adozona.hu
BH+ 2005.11.507
BH+ 2005.11.507
Az egyik házastársat mint a betéti társaság tagját megillető "részesedést" a házastársi közös vagyon megosztása során nem a könyv szerinti, hanem a tényleges forgalmi értéken kell a vagyonmérlegbe beállítani. Ennek megállapításához a könyvszakértő kirendelése mellett további bizonyítás lefolytatására lehet szükség [Csjt. 31. §, Gt. 95. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a peres felek házasságát felbontotta és - egyéb rendelkezések mellett - a házastársi közös ingó vagyonukat megosztotta akként, hogy az ítélet rendelkező részében tételesen felsorolt ingóságokat összesen 270 000 forint értékben a felperes, az ítélet rendelkező részében ugyancsak tételesen felsorolt ingóságokat - többek között a vagyonmérleg 17.) tételszáma alatt felvett A. - T. Bt.-ből járó követelés 84 000 forintos összegét - összesen 1 427 000 forint értékbe...
BH+ 2005.11.507 Az egyik házastársat mint a betéti társaság tagját megillető "részesedést" a házastársi közös vagyon megosztása során nem a könyv szerinti, hanem a tényleges forgalmi értéken kell a vagyonmérlegbe beállítani. Ennek megállapításához a könyvszakértő kirendelése mellett további bizonyítás lefolytatására lehet szükség [Csjt. 31. §, Gt. 95. §].
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a peres felek házasságát felbontotta és - egyéb rendelkezések mellett - a házastársi közös ingó vagyonukat megosztotta akként, hogy az ítélet rendelkező részében tételesen felsorolt ingóságokat összesen 270 000 forint értékben a felperes, az ítélet rendelkező részében ugyancsak tételesen felsorolt ingóságokat - többek között a vagyonmérleg 17.) tételszáma alatt felvett A. - T. Bt.-ből járó követelés 84 000 forintos összegét - összesen 1 427 000 forint értékben pedig az alperes kizárólagos tulajdonába adta, kötelezte a felperest arra, hogy 15 napon belül adja aki az alperesnek az alperes kizárólagos tulajdonába adott, de általa birtokolt ingóságokat összesen 33 000 forint értékben, az alperest pedig arra, hogy 30 napon belül fizessen meg a felperesnek 578 500 forint értékkiegyenlítést.Az ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a peres felek 1992. szeptember 5-én kötöttek házasságot, a házassági életközösségük azonban 2000. április 10-én végleg megszakadt. Az életközösség megszűnésekor az alperes és az alperes édesapja a kültagja, az alperes édesanyja pedig a beltagja volt az A. - T. Betéti Társaságnak, amely 1997. május 12-én alakult, a bejegyzése pedig 1997. november 18-án történt meg. A betéti társaság jegyzett tőkéje 30 000 forint volt, amely a társaság beltagja és kültagjai között egyenlő arányban oszlott meg, fejenként 10 000 forintos összegben. Az életközösség megszűnése után, 2000. szeptember 14-én a tagok a társasági szerződést akként módosították, hogy az alperes édesanyja beltagból kültaggá, az alperes pedig kültagból beltaggá vált. Az alperes a cég tevékenységében személyes közreműködéssel is részt vett.
Az A. - T. Betéti Társaságból a peres feleket a házassági életközösség megszűnésekor megillető követelés értékét az elsőfokú bíróság 84 000 forintban állapította meg. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a házastársak valamelyike által a házassági életközösség alatt keletkezett jogcímen szerzett betéti társaságbeli részesedés (vagyoni betét), ha a házastársak között az életközösség a betéti társaság működésének létszaka során szűnt meg, oly módon határozható meg, hogy házastársi közös vagyonnak az az érték minősül, amely a tag házastársat a Gt. 95. §-a alapján a tagsági viszonyának a megszűnése folytán megilletné akkor, ha a tagsági viszonyának a megszűnésére a házassági életközösség megszűnésének időpontjában kerülne sor.
Az ilyen módon meghatározott házastársi közös vagyonhoz tartozó betéti társaságbeli részesedés a tag házastárs és a gazdasági társaság, illetőleg a társasági tagok, valamint a házastársak és a gazdasági társaság ún. külső jogviszonyában társasági jogi értelemben nem minősül részben sem a nem tag házastárs tulajdonának, ezen érték Gt. szerinti módon történő meghatározása azért szükséges, mert ez a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában a családjogi értelemben vett tulajdonjog szélesebb fogalmából következően, a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése alapján a házastársak osztatlan közös tulajdonát képezi.
