adozona.hu
BH 2005.2.84
BH 2005.2.84
Közhasznú tevékenységnek minősülhet, ha az alapítvány az általa összegyűjtött összegeket egy közhasznú tevékenységet végző szervezetnek továbbadja [1996. évi CXXVI. tv. 7. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az egyházközség (továbbiakban: alapító) alapította a Egyházközségért és Ifjúságért Alapítványt (továbbiakban: alapítvány). A bírósági nyilvántartásba vett közhasznú fokozatú alapítvány célja: "a vallási és a hitélet gyakorlásának, fejlesztésének elősegítése, lelki gondozás, az ifjúság nevelése, oktatása, képességének fejlesztése és hitoktatása, szociális tevékenység, családsegítés, időskorúak támogatása".
Az alapítvány részére a magánszemélyek 1998. évi személyi jövedelemadó (továbbiakban: s...
BH 2005.2.84 Közhasznú tevékenységnek minősülhet, ha az alapítvány az általa összegyűjtött összegeket egy közhasznú tevékenységet végző szervezetnek továbbadja [1996. évi CXXVI. tv. 7. § (2) bek.].
Az egyházközség (továbbiakban: alapító) alapította a Egyházközségért és Ifjúságért Alapítványt (továbbiakban: alapítvány). A bírósági nyilvántartásba vett közhasznú fokozatú alapítvány célja: "a vallási és a hitélet gyakorlásának, fejlesztésének elősegítése, lelki gondozás, az ifjúság nevelése, oktatása, képességének fejlesztése és hitoktatása, szociális tevékenység, családsegítés, időskorúak támogatása".Az alapítvány részére a magánszemélyek 1998. évi személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) 1%-ának felajánlásával 1999. október 21-én 426 492 Ft került kiutalásra. Ezt az összeget, illetve 500 000 Ft-ot az alapítvány 1999. december 15-én az alapítónak átutalta.
Az adóhatóság az szja megfelelő felhasználását ellenőrizte. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte az alapítványt a 426 492 Ft visszafizetésére. Az alperes 2001. november 5-én kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 58. §-ában, 96. §-ában, az 1996. évi CXXVI. törvény (továbbiakban: Szf. tv.) 7. § (2) és (4) bekezdésében, az 1997. évi CLVI. törvény (továbbiakban: Ksztv.) 26. § c) pontjában, az 1991. évi XVIII. törvényben (továbbiakban Sztv.) foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes a közcélú tevékenységnek megfelelő felhasználás igazolására mindössze egy kuratóriumi jegyzőkönyvet, átutalást igazoló bankszámla-kivonatot és az alapító által készített "igazoló jelentést" mutatott be. Az alapítvány nevére szóló bizonylat, mérleg és eredmény levezetés hiányában az adóhatóságnak lehetősége sem volt a támogatás felhasználásának ellenőrzésére. Megállapításai csak arra korlátozódhattak, hogy az alapítvány által rendelkezésre bocsátott dokumentumok nem támasztják alá a közcélú tevékenységnek megfelelő felhasználást. Rögzítette, hogy a közhasznú tevékenységet ténylegesen is folytató szervezet, az alapító részére történő átutalás önmagában még nem igazolja az szja 1%-ának jogszerű felhasználását. Az alapítvány nem veszti el az Szf. tv. 4. §-a szerinti kedvezményezette minőségét, ha nem végez ténylegesen közhasznú tevékenységet, ez "ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az adományt, átutalás formájában továbbadhatná más szervezetnek". Az adóhatóság ellenőrzési joga csak akkor gyakorolható, "ha az adomány továbbadása nem készpénz formájában, hanem a támogatott szervezet közhasznú tevékenységéhez szükséges termékek, szolgáltatások alapítvány általi beszerzésével, a támogatott szervezet részére történő átadásával valósul meg".
