adozona.hu
BH+ 2005.7.328
BH+ 2005.7.328
I. A konszernjogi szabályok alapján mögöttes felelős reá vonatkozó adóügyi határozat hiányában nem köteles az engedményezett adókövetelésért helytállni [1988. éviVI. tv. (régi Gt.) 328. § (1) és (2) bek., 1990. évi XCI. tv. (Art.) 3. § (1) és (3) bek., 25. § (1) és (2) bek., 75. § (2) bek. a) pontja és (3) bek., 2/2004. PJE]. II. A jogegységi határozat nem jogszabály, a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítására szolgáló eszköz, útmutatás arra, hogy egy adott jogszabályt miként kell, kellett volna már
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
1998. május 5-én, a felperes jogelődje, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, az állami vállalat átalakulásával, 1993. január 1-jén létrejött egyszemélyes Cs. Cs. Rt. adóssal szemben fennálló 2 233 471 849 Ft összegű követelését, a felperesre engedményezte.
A követelés összege, az alábbi jogcímeken fennálló résztartozásokból keletkezett:
Társasági adó 17 654 000 Ft
Szja 227 313 515 Ft
Áfa ...
BH+ 2005.7.328 I. A konszernjogi szabályok alapján mögöttes felelős reá vonatkozó adóügyi határozat hiányában nem köteles az engedményezett adókövetelésért helytállni [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 328. § (1) és (2) bek., 1990. évi XCI. tv. (Art.) 3. § (1) és (3) bek., 25. § (1) és (2) bek., 75. § (2) bek. a) pontja és (3) bek., 2/2004. PJE].
II. A jogegységi határozat nem jogszabály, a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítására szolgáló eszköz, útmutatás arra, hogy egy adott jogszabályt miként kell, kellett volna már korábban is értelmezni [1987. évi XI. tv. (továbbiakban: Jtv.) 1. § (1) bek., 12. §, 1997. évi LXVI. tv. (továbbiakban: Bszi.) 27. § (1) bek.].
1998. május 5-én, a felperes jogelődje, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, az állami vállalat átalakulásával, 1993. január 1-jén létrejött egyszemélyes Cs. Cs. Rt. adóssal szemben fennálló 2 233 471 849 Ft összegű követelését, a felperesre engedményezte.A követelés összege, az alábbi jogcímeken fennálló résztartozásokból keletkezett:
Társasági adó 17 654 000 Ft
Szja 227 313 515 Ft
Áfa 640 624 000 Ft
Munkaadói járulék 7 547 000 Ft
Munkavállalói járulék 2 106 000 Ft
APEH támogatás 469 234 594 Ft
Szakképzési hozzájárulás 3 713 000 Ft
Egyéb befizetési kötelezettség 3 558 000 Ft
a tőketartozás összesen, a 22 000 Ft-os rehabilitációs hozzájárulás túlfizetés figyelembevételével 1 381 781 109 Ft
késedelmi pótlék 834 277 734 Ft
bírság, önellenőrzési pótlék: 17 413 000 Ft
Összesen: késedelmi pótlék, bírság,
önellenőrzési pótlék 851 690 734 Ft
A felperes az 1998. szeptember 23-án benyújtott, utóbb módosított keresetében 2 020 360 980 Ft és ennek 1998. május 5-étől a kifizetésig járó, évi 20%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetének jogalapjaként, az engedményezési szerződésre, illetve a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) 328. § (2) bekezdésére hivatkozott. Előadta, hogy az alperes, mint irányító társaság az 1995. június 16-ától, közvetlen irányítása alatt álló - új cégelnevezése szerint - Cs. Cs. Rt. tartozásaiért korlátlanul helytállni köteles.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Tagadta a jogalapot, vitatta az összegszerűséget.
A Fővárosi Bíróság mint elsőfokú bíróság a felperes keresetét ítéletével elutasította. Azt a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a 2000. október 11-én kelt végzésével a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során, az elsőfokú bíróság a felperes, leszállított módosított keresetének részben helyt adott. Kötelezte az alperest 1 917 501 829 Ft és ennek 1998. május 5-étől a kifizetésig járó évi 20%-os kamata, valamint 25 000 000 Ft perköltség megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Indokolásában kifejtette: a felülvizsgálati bíróság a határozatában megállapította, hogy a felperes keresetének jogalapja fennáll. A régi Gt. 328. § (1) bekezdése szerint kialakult konszerjogi jogviszonyra tekintettel, az alperes a régi Gt. 328. § (2) bekezdése alapján, az irányított részvénytársaság tartozásaiért helytállni köteles. Az elsőfokú bíróságnak ezért, már csak a kereset összegszerűségét kellett vizsgálnia.