Ezt az értéket tehát az életközösség végleges megszűnésének napjára, jelen esetben 2000. április hó 10-ére vetítetten kell meghatározni.
Ezen érték megállapítása a bírósági gyakorlat és az irányadó jogirodalmi álláspont szerint a felek egyező előadásának hiányában szakértő kirendelése útján történhet, aki a betéti társaság által elkészített számviteli törvény szerinti beszámolóknak, valamint a társaság adóbevallásának, leltárának, esetlegesen szükséges egyéb iratainak a tag házastárs jogán alapuló betekintése alapján készíti el szakvéleményét. A bíróság ezt az értéket - a felperes által megjelölt, az alperes által azonban vitatott 1 250 000 forinttal szemben - a perben kirendelt igazságügyi könyvszakértő 20. sorszám alatt előterjesztett, majd kiegészített szakértői véleménye alapján állapította meg 84 000 forintban.
A bíróság alaptalannak találta a felperes hivatkozását, amely szerint a betéti társaságból az alperest megillető vagyoni részesedés megállapítása pusztán könyvszakértői módszerekkel nem lehetséges, figyelembe kell venni a gépek, berendezések piaci forgalmi értékét, a készletek értékét is. A társaságból elszámolás esetére a tagot megillető érték ugyanis - az elsőfokú bíróság szerint - csakis könyvszakértői módszerekkel állapítható meg. Más kérdés, hogy ha a könyvelés valamely társaságnál nem felelne meg a valóságnak, úgy az abból levont következtetések sem lehetnének helytállóak, a szakértő azonban kérdésre is megerősítette, hogy az A. - T. Betéti Társasággal kapcsolatosan ilyen, a könyvelés valóságnak való meg nem felelésére vonatkozó aggálya nem merült fel. Egy gazdasági társaság tevékenységének teljes, mindenre kiterjedő, így pl. a közterhek befizetését is figyelembe vevő, a számlák valódiságát is megvizsgáló aprólékos vizsgálata egy házassági bontóperben nem szükséges, de nem is lehetséges, az több szerv bevonását igényli, túlmutat egy házassági bontóper keretein, jelen perben ennek szükségessége - mivel a könyvszakértői vizsgálathoz szükséges adatok rendelkezésre álltak - fel sem merült, teljes mértékben indokolatlan lenne egyes tételek kiragadása a társaság könyveléséből, így pl. a nagyobb értékű termelőeszközök, berendezések "tényleges" forgalmi értékének vizsgálata. A társaság könyveléséből nem lehet egyes adatokat külön kiragadni, végképp nem lehet a társaság könyvelésétől függetlenítve a társaság kötelezettségeit (pl. akár az állammal szembeni fizetési kötelezettségeket) figyelmen kívül hagyva a társasági vagyon értékét pusztán pl. a berendezések értéke alapján meghatározni.
Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság a felperesnek a betéti társaság gépei és tárgyi eszközei forgalmi értékének megállapítására szolgáló tárgyszakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványát - mint szükségtelent és indokolatlant - nem teljesítette.
Az elsőfokú ítélet ellen mindkét peres fél fellebbezéssel élt.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezett - a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó - részét helybenhagyta.
Az ítéletének indokolása szerint osztja a másodfokú bíróság az az elsőfokú bíróság álláspontját a vagyonközösséghez tartozó gazdálkodó szervezetbeli részesedés tárgyának és értékének meghatározására vonatkozóan.
