adozona.hu
MBH 2005.07.107
MBH 2005.07.107
Tagkizárás iránti perben a bizonyítékok okszerű mérlegelésével lehet a kereset megalapozottságáról dönteni, amelyet módosítani - további okokra történő hivatkozással - már nem lehet az eljárás során. [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 3. § (1) bek., 49. § (1) bek., 50. § (2) bek.; 1952. évi III. tv. (Pp.) 164. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi kft. önálló aláírási joggal rendelkező képviselője Sz. Éva ügyvezető. Tagjai: Sz. Éva, aki 77 szavazattal rendelkezik, Sz. Győző alperes 20 szavazattal, valamint K. Tamás és K. Péter, akiknek a közös tulajdonú üzletrésze 3 szavazattal rendelkezik. A felperes a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) hatálya alatt áll.
Az alperes 2003. május 22-én kelt levelében bejelentéssel és panasszal fordult a Magyar Könyvvizsgáló Kamarához a felperesi cég ügyvezetője, ...
MBH 2005.07.107 Tagkizárás iránti perben a bizonyítékok okszerű mérlegelésével lehet a kereset megalapozottságáról dönteni, amelyet módosítani - további okokra történő hivatkozással - már nem lehet az eljárás során.
[1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 3. § (1) bek., 49. § (1) bek., 50. § (2) bek.; 1952. évi III. tv. (Pp.) 164. § (1) bek.]
A felperesi kft. önálló aláírási joggal rendelkező képviselője Sz. Éva ügyvezető. Tagjai: Sz. Éva, aki 77 szavazattal rendelkezik, Sz. Győző alperes 20 szavazattal, valamint K. Tamás és K. Péter, akiknek a közös tulajdonú üzletrésze 3 szavazattal rendelkezik. A felperes a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) hatálya alatt áll.Az alperes 2003. május 22-én kelt levelében bejelentéssel és panasszal fordult a Magyar Könyvvizsgáló Kamarához a felperesi cég ügyvezetője, Sz. Éva könyvvizsgáló ellen. Ebben előadta, hogy mint az F. Kft. ügyvezetője, kérte Sz. Évától, hogy az általa könyvelt cég iratait adja ki, de Sz. Éva ezt megtagadta. Előadta továbbá, hogy mindkét cégnek a telephelye a Sz. Évával közös tulajdonát képező lakásban van, ahol Sz. Éva a hozzájárulása nélkül működteti egyszerre a könyvvizsgálatot és a könyvelést. Panasszal élt amiatt is, hogy mint a felperesi társaság tagja nem kapott tájékoztatást Sz. Évától a felperesi társaság által felvett több millió forint értékű kölcsönökről, és azokkal nem számolt el.
A kamara által a panasz alapján lefolytatott etikai eljárásban Sz. Éva is megtette az észrevételeit, amelyben utalt arra is, hogy Sz. Győzővel házastársak voltak, és a 2002. november 21-i válásuk óta a vagyonmegosztás kérdésében nem tudtak megegyezni.
A Magyar Könyvvizsgáló Kamara Etikai Bizottsága 2003. július 3. napján kelt EB-23/2003. számú határozatában Sz. Évát mint kamarai tagot írásbeli megrovásban részesítette. Megállapította, hogy "az eljárás alá vont Sz. Éva könyvvizsgáló tagi jogviszony keretében személyes közreműködőként végzett tevékenységet olyan társaságban, amelynek tevékenysége nem kizárólag az 1997. évi LV. törvény (továbbiakban: Kktv.) 26. § (2) bekezdésében foglaltakra, illetőleg a Kktv. 27. §-ban részletezettekre terjed ki. Ezzel megsértette a Kamarai törvény 5. d), valamint az Etikai Szabályzat C) 2.2. pontjának előírásait".
A Magyar Könyvvizsgáló Kamara 2003. október 1. napján kelt levelében arról tájékoztatta Sz. Évát, hogy tekintettel arra, hogy írásbeli megrovásban részesült, mentorként nem járhat el.
A felperes a 2004. február 13-án megtartott taggyűlésén a 2004/02/4. számú határozatával döntött arról, hogy Sz. Győző tag ellen keresetet indít a társaságból való kizárása iránt. A határozattal személyében érintett alperes nem szavazhatott, míg a társaság többi tagja egyhangú szavazattal hozta meg a határozatot. Az alperes, akit szabályszerűen meghívtak, a taggyűlésen jelen volt, és tiltakozott a határozat ellen.
A taggyűlésen Sz. Éva ügyvezető arról tájékoztatta a tagokat, hogy az alperes bejelentést kezdeményezett a Könyvvizsgáló Kamaránál és alátámasztásául olyan tényeket állított be hamisan, amelyek alapján Sz. Éva könyvvizsgálói működése veszélybe kerülhetett volna. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy az alperes ténykedése nem volt a társaság céljaival összhangba hozható, és alappal következtetnek arra, hogy a társaságban maradása a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztetné.
A taggyűlés az alperes részére a kizárás kezdeményezéséről szóló taggyűlési határozatot postai úton is megküldte 2004. február 23-án, aki azt 2004. február 24. napján átvette.
