adozona.hu
EH 2004.1046
EH 2004.1046
A tisztességtelen verseny tilalmába ütköző magatartás miatt indítható perre megszabott hat hónapos keresetindítási határidő elévülési jellegű. A határidő elmulasztásának jogkövetkezményeiről az ügy érdemében hozott ítélettel kell dönteni [1996. évi LVII. tv. (Tpt.) 88. § (1) bek.; Ptk. 326. §, 327. §; 4/2003. PJE].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2000. december 11-én benyújtott keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette az 1996. évi LVII. tv. (a továbbiakban: Tpvt) 3. és 5. §-ának rendelkezéseit, és kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a további jogsértésektől. A keresetben előadottak szerint az alperes a jogsértő magatartást részben a B-T. V. Kht. által kiírt, részben a B. F. Polgármesteri Hivatal által kiírt közbeszerzési pályázat során - azzal kapcsolatban - követte el. Az elsőfokú bíróság...
EH 2004.1046 A tisztességtelen verseny tilalmába ütköző magatartás miatt indítható perre megszabott hat hónapos keresetindítási határidő elévülési jellegű. A határidő elmulasztásának jogkövetkezményeiről az ügy érdemében hozott ítélettel kell dönteni [1996. évi LVII. tv. (Tpt.) 88. § (1) bek.; Ptk. 326. §, 327. §; 4/2003. PJE].
A felperes 2000. december 11-én benyújtott keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette az 1996. évi LVII. tv. (a továbbiakban: Tpvt) 3. és 5. §-ának rendelkezéseit, és kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a további jogsértésektől. A keresetben előadottak szerint az alperes a jogsértő magatartást részben a B-T. V. Kht. által kiírt, részben a B. F. Polgármesteri Hivatal által kiírt közbeszerzési pályázat során - azzal kapcsolatban - követte el. Az elsőfokú bíróság 2002. november 27-én meghozott ítéletében a felperes keresetét - annak megalapozatlansága miatt - elutasította és a felperest 100 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte az alperes javára. A másodfokú bíróság 2003. VII. 24-én meghozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Megállapította, hogy az alperes 2000. május 3-án - a B. K. utcai szennyvíz-átemelő nyomócső és szennyvízelvezető hálózat kivitelezésére vonatkozó közbeszerzési eljárás során - írt, a B. Polgármesteri Hivatalhoz küldött levelének azon része, hogy a felperes "jelenleg a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján jogszerű szerződéskötésre nem jogosult", sérti a felperes jóhírnevét és tisztességtelen felhívásnak minősül. Egyebekben - a per főtárgya tekintetében - az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indoklásában rámutatott arra, hogy az alperes K. utcai szennyvíz-átemelő megépítése tekintetében lefolytatott közbeszerzési eljárás során 2000. IV. 20-án és 2000. V. 3-án is az Önkormányzatnak küldte meg leveleit, így azokról a felperesnek nem volt tudomása. Az alperes maga is arra hivatkozott, hogy a felperes a döntőbizottsági határozatból értesült a keresetben sérelmezett ezen levelek tartalmáról. A döntőbizottsági határozat viszont 2000. VI. 19-én kelt, és mivel a felperes XII. 11-én nyújtotta be keresetét, azt kell megállapítani, hogy a keresetindításra a tudomásszerzéstől számított 6 hónapon belül, tehát a Tpvt. 88. § (1) bekezdése által meghatalmazott határidőn belül került sor. Alaptalanul hivatkozott ezért az alperes arra, hogy a felperes az igényérvényesítéssel elkésett.A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során hozzon új határozatot annak megállapítása mellett, hogy a perben már csatolt bizonyítékok alapján a kereset elkésett az alperesi jogsértés megállapításának alapjául szolgáló 2000. V. 3-i levél tekintetében, és e vonatkozásban a Pp. 157. § a) pont és 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján a per megszüntetésének van helye.
Előadása szerint elvi jelentőségű jogkérdés, hogy amennyiben alperesi hivatkozás folytán felmerül a felperesi keresetindítás elkésett volta, úgy mellőzhető-e a bíróság részéről a felperes nyilatkoztatása arra vonatkozóan, hogy a jogszabálysértésről pontos dátum szerint mikor szerzett tudomást. Ezen elvi jelentőségű kérdésre vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett módon még nem hozott döntést, a felülvizsgálat a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében szükséges.
