adozona.hu
MBH 2005.10.120
MBH 2005.10.120
Ha a kft. saját üzletrészének megvásárlásához szükséges taggyűlési határozat jogszabálysértését jogerős ítélet nem állapította meg, továbbá a cégbíróság bejegyezte a cégjegyzékbe a kft.-t üzletrészének tulajdonosaként, nem állapítható meg az üzletrész átruházási szerződés semmissége arra hivatkozással, hogy a cég mérlege a szerződés aláírásakor nem a valós adatokat tartalmazta. [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 200. § (2) bek.; 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 29. § (1) bek., 47. § (1) bek., 143. § (1) bek.; 1991. évi IL
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi társaságot a cégbíróság 1989. augusztus 17-én jegyezte be a cégjegyzékbe, törzstőkéje 1995. április 6-tól 156.000.000,- Ft. A társaságnak 1999. február 4-től két tagja volt, a K. Tőkebefektetési Kft. 70 %-os és H. Csaba alperes 30 %-os arányú tulajdoni részesedéssel. 1998. október 19-től 2000. július 11. napjáig a felperes egyedüli ügyvezetője az alperes volt, önálló képviseleti jogosultsággal, majd ügyvezetőként 2000. december 14-ig, a felperes felszámolásának elrendeléséig S. Al...
MBH 2005.10.120 Ha a kft. saját üzletrészének megvásárlásához szükséges taggyűlési határozat jogszabálysértését jogerős ítélet nem állapította meg, továbbá a cégbíróság bejegyezte a cégjegyzékbe a kft.-t üzletrészének tulajdonosaként, nem állapítható meg az üzletrész átruházási szerződés semmissége arra hivatkozással, hogy a cég mérlege a szerződés aláírásakor nem a valós adatokat tartalmazta.
[1959. évi IV. tv. (Ptk.) 200. § (2) bek.; 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 29. § (1) bek., 47. § (1) bek., 143. § (1) bek.; 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 40. § (1) bek., 54. §]
A felperesi társaságot a cégbíróság 1989. augusztus 17-én jegyezte be a cégjegyzékbe, törzstőkéje 1995. április 6-tól 156.000.000,- Ft. A társaságnak 1999. február 4-től két tagja volt, a K. Tőkebefektetési Kft. 70 %-os és H. Csaba alperes 30 %-os arányú tulajdoni részesedéssel. 1998. október 19-től 2000. július 11. napjáig a felperes egyedüli ügyvezetője az alperes volt, önálló képviseleti jogosultsággal, majd ügyvezetőként 2000. december 14-ig, a felperes felszámolásának elrendeléséig S. Albert lett a cég ügyvezetője. A felperes felügyelőbiztottságának tagjai 1999. február 4. napjától dr. Á. Attila, Harold F. J. és V. Balázs, míg a társaság könyvvizsgálója 1998. október 19-től a B. Könyvvizsgáló és Adótanácsadó Kft. A felperes 2000. december 14. óta felszámolás alatt áll, a felszámolóbiztos Á. Ilona.A 2000. május 31-én kelt a 1999. évre vonatkozó mérleg adatai szerint a felperesi társaság 174.646.000,- Ft tőkével rendelkezett, amely meghaladta a társaság 156.000.000,- Ft-os jegyzett tőkéjét. A mérlegbeszámoló elfogadásáról taggyűlési határozat nem született.
A felperesi társaság 2000. június 1. napján minkét tag részvételével taggyűlést tartott, ahol a taggyűlés levezető elnökeként az alperes ismertette az 1999. évi mérleget, amelyből megállapította, hogy a társaság rendelkezik olyan mennyiségű törzstőkén felüli vagyonnal, amelyből meg tudja megvásárolni az alperes, H. Csaba tag üzletrészét. A taggyűlésen egyhangúlag hozott 1. számú határozattal a társaság tagjai elhatározták, hogy a Kft. az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 143. § (1) bekezdése alapján törzstőkén felüli vagyonából megvásárolja H. Csaba tag 46.800.000,- Ft névértékű üzletrészét 15.383.447,- Ft vételárért.
