adozona.hu
BH 2005.3.118
BH 2005.3.118
A munkaszerződés módosítása - ezen belül a jogviszony időtartamára vonatkozó kikötés megváltoztatása - csak akkor állapítható meg, ha kétséget kizáróan bizonyított a feleknek erre a feltételre vonatkozó egyező akaratnyilvánítása [Mt. 82. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes iratellenesség, a bizonyítékok helytelen mérlegelése, téves jogszabályértelmezés és megalapozatlanság miatt nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet ellen. Elsődlegesen annak hatályon kívül helyezésével a keresetének megfelelő határozat meghozatalát, másodlagosan új eljárás elrendelését kérte.
C. N. tanúvallomása miatt vitatta annak megállapítását, hogy a munkaviszonya közös megegyezéssel módosult a 2001. március 31-éig tartó időszakig. Az alperesi munkaügyi vezető in...
BH 2005.3.118 A munkaszerződés módosítása - ezen belül a jogviszony időtartamára vonatkozó kikötés megváltoztatása - csak akkor állapítható meg, ha kétséget kizáróan bizonyított a feleknek erre a feltételre vonatkozó egyező akaratnyilvánítása [Mt. 82. § (1) bekezdés].
A felperes iratellenesség, a bizonyítékok helytelen mérlegelése, téves jogszabályértelmezés és megalapozatlanság miatt nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet ellen. Elsődlegesen annak hatályon kívül helyezésével a keresetének megfelelő határozat meghozatalát, másodlagosan új eljárás elrendelését kérte.C. N. tanúvallomása miatt vitatta annak megállapítását, hogy a munkaviszonya közös megegyezéssel módosult a 2001. március 31-éig tartó időszakig. Az alperesi munkaügyi vezető intézkedésére hivatkozással sérelmezte az együttműködési kötelezettség megsértésére vonatkozó következtetést, és kiemelte, hogy bizonyítottan nem volt tudomása arról, hogy az alperes a foglalkoztatását engedélyező határozat módosítását kérte. Elsődleges jogi álláspontja szerint ezért a munkaviszonya határozatlan időtartamúvá alakult, ezért a végkielégítés iránti kérelmének elutasítása jogszabálysértő. Fenntartotta álláspontját arról, hogy az alperes az Mt. 82. § (1) bekezdésbe ütközően egyoldalúan módosította a munkaviszonyát, ennek figyelmen kívül hagyása miatt a jogerős ítélet a törvénybe ütközik, és a munkaviszonya megszüntetése akkor is jogellenesnek minősül, ha határozott időre létrejöttnek tekintendő. A felperes azt is sérelmezte, hogy az összegszerű igényeiről a bíróságok a bizonyítási eljárást nem folytatták le. A felülvizsgálati kérelem tartalma szerint a külföldiként való foglalkoztatásával összefüggésben az alperes jogszabálysértő eljárását, rendeltetésellenes joggyakorlás megvalósulását jelölte meg, másrészt vitatta, hogy a tudomásszerzése nélkül megvalósulhatott-e a munkaszerződés közös megegyezésen alapuló módosítása a munkaviszony tartamára nézve.
A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárást rendelt el.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében vitatta a felülvizsgálat feltételei fennállását, a felperes tényelőadásait és jogi következtetést tévesnek minősítette, ezért a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A felperes felülvizsgálati kérelme tartamánál fogva megfelelt az ügyben irányadó Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontjában foglaltaknak, ezért az alperes ezt érintő érvelése téves.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes román állampolgár, ezért a foglalkoztatásához engedélyre volt szükség.
A felek többször létesítettek határozott időtartamú munkaviszonyt, és minden esetben annak tartamát a "munkavállalási engedély érvényességéig időre" szólóként határozták meg.
Az alperes kérelmére a Munkaügyi Központ legutoljára 2000. december 14-én a 2000. december 14-étől 2001. december 13-áig adott engedélyt a felperes alperesnél való foglalkoztatására. Az alperes kérelmére az említett hatóság 2001. március 7-én a 2000. december 14. és 2001. március 31-éig szóló időre (ismét) munkavállalási engedélyt adott ki. Az alperes 2001. március 28-án tájékoztatta a felperest arról, hogy munkavállalási engedélye lejárta miatt a munkáltató nem kívánja "meghosszabbítani" a felperes munkaszerződését, ezért a munkaviszonya 2001. március 31-én megszűnik.