A részben vagy teljesen tartósan állami tulajdonban maradó gazdálkodó szervezetekről szóló 126/1992. (VIII. 28.) Korm. rendeletet módosító 76/1994. (V. 17.) Korm. rendelet alapján azt állapította meg, hogy az érintett részvénytársaság 1994. május 17-ével került az alperes jogelődjének közvetlen irányítása alá.
Az elsőfokú bíróság az eljárása során beszerzett adóhatósági tájékoztatás alapján, a felperes által megjelölt teljes adótartozásból eredő engedményezett követelésből levonta, a közvetlen irányítás alá kerülést megelőzően keletkezett adótartozás összegét. Az így adódó különbözet megfizetésére kötelezte az alperest. Utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy az adóhatósággal kötött megállapodás alapján felfüggesztett 117 136 000 Ft adótartozást, mint az alperesre át nem hárítható követelést vette számításba.
Az alperes az ítélettel szemben benyújtott fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság határozatának megváltoztatását, és a felperes keresetének elutasítását. Vitatta a jogalapot, és hivatkozott az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 25. § (2) bekezdés f) pontjába foglalt rendelkezésre. Jogelődjének részvényesi minősége cégjegyzékbe történő bejegyzése napjára tekintettel, az összegszerűségből, a jogalap tagadása mellett, 1 812 693 829 Ft-ot ismert el.
A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, elsődlegesen az abban foglalt indokok alapján. Előadta, ha a másodfokú bíróság, a régi Gt. 328. § (2) bekezdése alapján, a teljes összeg tekintetében a marasztalásra jogalapot nem lát, a különbözetet a Ptk. 339. §-a alapján, kártérítés címén kéri megítélni.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a fellebbezés elbírálását követően a 2003. április 14-én kelt végzésével, az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a pert a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel megszüntette. E végzést a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a 2004. február 26-án kelt végzésével hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy a felülvizsgálati eljárásban a felperesnek 118 000 Ft, az alperesnek 100 000 felülvizsgálati perköltsége merült fel.
Határozatának indokolása szerint a felek közötti jogvita lényege, hogy a konszernjogi szabályok alapján mögöttes felelős, a reá vonatkozó adóügyi határozat nélkül is köteles-e az engedményezett adókövetelésért helytállni. A felülvizsgálati bíróságnak az volt az álláspontja, hogy a Ptk. 7. § (1) bekezdése, illetve a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (továbbiakban: Bszi.) 7. §-ából következően annak eldöntése, hogy a követelés polgári perben az alperessel szemben érvényesíthető-e, bírósági hatáskörbe tartozó olyan jogvita, amelynek tárgyában a bíróságnak érdemben, ítélettel kell döntenie. Nem volt helye ezért a Pp. 251. § (1) bekezdése, a Pp. 157. § a) pontja, illetve 130. § (1) bekezdés b) pontja alapján, a per megszüntetésének.
A megismételt eljárás folytatása során, a felperes kitért arra is, hogy az eljárás alatt közzétett, a Legfelsőbb Bíróság 2/2004. számú jogegységi határozata, a jogvita eldöntésére nem alkalmazható. Az elsőfokú bíróság ítéletének felülbírálatát ugyanis, az ítélet meghozatala időpontjában hatályos jogszabályok, illetve az akkori joggyakorlatnak megfelelő értelmezés figyelembevételével kell lefolytatni. Utalt arra is a felperes, hogy az engedményezett követelés nemcsak adótartozást foglal magába. Az egyéb jogcímeken fennálló tartozásokért az alperesnek a keresetben megjelölt régi Gt. 328. § (2) bekezdése alapján, külön megelőző adóhatósági eljárás hiányában, illetve nélkül is helyt kell állnia.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az alperes fellebbezését érdemben elbírálta, és megállapította, hogy az, az alábbiakra tekintettel megalapozott volt.
