adozona.hu
MBH 2005.04.99
MBH 2005.04.99
A bejegyzést követően, a létesítő okirat érvénytelenségének a megállapítása iránt indított perben a bíróságnak elsődlegesen a felperes perindításhoz fűződő jogi érdekeltségét kell vizsgálnia és abban kell állást foglalnia, hogy a keresetben megjelölt okok megalapozzák-e jogvédelmének szükségességét. [1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 48. § (2) bek. e) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A ZS. Rt. alperest a cégbíróság 1994. március 14-én jegyezte be a cégjegyzékbe. Főtevékenysége 1999. július 20-tól a TEÁOR 7020'03 számú ingatlan bérbeadása, üzemeltetése, további tevékenységei a TEÁOR 7414'03 számú üzletviteli tanácsadás; a TEÁOR 7420'03 szám alatti mérnöki tevékenység, tanácsadás, valamint a TEÁOR 4521'03 szám alatti épület, híd, alagút, közmű, vezeték építése.
A felperes módosított keresetében az alábbi öt kereseti kérelmet terjesztette elő.
Az 1. számmal jelölt kerese...
MBH 2005.04.99 A bejegyzést követően, a létesítő okirat érvénytelenségének a megállapítása iránt indított perben a bíróságnak elsődlegesen a felperes perindításhoz fűződő jogi érdekeltségét kell vizsgálnia és abban kell állást foglalnia, hogy a keresetben megjelölt okok megalapozzák-e jogvédelmének szükségességét.
A ZS. Rt. alperest a cégbíróság 1994. március 14-én jegyezte be a cégjegyzékbe. Főtevékenysége 1999. július 20-tól a TEÁOR 7020'03 számú ingatlan bérbeadása, üzemeltetése, további tevékenységei a TEÁOR 7414'03 számú üzletviteli tanácsadás; a TEÁOR 7420'03 szám alatti mérnöki tevékenység, tanácsadás, valamint a TEÁOR 4521'03 szám alatti épület, híd, alagút, közmű, vezeték építése.A felperes módosított keresetében az alábbi öt kereseti kérelmet terjesztette elő.
Az 1. számmal jelölt kereseti kérelmében azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes nem jogosult a fogyasztótól közműfejlesztési hozzájárulás beszedésére. E kérelme jogalapjaként elsődlegesen az 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) 48. § (2) bekezdés c) pontját jelölte meg. A felperes 2. számú kereseti kérelme arra irányult, hogy kötelezze a bíróság az alperest a felperes által - közüzemi gázhálózat fejlesztése címén - befizetett 180.000,-Ft visszafizetésére a Ptk. 361. § (1) bekezdése alapján. A felperes 3. számú kereseti kérelme az volt, hogy állapítsa meg a bíróság, hogy az alperes olyan tevékenységet folytat "gázelosztó vezetékek tervezése, létesítése" címen, amelyhez nem rendelkezik külön engedéllyel. A 4. számú kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az alperes által folytatott a gázelosztó vezetékek tervezése és létesítése tevékenység nem szerepel az alperes alapító okiratában. A felperes 5. számú kereseti kérelme arra irányult, hogy a bíróság rendezze a felperes és az alperes közötti szerződéses kapcsolatot, változtassa meg a jelzett szerződéses kapcsolatban az alperes tisztességtelen szerződési feltételeit. Kötelezze az alperest az elmaradt szerződési ajánlatának (szerződéses feltételeinek) pótlására az általa kiállított 718/2001/2062. számú számla alapján, amely számlát a felperes bruttó 205.000,- Ft összegben megfizetett. Ez utóbbi kereseti kérelme jogalapjaként a Ptk. 205. § (4) és (5) bekezdését, a 209. § (1) és (3) bekezdését, valamint a 209/A. §-át és 209/B. § (2) bekezdés b) pontját jelölte meg.