A felek házassági életközössége az A. - T. Bt. cégbejegyzést követő működése során szűnt meg, ezért a Gt. 95. §-ának helyes értelmezésével határozta meg az elsőfokú bíróság a közös vagyon tárgyát képező értéket akként, hogy azt a tag házastársat (az alperest) a tagsági viszonyának az életközösség megszakadásakori időpontban történő megszűnése esetén a tagok között az akkor fennálló állapot szerinti elszámolás folytán megillető érték képezi. Polgári jogi, illetve társasági jogi értelemben a tag házastárs gazdasági társaságbeli részesedése a Gt. rendelkezései szerint kötelmi jellegű elszámolási igénynek minősül a betéti társaság bármely létszakában. Ehhez képest a betéti társaság tagjának a társaságbeli részesedése a tagot a társasággal szemben megillető olyan elszámolási igényt testesít meg, amely aktív vagy passzív vagyoni értékkel rendelkezik, ezért családjogi értelemben házastársi közös vagyon tárgya, tulajdonjog tárgya azonban sem társasági jogi, sem polgári jogi értelemben nem lehet, forgalomképtelen volta folytán pedig önálló piaci tényezővé, vagyoni forgalom tárgyává nem válhat, nem ruházható át és nem örökölhető, annak a tag általi érvényesíthetősége a tagsági viszony vagy a társaság megszűnése esetére korlátozott.
A fent kifejtettekből következik azon felperesi fellebbezési érvelés megalapozatlansága, mely szerint a jelen ügyben az alperest megillető társaságbeli részesedés értékének meghatározása során csak és kizárólag "a tényleges forgalmi értéket" lehet és kell alapul venni. A forgalmi értéket - miként arra a felperes hivatkozik - valóban a piaci viszonyok alakítják ki. Figyelemmel azonban a betéti társaságbeli részesedés forgalomképtelenségére, a piaci viszonyok által kialakított tényleges forgalmi érték alapulvétele szóba sem jöhet.
A felperes fellebbezési hivatkozásával szemben helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság akként, hogy a betéti társaság vagyonából a tagot megillető részesedés értékének tisztázására a könyvszakértői vizsgálat szolgál. Ekként foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság is a 209. számú Elvi Határozatában, valamint a BH 1999/12/553. száma alatt közzétett eseti döntésében.
Tekintettel arra, hogy a Gt. 95. § (1) bekezdése értelmében a társaságtól megváló taggal a tagsági jogviszonya megszűnésének időpontjában fennálló állapot szerint kell elszámolni, az elszámolás módjára, valamint a tag jutójának meghatározása során a vagyon, illetve az egyes vagyonelemek értékelésének szempontjaira azonban a Gt. már nem tartalmaz szabályokat, az a következtetés vonható le, hogy a törvény az elszámolás megtételét a felekre (a társaságra és a megváló tagra) bízza, azzal azonban, hogy a hatályos számviteli jogszabályi előírásokat maradéktalanul be kell tartani. A tag házastárs és a betéti társaság közötti kötelmi jogi jellegű elszámolás során tehát a számviteli törvény előírásainak maradéktalanul érvényesülniük kell.
A jelen ügyben eljárt igazságügyi könyvszakértő által előterjesztett szakvélemény mindezen feltételeknek megfelel, az alperest megillető betéti társaságbeli részesedés értékét a fentebb kifejtettek szerint szem előtt tartásával határozta meg. Ezért azt a másodfokú bíróság is elfogadta ítélkezése alapjául és a felperesi fellebbezésben kért további szakértői bizonyítás elrendelésére semmiféle indokot nem talált.
A másodfokú bíróság a fellebbezési szakban lefolytatott kis terjedelmű részbizonyítás keretében az igazságügyi könyvszakértői vélemény kiegészítése útján tisztázta, hogy a korábban előterjesztett szakvéleményben egyéb kötelezettségek között feltüntetett tagi kölcsönök teljes összegét az alperes édesapja, mint a társaság kültagja nyújtotta, tagi kölcsönt a rendelkezésre álló adatok szerint tehát az alperes a társaság részére nem adott. Ebből következően házastársi közös vagyon terhére nyújtott tagi kölcsön címén sem illeti meg a felperest a felek közötti vagyoni elszámolás során további összeg.
A jogerős ítélet házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó rendelkezése ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, annak hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítása, továbbá "- ennek kapcsán - a jogerős ítélet megváltoztatása és az alperes további 1 250 000 forint értékkiegyenlítés és össz eljárási költség megfizetésére való kötelezése" iránt.
