adozona.hu
BH+ 2005.8.381
BH+ 2005.8.381
A közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályok szempontjából a közalkalmazott az életkorára tekintettel csak akkor minősül nyugdíjasnak, ha a hatvankettedik életévét betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik. A nyugdíjjogosultság szempontjából meghatározott más öregségi nyugdíjkorhatár elérése nem vehető figyelembe a közalkalmazott végkielégítésre való jogosultsága megállapításánál [Kjt. 37/B. § (1) bekezdés, Tny. 7. § (4) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperest 12 havi átlagkeresetének megfelelő végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperest végkielégítés címén 1.984.040 forint illeti meg.
A megállapított tényállás szerint a felperes 1999. május 9-étől előrehozott öregségi nyugdíjban részesül. Az alperes a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a 2004. február 4-én kelt felmentéssel 2004. október 15-ével megszüntette, részére végkielégítést nem fizetett...
BH+ 2005.8.381 A közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályok szempontjából a közalkalmazott az életkorára tekintettel csak akkor minősül nyugdíjasnak, ha a hatvankettedik életévét betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik. A nyugdíjjogosultság szempontjából meghatározott más öregségi nyugdíjkorhatár elérése nem vehető figyelembe a közalkalmazott végkielégítésre való jogosultsága megállapításánál [Kjt. 37/B. § (1) bekezdés, Tny. 7. § (4) bekezdés].
A felperes keresetében az alperest 12 havi átlagkeresetének megfelelő végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperest végkielégítés címén 1.984.040 forint illeti meg.
A megállapított tényállás szerint a felperes 1999. május 9-étől előrehozott öregségi nyugdíjban részesül. Az alperes a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a 2004. február 4-én kelt felmentéssel 2004. október 15-ével megszüntette, részére végkielégítést nem fizetett.
A munkaügyi bíróság az 1999. évi LVI. törvény 38. § (3) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy felperes tekintetében a Kjt. 37. § (2) bekezdésében foglalt, a végkielégítésre való jogosultságot kizáró szabályt nem lehet alkalmazni, mert az előrehozott öregségi nyugellátást a törvény hatályba lépése előtt vette igénybe. Tekintettel arra, hogy az ítélethozatal időpontjában felperes követelése még nem járt le a Kjt. 37. § (10) bekezdése értelmében, a bíróság csupán felperes jogosultságának megállapításáról rendelkezhetett.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel érintett, felperes végkielégítésre való jogosultságát megállapító részében megváltoztatta, a keresetet elutasította, és az alperes perköltségben történt marasztalását mellőzte.
A megyei bíróság is egyetértett azzal, hogy a felperes, mint előrehozott öregségi nyugdíjas - az átmeneti szabályokra tekintettel - nem lenne kizárható a végkielégítésből. Ugyanakkor álláspontja szerint a felmentés időpontjában 59 éves felperes az 1997. évi LXXI. törvény (Tny.) 7. § (4) bekezdés f) pontja értelmében a törvény erejénél fogva öregségi nyugdíjas, mert a törvényben megjelölt életkort betöltötte. Így a végkielégítés - a Kjt. 37/B. § (1) bekezdés b) pontjára tekintettel - nem illeti meg.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és az elsőfokú ítéletet helybenhagyó határozat hozatalát kérte. Jogszabálysértőnek tartotta a Kjt. 37/B. § (1) bekezdés b) pontja szerint nyugdíjasnak minősítését. Kifejtette, hogy csak a 62. éves életkor betöltése zárta volna ki a végkielégítésre való jogosultságát. Vitatta az előrehozott öregségi nyugdíjának - erre vonatkozó törvényi rendelkezés hiányában - "a törvény erejénél fogva" történt átminősítését.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte [Pp. 273. § (1) bekezdés].
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Kjt. 37. § (2) bekezdés második mondata szerint nem jár végkielégítés a közalkalmazottnak, ha legkésőbb a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül (37/B. §). Az alperes felperes részére végkielégítést e rendelkezésre hivatkozással nem fizetett, mert álláspontja szerint a felperes a jogviszony megszűnésekor nyugdíjasnak minősült.
A Kjt. alkalmazása szempontjából a közalkalmazott nyugdíjasnak akkor minősül, ha:
- hatvankettedik életévét betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik [Kjt. 37/B. § (1) bekezdés a) pont], illetve
- a törvényben meghatározott nyugellátásban részesül [Kjt. 37/B. § (1) bekezdés b)-h) pont].
E szabály értelmében az életkorra tekintettel csupán a hatvankettedik életévét betöltött közalkalmazott minősül nyugdíjasnak, ha a szükséges szolgálati idővel is rendelkezik. Minden más esetben a közalkalmazott a kérelmére megállapított, az (1) bekezdés b)-h) pontjában felsorolt nyugellátásban részesülés alapján minősül nyugdíjasnak.
Az irányadó tényállás szerint a felperes az 1999. április 15-én történt igénybejelentés folytán 1999. május 9-étől részesül előrehozott öregségi nyugdíjban, ezért a Kjt. 37/B. § (1) bekezdés d) pontja alapján minősül nyugdíjasnak. Tekintettel arra, hogy a végkielégítésre való jogosultságot e nyugellátás igénybevétele miatt kizáró szabály később lépett hatályba, az erre vonatkozó átmeneti rendelkezés értelmében felperes esetében a Kjt. 37. § (2) bekezdés második mondata nem alkalmazható [1999. évi LVI. törvény 38. § (3) bekezdés].
A másodfokú bíróság a Kjt. 37/B. § (1) bekezdés b) pontja alapján - a (2) bekezdésben foglaltak figyelmen kívül hagyásával - tévesen minősítette felperest nyugdíjasnak, mivel felperes a b) pont szerint öregségi nyugdíjat nem igényelt, és nem is részesül e címen nyugellátásban. A Tny. 7. § (4) bekezdésében meghatározott öregségi nyugdíjkorhatár elérése a Kjt. alkalmazása szempontjából meghatározott feltételek körében nem szerepel.
A felperes végkielégítésre való jogosultságát megállapító elsőfokú ítéletet ebben a részében a jogerős ítélet a Kjt. 37. § (2) bekezdésébe és 37/B. § (1) bekezdésébe ütköző jogszabálysértéssel változtatta meg.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek a keresetet elutasító és a perköltségről szóló rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletének a felperest megillető végkielégítésről, valamint a perköltségről szóló rendelkezéseit helybenhagyta. (Legf.Bír. Mfv.I.10.003/2005. sz.)