Előadása szerint az alperes már az elsőfokú eljárás során - a 2002. XI. 27-i tárgyaláson -, majd fellebbezési ellenkérelmében is hivatkozott a felperesi kereset elkésettségére. A felperes erre vonatkozó nyilatkozatot csak a másodfokú tárgyaláson tett, de ekkor sem jelölte meg, hogy a 2000. V. 3-i levél tartalmáról pontosan mikor szerzett tudomást, és ilyen nyilatkozattételre a bíróság sem hívta fel. Jogszabálysértőnek minősül, hogy erre irányuló alperesi kérelem ellenére elmaradt a kereset elkésettségének vizsgálata, azaz annak tisztázása, hogy felperes mikor szerzett tudomást a perbeli levél tartalmáról, holott a levelek kelte és a kereset benyújtása között több mint 7 hónap telt el. Ez a jogszabálysértés kihatott az ügy érdemi elbírálására. A bíróság nem elégedhetett volna meg a felperes azon előadásával, miszerint keresetindítása nem elkésett, ezt az állítást elfogadva nem hozhatott volna ítéletet, mert ez a bizonyítási eljárás degradálását jelenti. A bíróság eljárása sértette a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontjában, 157. § a) pontjában és a Tpvt. 88. § (1) bekezdésében írtakat.
A jogerős ítéletben írtakkal szemben az alperes nem állította a perben azt, hogy a felperes a Döntőbizottság 2000. VI. 19-i határozatából értesült a levelek tartalmáról, hanem azt állította, hogy az alperesi levél tartalmát a felperes már 2000. V. 16. előtt megismerte. Az alperes továbbra is fenntartja, hogy a felperesnek legkésőbb 2000. V. 16-án ismernie kellett a kifogásolt levél tartalmát, ugyanis 2000. V. 16-án már nyilatkozatot tett az ajánlatkérő felhívására arról, hogy az átemelő megvalósításának részéről nincs jogszabályi akadálya, ez a nyilatkozat pedig értelemszerűen válasz volt az alperes 2000. V. 3-i levelében megfogalmazott állításra. A 2000. V. 16-i felperesi nyilatkozat megtételére a közbeszerzési döntőbizottság határozata is hivatkozik. Azt a jogorvoslati kérelmet pedig, melyet az alperes a közbeszerzési döntőbizottsághoz írt, a felperesnek már 2000. VI. 5-én kézbesítették.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn. A 4/2003. számú polgári jogegységi határozatra hivatkozva kifejtette, hogy jelen esetben a 6 hónapos keresetindítási határidő nem jogvesztő, hanem elévülési jellegű, anyagi-jogi határidő volt, az elévülést pedig a bíróság hivatalból nem állapíthatja meg. Amennyiben a felperes keresete elkésett volna, akkor sem lett volna helye a per megszüntetésének, így az alperes felülvizsgálati kérelmében legfeljebb azt kérhette volna, hogy a felülvizsgálati bíróság a jogerős ítélet hatályon kívül helyezéséről és az első-, vagy másodfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasításáról döntsön. Az alperes azonban már nem jogosult felülvizsgálati kérelmének ennek megfelelő megváltoztatására. Előadása szerint a 2000. IV. 20-i és V. 3-i levelek létezéséről a felperes csupán a K. utcai átemelő ügyében kiírt közbeszerzési eljárás jogorvoslati szakaszában szerzett tudomást, ez a tudomásszerzés azonban még nem jelentett kellő alapot a perindításhoz, hiszen a levelek pontos és teljes tartalmáról a felperesnek ekkor még nem volt ismerete, a levelek pontos tartalmát csupán a per során ismerte meg, mikor az alperes azokat becsatolta. A felperes tehát még a döntőbizottság határozatából sem értesült a levelek pontos tartalmáról, és azzal is jelentős kockázatot vállalt, amikor a perindításra a levelek pontos és teljes tartalmának ismerete nélkül vállalkozott. Mindezekre tekintettel a felperes keresete nem késett el. Az elkésettség azért is kizárt, mert a közbeszerzési jogorvoslati eljárások során többször felszólította az alperest, hogy hagyjon fel a jogsértésekkel - tehát az elévülés megszakadt - és azt is igazolni tudná, hogy keresetindításában akadályoztatva volt. Az eljáró bíróság kifejezetten vizsgálta a felperesi kereset elkésett voltát, az ezzel kapcsolatos álláspontot a felülvizsgálati bíróság sem mérlegelheti felül. Azt pedig semmiképpen nem értékelheti a felülvizsgálati bíróság a felperes hátrányára, ha a másodfokú bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdésében írtakat megsértve nem adott volna a felperesnek megfelelő tájékoztatást a bizonyításra szoruló tényekről.
A jogerős ítélet az alábbiak miatt jogszabálysértő.
