adozona.hu
BH 2005.8.305
BH 2005.8.305
A jogalap nélkül felvett társadalombiztosítási ellátás visszafizetése [1997. évi LXXXI. tv. 84. §, 99. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes az 1991. április 1-jétől a felperes részére megállapított szociális járadék mellett a háztartásában nevelt Sz. M. (1986. november 4.) eltartott gyermek után kiegészítő pótlékot folyósított. Az alperes az 1998. szeptember 3-án kelt határozatában 1998. szeptember 30-i hatállyal megszüntette a felperes részére folyósított 1675 Ft összegű növelést, mert 1993. július 1-jétől a gyermeket a felperes már háztartásában nem tartotta el. Ezzel egyidejűleg az 1993. július 1-jétől 1998. szeptem...
BH 2005.8.305 A jogalap nélkül felvett társadalombiztosítási ellátás visszafizetése [1997. évi LXXXI. tv. 84. §, 99. §].
Az alperes az 1991. április 1-jétől a felperes részére megállapított szociális járadék mellett a háztartásában nevelt Sz. M. (1986. november 4.) eltartott gyermek után kiegészítő pótlékot folyósított. Az alperes az 1998. szeptember 3-án kelt határozatában 1998. szeptember 30-i hatállyal megszüntette a felperes részére folyósított 1675 Ft összegű növelést, mert 1993. július 1-jétől a gyermeket a felperes már háztartásában nem tartotta el. Ezzel egyidejűleg az 1993. július 1-jétől 1998. szeptember 30-áig jogalap nélkül felvett 98 175 Ft visszafizetésére kötelezte a felperest azzal, hogy nyugdíjából havi 1000 Ft-ot vonnak le. Határozatát a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 84. §-ának (2) bekezdésére alapította. Az alperes igazgatója az 1998. november 17-én kelt határozatában az elsőfokú határozatát a jogalap tekintetében hatályában fenntartotta, egyben a felperest méltányosságból mentesítette a 98 175 Ft összegből 58 175 Ft visszafizetése alól, a fennmaradó 40 000 Ft megfizetésére pedig havi 1000 Ft részletfizetést engedélyezett.A felperes Sz. M.-t 1995. szeptember 1-jétől saját háztartásában már nem tartotta el.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását és a jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésének mellőzését kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes igazgatója határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy Sz. M. a felperes háztartásából 1995. szeptember 1-jén kikerült.
Igazságügyi könyvszakértői vélemény alapján megállapította, hogy 1991 áprilisától 1995. augusztus 30-áig a növelés összege 62 060 Ft volt, ezzel szemben az alperes 56 140 Ft-ot fizetett ki a felperesnek, így 5290 Ft ellátási hiány keletkezett. Az 1995 szeptemberétől 1998. szeptember 30-áig terjedő 37 hónapra havi 1675 Ft került kiutalásra, amely összesen 61 975 Ft volt. Az 5290 Ft utalási hiány és a 61 975 Ft többletkiutalás egyenlege
56 055 Ft-ot tett ki. Miután az alperes az 1993 júliusától számított 98 175 Ft jogalap nélkül felvett összegből 58 175 Ft-ot elengedett és a felperes tartozása 56 055 Ft volt, ezért őt visszafizetési kötelezettség nem terhelte.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozását kérte. Álláspontja az volt, hogy az ítélet a Tny. 84. §-ának (2) bekezdésébe és 94. §-ába ütközően jogszabálysértő volt. A bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy a követetés jogalapja helytálló volt-e vagy sem, ha a jogalap az 1995. szeptember 1-je és 1998. szeptember 30-a közötti időre állt fenn, mekkora összeg követelhető vissza a felperestől. Méltányosságot kizárólag a nyugdíjbiztosítási szerv gyakorolhat, arra a bíróságnak hatásköre nincs.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 275. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. Az irányadó tényállás szerint az alperes a felperes részére rendszeres szociális járadékos hozzátartozója (Sz. M.) után folyósított növelést megszüntette és a felperes tartozását előírta a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM rendelet 22. §-ának (5) bekezdése és 25/A. §-ának (1) bekezdése alapján, mert az eltartott már nem a felperes háztartásában élt, ezért a jogalap nélkül 1993. július 1-jétől 1998. szeptember 30-áig felvett 98 175 Ft visszafizetésére kötelezte a felperest, amelyből az alperes igazgatója 58 175 Ft-ot méltányosságból elengedett.