A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja szerint mivel az alapító maga is végez karitatív tevékenységet, az "igazoló jelentésből", melynek összege nem egyezik meg az alapítvány által átutalt összeggel, nem állapítható meg, hogy az alapítvány kinek, mikor, milyen célból, mekkora támogatást nyújtott. Rögzítette azt is, hogy a felperes perben tett nyilatkozatából is az következik, hogy az átutalás csak akkor történt meg, amikor a kuratórium meggyőződött arról, hogy a segélyezésre valóban sor került. Ebből pedig az következik, hogy az alapítvány utólag térítette meg az alapító részére a gyülekezet tagjainak támogatására és a hitoktatás céljaira fordított kiadásokat. A felperes kuratóriumának az a döntése, hogy az összeget átutalta "lehetetlenné tette az alperes részére a közcélú tevékenységnek megfelelő felhasználás ellenőrzését". Ezért az alperes jogszerűen kötelezte a felperest visszafizetésre.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pont, 273. § (4) és (6) bekezdése alapján elrendelte.
A felülvizsgálati kérelemben felvetett elvi jelentőségű jogkérdés a következő volt: a kedvezményezett részére átutalt összeg továbbadható-e más szervezetnek banki átutalás formájában, mik a felek jogai és kötelezettségei a költségvetési támogatás ellenőrzése kapcsán, illetve, hogy a közcélú tevékenységnek megfelelő felhasználás igazolására milyen bizonyítékok lehetnek alkalmasak.
A felperes felülvizsgálati kérelmében azzal érvelt, hogy a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek az alperes határozata és a jogerős ítélet nem felel meg. Jogszabálysértően kötelezték a visszafizetésre. Hivatkozott arra, hogy az alperes határozata és a jogerős ítélet iratellenesen tartalmazza azt a megállapítást, hogy nem rendelkezik bizonylattal az 1% felhasználására vonatkozóan. A közigazgatási eljárás során ugyanis becsatolta a számlákat, elismervényeket. Ezeket azonban az alperes nem értékelte és nem bocsátotta a bíróság rendelkezésére.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Csatolta a közigazgatási iratot és a felperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt iratokat és bizonylatokat is.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos: A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja értelmében, amit már több határozatában is kifejtett, a közhasznú tevékenység végzése nemcsak akkor állapítható meg, ha a szervezet teljeskörűen maga végzi a Ksztv. 26. § c) pontjában felsorolt alapító okirata szerinti tevékenységeket, hanem akkor is, ha támogatást nyújt más személyeknek és szervezeteknek közhasznú tevékenység végzésére. A Ksztv. céljával lenne ellentétes az a jogértelmezés "és az alapítványok szűk körét lehetne közhasznú szervezetté minősíteni, ha az alapítványnak kizárólag magának kellene végeznie a közhasznú tevékenységeket. Az alapítványnak, mint szervezetnek funkciója, feladata, hogy közhasznú tevékenységeket támogasson és ezzel a Ksztv. feltételei esetén az alapítvány is közhasznú szervezetté válhat". (Kny. III. 28.468/1998/2., Kny. X. 29.594/1999. számú elvi határozatok) Azt az alperes sem vitatta, hogy a bírósági nyilvántartásba vett felperes alapszabályában megfogalmazott célkitűzések a Ksztv. 26. § c) pontjában meghatározott körbe tartoznak. A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint az Szf. tv. 4. § alkalmazása körében közhasznú tevékenység végzésének minősülhet az is, ha az alapítvány a Ksztv. 26. § c) pontjában megjelölt tevékenységek segítését és támogatását végzi úgy, hogy az általa összegyűjtött adományokat, a részére átutalt összeget, a közhasznú tevékenységet ténylegesen folytató szervezet felé - annak jogszabály és alapító okirat szerint elfogadható indokát adva - továbbadja. Ezért az szja 1% alapító részére történő átutalása nem zárja ki, ugyanakkor önmagában nem is igazolja az összeg cél szerinti, törvényeknek megfelelő felhasználását. Utal egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az Szf. tv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely kizárná a készpénz vagy átutalás formájában történő továbbadást, illetve olyant sem, ami előírná, hogy a közhasznú tevékenység csak az ehhez szükséges termékek, szolgáltatások alapítvány általi beszerzésével és támogatott részére történő átadásával valósulhatna meg.