Keresetét arra alapította, hogy 2001. októberében kezdeményezte a vezetékes gáz beköttetését a családi házas ingatlanába. A gázszolgáltató arról tájékoztatta a felperest, hogy a gázvezeték fejlesztését az alperesi társaság végzi. A felperes befizetett 205.000,- Ft-ot az alperesnél, gázközmű fejlesztési hozzájárulás, gázvételezési jog megváltási díj és előrekötési díj címén az eredeti keresetlevélhez csatolt számla alapján. A gázbevezetést követően a gázszolgáltatóval a közüzemi szerződést megkötötte. A bekötés után az alperes írásban arról tájékoztatta a felperest, hogy a felperes által befizetett összeg kevés, mert tudomására jutott, hogy a felperes a gázt nemcsak lakossági célra, hanem a lakóházban lévő cukrászüzem üzemeltetésére is használja. A további összeg befizetéséig a felperes ingatlanában lévő gázfogyasztók egy részének a gázhálózatról történő lekötését kezdeményezte a gázszolgáltatónál, azokat leplombáltatta.
A felperes álláspontja szerint az alperes a közműhálózat fejlesztési díj szedésére nem jogosult, mert azt a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény (Gszt.) 17. § (2) bekezdése értelmében csak gázszolgáltató szedheti, a település gázközmű hálózata pedig az alperes magántulajdona, amelyet a gázszolgáltatónak bérbe ad. Az alperes nem rendelkezik a Magyar Energia Hivatal engedélyével. A felperes valamennyi kereseti kérelmét anyagi jogi szempontból a Ctv. 48. § (2) bekezdés c) pontjára alapította, amelynek elbírálására a Pp. 23. § (1) bekezdés e) pontja szerint a megyei bíróság rendelkezik a per hatáskörrel.
Az alperes ellenkérelmében a módosított kereset elutasítását kérte. A felperes 1. számú kereseti kérelmével kapcsolatban előadta, hogy a kérelem és az annak alátámasztására megjelölt jogcím egymással nincs összefüggésben. Erre tekintettel álláspontja szerint a megyei bíróság hatásköre sem állapítható meg, függetlenül attól, hogy a kereseti kérelem tartalmában is megalapozatlan. Érdemben e körben azt adta elő, hogy a gázszolgáltatásról szóló törvény az alperesi társaságra nem vonatkozik, az alperes nem gázszolgáltató, hanem vagyonkezelő társaság. Tulajdonosi pozíciójából adódóan, a Ptk. 99. §-a szerint határozta meg a vezetékre utóbb csatlakozni kívánó új fogyasztókkal kapcsolatban azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén a csatlakozást a rendszerhez lehetővé tette. A vezetéket a közte és a gázszolgáltatóval között érvényben lévő gázelosztó hálózat üzemeltetési szerződés alapján a gázszolgáltató üzemeltette. Csatolta az erre vonatkozó szerződést. A felperes akkor, amikor megrendelte a gázelosztó vezeték kiépítését az alperes feltételeit ismerte és azokat elfogadta, a befizetési kötelezettségének eleget tett, az alperes pedig kiépítette a részére szükséges leágazást és biztosította a gázvételezési lehetőséget. Ehhez a szerződéshez a jogszabály írásbeli alakot nem ír elő. A szerződés a felperes és az alperes között létrejött. Minderre tekintettel a felperes Ptk. 361. § (1) bekezdésére alapított 2. számú kereseti kérelme is megalapozatlan. Az alperes oldalán jogalap nélküli gazdagodás nem áll fenn.
A 3. számú kereseti kérelem vonatkozásában előadta, hogy a Gszt. értelmében csak a gázelosztó rendszer üzemeltetése történhet gázszolgáltató által, az alperes ezt nem végzi, a 4521 TEÁOR szám alatti tevékenység, amely alperesnek bejegyzett tevékenysége, a gázvezeték létesítését és felújítását magában foglalja. Ugyanezen az alapon kérte a felperes 4. számú kereseti kérelmét is elutasítani. Megjegyezte, hogy a felperes nem valószínűsítette a Ctv. 48. §-ában megkívánt érdekeltségét.