A felülvizsgálati kérelmének részletesen kifejtett indokai szerint téves a jogerős ítéletnek az a jogi álláspontja, hogy a vagyonközösséghez tartozó betéti társaságbeli részesedés házastársak közötti megosztása során nem a tényleges forgalmi érték, hanem a könyv szerinti érték az irányadó, és ezért a társaság vagyonából a tag házastársat megillető érték csakis könyvszakértői módszerekkel állapítható meg. A tárgyi eszközöket ugyanis a Bt. könyvei nyilvánvalóan nem a valós, hanem amortizált értéken jelenítik meg, a BH 1999/553. száma alatt közzétett eseti döntés pedig nem azt mondja ki, hogy kizárólag a könyvszakértő alkalmazása a helyes, hanem azt, hogy az egyéb bizonyítékokat is figyelembe kell venni. Indokolatlanul mellőzték tehát a perben eljárt bíróságok az általa indítványozott tárgyszakértő társszakértőül történő kirendelését. A jogerős ítélet alapjául szolgáló kiegészítő szakvélemény tévesen tünteti fel a Bt. jövedelmezőségét csökkentő tényezőként a Bt. által 2000. május 3-án, 2000. június 30-án, 2000. október 1-jén és 2000. december 31-én felvett tagi kölcsönöket, hiszen azok felvételére az életközösség megszűnését követően került sor.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálatot a Pp. 270. §-a (2) bekezdésének ba) pontja alapján elrendelte, mert az ügyben elvi jelentőségű jogkérdésként merült fel annak a mikénti elbírálása, hogy a betéti társaság vagyonából a tagot megillető társaságbeli részesedés tényleges értékét miként kell a házastársak közötti vagyonmegosztás során meghatározni és az említett kérdésben a Legfelsőbb Bíróság a határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett módon még nem határozott.
A felülvizsgálati kérelem alapos, a jogvita érdemi elbírálásához szükséges adatok azonban nem állnak rendelkezésre.
A Legfelsőbb Bíróság 209. számú Elvi Határozatának I. pontja szerint házastársi közös vagyonnak minősül az az érték, amely a közkereseti társasági tag házastársat a tagsági viszonyának vagy magának a társaságnak az életközösség megszakadásának az időpontjában történő megszűnése esetén megilletné (LB 209. sz. EH - Hiv. Gyűjt. 2000/1. sz.).
A gazdasági társaságokról szóló - perbeli időszakban hatályos - 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) rendelkezései - a jogerős ítélet helyes jogi okfejtése szerint - nem adnak módot a közkereseti és betéti társaságbeli részesedés átruházására, a 95. §-ának (1) és (2) bekezdése pedig kimondja ugyan, hogy a társaságtól megváló taggal a tagsági jogviszonya megszűnésének időpontjában fennálló állapot szerint kell elszámolni, és a társaságtól megváló tag követelését - a társaság és a tag eltérő megállapodásának hiányában - a tagsági jogviszony megszűnésétől számított három hónapon belül pénzben kell kifizetni, az elszámolás módjára nézve viszont semmiféle rendelkezést nem tartalmaz.
Mindezekből pedig valóban az következik, hogy a közkereseti és betéti társaságbeli részesedés forgalomképtelen kötelmi jellegű elszámolási igénynek: forgalomképtelen vagyoni értékű jognak minősül (Más kérdés ugyanakkor az, hogy a tagsági viszony, illetőleg a társaság megszűnése esetén az elszámolás folytán a tagot megillető, illetve terhelő követelés, illetve tartozás a Ptk. 328-333. §-ai szerinti engedményezés, illetve tartozásátvállalás szabályai szerint már nyilvánvalóan átruházható, az tehát nem forgalomképtelen, hanem csak maga az említett társaságokbeli részesedés).
Önmagában a személyegyesülésbeli (közkereseti és betéti társaságbeli) részesedés forgalomképtelen voltából és az elszámolás módjára vonatkozó Gt.-beli szabályozás hiányából viszont nem következik sem az, hogy az említett társaságokbeli tagsági viszonynak, vagy magának az említett cégformájú társaságoknak a megszűnése esetén a tagok közötti - "az akkori állapotnak megfelelő", illetve a "megszűnéskori állapot szerinti" - elszámolás módjára a számvitelről szóló - perbeli időszakban hatályos - 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) lenne az irányadó, és az elszámolás alapját nem a társaság vagyonának az említett időpontbeli tényleges forgalmi értéke, hanem a könyv szerinti értéke képezné, sem pedig az, hogy a vagyonközösséghez tartozó társaságbeli részesedés értékének a megállapítása csakis és kizárólag könyvszakértői vélemény alapulvételével történhetnék, és ezért a házastársi közös vagyon megosztása során a társasági vagyon tényleges forgalmi értékének a megállapítására vonatkozó bizonyítás lefolytatásának nem lenne helye.