Az Szf. tv. 7. § (4) bekezdése értelmében "kedvezményezettnek átutalt összeg olyan költségvetési támogatásnak minősül, amelynek az e törvény szerinti közcélú tevékenységeknek megfelelő felhasználását az adóhatóság... az Art. megfelelő szabályai alkalmazásával jogosult ellenőrizni. A közcélú tevékenységnek nem megfelelő felhasználás megállapítása esetén az adóhatóság erről határozatot hoz, és ennek alapján ezt az összeget - az Art. 95. §-a szerinti elévülési időn belül - visszafizetteti". Az e törvényhely szerint alkalmazni rendelt Art. Nem csak az adóhatóság tényállás tisztázási kötelezettségét, a bizonyítékok, bizonyítási eszközök lehetséges körét rögzíti, hanem szabályozást tartalmaz arra vonatkozóan is, hogy a kedvezményezett köteles a költségvetési támogatásra vonatkozó dokumentumait, nyilvántartásait, bizonylatait úgy vezetni, hogy azok az ellenőrzés lefolytatását lehetővé tegyék. Ezekre vonatkozóan még megőrzési kötelezettséget is előír. (Art. 9. §, 33. §) Ebből következően nem az alapítónak, hanem az alapítványnak, azaz a költségvetési támogatásban részesülőnek kell a közcélú tevékenységnek megfelelő felhasználásra vonatkozóan elszámolnia, mégpedig erre alkalmas dokumentumokkal. Rámutat egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy nyilvánvalóan nem minősülhet az Szf. tv. 7. § (4) bekezdésében meghatározott cél szerinti felhasználásnak az olyan kifizetés, amely a Ksztv. 26. § c) pontjával és az alapító okirat szerinti tevékenységgel összefüggésbe egyáltalán nem hozható, és/vagy az alapító által eszközölt dologi, illetve működéssel kapcsolatos kiadás, vagy az olyan kifizetés, aminek forrása nem igazolt.
Alappal hivatkozott azonban a felperes arra, hogy a tényállás megállapítása kapcsán mind a közigazgatási eljárásban, mind pedig a bírósági eljárásban jogszabálysértés történt. Az alperes, illetve az alperes hiányos iratcsatolása miatt még a bíróság sem vizsgálhatta meg a felperes által becsatolt számlákat, pénztárlapokat. Kizárólag a felülvizsgálati eljárásra került benyújtásra hiánytalanul valamennyi dokumentum. A rendkívüli jogorvoslati eljárásban azonban nincs helye bizonyítás felvételének [Pp. 275. § (1) bekezdése]. Ezért a Legfelsőbb Bíróság nem vonhatta értékelési körébe a felperes által hivatkozott dokumentumokat és erre vonatkozóan elhangzott alperesi és felperesi érvelést sem. Nem dönthetett annak kapcsán, hogy azok alkalmasak-e vagy sem az egyéb bizonyítékokkal egybevetve a jogerős ítéletben megállapítottól eltérő tényállás és jogkövetkeztetés megállapítására, illetve levonására.
A kifejtettekből következően a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275/A. § (3) bekezdése].
Az új eljárásra vonatkozóan előírja, hogy a bíróság az immár teljes körűen becsatolt közigazgatási iratok, a perben szolgáltatott egyéb adatok, bizonyítékok, az ezekre vonatkozó felperesi és alperesi jogi érvelés értékelése alapján hozza meg határozatát. Döntsön abban a kérdésben, hogy a felperes a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján eljárva bizonyította-e a perben, hogy az alperes határozata az ügy érdemét tekintve jogszabálysértő döntést tartalmazna. Határozatának meghozatalakor vegye figyelembe a Legfelsőbb Bíróság e határozatában rögzített jogi álláspontját. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.408/2002. sz.)