az első belföldi forgalmazó köteles, aki adott esetben a felperes volt. A törvénynek ez a rendelkezése 2002. december 31-éig volt hatályos, a belföldi szerződések időtartama tehát ezen rendelkezés hatálya alá tartozik.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet annak keretei között megvizsgálta és megállapította, hogy a felülvizsgálati eljárás elrendelésének feltételei nem állnak fenn.
A Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzéssel szemben felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, az ügyben eljárt bíróságok a tényállást helyesen állapították meg, és abból helytálló jogi következtetéseket vontak le.
A felek között az 1998. december 30-án megkötött szerződés szerint jogviszony 2000. december 31-éig állt fenn. A szerződés lejártát követően közöttük új írásbeli megállapodás nem jött létre. A felperes részéről a szállítások ennek ellenére folyamatosak voltak, a felperes akár szóbeli megállapodás, akár ráutaló magatartás alapján, de az alperesnek szállított és az alperes azt elfogadta. Az áru előállítására, szállítására és az annak elfogadására vonatkozó nem írásbeli szerződés azonban nem jelenti azt, hogy a korábbi írásba foglalt megállapodásukban rögzített választottbírósági kikötést is a felek e szóbeli megállapodás tárgyává tették volna. Erre egyébként sem kerülhetett volna sor, miután a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 5. § (3) bekezdése értelmében a választottbírósági szerződést írásba kell foglalni. Írásbeli megállapodás hiányában tehát a választottbírósági kikötés nem jöhetett létre. Ezt a tényt a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül állapította meg.
Helytálló a jogerős ítéletnek a cégjegyzékbe be nem jegyzett T. Rt. volt tagjait esetleg megillető követelésnek az alperesre történő engedményezésével kapcsolatos álláspontja is.
A T. Rt. alapítására, illetőleg a cégeljárására az 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) , valamint a cégbejegyzési eljárásról rendelkező 1989. évi 23. számú törvényerejű rendelet (Ctvr.) rendelkezései az irányadóak. A régi Gt. 26. §-a értelmében, ha a cégbíróság a gazdasági társaság bejegyzését megtagadta a társasági tevékenységet a jogerős határozat kézhezvétele után meg kell szüntetni. A társasági szerződés megkötésétől a tevékenység megszüntetéséig terjedő időszakban a felek egymás közötti jogviszonyára - ha ennek feltételei egyébként fennállnak és a felek másként nem rendelkeznek - a polgári jogi társaság szabályait kell megfelelően alkalmazni. A polgári jogi társaságról a Ptk. rendelkezik. A Ptk. 578/A. § (1) bekezdése kimondja, hogy a társaság megszűntekor végelszámolásnak van helye. A (2) bekezdés értelmében a társasági tevékenységből eredő tartozások kiegyenlítése után - lehetőleg természetben - vissza kell adni a tagok vagyoni hozzájárulását. A többlet, valamint a hiány megosztása a nyereség, illetőleg a veszteség elszámolására vonatkozó szabályok szerint történik. A Ctvr. 14. § (5) bekezdése úgy rendelkezett, ha a cég - vagy a változás - bejegyzése kötelező és a cégbíróság a hiánypótlás elmulasztása miatt a bejegyzési kérelmet elutasítja, ez a bejegyeztetési kötelezettség alól nem mentesít.
