adozona.hu
BH+ 2005.5.232
BH+ 2005.5.232
Végelszámolás alatt álló, a régi Gt.* alapján működő cég esetén a cég törlésére irányuló kérelem elbírálása során a bíróságnak nem kell vizsgálnia, hogy a végelszámoló tett-e közzé, és ha igen, mikor a követelések bejelentésére vonatkozó hitelezői felhívásokat [1998. évi VI. tv. (továbbiakban: régi Gt.) 230. § (2) bek., 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 169. § (1) bek., (2) és (3) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 66. § (2) bek. c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1997. január 2. óta végelszámolás alatt álló N. Korlátolt Felelősségű Társaság (a továbbiakban: cég) 2003. december 22-én nyújtotta be törlés iránti kérelmét az elsőfokú bírósághoz. Az elsőfokú bíróság 30. számú végzésével - elutasítás terhe mellett - az 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 169. § (1) bekezdése szerinti hirdetmény közzétételének igazolására szólította fel a céget, majd utóbb e végzését akként javította ki, hogy a cég az 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 230. § (2) bekezdése szerinti hird...
BH+ 2005.5.232 Végelszámolás alatt álló, a régi Gt.* alapján működő cég esetén a cég törlésére irányuló kérelem elbírálása során a bíróságnak nem kell vizsgálnia, hogy a végelszámoló tett-e közzé, és ha igen, mikor a követelések bejelentésére vonatkozó hitelezői felhívásokat [1988. évi VI. tv. (továbbiakban: régi Gt.) 230. § (2) bek., 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 169. § (1) bek., (2) és (3) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 66. § (2) bek. c) pont].
Az 1997. január 2. óta végelszámolás alatt álló N. Korlátolt Felelősségű Társaság (a továbbiakban: cég) 2003. december 22-én nyújtotta be törlés iránti kérelmét az elsőfokú bírósághoz. Az elsőfokú bíróság 30. számú végzésével - elutasítás terhe mellett - az 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 169. § (1) bekezdése szerinti hirdetmény közzétételének igazolására szólította fel a céget, majd utóbb e végzését akként javította ki, hogy a cég az 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 230. § (2) bekezdése szerinti hirdetmény csatolására köteles.Az elsőfokú bíróság 2004. április 13-án meghozott végzésében annak hangsúlyozása mellett, hogy a végelszámolónak mind a régi Gt., mind az új Gt. szerint fel kellett volna hívnia a cég hitelezőit követeléseik előterjesztésére, a hiánypótlási kötelezettség elmulasztása miatt elutasította a cég törlési kérelmét.
Az ítélőtábla 2004. végzésében az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a cégbíróság hivatalbóli törvényességi felügyeleti jogkörében jogosult annak vizsgálatára, hogy a tagok részére történő kifizetések során betartja-e a cég a régi Gt. rendelkezéseit, ezért a törlési eljárásban a Gt. 230. § (2) bekezdésében foglaltak szerinti közzététel megtörténtét a cégnek igazolnia kell. A pervezető végzésnek minősülő hiánypótlást elrendelő 30. számú végzéshez az elsőfokú bíróság nem volt kötve, azt jogosult volt kijavítani, az így kijavított hiánypótlást elrendelő végzés pedig megalapozottnak minősül. A cég hiánypótlási kötelezettségét elmulasztotta, ezért a törlési kérelem elutasítása is megalapozott volt.
A cég felülvizsgálati kérelmében a jogszabályokkal összhangban álló, a törlési kérelemnek helyt adó határozat meghozatalát kérte. Hivatkozása szerint a régi Gt. 230. §-ának (2) bekezdése nem kötelezte a végelszámolót sem hitelezői felhívás közzétételére, sem arra, hogy törlési kérelmének benyújtásával egyidejűleg igazolja a közzététel megtörténtét. Tévesen értelmezték az eljáró bíróságok a régi Gt. 230. § (2) bekezdésében írtakat, mert ez a jogszabályhely csak a vagyon felosztásának ideiglenes tilalmáról szól. A régi Gt. 230. § (2) bekezdése és az 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 66. § (1) bekezdés c) pontjában írt rendelkezések között ugyan kétségkívül van ellentmondás, de az nem az eljáró bíróságok jogszabály értelmezésével, hanem csak jogszabály-módosítással oldható fel. Ez az ellentmondás a Gt. hatálybalépésével megszűnt, mert a Gt. 169. § (1) és (2) bekezdése már előírta a végelszámoló közzétételi kötelezettségét és a közzététel megtörténtének igazolását. Az eljáró bíróságok a régi Gt. 230. § (2) bekezdésének értelmezésével nem állapíthattak volna meg jogszabály által nem szabályozott kötelezettséget és nem szankcionálhatták volna annak elmulasztását az ügy érdemére kiható módon. A felülvizsgálati kérelem szerint az elsőfokú bíróság a 30. számú végzés kijavításával nem a Pp. 224. § (1) bekezdése szerinti hibát, hanem jogi tévedést korrigált, holott a bíróság jogban való tévedése kijavítással nem orvosolható. Ezért a kijavított hiánypótlásra felszólító végzést is törvénysértőnek kell tekinteni.
A jogerős végzés az alábbiak miatt jogszabálysértő.