Az alperes a 8/1983. (VI. 28.) EüM-PM rendelet 25/A. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Tny. 84. §-a szerint szüntette meg a felperes ellátását. A Tny. 84. §-ának (1) bekezdése alapján a jogalap nélkül felvett ellátás a (2) bekezdés szerint attól követelhető vissza, akinek az ellátás felvétele felróható. Miután a felperes háztartásából
Sz. Miklós 1995. szeptember 1-jétől kikerült - és ezt az időpontot az alperes felülvizsgálati kérelmében sem vitatta -, a felperes ezt követően az ellátást jogalap nélkül vette fel. Az alperes megtérítési igénye ezért ettől az időponttól kezdődően nyílt meg. Eldöntendő kérdés maradt, hogy az 1995. szeptember 1. és 1998. augusztus 31., az ellátás megszüntetése közötti időben a felperes milyen összegű ellátást vett fel, és mi az az összeg, amelynek visszafizetésére jogszerűen kötelezhető. Az elsőfokú bíróság igazságügyi szakértői vélemény alapján azt állapította meg, hogy ebben az időszakban a jogalap nélkül felvett ellátás összege 61 975 Ft volt. Tévedett azonban, amikor ezt az összeget a korábbi időszakban felmerült 5920 Ft utalási hiánnyal csökkentette, mivel a per tárgya a jogalap nélkül folyósított ellátás visszafizetése volt, amely összegbe a korábban - a perrel már nem érintett időszakban - felmerült utalási hiány már nem volt beszámítható. Tévedett az elsőfokú bíróság abban is, hogy az alperes igazgatója határozatában az 1993. július 1-jétől felmerült 98 175 Ft összeggel szemben méltányosságból elengedett 58 175 Ft-ot az 1995. szeptember 1-jétől esedékes 61 975 Ft utalási hiány 56 006 Ft-ra csökkentett összegével szembeállítva azt állapította meg, hogy a felperesnek az 1995. szeptember 1-je és 1998. augusztus 31-e közötti időpontban tartozása nem volt.
A Tny. 94. §-ának (1) bekezdése értelmében az ellátás visszafizetése címén megállapított összeg méltányosságból mérsékelhető, vagy elengedhető. Ez a méltányossági jogkör a (3) bekezdés szerint az alperes igazgatójának kizárólagos hatáskörébe tartozik. A Tny. 95. § (2) bekezdése alapján a méltányossági jogkörben hozott határozattal szemben nincs helye jogorvoslatnak.
A perbeli esetben a méltányossági jogkör gyakorlója tehát az alperes igazgatója volt, az elsőfokú bíróságnak nem volt hatásköre arra, hogy az alperes igazgatója által el nem bírált időszakra, és módosított összeggel szemben méltányosságot gyakoroljon. Akkor járt volna el ezért az elsőfokú bíróság helyesen, ha megállapítja, hogy a visszafizetés melyik időszakban és milyen összegben állt fenn, és ehhez képest kötelezi az alperest új eljárásra, lehetőséget adva a méltányosság újbóli gyakorlására.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét, az alperes igazgatójának másodfokú határozatát pedig a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú határozatot hozó társadalombiztosítási szervet új eljárásra kötelezte.
A Pp. 339. §-a alapján lefolytatandó új eljárásban a jogalap nélkül felvett ellátás összegét 61 975 Ft-ban kell megállapítani, és ehhez képest kell a Tny. 94. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján dönteni a jogalap nélkül felvett összeg méltányosságból részben, vagy egészben történő elengedéséről és ehhez képest a részletfizetés engedélyezéséről.
(Legf. Bír. Mfv/K. II.10.743/2004. sz.)