adozona.hu
EH 2004.1077
EH 2004.1077
A 2002. évi XLII. törvény 67. §-ával módosított 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 44. § (5) bekezdésében foglaltakat 2003. január 1. napját követően folyamatban lévő perben alkalmazni kell [2002. évi XLII. tv. 67. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2001. január-május időszakra, szeptember hónapra, valamint 2001. III. negyedévére kiterjedően kiutalás előtti általános forgalmi adónem ellenőrzést folytatott le. Az ellenőrzés eredményeképpen az adóhatóság megállapította, hogy a felperes egyes számlák alapján jogosulatlanul igényelt vissza általános forgalmi adót, ezért a visszaigénylési kérelmét elutasította és a felperest bírság fizetésére kötelezte. Az elsőfokú adóhatóság a megállapításait három határozatában r...
EH 2004.1077 A 2002. évi XLII. törvény 67. §-ával módosított 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 44. § (5) bekezdésében foglaltakat 2003. január 1. napját követően folyamatban lévő perben alkalmazni kell [2002. évi XLII. tv. 67. §].
Az adóhatóság a felperesnél 2001. január-május időszakra, szeptember hónapra, valamint 2001. III. negyedévére kiterjedően kiutalás előtti általános forgalmi adónem ellenőrzést folytatott le. Az ellenőrzés eredményeképpen az adóhatóság megállapította, hogy a felperes egyes számlák alapján jogosulatlanul igényelt vissza általános forgalmi adót, ezért a visszaigénylési kérelmét elutasította és a felperest bírság fizetésére kötelezte. Az elsőfokú adóhatóság a megállapításait három határozatában rögzítette, mely határozatokat az alperes, mint másodfokú hatóság határozataival helybenhagyott. A felperes keresetében e három alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. A felperes álláspontja az volt, hogy a vitatott számlák hitelesnek tekinthetők, ezért az adólevonási, visszaigénylési jogát jogszerűen gyakorolta.Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság ítéletével az alperes keresettel támadott három határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
A megyei bíróság a keresetet részben találta megalapozottnak. A bíróság a rendelkezésre álló adatok, valamint az általa lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján, figyelemmel az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja, 43. § (4) bekezdése, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdése és 166. § (2) bekezdése alapján megállapította, hogy az alperes által kifogásolt számlák nem feleltek meg a jogszabályi követelményeknek, adóelszámolás alapjául nem szolgálhattak.
Az alperes határozatában helyesen mutatott rá az egyes esetekben a számlák formai hiányosságaira, illetőleg a tartalmi ellentmondásokra. Hangsúlyozta a bíróság, hogy a Legfelsőbb Bíróság közzétett állásfoglalásai alapján kialakult gyakorlat értelmében csak a tartalmi és formai feltételek együttes megléte esetén kerülhet sor az adólevonási jog gyakorlására. A szerződéses kapcsolatokban a több "láncszemen történő" vizsgálat folytatása önmagában nem kifogásolható, amennyiben szükséges az ügy tényállásának felderítéséhez.
A bíróság ugyanakkor megállapította, hogy az Áfa tv. 44. § (5) bekezdését a 2002. évi XLII. törvény 67. §-a 2003. január 1. napjától kezdődően módosította. Ezt a rendelkezést a törvény 305. § (5) bekezdése értelmében a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. Az új szabályozás szerint a számlában az egyszerűsített számlában és a számlát helyettesítő okmányban feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős, a bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán az a termékértékesítés, illetve szolgáltatás-nyújtás körülményeit figyelembe vevő kellő körültekintéssel járt el.
A felperesi elvárhatóság vizsgálata összetett kérdés, mely az alkalmazott szerződéses láncolatra is tekintettel egyértelműen nem volt megítélhető. Ugyanakkor utalt a bíróság arra is, hogy az érdemi döntést az adóhatóságtól nem veszi át olyan kérdésben, amelyről korábban a hatóság nem döntött. Ezért a bíróság úgy rendelkezett, hogy az új eljárás során a jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kell az alperesnek megvizsgálnia azt, hogy a felperes a szerződések megkötésekor, valamint a teljesítéskor milyen magatartást tanúsított, mennyiben járt el kellő körültekintéssel a számla befogadásakor. A bíróság rögzítette azt is, hogy az adólevonás eredeti feltételei körében további vizsgálatot nem kell végezni, e körben ugyanis a bíróság a határozatokat jogszerűnek és megalapozottnak ítélte.