A csődeljárásról, felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. tv.-nek (Cstv.) mind a végelszámolási eljárás megindításakor, mind a törlési kérelem benyújtásakor hatályos 66. § (2) bekezdés c) pontja szerint a cégbíróság által meghozott, a Cégközlönyben közzétett végelszámolási eljárásról szóló végzésnek kell tartalmaznia a hitelezőknek szóló felhívást a hitelezői követelések bejelentésére. Ilyen hitelezői felhívás közzétételére a Cstv. a végelszámolót nem kötelezte (nem írta elő azt sem, hogy a törlési kérelem benyújtásakor a közzétételt igazolni kellene.). Ugyanakkor a régi Gt. 230. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezett, hogy "tilos a vagyont a hivatalos lapban harmadik alkalommal közzétett hitelezői felhívás megjelenését követő 6 hónap eltelte előtt felosztani." Míg tehát a régi Gt.-nek a kft. megszűnésével kapcsolatos 230. § (1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a hitelezők kielégítése és a pótbefizetések visszatérítése után a cég fennmaradó vagyonát fel kell osztani a társaság tagjai között, ugyanezen jogszabályhely második bekezdése - a hitelezők érdekében - kimondta, hogy e felosztásnak időbeli korlátja van, 6 hónapig a vagyon tagok közötti felosztására nem kerülhet sor, és e 6 hónapos határidő kezdő időpontját a hivatalos lapban harmadik alkalommal közzétett hitelezői felhívás megjelenésében jelölte meg. Miután a Cstv. a cégbíróság számára egyértelműen csak egyszeri közzétételi kötelezettséget írt elő, azt kell megállapítani, hogy a régi Gt. 230. § (2) bekezdése implicite a cég nevében eljáró végelszámoló további kétszeri közzétételi kötelezettségét fogalmazta meg, és a végelszámoló által közzétett utolsó hirdetményi felhívástól számított 6 hónap elteltéig írta elő a társasági vagyon együtt-tartásának kötelezettségét.
A Legfelsőbb Bíróság Cgf.II.31.489/1993/2. számú végzésével a Gt. 230. § (2) bekezdését értelmezte és kimondta, hogy e vagyonfelosztási tilalomról szóló rendelkezésből nem következik, hogy a cég törlésének a régi Gt. 230. § (2) bekezdésben írt közzétételi kötelezettség teljesítése a feltétele lenne. Ebből viszont az következik, hogy a régi Gt. alapján működő cég törlési kérelmét elbíráló cégbíróságnak hivatalbóli törvényességi felügyeleti jogkörében sem indokolt vizsgálnia, hogy a társasági vagyon felosztására a régi Gt. 230. § (2) bekezdésében írt rendelkezések betartásával került-e sor és így azt sem, hogy a végelszámoló tett-e közzé, és ha igen mikor a követelések bejelentésére vonatkozó hitelezői felhívásokat. E körülmények ugyanis nem jelentősek a törlési kérelem elbírálása szempontjából. A régi Gt. 230. § (2) bekezdése szerinti közzétételnek ugyanis csak a felosztási jog megnyílása szempontjából van jelentősége. Téves tehát a jogerős végzésben kifejtett az az álláspont, hogy a régi Gt. szerint működő cég törlési kérelmének elbírálása során a cégbíróság hivatalbóli törvényességi felügyeleti jogköre kiterjed a közzététel megtörténtének vizsgálatára.
A cégiratok alapján egyértelmű, hogy a cég a régi Gt. alapján működő cégnek minősül, mert társasági szerződésének a Gt. szerinti módosítására és a módosítás cégbejegyzésére nem került sor. Tény, hogy a végelszámolási eljárás folyamatban léte alatt hatályba lépett az új Gt., melynek 169. § (1) és (2) bekezdése kimondta, hogy a cégbírósági végzés közzétételét követően a végelszámoló maga is köteles a Cégközlönyben hirdetményt közzétenni a végelszámolási eljárásról, mely a hitelezőknek szóló, a követeléseik bejelentésével kapcsolatos felhívást is tartalmazza és e felhívás megtörténtét a végelszámolónak a törlési kérelem benyújtásával egyidejűleg igazolnia kell. A Gt. 169. § (3) bekezdése azt is kimondta, hogy a társaság vagyonának felosztására csak a társaság törlését követően kerülhet sor. A Legfelsőbb Bíróság azonban elfogadja az eljáró bíróságoknak azt az álláspontját, hogy jelen eljárásban - régi Gt. 299. § (2) bekezdése és a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében 1999/2/130. szám alatt közzétett határozat értelmében - a régi Gt. rendelkezéseit kellett alkalmazni. A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság ugyan hozott olyan határozatot, mely szerint a régi Gt. szerint működő ellenőrzött társaság esetében is indokolt az új Gt. konszernjogi szabályainak alkalmazása, ha a befolyásszerzésre az új Gt. hatálybalépése után került sor, ez a határozat jelen esetben - miután nem konszernjogi rendelkezések alkalmazásáról van szó - nem irányadó.
Mindezekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy a közzététel igazolására vonatkozó hiánypótlási felhívásnak sem a Gt. 169. § alapján, sem a régi Gt. 230. § (2) bekezdése alapján nem volt helye, a hiánypótlás elrendelésére mind a 30. sz. végzéssel, mind a kijavított 30. számú végzéssel megalapozatlanul került sor, így szükségtelenné vált annak vizsgálata, hogy a hiánypótlásra felszólító végzés kijavításáról az elsőfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból törvénysértően rendelkezett-e.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős végzést az elsőfokú végzésre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gfv.X.30.330/2004.sz.)
Lábjegyzet
* Az 1988. évi VI. törvényt az 1997. évi CXLIV. törvény hatályon kívül helyezte, de a hatálya alá tartozó jogvitákban a határozatban foglaltak még irányadók.