A Gt. 9. §-ának (2) bekezdése ugyanis egyértelmű abban, hogy a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak (részvényeseiknek) e törvényben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni. Minthogy a társaságtól megváló taggal való elszámolás kétségkívül a tagok közötti vagyoni viszonynak minősül, az elszámolás módjára a Gt.-beli szabályozás hiánya folytán nem az Sztv., hanem - a társasági szerződés, illetőleg a tagok eltérő megállapodásának hiányában - a polgári jog szabályai az irányadók, e szabályok szerint viszont az elszámolás alapját a vagyon ún. tiszta értéke, tehát a tényleges forgalmi értéknek a terhekkel csökkentett része képezi.
Ezzel szemben az Sztv. - annak 1. §-a szerint - a törvény hatálya alá tartozó vállalkozók (gazdálkodók) beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét, a beszámoló összeállítása, a könyvek vezetése során érvényesítendő elveket, az azokra épített szabályokat, valamint a nyilvánosságra hozatalra, a közzétételre és a könyvvizsgálatra vonatkozó követelményeket határozza meg. Nem tartalmaz azonban a társasági viszonyból eredő elszámolási kötelezettségre vonatkozó előírásokat, a tagok közötti elszámolás alapját képező társasági vagyon meghatározásának a módját pedig mindössze annyiban érinti, hogy a 41. §-ban meghatározott esetekben a mérlegben szereplő eszközök értékelése tekintetében az általánostól eltérő, - külön törvény által meghatározott - sajátos értékelési eljárás követésének a lehetőségét biztosítja.
Az egyéni vállalkozó, illetve a piac többi szereplője és az állam közötti jogviszonyra irányadó számviteli törvény szerinti ún. könyv szerinti érték valójában az eszközöknek és forrásoknak a mérlegkészítés időpontjára aktualizált múltbeli ára, és annak képzése, illetve kimutatása nem a fordulónapi "valóságos érték" (a beszerzési ár) kimutatását, hanem csupán a mérleg összeállítását szolgálja - egyebek mellett az adózási előírások betartásának és az adóalap, illetve az adó kiszámításának az állam általi ellenőrzése érdekében. Alkalmatlan tehát arra, hogy a polgári jogi viszonyokban a felek közötti elszámolás alapjául szolgáljon, ezért annak a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyaira történő alkalmazása sem lehet indokolt (Pfv.II.22.077/1999/3.).
A hivatkozott Elvi Határozat III. pontjához kapcsolódó indokolás a társasági részesedés házastársak között elszámolható értékének a megállapításához szükséges bizonyítás tekintetében kétségkívül a könyvszakértő kirendelését említi elsőként annak tisztázása érdekében, hogy a tagsági jogviszony, illetőleg a társaság megszűnése esetén milyen összeg illette volna meg a házastársat (ott: felperest) a társaságbeli részesedésén alapuló elszámolási igénye folytán. Emellett azonban a további bizonyítás szükségességére is utalt, amikor előírta azt is, hogy az adott esetben a szakértő feladatává kell tenni a társasági és helyiségbérleti szerződéseknek, valamint azok módosításainak, az éves mérlegeknek és vagyonkimutatásoknak, a felperes által elkészített, de "könyvelésre le nem adott" - a peres iratok között elfekvő - feljegyzéseknek, a gmk. egyéb üzleti könyveinek", valamint - egyebek mellett - "V. Gy. igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő alapperben beszerzett szakértői véleményének az áttanulmányozását", a közkereseti társaságként működő gmk. vagyonát képező bérleti jog értékének a meghatározását, valamint az esetleg szükséges további bizonyítás lefolytatásának és a bizonyítékok egymással való egybevetésének a szükségességét is.
Ezt az álláspontot fejti ki a Családjogi Törvény Magyarázata (KJK, Bp. 2002.) is, amikor arra mutat rá, hogy a vagyonközösséghez tartozó betéti társaságbeli részesedés értéke "a társasági szerződés, az éves mérlegek és vagyonkimutatások, a kilépő tagokkal való elszámolás és az egyéb okirati bizonyítékok adatainak az ismeretében, könyvszakértő, valamint - szükség esetén - ingatlanforgalmi-, gépjármű- és tárgyszakértő társszakértőül történő kirendelése és a szakértők egyesített véleményadásra való felhívása útján határozható meg." (520. old.)