A jogerős ítélet ellen az alperes jelentett be felülvizsgálati kérelmet; kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen azt sérelmezte, hogy a bíróság a 2003. január 1-jétől hatályos új jogszabályi rendelkezések alkalmazását írta elő egy olyan ügyben, ahol az adóhatóság a 2001. évi különböző hónapokra elrendelt általános forgalmi adónemben tartott vizsgálat alapján tett megállapításokat. Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte annak az elvi kérdésnek az eldöntését, hogy mi számít folyamatban lévő közigazgatási ügy fogalmának. Az alperes másodlagos kérelme az volt, hogy a Legfelsőbb Bíróság mellőzze az új eljárásra kötelezést. Az alperesi adóhatóság ugyanis a tényállási tisztázási kötelezettségének az eset összes körülményeinek feltárásával eleget tett.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével az ügyben a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Eldöntendő elvi kérdés az volt az ügyben, hogy a 2003. január 1-jén hatályba lépett Áfa tv. 44. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazandó-e a bírói eljárás során, figyelemmel a hatályba léptető rendelkezésre, mely szerint a módosított rendelkezést a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 305. § (1) bekezdése szerint az általános forgalmi adót módosító rendelkezések a (3)-(10) bekezdésekben foglaltak figyelembevételével 2003. január 1-jén lépnek hatályba, a rendelkezéseit azokra az esetekre kell először alkalmazni, melyekben az adófizetési kötelezettség illetve az adólevonási jogosultság keletkezésének időpontja 2002. december 31. napját követi.
A 305. § (5) bekezdése szerint az Áfa tv. 67. §-ával megállapított 44. § (5) bekezdésének rendelkezéseit e törvény hatálybalépésekor folyamatba lévő ügyekben is alkalmazni kell.
A jogalkotó tehát az általános forgalmi adó törvényt módosító rendelkezések közül a hatálybalépés szempontjából kiemelte az Áfa tv. 44. § (5) bekezdésében elrendelteket azzal, hogy ez utóbbit már a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
Itt merül fel a kérdés, mit kell érteni a "folyamatban lévő ügyön" a közigazgatási eljárásban hozott határozatok esetében. Ez a kérdés nem korlátozódhat a jelen adóügyi eljárásban hozott határozatokra, hanem általános elvi jellegű felvetés, amely valamennyi közigazgatási határozatra vonatkozhat, ha a jogszabály részletes kifejtést nem tartalmaz.
A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során a bíróság elsősorban azt vizsgálja, a közigazgatási határozat érdemben megfelel-e a jogszabályoknak. A határozatok jogszabálysértése esetén megállapítható anyagi- és eljárásjogi szabályok megsértése is.
A bírósági gyakorlatban kialakult az a szabály, hogy a jogszabálysértést mindig az igény keletkezésének, illetve a határozat meghozatalának időpontjában hatályban lévő jogszabályok alapján kell elbírálni. A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során ugyanis gyakori, hogy az elbírálás időpontjában már nem az a jogszabály van hatályban, mint amikor a határozatot hozták. A jogalkotó különböző módon rendelkezik a hatályon kívül helyezett, illetve az új jogszabályi rendelkezések alkalmazásáról a közigazgatási jogviszonyok körében.
Így például az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvényt módosító rendelkezések, mint az 1997. január 1-jei hatálybalépésekor, illetőleg hasonló módon a 2002. évi XLII. törvénnyel módosított hatálybalépésekor úgy rendelkezett, hogy az adózás rendjéről szóló törvényt módosító rendelkezéseket hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben alkalmazni kell azzal, hogy a hatálybalépést megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre az adózóra összességében kevésbé terhes bírság pótlék feltételeket határozták meg, a kötelezettségre legfeljebb az ott megjelölt legmagasabb mérték alkalmazható.
Egyes esetekben azonban az új jogszabályt a folyamatban lévő ügyekben korlátozás nélkül rendeli alkalmazni a jogalkotó. Így például a személyi kárpótlásról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló 1997. évi XXIX. törvény, mely 1997. június 7-én lépett hatályba, és a törvény 14. §-ának (1) bekezdése értelmében rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kellett.
Ugyancsak hasonló módon rendelkezett a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvényt módosító 2000. évi XCIII. törvény 277. § (1) bekezdése, amely egyes módosított rendelkezéseket a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni rendelt.
E törvényi rendelkezéseknél merült fel az a kérdés először, mit kell érteni a folyamatban lévő ügyön.
Áttekintve az azóta kialakult bírói gyakorlatot, a Legfelsőbb Bíróság megállapította, egyértelmű és következetes a bírói gyakorlat abban, hogy a közigazgatási ügy mindaddig folyamatban van, amíg a bíróság jogerős ítéletet nem hoz.