A felperes keresetében elsődlegesen vitatta a határozott időre szóló megállapodás érvényes létrejöttét, másodlagosan a munkaviszonya határozatlan időtartamúvá alakulását állította, emellett az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására is hivatkozott. Mindezek miatt az Mt. 100. §-ában lévő jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A bizonyítási eljárás eredményét mérlegelve arra következtetett, hogy a nyelvtani szempontból nem helytállóan megfogalmazott szerződési feltétel ellenére megállapítható, miszerint az alperes az engedéllyel megegyező időtartamú munkaviszonyt kívánt létesíteni a felperessel. Eljárása nem ütközött az Mt. 79. § (2) bekezdésébe, a felperes pedig ráutaló magatartásával elfogadta a 2001. március 31-éig tartó időre vonatkozó szerződést annak ellenére, hogy azt a felek nem foglalták írásba. Ennek tényét a munkaügyi hatóság tévedése nem befolyásolja. A munkaügyi bíróság a tényállásból arra is következtetett, hogy mindkét fél megszegte az együttműködési kötelezettségét, mégpedig az alperes azzal, hogy eltitkolta az új engedély iránti kérelmét, a felperes pedig oly módon, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlójával nem tisztázta a körülményeket. A rendeltetésellenes alperesi magatartást kizárja az a körülmény, hogy a felperessel jogszabály tilalma folytán határozatlan időtartamú munkaviszonyt nem létesíthetett. A felperes munkaviszonya mindezek miatt jogszerűen szűnt meg a határozott idő lejártával.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helyes indokai miatt helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül találta helyesnek az elsőfokú bíróság jogi okfejtését arról, hogy az ügyben irányadó 8/1999. (XI. 10.) SzCsM rendelet (továbbiakban: R.) 3. § (6) bekezdése alapján a felek között érvényesen csak határozott időtartamú munkaviszony jöhetett létre. Nem jogszabálysértő továbbá annak megállapítása sem, hogy a törvény tilalma hiányában a határozott idejű munkaviszony időtartamát az alperes egyoldalú nyilatkozatával meghatározhatta oly módon, hogy a jogszabály (R.) által biztosított lehetőséggel élve megjelöli, hogy a munkavállalási engedély megadását milyen időtartamra kéri. A fentiekből következően, továbbá figyelemmel arra, hogy a felperes saját előadása szerint is tudott arról, hogy a munkavállalási engedélyről szóló első, 2000. december 14-én kelt határozat egy évre szólt, tehát a korábbiakkal megegyezően határozott időtartamot jelölt meg, az Mt.-nek az ügyben irányadó Mt. 79. § (3) bekezdésben lévő feltétel bekövetkezésének hiányában a munkaviszony nem alakult át határozatlan idejűvé. Az erről szóló felülvizsgálati érvelés tehát téves.
A munkaszerződés módosítása - ezen belül a jogviszony időtartamára vonatkozó kikötés megváltoztatása - csak akkor állapítható meg, ha kétséget kizáróan bizonyított a feleknek erre a feltételre vonatkozó egyező akaratnyilvánítása [Mt. 82. § (1) bekezdés]. Ez akkor is irányadó, ha külföldi foglalkoztatása esetén jogszabály határozza meg a munkaviszony tartamát, illetve az egyik fél (munkáltató) a jogszabály felhatalmazása alapján a hatóságtól egyoldalúan kérheti az időtartam meghatározását. A felek egyező akaratának fennállását továbbá különösen a szerződés, illetve annak módosítása írásba foglalásának elmulasztásakor körültekintően kell vizsgálni.
Az alperes nyilvánvalóan tudott arról, hogy a felperesnek tudomása volt a munkavállalási engedély - kérelemtől eltérő - tartalmáról, tehát arról, hogy az 2001. december 31-éig szól. A kérelmétől eltérő hatósági döntésre vonatkozóan a felperessel semmit nem közölt, és azt sem hozta a tudomására, hogy eltérő időtartamra vonatkozóan új engedély kiadását kérte. C. N. a felperes szakmai felettese tanúvallomása szerint "...nem volt egyértelmű és határozott szándék..." a felperes munkaviszonyának 2001. március 31-ével való megszüntetésére. A tanú azt is előadta, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlójával együtt bizonytalan volt a felperes munkaviszonyáról szóló végleges döntésben, ezért a felperest nem értesítették 2001. március 31-ét megelőzően arról, hogy mikor fog megszűnni a munkaviszonya. Mindezek miatt okszerűtlen, és jogszabálysértő [Pp. 206. § (1) bekezdés, Mt. 82. § (1) bekezdés] az a következtetés, hogy a felek egyező akarattal, a szerződés írásba foglalása nélkül arról egyeztek meg, hogy a munkaviszony 2001. március 31-éig áll fenn. Téves továbbá a felperes terhére az együttműködési kötelezettség megsértésének megállapítása is, mivel a felperes a munkaügyi vezetőtől minden további észrevétel közlése nélkül értesült a 2000. december 14-én kelt határozat tartalmáról, a közvetlen felettese, és a munkáltatói jogkör gyakorlója sem tájékoztatta a szándékáról, ennél fogva a felperest semmilyen további eljárás, illetve tájékozódás kötelezettsége nem terhelte. A körülményekből jóhiszeműen következtethetett arra, hogy az alperes az eredeti szándékát megváltoztatva nem 2001. március 31-éig, hanem 2001. december 31-éig kért munkavállalási engedélyt. Mindezekből megállapítható, hogy a munkaügyi bíróság nem az Mt. 82. § (1) bekezdésnek megfelelően állapította meg, hogy a felek egyező akarattal, ráutaló magatartással 2001. március 31-éig terjedő időre módosították a munkaszerződés időtartamát. Az alperes magatartásából, a felperes tájékoztatásának hiányából, a 2001. december 31-éig szóló engedély észrevétel közlése nélküli tudomásulvételéből a logika és az életszerűség szerint is az következik, hogy az alperes a Munkaügyi Központ 2000. december 14-én kelt határozata kézhezvételekor tudomásul vette a munkaviszony 2001. december 31-éig tartó határozott időtartamát, ezt a felperes is elfogadta. Annak a jóhiszeműség és tisztesség követelménye alkalmazásával nem lehet jelentősége, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlójának volt-e valamely titkolt szándéka, és annak sem, hogy 2001. február 9-én a felperes tudta nélkül új időtartamra nézve kérte egy újabb munkavállalási engedély megadását. Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes a határozott idő lejárta előtt egyoldalú jognyilatkozatával a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg 2001. március 28-án [Mt. 88. § (1) bekezdés].
A fentiek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és (közbenső ítélettel) megállapította, hogy az alperes 2001. március 31-ével jogellenesen szüntette meg a felperes 2001. december 31-éig létrejött határozott időtartamú munkaviszonyát; a követelés összegszerűsége tárgyában a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.078/2004. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2013.12.347 A tartalmában megváltoztatott munkaszerződésnek a módosítással nem érintett része változatlan marad [1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: régi Mt.) 92. §; Ptk. 207. §; 240. §].