A felperes 5. számú kereseti kérelme vonatkozásában előadta, hogy a szerződés létrejött, a felperes ezen kereseti igényének részben nincs jogalapja, ilyet a felperes maga sem jelölt meg, részben pedig fogalmilag kizárt, ugyanis a létrejött szerződést követően nem értelmezhető az elmaradt szerződési ajánlat közlésére vonatkozó kérelem.
Az elsőfokú bíróság a felperes 2002. augusztus 8. napján benyújtott keresete alapján a pert a 2003. április 1-jén kelt 4.G.40.105/2002/16. számú végzésével megszüntette és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 15.000,-Ft perköltséget. A felperes fellebbezése folytán a Fővárosi Ítélőtábla a 2004. január 15. napján kelt 10.Gf.41.705/2003/4. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy a felperes fellebbezési eljárási költsége 20.000,-Ft, míg az alperes fellebbezési eljárási költsége 8.000,- Ft.
A másodfokú határozat indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem tisztázta, hogy ténylegesen mire irányul a felperes keresete, nem vizsgálta, hogy a Ctv. 48. §-ában szabályozott úgynevezett érvénytelenségi pereknek mi lehet a tárgya. A felperes igényérvényesítési jogosultsága (kereshetőségi joga) vizsgálata az ügy érdemére tartozó olyan anyagi jogi kérdés, amelynek tárgyában a bíróságnak ítélettel kell határoznia, ezért nincs eljárásjogi lehetőség a per megszüntetésére. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak az érvényesíteni kívánt jog tisztázását követően a felperes kereseti kérelméről (kérelmeiről) ítélettel kell határoznia.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a felperes a korábban ismertetett, pontosított kereseti kérelmének előterjesztése és az alperesnek az erre tett ellenkérelmét követően a 2004. július 13. napján megtartott tárgyaláson hozott végzésével az 1. és 2. számú kereseti kérelmek tekintetében elrendelte az elkülönítést és a keresetlevél áttételét a Bicskei Városi Bírósághoz. Az ugyanezen a napon kelt 9. sorszámú ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 23.000,- Ft első- és másodfokú perköltséget.
Döntését azzal indokolta, hogy a felperes a Ctv. 48. § (1) bekezdésében megfogalmazott, a perindításhoz szükséges jogi érdekeltsége sem közvetlenül, sem közvetve nem állapítható meg. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a felperes 3. és 4. számú kereseti kérelmeit érdemi vizsgálat nélkül, kereshetőségi jog hiányában utasította el. Az elsőfokú bíróság a felperes 5. sorszámú kereseti kérelmét is megalapozatlannak találta. E körben megállapította, hogy a peres felek között ez idáig egyetlen szerződés jött létre, amellyel a felperes a családi házát rákötötte a gázvezetékre. A felperes e szerződésnek a hozzájárulás szedésével összefüggő elemét sérelmezi, önálló kereseti kérelemként. Ugyanakkor a többi sérelmezett tevékenység egy létre nem jött szerződéssel, a cukrászüzem gázvezetékre való rákötésével függ össze. A Ptk. 209/A. §-a értelmében a bíróság létrejött szerződés tisztességtelen kikötésének érvénytelenségét állapíthatja meg, de e jogszabályhely szerint sem a szerződési feltételek megváltoztatásának, sem a szerződés megkötésére való kötelezésnek nincs helye. Az érvénytelenség jogkövetkezményeit a Ptk. általános szabályai szerint kell és lehet megállapítani. E körben a felperes kérelmet nem terjesztett elő. A felperes 5. számú kereseti kérelmében összekeverte a Ptk. 209. § (1) bekezdésében és a 209/A. §-ban foglalt megtámadási lehetőségeket, az a szükséges tényállás és kereseti kérelem megjelölésének hiányában nem volt elbírálható, így azt a bíróság elutasította. A perköltségre vonatkozó rendelkezés a Pp. 78. § (1) bekezdésén alapul.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a kereseti kérelemnek helyt adó döntés hozatalát kérte. Érdemben arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság tényállást nem állapított meg és ezért a levont jogi következtetése megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetéről csak eljárásjogilag döntött, érdemben nem. Álláspontja szerint a felperes az egyes kereseti kérelmeihez a tényállást előadta, azokat iratokkal igazolta és alátámasztásukra a megfelelő jogszabályhelyekre hivatkozott. Mindezek alapján - álláspontja szerint - a másodfokú bíróság abban a helyzetben van, hogy megfelelő és megalapozott döntést hozzon.