A könyvszakértő kirendelését ugyanis nem a társasági vagyon teljes értékének, hanem egyrészt a társasági vagyon teljes körének, másrészt az olyan vagyontárgyak könyv szerinti értékének a megállapítása teszi szükségessé, amelyek vonatkozásában a forgalmi értéken történő elszámolás nem kerülhet szóba. (Ilyennek minősülhetnek - egyebek mellett - az árukészletek, a félkész-, illetve késztermékek, valamint a behajthatatlan, kétes vagy vitás követelések, illetve tartozások is.)
A tárgyi eszközök és egyéb vagyontárgyak vonatkozásában viszont a könyv szerinti érték alapulvételének ellene szól egyrészt az, hogy az Sztv. szerint a befektetett eszközöket a beszámoló részét képező mérlegben nem a valós, hanem az ún. aktualizált múltbeli bekerülési értéken kell szerepeltetni, amely az Sztv. 30-40. §-ai szerint a leírásokkal csökkentett és a hozzáírásokkal növelt értéknek felel meg, másrészt az is, hogy a számviteli előírások megtartása sem a Gt., sem az Sztv. szabályai szerint nem eredményezi azt, hogy a tagok közötti tényleges elszámolás - amennyiben erre valóban sor kerül -, nem a társasági vagyon tényleges forgalmi értékének, hanem a könyv szerinti értékének az alapulvételével történnék.
1. A befektetett eszközök könyv szerinti értékének meghatározása során ugyanis a kiindulási értéket vásárlás esetén a beszerzési ár, saját előállítás esetén pedig az előállítás költsége képezi, a kiindulási értéket azonban - általában - azok elértéktelenedése miatt folyamatosan csökkenteni kell ún. leírás formájában.
A "leírt" vagyontárgyak pedig könyv szerinti értékkel ugyan nem, tényleges forgalmi (piaci) értékkel viszont nyilvánvalóan rendelkeznek, és a tagok közötti elszámolás alapját képező társasági vagyonnak is a részét képezik.
2. A Gt. és az Sztv. szabályai szerint - az állam által is ellenőrizhető módon - két esetben kerül sor tényleges elszámolásra a tagok között:
- egyrészt társaság átalakulása esetén a jogutód társaságban részt venni nem kívánó taggal történő elszámolás esetén,
- másrészt a társaság jogutód nélküli megszűnése (végelszámolása és felszámolása) esetén,
az említett esetekre vonatkozóan viszont maga a Gt. és az Sztv. is speciális előírásokat tartalmaz.
A társaság átalakulása esetén a jogutód társaságban részt venni nem kívánó taggal történő elszámolás esetén ugyanis - a Gt. 62-64. §-ai, valamint az Sztv. rendelkezései szerint a társaság vagyonából az elszámolás folytán a tagot megillető hányadot nem a társaság vagyonának a könyv szerinti értéke, hanem a könyv szerinti érték és a - pozitív vagy negatív - átértékelési különbözet együttes összege alapján meghatározott valós érték alapján kell meghatározni, ez az érték pedig egyrészt az eszközöket piaci értékükön, a kötelezettségeket az elfogadott, illetve a várható összegben tartalmazza, másrészt magában foglalja a pozitív vagy negatív cégértéket is.
Az említett számviteli előírásoknak megfelelő elszámolási mód tehát valójában azt eredményezi. hogy átalakulás esetén a jogutód társaságban részt venni nem kívánó társasági tagok a velük való elszámolás során az átalakuló társaság, a társaság megszűnése (felszámolása, végelszámolása) esetén pedig a társaság valamennyi tagja az egymás közötti elszámolás során a megszűnő társaság vagyonának az őket, illetve őt megillető hányadához nem a társasági vagyon könyv szerinti, hanem a valós forgalmi értékének az alapulvételével jutnak, illetve jut hozzá. Indokolatlan lenne ezért az, hogy a házastársak közötti elszámolás ettől eltérő elvek szerint történjék.