Ugyanezen a napon a peres felek adásvételi szerződést kötöttek a perbeli üzletrész megvásárlásáról. Az alperes az okirat aláírásával nyugtázta azt a tényt, hogy a vételárat a felperes megfizette. A szerződés 5. pontja tartalmazza azt is, hogy a Kft. az üzletrészt a törzstőkén felüli vagyonából vásárolja meg és ezen adatokat könyvvizsgálói nyilatkozattal, illetőleg mérleggel igazolja.
Az üzletrész átruházásával kapcsolatos változásokat a cégbíróság a cégjegyzékbe bejegyezte.
A felperes a 2001. október 4-én benyújtott, majd az eljárás során módosított kereseti kérelmében a Ptk. 200. § (2) bekezdésére és a Gt. 143. § (1) bekezdésére hivatkozással a 2000. június 1. napján megkötött üzletrész adásvételi szerződés semmisségének megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását, ennek keretében az alperes 15.383.447,- Ft és ennek 2000. június 1. napjától a kifizetés napjáig járó kamatai és perköltség fizetésére kötelezését kérte. Keresetét arra alapította, hogy az üzletrész átruházásának a napján a felperes nem rendelkezett az üzletrész megvásárlásához szükséges törzstőkén felüli vagyonnal. Igazságügyi könyvszakértő kirendelését indítványozta, és utalt arra is, hogy mindkét tulajdonossal kapcsolatban felmerült a vagyonkimentés gyanúja.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a Gt. 9. § (2) bekezdése a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek alkalmazását csak a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak a Gt.-ben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira írja elő, ezért a felperes által támadott ügyletre nem lehet a Ptk. szabályait alkalmazni. A saját üzletrész megszerzését ugyanis a Gt. 143. § (1) bekezdése szabályozza, amely így a Ptk.-hoz képest speciális, önálló - sui generis - jogcímet ír elő. Jogi álláspontja szerint a felperesi társaság nem az általa támadott üzletrészátruházási szerződéssel, hanem a taggyűlés szabályszerű és perben nem támadott határozatával szerezte meg a perbeli üzletrészt. A taggyűlési határozatok megtámadására a Gt. 47. §-a 30 napos szubjektív, illetve a határozat meghozatalától számított 90 napos objektív határidőt ír elő, amelyet a felperes elmulasztott. Hivatkozott a BH 2001.182 szám alatt közzétett eseti döntésre, amely szerint a gazdasági társaság taggyűlési határozatai, tagi döntései esetében a Ptk.-nak a semmisségre vonatkozó szabályai nem érvényesülhetnek, hanem a Gt. rendelkezéseit kell irányadónak tekinteni. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a vételár kifizetésének forrásáról a társaság köteles gondoskodni, ennek hiánya a szerződés érvényességét nem érinti. A rendelkezésre álló 1999. évre vonatkozó mérlegbeszámoló alapján állította, hogy a felperesi társaság rendelkezett törzstőkén felüli vagyonnal. Ellenezte könyvszakértő kirendelését.
A felperes indítványára az elsőfokú bíróság igazságügyi könyvszakértői véleményt szerzett be. Dr. Zs. József a szakvéleményét 7. sorszám alatt terjesztette elő, amelyet 17. és 44. sorszám alatt kiegészített. A bíróság a szakértőt személyesen is meghallgatta.
A szakértő mind az alap, mind a kiegészítő szakvéleményeiben úgy foglalt állást, hogy a felperes saját tőkéjének összege 2000. május 31-én nem érte el a jegyzett tőke összegét, vagyis a társaság törzstőkén felüli vagyonnal nem rendelkezett. A 44. sorszám alatt kiegészített szakvéleményében elkészítette a felperes 2000. június 1. napjára vonatkozó mérlegét és eredmény kimutatását, amely szerint a felperes saját vagyona 67.673.000,- Ft volt, amely a törzstőke 43,4 %-át tette ki.