Az alperes 2000. V. 2-án értesült a B. F. Polgármesteri Hivatal ajánlati felhívása alapján folyamatban volt közbeszerzési eljárás eredményéről, majd ezen döntés ellen 2000. V. 17-i keltezésű jogorvoslati kérelmet nyújtott be a közbeszerzési döntőbizottsághoz. Ez a jogorvoslati kérelem azt is tartalmazta, hogy az alperes 2000. IV. 20-án kelt levelében tájékoztatta a pályázatot kiíró Önkormányzatot arról, hogy melyek azok a pályázók, amelyek az alperestől, mint szabadalmastól hasznosítási licenciát kaptak a beszerzés tárgyát képező TÁT rendszerű szennyvíz-átemelő megépítésére, 2000. V. 3-án kelt levelében pedig arról tájékoztatta az Önkormányzatot, hogy a pályázati kiírás nyertese, azaz a felperes a szükséges hasznosítási engedéllyel nem rendelkezik. A felperes keresetében egyebek mellett ezen 2000. IV. 20-án és 2000. V. 3-án kelt levelek tartamára tekintettel kérte annak megállapítását, hogy az alperes a Tpvt. 3. és 5. §-ába ütközően járt el. A kereset hangsúlyozta, hogy ezek a levelek ugyan nincsenek a felperes birtokában, de a levélírás tényét és annak tartalmát igazolja az alperes 2000. V. 17-én kelt és felperes részére is kézbesített jogorvoslati kérelme, melyet keresetleveléhez is csatolt. Az elsőfokú ítélet meghozatalának napján tartott tárgyaláson - 2002. XI. 27-én - a felperes nem vett részt, a tárgyalás távollétében való megtartását kérte. Az alperes ezen a tárgyaláson hivatkozott arra, hogy a felperes az alperes 2000. V. 3-i leveléről már a 2000. V. 17-én kelt alperesi jogorvoslati kérelem kézhezvétele előtt tudomást szerzett, mert az ajánlattevő ezen levél tartalma alapján a felperest nyilatkozattételre felhívta.
A felperesi keresetet annak megalapozatlansága miatt elutasító elsőfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását és részletesen kifejtette azt is, hogy a 2000. IV. 20-i és V. 3-i levelekre alapított kereset előterjesztésére a Tpvt. 88. § (1) bekezdésében írt határidő elmulasztásával került sor. Előadása szerint a közbeszerzési döntőbizottság határozatának 2. oldalán írtak egyértelműen igazolják, hogy a felperes az ajánlatkérő felhívására már 2000. V. 16-án nyilatkozott arról, hogy részéről nincs jogszabályi akadálya az átemelő megvalósításának, tehát a kérdéses levelek tartalmáról már az ajánlatkérő tájékoztatása alapján értesült.
Ezt az előadását az alperes a 2003. VII. 24-én megtartott másodfokú tárgyaláson is fenntartotta. Ezen a tárgyaláson a jelen lévő felperesi jogi képviselő úgy nyilatkozott, hogy "a 6 hónapos perindítási határidőt nem mulasztottuk el. Ez a határidő egyébként sem jogvesztő, és igazolási kérelemmel tudnánk élni." Ilyen előzmények után került sor a másodfokú ítélet meghozatalára.
Mindezekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy iratellenes a jogerős ítélet azon megállapítása, mely szerint "az alperes maga is arra hivatkozott, hogy a felperes a döntőbizottsági határozatból értesült a levelek tartalmáról." A jogerős ítélet azon megállapítása pedig, hogy a felperesnek ezt megelőzően a levelekről nem volt tudomása, azért is okszerűtlen, mert a felperesi tudomásszerzés pontos időpontja a per során mindvégig tisztázatlan maradt. A jogerős ítélet azon megállapítása, hogy a felperes a döntőbizottsági határozat meghozatala előtt nem értesülhetett a levelek tartalmáról, ellentmondásban van a felperes keresetben tett azon előadásával, mely szerint a felperes az alperes jogsértő magatartásáról a döntőbizottsági határozat meghozatalának alapjául szolgáló, a keresethez is csatolt alperesi jogorvoslati kérelemből értesült. A megállapítás azért is okszerűtlen, mert teljesen figyelmen kívül hagyja a határozat indoklásának azon alperes által is hivatkozott megállapítását, hogy a felperes már 2000. V. 16-án írásban nyilatkozott arról, hogy az átemelő megvalósításának részéről nincs jogszabályi akadálya. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint mindezekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy a másodfokú ítélet részben iratellenes megállapításokat tartalmaz, részben a bizonyítékok okszerűtlen, logikátlan mérlegelésén alapul, így az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértően foglal állást a tekintetben, hogy a felperes keresete nem minősül elkésettnek.