A fentebb kifejtettekből az következik, hogy a társaság működésének létszakában a közkereseti és betéti társaságbeli részesedés, mint forgalomképtelen kötelmi jellegű elszámolási igény értékének megállapítása magának a társasági vagyon életközösség megszakadásakori körének és értékének a megállapítását feltételezi, és a tagok közötti elszámolási igény alapját főszabály szerint nem a társasági vagyon könyv szerinti, hanem annak a tényleges forgalmi (piaci) értéke képezi.
A könyvszakértői vélemény minden esetben alkalmas a társasági vagyon körének, és kivételes esetben a forgalmi értéknek a megállapítására is. Szükségtelen a könyvszakértő mellett más szakértő alkalmazása pl. akkor, ha a társasági vagyon kizárólag olyan félkésztermékekből, követelésekből, illetve egyéb forgóeszközökből és tartozásokból áll, amelyek forgalmi értéke a könyv szerinti értéktől lényegében nem tér el, vagy ha az eltérés figyelembevételét egyéb szempontok nem indokolják.
Nem mellőzhető azonban a valós forgalmi érték tisztázása abban az esetben, ha a társaság vagyonához jelentős értékű befektetett eszközök: immateriális javak, tárgyi eszközök (ingatlanok, műszaki berendezések, gépek, járművek stb.), befektetett pénzügyi eszközök (részesedések, értékpapírok stb.) és olyan egyéb vagyontárgyak is tartoznak, amelyek forgalmi értéke nyilvánvalóan lényegesen eltér a könyv szerinti értéküktől (a jogirodalomban ld. Csűri Éva: Cégvagyon-Házastársi vagyon, Hírtőzsde Holding - Cégvezetés 2003. évi 10. szám).
Ezen álláspontot fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság 424. számú Elvi Határozatának az egyéni vállalkozói vagyon értékének a meghatározására vonatkozó része (Hiv. Gyűjt. 2001/1/424.), valamint a BH 2002/3/104. száma alatt közzétett Gf.VII.31.983/2000/5. számú eseti döntésében is kifejtett ítélkezési gyakorlata, amely előbbi a házastársak, az utóbbi pedig a tagok közötti elszámolás során ugyancsak a vállalkozói, illetve a társasági vagyon forgalmi értékén alapuló elszámolási módot tekinti irányadónak.
A betéti társaságból kilépő tagot nemcsak a tagsági viszonya alatt keletkezett vagyon szaporulata, illetve az általa rendelkezésre bocsátott vagyoni betét illeti meg, hanem - a felek eltérő rendelkezése hiányában - az elszámolást a társaság teljes vagyonára nézve kell lefolytatni. Az elszámolásnál - a Gt. és a társasági szerződés, illetve a tagok eltérő megállapodásának hiányában - a könyvszerinti értékek helyett a vagyon forgalmi értékét kell irányadónak tekinteni. A peres felek jogviszonyára az Sztv. tagsági viszony megszűnése időpontjában hatályos 41. §-ának (1) bekezdésében írt szabályok nem alkalmazandóak. [1988. évi VI. tv. (továbbiakban: régi Gt.) 75. § (3) bek., 81. § (1) bek., 1991. évi XVIII. tv. 1. §, 41. § (1) bek.].
3. A közkereseti és betéti társaságbeli részesedés értékében az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időszakban bekövetkezett értékemelkedésnek
- a vagyoni hozzájárulás működtetésére visszavezethető része közös vagyonnak,
- tag házastárs és a többi tagok személyes közreműködésére visszavezethető része pedig a tag házastárs, illetve a többi tagok kizárólagos tulajdonának, saját vagyonának minősül.
Az utóbbi érték a személyes közreműködés - okirati bizonyítékok adatai, ennek hiányában pedig szakértői vélemény alapján meghatározható - díjával, az előbbi érték pedig annak a különbözetnek az összegével azonos, amely a tag házastársat az elszámolási igénye alapján a közös vagyon megosztásának időpontjában megillető teljes követelés és a tagok személyes közreműködésének értéke közötti különbözet, illetőleg az életközösség megszűnésének időpontjában megillető teljes követelés összege között fennáll (LB 209. sz. EH - Hiv. Gyűjt. 2000/1/209. sz.).