A felperesi társaság tőkevesztését egyrészt annak tudta be, hogy az alvállalkozókkal szemben fennálló kötelezettségek jelentősen meghaladták a felperes árbevételét, másrészt az annak a következménye volt, hogy az APEH az 1997-1998. évekre vonatkozóan jelentős 151.909.000,- Ft összegű adóhiányt állapított meg, amelynek jogerős megállapítása esetén további 89.255.000,- Ft adóbírság is várható volt. Az adóhiánnyal kapcsolatosan megállapította, hogy az a mérlegkészítés időpontjában még nem volt jogerős, így a kötelezettségek közt való szerepeltetésének hiánya nem ütközik tételes előírásba, várható kötelezettségként azonban ismert volt, ennek ellenére a mérleg kiegészítő melléklete az adóhiányra vonatkozóan megállapítást nem tartalmaz. Utalt arra is, hogy a 1999. évi mérleg vonatkozásában az eljárt könyvvizsgálónak tartalmi fenntartásai is voltak.
Szakvéleményét a felperes által rendelkezésére bocsátott iratanyag, 10 db flopy lemez, illetőleg ezek kinyomtatott verziója alapján készítette el.
A felperes a szakvéleményt elfogadta, és kérte, hogy a bíróság annak alapján hozza meg az ítéletét.
Az alperes a szakvéleményben foglaltakat nem fogadta el. Elsősorban arra hivatkozott, hogy a szakértő által felhasznált iratanyag nem volt teljes körű, valamint az semmilyen bizonyító erővel nem rendelkezett, továbbá a per során az alperes azokat nem ismerhette meg. Érdemben is vitatta a szakértő megállapításait. Arra hivatkozott, hogy a társaságnak nem volt kötelezettsége arra nézve, hogy közbenső mérleget készítsen el. 2003. november 14-én előterjesztett védekezésében előadta, hogy az üzletrész vételárát nem vette fel, illetve azt azonnal vissza is fizette a felperesi társaságnak. Állította, hogy erre vonatkozóan a bizonylatok a rendelkezésére állnak, azonban azokat felmutatni arra tekintettel nem kívánta, hogy álláspontja szerint amennyiben a felperes megfelelő iratanyagot bocsátott a szakértő rendelkezésére, úgy az iratok között ezen bizonylatoknak is szerepelniük kell. Ezzel kívánta bizonyítani azt, hogy az iratok nem voltak teljes körűek, szakvélemény adására nem voltak alkalmasak.
Az elsőfokú bíróság a 2004. október 27. napján kelt 15.P.28.461/2001/49. számú ítéletében megállapította, hogy az alperesnek az MKI Építő Kft.-ben lévő üzletrészére a peres felek által 2000. június 1. napján kötött adásvételi szerződés érvénytelen. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 15.383.447,- Ft tőkét, ezután 2000. június 1. napjától 2003. december 1. napjáig évi 11 %, 2004. január 1. napjától a kifizetés napjáig a mindenkori évi költségvetési törvényben meghatározott mértékű késedelmi kamatát, valamint 902.000,- Ft perköltséget, kötelezte továbbá, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 750.000,- Ft feljegyzett kereseti illetéket.
Döntését azzal indokolta, hogy a felperes a perindítási határidőt nem mulasztotta el. A Ptk. 234. § (1) bekezdése szerint a semmis szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat. A semmiség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a per tárgyát képező jogügyletre a Ptk. nem alkalmazható. Kifejtette, hogy a taggyűlési határozat csupán a tagok társaságon belüli döntése, nem pedig a társaság kifelé harmadik személy felé tett jognyilatkozata. A Gt. a saját üzletrész megszerzéséhez nem ír elő speciális jogcímet. A társaság nem szerezhet saját üzletrészt csak akkor, ha van törzstőkén felüli vagyona. A törzstőkén felüli vagyon megállapítása a mérleg, vagy közbenső mérleg alapján történik. Amennyiben a társaságnak törzstőkén felüli vagyona nincs, a társaságra történő üzletrész átruházási szerződés jogszabályba ütközik, semmis.