A másodfokú bíróság, ahogyan arra a megelőző eljárás során hozott végzésében is utalt, a kereset benyújtásának időpontjára tekintettel alkalmazandó, 1999. december 31-ig hatályos Pp. 235. § (1) bekezdésének rendelkezései alapján, nem volt akadálya annak, hogy az alperes a fellebbezési eljárás során, új tényt állítson, illetve új bizonyítékokra hivatkozzon. A másodfokú bíróságnak ezért a fellebbezésben foglaltakra tekintettel vizsgálnia kellett, hogy az alperesre engedményezett adótartozásból eredő követelés, az alperessel szemben érvényesíthető-e polgári peres eljárás keretei között.
Az Art. 25. § (1) bekezdés értelmében az adót [3. § (3) bekezdés] az e törvényben, vagy más törvényben meghatározott esedékességkor az köteles megfizetni, akit arra jogszabály kötelez. A (2) bekezdés f) pontja szerint, ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg, és azt tőle nem lehet végrehajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető a gazdasági társaság helytállni köteles tagja.
A Bszi. 25. § c) pontja alapján kötelező és a Bszi. 27. § (2) bekezdése szerint közzétett 2/2004. számú polgári jogegységi határozat értelmében, a felszámolási eljárás során hitelezői igényként bejelentett, a felszámoló által besorolt és visszaigazolt adókövetelésnek, az APEH által harmadik személy javára történt engedményezése esetén, a kötelezett tartozásaiért, a reá vonatkozó anyagi jogi szabályok szerint helytállni köteles (mögöttes felelős) személytől, az engedményes polgári peres eljárásban nem követelheti az adótartozás megfizetését, mivel a mögöttes felelős személy - az adó megfizetésére kötelező határozat hiányában - nem válik az ilyen tartozás kötelezettjévé.
Az adózó helyett helytállni köteles alperessel szemben, az Art. 75. § (2) bekezdés a) pontja alapján, adófizetési kötelezettséget megállapító adóigazgatási eljárás nem folyt. Az Art. 75. § (3) bekezdése szerint, az engedményezett adókövetelés megfizetése iránt, az adóhatóság határozatot nem hozott. Ebből következik, mivel az engedményező adóhatóság az alperessel szemben követeléssel nem rendelkezett, azt a felperesre nem is engedményezhette. Az engedményezés következtében, a Ptk. 328. § (1) bekezdése, illetve 329. § (1) bekezdése alapján, a felperes kizárólag azokat a jogokat szerezhette meg, amelyek az engedményezőt megillették.
A felperes megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a megismételt eljárásban hozott elsőfokú bírósági határozatra - keletkezésének időpontjára és közzétételére tekintettel - a 2/2004. számú polgári jogegységi határozatban foglaltak irányadóak nem lehetnek. A jogegységi határozat nem jogszabály, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (továbbiakban: Jtv.) 1. § (1) bekezdése értelmében. Ebből következően a Jtv. 12. § (2) bekezdésében foglalt időbeli hatály kérdése fel sem merülhet. A jogegységi határozat a már említett Bszi. 27. § (1) bekezdése értelmében, a bírósági jogalkalmazás jogegységének biztosítására szolgáló eszköz. Útmutatás arra, hogy egy adott jogszabályt miként kell, illetve kellett volna már korábban is értelmezniük a bíróságoknak.
Nem volt helytálló a felperes azon hivatkozása sem, hogy a 2/2004. polgári jogegységi határozat kizárólag az adótartozás megfizetésével kapcsolatosan alkalmazandó, és nem irányadó a perbeli engedményezett követelésnek, egyéb jogcímen fennálló részére.
A másodfokú eljárás során, 12. sorszám alatt beszerzett APEH Igazgatóság Csődeljárási és Felszámolási Főosztálya által, a 2005. január 3-án kelt átirathoz mellékelt kimutatásból kitűnik, hogy a felperesre engedményezett követelés társasági adón, személyi jövedelemadón, általános forgalmi adótartozáson felül, rehabilitációs hozzájárulás, munkaadói járulék, munkavállalói járulék, APEH támogatás, szakképzési hozzájárulás, és egyéb befizetési kötelezettség, illetve késedelmi pótlék, bírság, önellenőrzési pótlék címén keletkezett. Az Art. 2. § (1) bekezdéséből megállapítható, hogy az Art. irányadó, a Magyar Köztársaság területén székhellyel, telephellyel rendelkező, vagy egyébként gazdasági (termelő, szolgáltató, üzemi, üzleti) tevékenységet folytató személy adózásának és költségvetési támogatásának rendjére.