A jelen perben beszerzett igazságügyi könyvszakértői vélemény szerint a Gt. 95. §-án alapuló elszámolás esetén
- az alapítóknak változatlan összegben visszajár a Bt. jegyzett tőkéje,
- a Bt. tagjai között ezen felül megosztandó a Társaság tiszta vagyona, ami az összes vagyonból a kötelezettségek levonása után fennmaradó saját vagyon összegét jelenti és az a mérlegben a saját tőke, valamint a tartalék összegeként jelenik meg.
A perbeli esetben
- a Bt. jegyzett tőkéje 30 000 forint volt és abból az alperest 10 000 forint illeti meg,
- a Bt. várható vagyonnövekménye pedig a 3 283 000 forint eredménytartaléknak, valamint a 1 925 000 forint tárgyévi adózott eredmény és 558 000 forint tartalék összegének a különbözete, tehát 800 000 forint.
Ez utóbbi összegnek a 2000. január 1-jétől 2000. április 10-ig terjedő időszakra eső időarányos része 221 000 forint, amelyet a tagok között egyenlő arányban kell felosztani.
Az alperest tehát a társaságtól az életközösség megszűnésének időpontjában történő megválása esetén a tagok közötti elszámolás folytán
- az induló vagyonból 10 000 forint,
- a vagyonnövekményből 74 000 forint,
összesen: 84 000 forint
illette volna meg., ezért a jogerős ítélet a betéti társaságbeli részesedés értékét ebben az összegben határozta meg.
A könyvszakértői vélemény azonban - annak a kiegészítéséből kitűnően - az alperes által összeállított mérleg és eredménykimutatás, valamint a cégnyilvántartás és könyvelés adatain alapult, és bár a kiegészítő szakvélemény mellékletét képező vagyonleltár a befektetett eszközök körében több gépet és számos olyan nulla forint értékű tárgyi eszközt tartalmaz, amely előbbiek nyilvánvalóan amortizált értéken szerepelnek, utóbbiak pedig feltehetően azonnali leírásra kerültek, azok tényleges forgalmi értékét a szakértő megfelelő adatok hiányában nem vette figyelembe, mert az Sztv. az egyszeres könyvvezetésre kötelezett alperes számára a forgalmi értéken való kimutatást nem tette lehetővé.
4. A források körében a vagyonleltár 1999. december 31. napján 2 100 000 forint, 2000. december 31. napján pedig 4 695 200 forint összegű tagi kölcsönt tüntet fel.
A perbeli Bt., mint jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság a perbeli időszakban az Sztv. 9. §-a szerint egyszerűsített mérleget és eredmény-levezetést volt köteles készíteni, és ennek megfelelően egyszeres könyvvezetésre volt jogosult, ami azt jelenti, hogy a bevételeit és kiadásait pénzforgalmi szemléletben tartotta nyilván, ezért az eredménye is a pénzügyileg realizált eredményt foglalta magában.
Minthogy azonban a Bt. év közben sem mérleg, sem eredmény-levezetés készítésére nem volt köteles, valós állapotot - a könyvszakértői vélemény helyes okfejtése szerint - csak az éves beszámolója mutat (20. sorszámú szakvélemény 1. old.). Helyesen járt el tehát a könyvszakértő akkor, amikor az alperes társaságbeli részesedésének az életközösség megszakadásakori értékét az éves beszámoló arányosításával állapította meg, és ennek során az alperes édesapja által a 2000. december 31. napjával bezárólag a Bt.-nek nyújtott tagi kölcsönöket a források körében teljes egészében számításba vette.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte.
A hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban a felperes által indítványozott tárgyszakértő, illetőleg - szükség esetén - gépész szakértő társszakértőként történő kirendelése és a könyvszakértői vélemény ezt követő kiegészítése, vagy a nevezett szakértők és a perben eljárt könyvszakértő együttes szakvélemény előterjesztésére történő felhívása útján kell tisztázni a vitás betéti társaság - vagyonleltár szerinti - teljes vagyonának a házassági életközösség megszakadásakori tényleges forgalmi értékét, majd ennek alapulvételével az alperes társaságbeli részesedésének az említett időpontbeli értékét. E bizonyítás lefolytatása után lesz csak a bíróság abban a helyzetben, hogy a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában érdemben megalapozottan döntsön. (Legf. Bír. Pfv.II.21.044/2002.)