Az elsőfokú bíróság dr. Zs. József igazságügyi könyvszakértő aggálytalan szakvéleményét a tényállás alapjául teljes egészében elfogadta. Abban a szakértő megállapította, hogy 2000. június 1-jén a felperes nem rendelkezett törzstőkén felüli vagyonnal. Bár az általa 2000. június 1-jei időpontra elkészített mérleget leltárak nem támasztják alá, azonban a szakértő a meglévő iratokból is kategórikus véleményt tudott alkotni. Kiemelte az elsőfokú bíróság, hogy a könyvszakértő által vizsgált időszakban az alperes volt az ügyvezetője a felperesi társaságnak és a gazdasági események az alperes által ismertek voltak.
Azzal az alperesei védekezéssel kapcsolatosan, hogy a vételárat az alperes nem vette fel, illetve azt azonnal vissza is fizette a felperesnek, az elsőfokú bíróság a teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt adásvételi szerződést fogadta el bizonyítékként, amelyben az alperes elismerte a vételár felvételét és nem bizonyította a perben annak ellenkezőjét.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását és a kereset elutasítását, valamint a felperes perköltségben való marasztalását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására való utasítását kérte.
Az elsődleges fellebbezési kérelme alátámasztásaként fenntartotta az elsőfokú eljárás során kifejtett jogi álláspontját, amely szerint az üzletrész megszerzése olyan speciális jogügylet, amelyre csak és kizárólag a Gt. előírásai vonatkoznak. Hivatkozott továbbá a Legfelsőbb Bíróság Pfv.VI.22.562/1998/2. szám alatt hozott döntésére, amelyben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a megvásárolt üzletrész vételárának kifizetéséhez szükséges - törzstőkén felüli - forrásról a társaságnak kell gondoskodnia. Ennek elmulasztása a szerződés érvényességét nem érinti.
A fenti álláspontját elsődlegesen fenntartva fellebbezésében kitért a törzstőkén felüli vagyon meglétével, vagy hiányával kapcsolatos ítéleti megállapításokra is, és e körben azt hangsúlyozta, hogy a jogügylet 2000. június 1. napján jött létre. Ezen a napon a peres felek rendelkezésére állt a társaság taggyűlése által 2000. május 31. napján elfogadott mérleg, amely szerint a társaság rendelkezett az ügylet lebonyolításához szükséges törzstőkén felüli vagyonnal. A számviteli előírások értelmében a tárgyévi mérleget a következő év május 31. napjáig kell elkészíteni és elfogadni. Ennek oka az, hogy nem lehetséges a tárgyévet az adott naptári év végével lezártnak tekinteni, mert a gazdasági események nem szükségképpen igazodnak a naptári évhez. Erre tekintettel a beszerzett igazságügyi szakvélemény a perbeli jogvita eldöntésének alapjául nem szolgálhat. Nincs olyan jogszabályi előírás ugyanis, amely a saját üzletrész megszerzésének napjára, mint fordulónapra mérleg, vagy közbenső mérleg elkészítését írná elő. Akkor pedig, ha közbenső mérleget készítenek a számviteli törvény 21. § (2) bekezdése alapján azt leltár alapján, kell összeállítani. Maga a szakértő nyilatkozott úgy, hogy nem álltak rendelkezésre megfelelő leltárak.
A szakértő hiányos és pontatlan irathalmazból dolgozott, amelyekre szakértői véleményt alapozni nem lehet. Ezen túlmenően olyan kérdésben is állást foglalt, amely nem a szakértő, hanem a bíróság kompetenciájába tartozik. Az alperes éppen azzal kívánta igazolni a szakvélemény alapjául felhasznált iratok pontatlanságát és hiányosságát, hogy az üzletrész vételárával kapcsolatos ki-, illetve befizetésről szóló bizonylatok nem álltak a felperes, illetve a szakértő rendelkezésére. Ezzel kapcsolatban álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 263. § (2) bekezdésében foglaltakat is, mert a felperes nem vonta kétségbe az alperes ezzel kapcsolatos előadását, sem az okiratok meglétét, vagy tartalmát, mindössze annyit nyilatkozott, hogy maga is megpróbálta azokat felkutatni, de nem találta őket. Az alap és a kiegészítő szakvélemények, valamint a szakértő tárgyaláson tett nyilatkozatai egymásnak ellentmondó adatokat tartalmaznak annak ellenére, hogy valamennyi esetben úgy nyilatkozott a szakértő, hogy megalapozott kategorikus véleményt tud alkotni. Ez a körülmény önmagában olyan ellentmondásossá teszi a szakvéleményt, amely elegendő alapot szolgáltat a szakértő felmentésére.