A jogerősen elbírált ügy jelenthet mind alaki, mind anyagi jogerőt. Jogerősen elbírált közigazgatási ügyön az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 77. § (3) bekezdése szerint az ügyben másodfokon hozott határozatot értjük, amely a közléssel válik jogerőssé. A jogerős határozat végrehajtható, kivéve ha a bírósági felülvizsgálata kérhető. E rendelkezés alapján tehát megállapítható, hogy amennyiben a közigazgatási eljárást bírói felülvizsgálat követi, úgy a közigazgatási eljárásban beállt jogerőt alaki jogerőnek kell tekinteni. Ez esetben az anyagi jogerő csak a bírósági eljárásban következik be. Az adóhatósági határozatok végrehajthatóságát az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 86. § (2) bekezdése értelmében a bírósági felülvizsgálat nem érinti, a végrehajtás felfüggesztéséről a bíróság az adózó kérelmére végzéssel határoz. Ez a rendelkezés azonban nem változtat azon az elvi megállapításon, hogy az adóügyi határozatok bírósági felülvizsgálata esetén is az anyagi jogerő csak a bírósági eljárásban következik be. Ebből az is következik, hogy amennyiben a közigazgatási határozat felülvizsgálata érdekében még folyik a bírói eljárás, - amikor új jogszabály lép hatályba, és a rendelkezés szerint "a folyamatban lévő ügyben is alkalmazni kell az új jogszabályt" -, a bíróság a hatályba lépett új jogszabály alapján köteles eljárni. A közigazgatási határozat ugyanakkor a meghozatalakor hatályos jogszabályoknak megfelelhetett, tehát nem volt törvénysértő.
Az ilyen ügyekben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy mivel az alperesi határozat hatályon kívül helyezése nem jogszabálysértés, hanem az időközbeni jogszabályváltozásra hivatkozással történt, az alperes nem kötelezhető perköltség fizetésére (2002. évben a Bírósági Határozatokban megjelent 122. eset).
Itt említendő az a korlát, amely a jogszabály változás alkalmazásánál viszont figyelembe veendő, ez pedig a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdése, mely szerint a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.
Ezt állapította meg a Legfelsőbb Bíróság a 2001. évben a Bírósági Határozatokban megjelent 505. esetében, amikor kimondta, hogy az eljárás során bekövetkezett jogszabály- változást akkor kell figyelembe venni, ha az ügyfélre kevésbé terhes jogkövetkezmény alkalmazását eredményezi.
Ez utóbbi fontos alapelv a közigazgatási eljárásokban, mely szerint amennyiben az új szabályozás kedvezőbb az ügyfélre, úgy a visszamenőleges alkalmazásnak sincs akadálya.
Lényegében ez a jogelv érvényesülése tette indokolttá a jogalkotó számára adott esetben az új jogszabályi rendelkezések folyamatban lévő ügyekben való alkalmazásának kimondását.
A Legfelsőbb Bíróság perbeli esetben is azt állapította meg, hogy a jogalkotó az Áfa tv. módosításának a 44. § (5) bekezdésre vonatkozó rendelkezését is azért helyezte a folyamatban lévő ügyekben alkalmazandók közé, mivel így kívánta érvényesíteni az esetleges kedvezőbb elbírálást az adólevonási joggal élő adózók számára.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet megállapításával az alperes másodlagos kérelme vonatkozásában is. Tekintettel arra, hogy az adóhatóság határozata meghozatalakor az új jogi szabályozás hiányában a felperesi magatartást az Áfa tv. 44. § (5) bekezdése szerint még nem értékelhette, hatáskör elvonást jelentene ha e kérdésben először a bíróság foglalna állást a peres eljárás folyamán. Ezért helyesen rendelkezett az elsőfokú bíróság akként, hogy a keresettel támadott határozatok hatályon kívül helyezésével egyidejűleg az alperest új eljárásra kötelezte, mely új eljárás során mód van az új jogszabályi rendelkezések szerinti határozat meghozatalára.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.501/2003. sz.)
Bírósági jogesetek
EH 2005.1256 Ha a hatósági felügyeletet ellátó vámhivatal a keretengedélyes ügyfélnél a termékmérleg ellenőrzése során az elszámolást, felhasználást olyan vámtarifaszámmal fogadja el, amely a keretengedélyben szerepel, a keretengedélyes terhére visszamenőlegesen adókötelezettséget, illetve jogkövetkezményt nem állapíthat meg [1997. évi CIII. tv. 37. §, 38. §, 47. § (1) bek. d) pontja, 15. § (2) bek. a) pontja, 17. § (3) bek.; a 2003. évi XCI. tv. 215. §]