Az alperes a fellebbezésre ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a fellebbezés az alábbiakra tekintettel megalapozott.
A Fővárosi Ítélőtábla a 2004. január 15. napján kelt 10.Gf.41.705/2003/4. számú, az elsőfokú bíróság permegszüntető végzését hatályon kívül helyező határozata indoklásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem tisztázta, hogy ténylegesen mire irányul a felperes keresete, nem vizsgálta, hogy a Ctv. 48. §-ában szabályozott ún. érvénytelenségi pereknek mi lehet a tárgya. A megismételt eljárásra vonatkozóan előírta, hogy az elsőfokú bíróságnak az érvényesíteni kívánt jog tisztázását követően a felperes kereseti kérelméről (kérelmeiről) ítélettel kell határoznia.
Megállapította a Fővárosi Ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében nem tette vizsgálata tárgyává az eljárás során becsatolt és rendelkezésre álló iratokból megállapítható tényeket. A Ctv. 48. § (2) bekezdés c) pontjára hivatkozással előterjesztett 3. és 4. számú kereseti kérelmeket úgy utasította el kereshetőségi jog hiányára alapítottan, hogy nem vizsgálta és az eljárás folyamán nem szerezte be az alperes létesítő okiratát, amely okirat érvénytelenségének megállapítására a kereset irányult.
A felperes 5. számú kereseti kérelme vonatkozásában - a fentiekhez hasonlóan - a tények rögzítése nélkül azt állapította meg, hogy ez ideig a felek között egyetlen szerződés jött létre, és ennek körében anélkül utasította el a Ptk. 209. § (1) bekezdésére alapított kereseti kérelmet, hogy vizsgálta volna a Ptk. 209/B. § (3) bekezdése szerint a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett, a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát. Csupán annak megállapítására szorítkozott, hogy a felperes összekeverte a Ptk. 209. § (1) bekezdése és a 209/A. §-ában foglalt megtámadási lehetőségeket, a szükséges tényállást és kereseti kérelmeket nem terjesztette elő, ezért nem volt a keresete elbírálható.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az újabb határozata meghozatalakor a másodfokú bíróságnak a megalapozott döntéshez szükséges iránymutatását, amely a BH 1985. évi 161. számú eseti döntésben is megmutatkozó állandó bírói gyakorlat szerint olyan lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, amelyre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per a újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján meg kell állapítania a tényállást, amelyre a döntését alapítja.
E körben rögzítette a másodfokú bíróság, hogy a felperes az eredeti kereseti kérelméhez csatolta annak igazolását, hogy milyen címen, milyen összeget fizetett be az alperesnek, amelynek megtörténtét az alperes írásban elismerte.
A felperes csatolta továbbá a közte és az alperes, illetve a közte és a gázszolgáltató közötti levelezést. Csatolta továbbá a felperes panaszával kapcsolatos, a gázszolgáltató által felvett jegyzőkönyvet, valamint az alperesi társaság bejegyzett tevékenységi körét is tartalmazó cégkivonatot.
Az alperes 2003. január 27. napján benyújtott, 8. sorszámú ellenkérelméhez mellékelte az általa a gázszolgáltatóval 2001. július 20. napján kötött, a gázelosztó hálózat üzemeltetésére vonatkozó szerződést, amellyel az alperes, mint tulajdonos üzemeltetésre átadja, mint gázszolgáltató pedig üzemeltetésre átveszi az egyebek mellett Zsámbék helységet is ellátó gázelosztó vezetékrendszert, folyamatosan kiegészítve a bővítésekkel. Ezen szerződés 3. pontja rögzíti a tulajdonos jogait, amelyek között szerepel a gázelosztó vezetékre történő utólagos rákötés engedélyezése, a csatlakozás díjának megállapítása és beszedése. A gázszolgáltató a szerződésben tudomásul vette, hogy a tulajdonos jogosult lekapcsoltatni a vezetékről azon fogyasztókat, akik a csatlakozási díjat nem, vagy csak részben, illetve késedelmesen fizetik meg.