Az elsőfokú ítélet indokolása azt a megállapítást is tartalmazza, hogy az alperes volt az ügylet megkötésének időpontjában a felperesi társaság ügyvezetője. E körben hangsúlyozta, hogy sem az új ügyvezető, sem a felszámoló egyetlen alkalommal sem jelezte, hogy az alperes - ügyvezetői tisztsége kapcsán - bármilyen kötelezettségét megszegte volna, illetve bármilyen irat hiányozna. A tényállás teljességének kedvéért megemlítette, hogy az alperes távozását követően érte a felperesi társaságot súlyos veszteség, mert az egyik megrendelője váratlanul elállt egy megrendeléstől.
Végezetül vitatta azt is, hogy az eredeti állapot helyreállítható lenne, mert az új vezetés alatt a társaság felszámolás alá került, a perbeli üzletrész jelenlegi értéke legjobb esetben is nulla. Álláspontja szerint az ügylet jogi természete is kizárja a Ptk. 237. § (1) bekezdésének az alkalmazását, mert időközben a másik tag döntéseket hozott, azok a cégjegyzékbe bejegyzésre kerültek, így azok törlése már nem lehetséges. Álláspontja szerint, ha az üzletrész átruházás mégis érvénytelen lenne, a Ptk. 237. § (2) bekezdésének az alkalmazásával a szerződés ítélethozatalig terjedő hatályossá nyilvánításáról kellett volna rendelkeznie a bíróságnak a felek elszámolása mellett, amely csak megismételt elsőfokú eljárásban történhet.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, annak helyes indokaira hivatkozással.
A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést alaposnak találta az alábbiak szerint.
Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást érdemben helyesen állapította meg, azonban az abból levont jogi következtetése nem megalapozott.
A felperes a keresetében jogszabálysértésre hivatkozással - a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján - a 2000. június 1. napján kelt üzletrész adásvételi szerződés érvénytelenségének a megállapítását, és annak jogkövetkezményeként az eredeti állapot helyreállítását kérte.
A rendelkezésre álló adatok szerint a felperesi társaság tagjai a 2000. június 1. napján megtartott taggyűlésen egyhangú határozattal döntöttek az alperes üzletrészének a társaság által történő megvásárlásáról.
A saját üzletrész megszerzésének feltételeit a Gt. 143. § (1) bekezdése szabályozza, amely szerint a társaság az üzletrészének legfeljebb egyharmadát - a taggyűlés legalább háromnegyedes szótöbbségével hozott határozatával - a törzstőkén felüli vagyonából szerezheti meg.
A Legfelsőbb Bíróság 334/2000. számú Elvi határozatában is megmutatkozó egységes bírói gyakorlat szerint a korlátolt felelősségű társaságnak ahhoz, hogy az egyik tagjának az üzletrészét megvásárolja, azt kell igazolnia, hogy a szerződés megkötésének időpontjában rendelkezett törzstőkén felüli vagyonnal.
Tény, hogy a cégbíróság a tagváltozást a cégjegyzékbe bejegyezte.
Tény az is, hogy a taggyűlési határozat meghozatalakor a társaság rendelkezésére állt a 2000. május 31-én kelt, az 1999. évre vonatkozó számviteli beszámoló, amelynek az adatai szerint a társaság rendelkezett az üzletrész megvásárlásához szükséges mértékű törzstőkén felüli vagyonnal.