Az Art. 3. § (1) bekezdése azt is tartalmazza, hogy az Art. tárgyi hatálya kiterjed az adóval, az illetékkel összefüggő, a központi költségvetési, az elkülönített pénzalap, vagy az önkormányzat javára teljesítendő törvényen alapuló kötelező befizetésre (továbbiakban együtt: adó), a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap terhére, törvényben meghatározott feltételek alapján juttatott támogatásra (a továbbiakban együtt: költségvetési támogatás).
Az Art. 3. § (2) bekezdés értelmében, a végrehajtás és az ezzel összefüggő nyilvántartás tekintetében e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azokra a köztartozásokra, továbbá igazgatási és bírósági szolgáltatás díjakra, amelyekre a törvény az adók módjára való behajtást rendeli el (adók módjára behajtatandó köztartozás).
Az Art. 3. § (3) bekezdése szerint, ha a törvény másként nem rendelkezik, az adóelőleg, továbbá a bírság, a pótlék és a költség tekintetében, az adóra vonatkozó rendelkezések az irányadóak.
Mindebből következik, hogy a rehabilitációs hozzájárulásra, a munkaadói járulékra, illetve a munkavállalói járulékra "a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról" szóló 1991. évi IV. törvény 42. § (7) bekezdése; a szakképzési hozzájárulásra, a szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról" szóló 1988. évi XXIII. törvény 1. § (6) bekezdése, valamint "a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztés támogatásáról" szóló 1996. évi LXXVII. törvény 6. § (1) bekezdés c) pontja, (4) bekezdése, illetve (6) bekezdése alapján, az Art. 25. § (2) bekezdés f) pontja, 75. § (2) bekezdése, és a 75. § (3) bekezdése, az adótartozáshoz hasonlóan, alkalmazandó.
A 10/F/1. alatt becsatolt állami kezességvállalási szerződés 7. pontjából, illetve a 13/F. alatt becsatolt, 1997. február 14-én kelt, a K. Bank Rt. által írt levélből kitűnően megállapítható az is, hogy az engedményezett összegnek az állami támogatásból eredő tartozásra, szintén az "Art." szabályai alkalmazandóak. Ezt az értelmezést támasztja alá "az állam által vállalt kezesség előkészítésének a kezesség beváltásának eljárási rendjéről" szóló 151/1996. (X. 1.) Korm. rendelet 10. §-a is.
Az Art. 87. § (3) bekezdéséből következően a késedelmi pótlékra, a bírságra, illetve az önellenőrzési pótlékra vonatkozó álláspontja sem volt megalapozott a felperesnek. Ezen összegek megfizetésére is csak a felperes jogelődje által hozott megelőző adóhatározat meglétében kerülhet sor. A bírság és a késedelmi pótlék tekintetében dr. E. G. szakértő által kifejtett és a felperes által hivatkozott értelmezés sem alapozhatná meg egyébként a felperes ezen összegek tekintetében előadott álláspontját. Amennyiben ugyanis, a mögöttes felelősnek, a járulékos kötelezettségekért helytállnia nem kell, akkor ez okból, figyelemmel a Ptk. 329. § (1) bekezdésére, szintén nem lenne marasztalható az alperes. A felperes jogelődje ugyanis, több jogot nem engedményezhetett, mint amennyi őt is megillette az alperessel szemben.
Mindezekre tekintettel tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az alperest, az ítéletben megjelölt összeg erejéig marasztalta. A marasztalás jogalapjának, fent kifejtettekből következő hiánya miatt, a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alkalmazásával megváltoztatta, és a felperes kereseti kérelmét teljes egészében elutasította.
Az engedményezett pénzkövetelés megfizetése és járulékai iránt előterjesztett kereseti kérelmet, a Pp. 247. § (1) bekezdés a) pontja alapján, az abban írt feltételek hiánya miatt, a felperes nem változtathatta meg. A másodfokú eljárás során ezért, az általa előterjesztett kártérítési igény, érdemben nem volt elbírálható. (Legf.Bír. Gf.VII.30.101/2004. sz.)