A periratok között 8/F/1. szám alatt szerepel a Magyar Energia Hivatal nyilatkozata, amely szerint az alperes nem gázszolgáltató, ezért nem tartozik a hivatal illetékességi körébe. A gázelosztó vezetékre történő rácsatlakozásért csak működési engedéllyel rendelkező gázszolgáltató szedhet hálózatfejlesztési hozzájárulást a 32/1995. (VIII. 8.) IKM rendelet szerint. Befektető társaság is általában kér hozzájárulást a gázelosztó rendszer létesítésekor, de ennek szabályozási köre, a díj mértéke, és az ezzel kapcsolatos megállapodások a hivatal előtt nem ismertek. A Gszt. megengedi gázelosztó rendszer létesítését mindazok számára, akik betartják a vonatkozó jogszabályokat. A gázelosztó rendszer üzemeltetése történhet kizárólag gázszolgáltató által a Gszt. 17. § (1) bekezdése szerint.
Az elsőfokú bíróságnak a rendelkezésre álló okiratok, valamint az általa beszerzendő a jelen per tárgyát képező alperesi létesítő okirat alapján kell állást foglalnia a felperes keresete benyújtásakor hatályos Ctv. 48. § (2) bekezdés c) pontjára alapított kérelmei megalapozottsága tárgyában azzal, hogy elsődlegesen - ahogyan azt az elsőfokú bíróság korábbi eljárása során helytállóan állapította meg - a felperes perindításhoz fűződő jogi érdekét kell vizsgálni.
E körben figyelemmel kell lenni a Pp. 123. §-ára, amely kimondja, hogy megállapításra irányuló keresetnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a jogviszony természeténél fogva teljesítés nem követelhető. Ezért az érvénytelenségi per, mint sajátos megállapítási per indításának is csak akkor lehet helye, ha a felperes jogvédelemre szorul.
Csak a felperes jogi érdekének fennállása esetén kell az elsőfokú bíróságnak érdemben állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a cég létesítő okirata érvénytelen-e a keresetben megjelölt azon okból, hogy nem tartalmazza a cég tevékenységi körét, illetve az jogszabályba ütközik (jogellenes célra irányul).
A Ptk. 209/B. § (3) bekezdése értelmében a feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, ami a szerződés megkötésére vezetett, továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát.
A Pp. 141. § (2) bekezdése szerint a bíróság - ha ez a tényállás megállapításához szükséges -, a feleket felhívja nyilatkozataik megtételére és lefolytatja a bizonyítási eljárást. A fél köteles a tényállításait, nyilatkozatait, bizonyítékait - a per állása szerint - a gondos és az eljárást elősegítő pervitelnek megfelelő időben előadni, illetve előterjeszteni.
E rendelkezések figyelembevételével megállapított tényállás feltárása alapján tud csak megalapozott döntést hozni az elsőfokú bíróság a felperes 5. számú kereseti kérelme vonatkozásában, figyelemmel a Pp. 141. § (6) bekezdésére is.
A másodfokú bíróság a Pp. 252. § (4) bekezdése alapján a felek másodfokú perköltségének összegét csupán megállapította, annak viseléséről az elsőfokú bíróság az eljárást befejező határozatában dönt. A felperes jogi képviselőjének munkadíját a másodfokú bíróság mérlegeléssel állapította meg a 8/2002. (III. 30.) IM rendelet 3. §-a alapján azzal, hogy az ügyvédi munkadíj az általános forgalmi adót tartalmazza.
A jogi képviselő nélkül eljáró alperesnek a másodfokú eljárásban költsége nem merült fel.
(Fejér Megyei Bíróság G.40.019/2004/9.
Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.296/2004/4.)