A 2001. 435. számú Elvi határozat értelmében a gazdasági társaság taggyűlési határozatai, tagi döntései esetében a Ptk.-nak a semmisségre vonatkozó szabályai nem érvényesülhetnek, hanem a Gt. rendelkezéseit kell irányadónak tekinteni.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítéletének felülvizsgálata körében a másodfokú bíróság elsődlegesen rögzíti, hogy nincs arra adat, hogy a 2000. június 1-jei taggyűlésen hozott határozat felülvizsgálatát - a Gt. 47. §-ának (1) bekezdése alapján -a bíróságtól a társaság másik, 70 %-os arányú üzletrésszel rendelkező tagja, illetve a cég felügyelő bizottságának bármely tagja kérte volna arra hivatkozással, hogy a határozat a Gt. kógens rendelkezésébe ütközik.
Másodlagosan rámutatott a Fővárosi Ítélőtábla, hogy amennyiben a bíróság - a fenti kereseti kérelem előterjesztése esetén - megállapította volna a határozat jogszabálysértő voltát, annak jogkövetkezménye a határozat hatályon kívül helyezése lett volna (Gt. 48. § (2) bek.). Az ítélet végrehajtására ilyen esetekben maga a cég köteles, amelynek megvalósulását a cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva - szükség esetén - az 1997. évi CXLV. törvény 54. § (1) bekezdésében írt intézkedések alkalmazásával kényszerítheti ki.
Az alperes a fellebbezésében hivatkozott a Pfv.VI.22.562/1998/7. számú ítéletre is.
A Legfelsőbb Bíróság e felülvizsgálati eljárásban hozott határozatában kimondta, hogy a megvásárolt üzletrész vételárának kifizetéséhez szükséges - törzstőkén felüli - forrásról a társaságnak kell gondoskodnia. A Gt. szóban forgó szabályának megsértése nem jelenti szükségképpen az adásvételi szerződés semmisségét. Amennyiben a társaság a vételár megfizetéséhez szükséges forrásról nem gondoskodik, annak a jogszabályban írt következményeit a társaságnak kell viselnie.
A jelen perben irányadó tényállás annyiban különbözik a felülvizsgálati eljárásban elbírált esettől, hogy itt az üzletrész eladója egyben a társaság ügyvezetője is volt.
A bíróságnak ezt a tényt is értékelnie kellett jelen kereset elbírálásakor, figyelemmel arra, hogy a felperes az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében ezzel összefüggésben kiemelte, hogy az alperes, mint ügyvezető előtt a felperesi társaság gazdasági eseményei ismertek voltak.
Az elsőfokú bíróság a törzstőkén felüli vagyon tényleges megléte vonatkozásában - a felperes indítványára - igazságügyi könyvszakértői szakvéleményt szerzett be. Ítéletében rögzítette azt a szakértői megállapítást, amely szerint a felperes 1999. december 31-i fordulónappal elkészített beszámolójának az adatai nem fogadhatók el megalapozottnak, mert az adásvételi szerződés aláírásának a napján az nem a valós mérlegadatokat tartalmazta.
Az alperes az eljárás során végig vitatta a szakértő kirendelésének szükségességét, illetve utóbb a szakvélemény megállapításait is, érdemben arra hivatkozással, hogy közbenső mérleg elkészítésére vonatkozó jogszabályi kötelezettsége a társaságnak nem volt.
Ezért a fellebbezés kapcsán vizsgálni kellett azt is, hogy a határozat meghozatalakor a társaság rendelkezésére álló, a számviteli szabályok szerinti határidő utolsó napjával, május 31-vel elkészített, 1999. évi mérleg adatai szerint a társaság jogszerűen szerezhette-e meg a törzstőkén felüli vagyonából az üzletrészt.
Jelen ügyben - a másodfokú bíróság álláspontja szerint - irányadónak tekintendő a Gt. 63. § (1) bekezdésében írt azon rendelkezés, amely szerint az átalakuló gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezeteként a számviteli törvény szerinti beszámoló mérlege is elfogadható abban az esetben, ha annak fordulónapja az átalakulásról szóló második döntés időpontját legfeljebb hat hónappal előzte meg.
