adozona.hu
BH+ 2005.11.528
BH+ 2005.11.528
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának a nyugállományba helyezést követő két hónapra fizetendő összeg - amely az utolsó havi illetmény kétszeresének a számított jövedelemadóval csökkentett összegével megegyező juttatás - nyugdíjszerű ellátásnak minősül [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 192. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek jogelődje a szolgálati panaszának elutasítását követően a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében illetmény-különbözet jogcímén 37 954 forint és késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a szolgálati jogviszonya 2001. szeptember 1-jén szolgálati nyugállományba helyezéssel megszűnt és az alperes a szolgálati nyugállomány első két hónapjára a Hszt. 192. § (1) bekezdése alapján járó kéthavi illetményt nem megfelelő összegben s...
BH+ 2005.11.528 A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának a nyugállományba helyezést követő két hónapra fizetendő összeg - amely az utolsó havi illetmény kétszeresének a számított jövedelemadóval csökkentett összegével megegyező juttatás - nyugdíjszerű ellátásnak minősül [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 192. § (1) bekezdés].
A felperesek jogelődje a szolgálati panaszának elutasítását követően a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében illetmény-különbözet jogcímén 37 954 forint és késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a szolgálati jogviszonya 2001. szeptember 1-jén szolgálati nyugállományba helyezéssel megszűnt és az alperes a szolgálati nyugállomány első két hónapjára a Hszt. 192. § (1) bekezdése alapján járó kéthavi illetményt nem megfelelő összegben számfejtette a részére.Az eljárás során a jogelőd meghalt, ezért örökösei léptek felperesként a perbe.
A munkaügyi bíróság a felperesek keresetét részben alaposnak találta és ítéletében az alperest 3318 forint megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint a Hszt. a hivatásos szolgálati viszonyon alapuló társadalombiztosítási ellátásokról szóló XIV. fejezetében a 184. §-hoz képest a 192. § (1) bekezdése speciális rendelkezést tartalmaz a nyugállomány első két hónapjára nyugdíj helyett járó ellátásra vonatkozóan.
Az utolsó havi illetménye kétszeresének számított személyi jövedelemadóval csökkentett összegét a bíróság álláspontja szerint úgy kellett kiszámítani, hogy a felperes figyelembe vehető havi illetménye (86 590 forint) kétszeresét (173 180 forint), amely összeg 2001. évben a 20%-os adósávba esett, 20%-kal kell csökkenteni, így a felperest a nyugállomány első két hónapjára 138 544 forint illette volna meg, az alperes által kiszámított 135 226 forint helyett. A bíróság ezért 3318 forint megfizetésére kötelezte az alperest.
Az indokolás utalt arra, hogy ebből az összegből a személyi jövedelemadó előleg levonása jogszerűségének elbírálása kívül esik a munkaügyi bíróság hatáskörén.
A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperest az elsőfokú ítéletben meghatározott összeg helyett 37 954 forint és ennek 2001. augusztus 31-étől a kifizetésig járó évi 11%-os kamata, valamint 15 000 forint első- és másodfokú ügyvédi munkadíj megfizetésére kötelezte.
A Hszt. 192. § (1) bekezdését illetően nem értett egyet az alperesnek a munkaügyi bíróság által is elfogadott értelmezésével, miszerint a vitatott jogszabályhely a nyugállomány első két hónapjára járó juttatás számítási módjáról rendelkezik. Ezzel szemben úgy ítélte meg, hogy az illetmény kétszeresének megfelelő bruttó összeget köteles az alperes a kifizetés alapjának tekinteni, amely jelen esetben 173 180 forint (2×86 590 forint), ezért a felperest az alperes által kiszámított 135 226 és a 173 180 forint különbözete, vagyis a 37 954 forint megilleti. Azzal egyetértett, hogy az adóelőleg levonásával kapcsolatos jogvita eldöntése nem a munkaügyi, hanem az általános hatáskörű bíróság hatáskörébe tartozik. Ezért álláspontja szerint a munkaügyi bíróság az adólevonás összegének meghatározásáról nem dönthetett volna.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes annak a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító határozat meghozatalát kérte. Hangsúlyozta, hogy a nyugdíj helyett a kéthavi illetményt a nyugállományba helyezést követően folyósítják, ezért nem kétséges annak nyugdíj volta. A másodfokú bíróság tévedett, amikor az elnevezés szó szerinti értelmezésével, illetőleg a folyósító szerv alapján próbálta kategorizálni az ellátást. Az elnevezés az ellátás összegének kiszámítási módjára utal, az ellátás folyósítását pedig a nyugdíjfolyósító igazgatóság csupán átadta a munkáltatónak, az azonban elszámolás tárgyát képezi [1997. évi LXXX. törvény, valamint a végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 5/D. § (1) bekezdés b) pont]. Az összegszerűséget illetően előadta, hogy 2001. évben a nyugdíj nem volt adómentes juttatás, csupán a ráeső adót nem kellett megfizetni, és az ellátás összegét a munkáltatónak a számított jövedelemadó levonásával kellett megállapítani.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint részben alapos.
1. A Hszt. 192. § (1) bekezdése szerint a nyugellátásra jogosultnak a nyugállományba helyezést követő két hónapra nyugdíj helyett az utolsó havi illetménye kétszeresének számított személyi jövedelemadóval csökkentett összegét kell kifizetni.
E rendelkezésnek a törvény szabályozási rendszerében (a hivatásos szolgálati viszonyon alapuló társadalombiztosítási ellátásokról szóló XIV. fejezetében) elfoglalt helye és a szöveg értelmezése alapján az állapítható meg, hogy:
- a törvény a nyugállományba helyezést követő első két hónapra járó, a nyugdíj helyett fizetett juttatást szabályozza, tehát nyugdíjszerű ellátásról rendelkezik;
- e juttatás összegszerűségét állapítja meg úgy, hogy az illetmény számított jövedelemadóval csökkentett összege a juttatás mértéke.
A másodfokú bíróság ettől eltérő jogszabály értelmezése téves. Nem felel meg a jogszabálynak a jogerős ítélet indokolásában az arra való hivatkozás, hogy a juttatás a munkáltatót terheli; ugyanis az így kifizetett ellátást az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatósággal elszámolják [195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 5/d. § (1) bekezdés b) pontja].
2. Az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az összevont adóalap - amely a magánszemély által az adóévben megszerzett összes önálló és nem önálló tevékenységből származó, valamint egyéb jövedelmének az összege (1995. évi CXVII. törvény 29. § (1) bekezdés) - év közben nem állapítható meg, helytálló. Ennek figyelembevételével nem jogszabálysértő a nyugdíjat helyettesítő ellátásnak - a kéthavi illetményt, mint nem rendszeres jövedelmet a rá vonatkozó adósáv szerint számított adóval csökkentett összegben történt - megállapítása.
A kifejtettek szerint a perbeli jogvita nem a személyi jövedelemadó levonásával, hanem a Hszt. 192. § (1) bekezdésében előírt számítási móddal kapcsolatos vita. Amennyiben az alperes a Hszt. 192. § (1) bekezdése alapján fizetett ellátásból jövedelemadó előleget vont le, e levonással kapcsolatos jogvita - amint erre az eljárt bíróságok helyesen utaltak - nem a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf.Bír. Mfv.I.10.026/2005. sz.)