A felperes a törvényben előírt 15 napos jogvesztő határidőn belül előterjesztett keresetében a Gt. 49. § (1) bekezdése alapján kérte, hogy a bíróság zárja ki az alperest a felperesi gazdasági társaságból, és marasztalja perköltségben. Egyben indítványozta, hogy a jogerős ítélet meghozataláig függessze fel az alperes tagsági jogviszonyát a felperesi gazdasági társaságban. Konkrét okként azt jelölte meg, hogy az alperes a Magyar Könyvvizsgáló Kamarához a felperes ügyvezetőjével szemben panaszt nyújtott be, amelynek alapján a Kamara eljárást kezdeményezett Sz. Évával szemben. A panaszban az alperes olyan hamis tényeket hozott fel állításai alátámasztására, amelyek Sz. Éva könyvvizsgálóként történő ellehetetlenülését is eredményezhették volna, ez pedig azzal járt volna, hogy a felperesi társaság nem tudja folytatni a működését. Hangsúlyozta, hogy a Kamara ugyan írásbeli megrovásban részesítette a felperes ügyvezetőjét, de más ok miatt. Feltehetőleg az alperesi magatartás is közrejátszott abban, hogy a felperes 2003. évben realizált eredménye a tervezettől jóval elmaradt.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és felperes perköltségben való marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy nem a felperesi társasággal és nem is annak ügyvezetőjével szemben, hanem Sz. Éva könyvvizsgálóval szemben kezdeményezett eljárást. Jogszerűen járt el, amikor bejelentéssel élt a Kamarához, amit az is alátámaszt, hogy a felperes ügyvezetőjét megrovásban részesítették. Az alaptalan keresettel - álláspontja szerint - azért kívánják őt a társaságból eltávolítani, hogy a társasággal kapcsolatos törvényes jogaival ne tudjon élni.
A Fővárosi Bíróság mint Cégbíróság a 2004. szeptember 21. kelt Cg.01-09-681615/22. számú végzésével a tag kizárása iránti per megindítását a cégjegyzékbe bejegyezte.
Az elsőfokú eljárás során, a 2004. szeptember 15-i tárgyaláson a felperes további kizárási okként azt jelölte meg, hogy a Kamara marasztaló határozata miatt a felperes ügyvezetője mentorként nem foglalkoztathat könyvvizsgálói asszisztenst, ezért az alperes a társaságnak konkrét kárt is okozott.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását követően 7. sorszámú ítéletében a felperes keresetét elutasította. Kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000,- Ft perköltséget. Határozata indokolásában rögzítette a tagkizárás okaként feltüntetett tény kapcsán, hogy az alperes által a Magyar Könyvvizsgálói Kamarához benyújtott panaszbeadvány tartalmát a felek egyezően adták elő, és ezt alátámasztotta a becsatolt okirati bizonyíték is.
Ez a tény azonban az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem alapozza meg az alperes kizárását. Megállapította, hogy nem lehet elzárni az alperest mint a kft. tagját attól, hogy vélt vagy valós jogsérelmeinek kivizsgálását más szervektől vagy az illetékes hatóságoktól kérje. A megalapozatlan jogérvényesítés sem vezethet tagkizáráshoz, jelen esetben pedig megállapítható, hogy az alperes bejelentése megalapozott volt, hiszen a Könyvvizsgálói Kamara a felperes ügyvezetőjét írásbeli megrovásban részesítette. Rámutatott az elsőfokú bíróság, hogy az etikai eljárás nem veszélyezteti a felperes céljainak elérését. Nem az alperes azon magatartása okozta a felperes céljai elérésének a veszélyeztetését, hogy bejelentéssel élt a Könyvvizsgálói Kamarához, hanem az, hogy a felperes ügyvezetője nem a vonatkozó törvényi előírások szerint járt el, ami miatt őt a Kamara el is marasztalta.
Az elsőfokú bíróság érdemben nem vizsgálta a felperesnek a 4. sorszámú, jegyzőkönyvbe foglalt azon nyilatkozatát, hogy az alperes magatartása miatt a felperes mentorként nem foglalkoztathat könyvvizsgálói asszisztenst, mert a Gt. 50. § (2) bekezdése szerint a kizárási per folyamán más ténybeli indokra a felperes nem térhet át.
A perköltség vonatkozásában a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján határozott.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a kereseti kérelemnek megfelelően az alperesnek a társaságból való kizárását kérte. Érdemben arra hivatkozott, hogy a házastársi kapcsolat megromlása óta az alperes számos lépést tett Sz. Éva ellen, ennek egyik mozzanata volt az, hogy a Magyar Könyvvizsgálói Kamara előtt etikai eljárást kezdeményezett hamis tényállítások alapján. Álláspontja szerint az alperes célja ezzel az volt, hogy a Kamara olyan döntést hozzon, amelynek alapján Sz. Éva nem folytathatja tovább a könyvvizsgálói tevékenységet. Az ilyen döntés a felperesi társaság sorsát megpecsételte volna, ugyanis a vonatkozó jogszabály értelmében a felperesi könyvvizsgáló társaság nem vehet igénybe más könyvvizsgálót a tevékenysége ellátásához.