Így az üzletrész átruházási szerződés érvényessége szempontjából - a másodfokú bíróság álláspontja szerint - nincs annak jogi relevanciája, hogy a perbeli határozat meghozatalának alapjául szolgáló mérleg adatai a valóságnak megfelelnek-e.
A Gt. 29.§-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható fokozott gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján köteles ellátni. Az ügyvezető kötelezettségei vétkes megszegésével a gazdasági társaságnak okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felelnek a társasággal szemben, ahogy a felügyelő bizottsági tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a gazdasági társaságnak az ellenőrzési kötelezettségük megszegésével okozott károkért (Gt. 38. § (4) bek.); a könyvvizsgáló felelősségére szintén a Ptk.-ban meghatározott felelősségi szabályok az irányadók a számviteli törvény szerinti beszámoló valódiságának, illetve jogszabályszerűségének megítélése kapcsán.
A fentieknek, és ezen belül a mérlegadatok valóságtartalmának szakértői vizsgálata azonban - figyelemmel a felperes által előterjesztett keresetre - nem képezheti jelen eljárás tárgyát.
E körben rögzítette a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a felperes felszámolását a Fővárosi Bíróság 2000. december 14-én rendelte el.
Az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 54. §-a szerint a felszámoló elvárható gondosságának körébe tartozik, hogy amennyiben a fizetésképtelenség bírósági megállapítása előtti időszakban jogszabályellenes vagyonkimentés történik és a felszámoló úgy látja, hogy az ilyen vagyonkimentéssel szembeni fellépéssel a felszámolói vagyon növelhető, köteles az eljárásokat megindítani tájékoztatva erről a hitelezői választmányt is.
Jelen ügyben a felszámoló azt állapította meg, hogy a perbeli határozat meghozatalakor a társaság nem rendelkezett a mérlegben kimutatott jegyzett tőke feletti vagyonnal.
A felszámolás elrendelésekor hatályos Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a felszámoló jogosult volt a felszámolás kezdő időpontjától számított 90 napon belül a bíróság előtt keresettel megtámadni az adósnak a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját (a felperes vonatkozásában 2000. október 6. napját) megelőző egy éven belül és az azt követően megkötött szerződését vagy más nyilatkozatát, ha annak tárgya egyéb, a hitelező, vagy a hitelezők kijátszására szolgáló, az adós vagyonát csökkentő jogügylet volt.
A felszámoló által a fenti jogszabályhely alapján indítható perben, megalapozott kereset alapján a bíróság a hitelezőket károsító fedezetelvonó szerződés hatálytalanságának a megállapítása mellett, az adós gazdálkodó szervezet hitelezőivel szemben az elvont fedezetnek a felszámolási vagyon részére való visszaszolgáltatására kötelezhette a szerződést kötő felet (Legfelsőbb Bíróság Gf.VI.33.018/1998/6.szám).
Az érvénytelenség megállapítására és az eredeti állapot helyreállítására ilyen kereset előterjesztése mellett sem került sor.
Mindezek egybevetése alapján, a másodfokú bíróság álláspontja szerint, a felperes keresetében hivatkozott jogszabálysértés hiányában - figyelemmel az alkalmazandó rendelkezések és elvi határozatok alapján vizsgálandó, a perbeli szerződés létrejöttéhez szükséges érvényes taggyűlési határozatra is - az üzletrész átruházási szerződés érvénytelensége nem állapítható meg, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes első- és másodfokú eljárásban felmerült, 900.000,- Ft fellebbezési eljárási illetékből és 750.000,- Ft ügyvédi munkadíjból álló perköltsége megfizetésére. Az ügyvédi munkadíjat a másodfokú bíróság a kereset benyújtására tekintettel alkalmazandó 8/2002. (III. 30.) IM rendelet alapján mérlegeléssel állapította meg azzal, hogy az ügyvédi munkadíj az általános forgalmi adót tartalmazza.
A Pp. 78. § (2) bekezdése és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján kötelezte a felperest az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 750.000,- Ft kereseti illeték állam javára történő megfizetésére.
(Fővárosi Bíróság P.28.461/2001/49.
Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.173/2005/4.)