A fenti rendelkezések egybevetésből adódik, hogy a cégbejegyzési kérelem elutasítása esetén az alapításban részt vevő tagoknak módjuk volt a jogszabályoknak megfelelően ismételten bejegyzési kérelmet előterjeszteni, vagy amennyiben úgy döntöttek, hogy az adott társaságot nem kívánják létrehozni és ilyen tartalmú megállapodást kötnek egymással, úgy a Ptk. említett 578/A. §-a szerinti elszámolást kellett lebonyolítani. E szabályokból az is következik, hogy amennyiben egyáltalán engedményezés létrejött volna a felek között, úgy az csak abban az esetben volt lehetséges, ha a felek úgy határoznak, hogy társaságot alapítani mégsem kívánnak, így ismételt bejegyzési kérelem benyújtása sem terheli őket. Ha ugyanis a társaság alapítási szándékuktól a korábban elutasítottak szerinti módon kívántak volna eleget tenni a Ctvr. 14. § (5) bekezdése alapján, úgy nyilvánvalóan fel sem merülhet az engedményezésnek a lehetősége. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az 1997 márciusában elutasított bejegyzési kérelmet követően 1998. szeptember 9-én megkötött szerződésből nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a felek nem a tevékenység lezárását és elszámolását, hanem a folyamatosság fenntartását tartották szem előtt. Az alperes alapításakor tehát új alapításra került sor, azt azonban megállapítani nem lehetett, hogy az elutasított bejegyzési kérelmet követően az alapításban részt vevők között volt-e és milyen tartalmú elszámolás. Helyesen utalt arra a másodfokú bíróság, a perben nem került bizonyításra az sem, hogy a T. Kft. - mint engedményes, vagy utóbb engedményező - tulajdonosa vagy többségi tulajdonosa volt-e a T. Rt.-nek. Nem merült fel egyébként arra nézve sem adat, hogy a felpereshez a Ptk. 328. § (3) bekezdése szerinti értesítés, illetve jognyilatkozat valaha is megérkezett volna.
Helytálló a jogerős ítéletnek az az álláspontja is, hogy nemcsak az alanyváltozás és az esetleges engedményezés körülményei is bizonyítatlanok, de ugyanígy bizonyítatlan az is, hogy áll-e fenn egyáltalán olyan anyagi jogi követelés, amely egyéb feltételek fennállása esetében a felperesi követelésbe beszámítható lenne. A szerszámkészlet ellenértékével kapcsolatos alperesi igény az 1997. január 26-ai megállapodáson alapul, tekintettel arra, hogy az 1998. december 30-ai szerződés erről nem rendelkezik. Az alperes nem tudta a perben igazolni azt, hogy a
T. Rt. a szerszám vételárát kifizette volna, ily módon a
T. Rt. szerzett volna tulajdonjogot a szerszámkészletre.
Nem tévedtek az ügyben eljáró bíróságok akkor sem, amikor arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a felperes a termékdíjat a vételárba beállíthatta.
Az nem vitás, hogy az 1995. évi LVI. törvény 2. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a termékdíjat, a belföldi előállítású termékdíj-köteles termék első belföldi forgalomba hozójának kell megfizetni. A törvénynek ez a rendelkezése 2002. december 31-éig volt hatályban, tehát a perrel érintett szerződések teljes időtartama alatt ezt a rendelkezést kellett alkalmazni. A felek közötti szerződés 6. pontja szerint a palackok egységára áfával növelten kerül elszámolásra, de a 6. pont azt is tartalmazza, hogy az eladó és a vevő az árváltozás elfogadásáról közös ártárgyaláson alakítják ki a végleges árakat. A környezetvédelmi termékdíj áthárításáról a becsatolt faxok azonban tanúskodnak. A korábbi írásbeli szerződéses időszakra eső számlákból megállapítható, hogy a felperes a termékdíjat az árba beállította. 2001. január 1-jét követően ezt a számlázási és árképzési gyakorlatot folytatta a felperes, amelyet az alperes nem kifogásolt. A törvénynek ez a rendelkezése pedig nem zárja ki azt, hogy a termék előállítója az árakban elszámolja a termékdíjat is, a törvény azt a kötelezettséget írja elő, hogy azt az áru első belföldi forgalomba hozója - adott esetben a felperes - a törvény 3. § (1) bekezdése szerint kifizesse.
A fentiek szerint nem tévedtek az ügyben eljárt bíróságok akkor, amikor az alperest a felperes kereseti kérelmével egyezően marasztalták.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati kérelmet annak előzetes megvizsgálása után a Pp. 273. § (5) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Pfv. E. 20.453/2005. sz.)
Lábjegyzet
* Hatályon kívül helyezte az 1997. évi CXLV. törvény. ** Hatályon kívül helyezte az 1997. évi CXLV. törvény, de a határozatban foglaltak körébe tartozó jogvitákban még irányadóak.