Sérelmezte az elsőfokú ítéletnek azon megállapítását, hogy az alperes bejelentése megalapozott volt. Kifejtette, hogy a bejelentés alaptalan volt, viszont a bejelentés miatt indult eljárásban a Kamara talált egy olyan okot, amely miatt Sz. Évát elmarasztalhatta. A marasztalásra okot adó körülményről az alperes évek óta tudott, de megelőzően arról nem szólt semmilyen fórum előtt, mert a házassága alatt abból neki is haszna származott.
Utalt arra, hogy az elsőfokú ítélet meghozatala után az alperes élettársa újabb bejelentést tett a Magyar Könyvvizsgálói Kamara felé Sz. Évával szemben. Állította, hogy az alperes magatartása nagymértékben veszélyeztette és veszélyezteti a társaság létét és működését, a konkrét veszélyhelyzet fennállt az etikai eljárás megindításával és az elsőfokú bíróság által figyelmen kívül hagyott azon körülmény, hogy Sz. Éva mentorként nem foglalkoztathat könyvvizsgálói asszisztenst, konkrét kárt is okoz a felperesi társaságnak.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását annak helyes indokaira hivatkozással kérte. Előadta, hogy a fellebbezés új tényt és új bizonyítékot nem tartalmaz. Hivatkozott arra, hogy a fellebbezésben írt újabb bejelentés nem volt a kizárási határozat tárgya, erre tekintettel az irreleváns.
A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a tényállást helyesen állapította meg, és helytálló jogi következtetéssel utasította el a felperes keresetét.
A tagkizárás iránti perekben a bíróságnak a felperes keresete jogalapjának érdemi vizsgálatánál a bizonyítékok okszerű és ellentmondástól mentes mérlegelése alapján megállapított tényállásból kell levonnia a jogi következtetését a kizárás megalapozottsága vonatkozásában. A Pp. 164. § (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával a szükséges tényeket a felperesnek kell bizonyítania.
Az elsőfokú bíróság érdemben helyesen állapította meg, hogy az alperes keresetben megjelölt azon magatartása, hogy bejelentéssel élt a Könyvvizsgálói Kamarához, önmagában nem veszélyeztette a társaság működését, és nem szolgáltat alapot a Gt. 49. § (1) bekezdésének alkalmazására. Mellőzte ugyanakkor a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet azon megállapítását, hogy az alperes bejelentése megalapozott volt. E körülménynek a kereset érdemi elbírálása szempontjából nincs jogi relevanciája.
A fellebbezésre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az alábbiakra mutatott rá.
A Gt. 3. § (1) bekezdése szerint a gazdasági társaság létrejöttének célja az üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatása.
A korlátolt felelősségű társaság olyan tőkeegyesítő társaság, amelyben a tagok személyes közreműködése és a tagok között meglévő bizalmi viszony az esetek döntő többségében meghatározó.
A per adatai alapján megállapítható, hogy a tagok között az üzletszerű gazdasági tevékenységhez, az együttműködéshez szükséges személyes feltételek már nem állnak fenn a házastársi kapcsolat megromlása következtében.
Tény, hogy a többtagú társaságban 20 szavazattal rendelkező alperes kizárására a jogszabály lehetőséget ad.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló okiratok alapján helyesen rögzítette ítéleti tényállásában az alperesi bejelentés és a Könyvvizsgálói Kamara határozatának a tartalmát.
Rögzítette a Fővárosi Ítélőtábla, hogy az alperes bejelentésének a kelte 2003. május 22-e. A Könyvvizsgálói Kamara a határozatát 2003. július 3-án hozta meg, és a felperes ügyvezetőjét 2003. október 1-jei levelében tájékozatta arról, hogy a mentori szabályzat értelmében mentorként nem járhat el. Az alperes kizárásáról a felperesi társaság 2004. február 13-án határozott.
Fentiek alapján helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában azt is, hogy a Gt. 50. § (2) bekezdése alapján jelen per tárgyát csak a keresetben megjelölt kizárási ok vizsgálata képezheti.
Erre tekintettel nem volt vizsgálható az a körülmény, hogy Sz. Éva könyvvizsgáló mentorként könyvvizsgálói asszisztenst nem foglalkoztathat, mert erre a tényre a keresetben nem hivatkoztak, ugyanígy ezt az okot a kizárási határozat sem tartalmazza.
A fenti rendelkezés értelmében nem vizsgálhatta a másodfokú bíróság sem a fellebbezésben írt újabb bejelentést, illetve annak tartalmát sem.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a másodfokú bíróság a felperest az alperes ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltségének megfizetésére, melynek mértékét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-a alapján mérlegeléssel állapította meg azzal, hogy az ügyvédi munkadíj az általános forgalmi adót tartalmazza.
A szükséges intézkedések keretében a cégbíróságnak rendelkeznie kell a kizárási per jogerős befejezésének cégjegyzékbe történő bejegyzéséről (1997. évi CXLV. tv. 12. § (3) bek. h) pont).
(Fővárosi Bíróság G.41.116/2004/7.
Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.009/2005/4.)