A Tpvt. 88. § (1) bekezdésének első mondata szerint a Tpvt. 2-7. §-okba ütköző magatartásra hivatkozással - ha a kifogásolt magatartás nem azzal valósult meg, hogy valamely helyzetet, vagy állapotot nem szüntetnek meg - a tudomásszerzéstől számított 6 hónapon belül indítható per. A második mondat szerint a magatartás tanúsításától számított 3 év eltelte után viszont perindításnak nincs helye. A Legfelsőbb Bíróságnak, mint felülvizsgálati bíróságnak az az álláspontja, hogy a Tpvt. 88. § (1) bekezdés első mondatában írt 6 hónapos szubjektív határidő nem jogvesztő, elévülési jellegű határidő. Ezen 6 hónapos határidő elévülését a bíróság hivatalból nem állapíthatja meg. A mulasztás jogkövetkezményeiről az ellenfél elévülési kifogása alapján az ügy érdemében hozott ítéletben kell dönteni. Ez az álláspont felel meg a Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsa 4/2003. PJE számú határozatában írtaknak.
Jelen esetben az alperes már az elsőfokú eljárás során előterjesztette elévülési kifogását, és azt a másodfokú eljárás során is fenntartotta. Erre tekintettel a bíróság nem mellőzhette volna felperes nyilatkoztatását arra vonatkozóan, hogy a jogsértésről pontos dátum szerint mikor szerzett tudomást, a tudomásszerzés időpontja ugyanis az elévülési határidő kezdő időpontját jelenti. Figyelemmel arra, hogy a jelen eljárásban releváns 6 hónapos szubjektív határidő számítására a Ptk. 326-327. §-ait kell alkalmazni, a felperes már a per során hivatkozhatott volna arra, hogy esetleg a kereset előterjesztésében menthető okból akadályoztatva volt, vagy az elévülés megszakadt és ezen állításainak igazolására bizonyítási indítványokat terjeszthetett volna elő. Az elévülési kifogás megalapozottsága, vagy megalapozatlansága tekintetében a bíróság csak a szükséges mértékben lefolytatott bizonyítási eljárás után megállapított pontos tényállás alapulvételével foglalhatott volna állást. Az elsőfokú elutasító ítéletet részben megváltoztató másodfokú bíróság azonban nem ennek megfelelően járt el.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság az alperes felülvizsgálati kérelme alapján a Pp. 275. § (4) bekezdés második mondatának alkalmazásával a jogerős ítéletnek a jogsértés megállapításáról szóló rendelkezését hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Hangsúlyozza, hogy amennyiben a Tpvt. 88. § (1) bekezdésében írt határidő elmulasztására, vagyis a kereset elkésettségére hivatkozik az alperes, a tudomásszerzés időpontjának tisztázása elengedhetetlen, a felperes nyilatkozattétele és e körben esetleg szükséges bizonyítás lefolytatása nélkül az ítélet megalapozatlan. Ezen álláspont alapján rendelte el a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 273. § (4) bekezdése szerinti előzetes vizsgálatot követően a (6) bekezdés értelmében a felülvizsgálati eljárás lefolytatását.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság, hogy amennyiben a felülvizsgálati eljárásban rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható lett volna, hogy a felperes a Tpvt. 88. § (1) bekezdésében írt 6 hónapos szubjektív határidőt elmulasztotta, a határidő-mulasztás következményeit csak az ügy érdemében hozott ítéletben vonhatta volna le, és nem mutathatott volna rá arra, hogy az eljáró bíróságoknak a Pp. 157. § a) pontja alapján a per megszüntetéséről kellett volna határoznia. E vonatkozásban a felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspont téves, ez azonban a felülvizsgálati kérelemben írtakkal szemben nem képezte akadályát a rendelkező rész szerinti határozat meghozatalának. Rámutat a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság arra is, hogy elfogadhatatlan a felülvizsgálati ellenkérelem azon álláspontja, miszerint a 6 hónapos elévülési határidő csak a per folyamatban léte alatt vette kezdetét, mert egyrészt nyilvánvaló, hogy a keresetre okot adó cselekményről a felperesnek már legkésőbb a kereset benyújtásakor tudomása volt, másrészt maga hivatkozott a felperes keresetében arra, hogy az alperesi leveleknek a keresetre okot adó jogsértő megállapításairól az alperes által megírt - és részére kézbesített - jogorvoslati kérelemből - tudomást szerzett. Az újabb eljárásban a másodfokú bíróságnak a fentebb írtak szerint kell eljárnia. (Legf. Bír. Gfv. II. 30.013/2004. sz.)