adozona.hu
BH 2005.2.71
BH 2005.2.71
Az adóhatóság jogosult a felszámoló által nyilvántartásba vett követelésébe az adós adó-visszatérítési igényét beszámítani, amennyiben a felszámolás kezdő időpontját követően nem került sor a követetés engedményezésére [1991. évi IL. törvény (Cstv.) 36. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet elleni felszámolási eljárás a Z. Megyei Bíróság 2001. október 10. napján jogerőre emelkedett végzése folytán kezdődött meg, melynek közzétételére a Cégközlöny 2001. október 31-i számában került sor. Az adóhatóság az eljárásban hitelezői igényt jelentett be, mely hitelezői igényt az adós kijelölt felszámolója a C. Rt. elismert és nyilvántartásba vett, mégpedig a többször módosított 1991. évi IL. törvény 57. § (1) bekezdés "e" kategóriában 14 223 643 Ft, valamint 20...
BH 2005.2.71 Az adóhatóság jogosult a felszámoló által nyilvántartásba vett követelésébe az adós adó-visszatérítési igényét beszámítani, amennyiben a felszámolás kezdő időpontját követően nem került sor a követetés engedményezésére [1991. évi IL. törvény (Cstv.) 36. §].
Az adós gazdálkodó szervezet elleni felszámolási eljárás a Z. Megyei Bíróság 2001. október 10. napján jogerőre emelkedett végzése folytán kezdődött meg, melynek közzétételére a Cégközlöny 2001. október 31-i számában került sor. Az adóhatóság az eljárásban hitelezői igényt jelentett be, mely hitelezői igényt az adós kijelölt felszámolója a C. Rt. elismert és nyilvántartásba vett, mégpedig a többször módosított 1991. évi IL. törvény 57. § (1) bekezdés "e" kategóriában 14 223 643 Ft, valamint 20 471 782 Ft összegben, "e" kategóriában 1951 Ft, "g" kategóriában 10 026 466 Ft összegben.Az adós gazdálkodó szervezet a felszámolási eljárás alatt végzett tevékenysége alapján 2003. február 5. napján az adóhatósághoz áfa-bevallást nyújtott be, melyben 3 078 000 forint visszajáró összeget tüntetett fel.
Az adóhatóság a felszámolóhoz 2003. március 4-én intézett levelében beszámítási nyilatkozatot tett, mely nyilatkozatban kijelentette, hogy az adósnak a hitelezővel szemben fennálló 3 078 000 Ft összegű követelésébe a hitelező követetéséből ugyanennyit beszámított, a beszámítás folytán a hitelezői követetés csökkent, ezért a hitelezői követetést, módosított hitelezői igényt kérte nyilvántartásba venni, módosított hitelezői igényét a levél mellékleteként 2003. március 3-i dátumú nyilatkozatban közölte.
A felszámoló a hitelező beszámítási nyilatkozatát jogszabályellenesnek találta, ezért a hitelező módosított hitelezői igényét - mint vitatott hitelezői igényt - a Cstv. 46. § (7) bekezdése alapján a bírósághoz beterjesztette.
Az elsőfokú bíróság a hitelező beszámítási nyilatkozatát alaptalannak, a felszámoló ezt elutasító nyilatkozatát pedig jogszerűnek találta, ezért a felszámolói kérelemnek helyt adva - a végzés indokolását tekintve - olyan tartalmú döntést hozott, hogy az adóhatóság mint hitelező az adóssal szemben fennálló követelését az adós tartozásába nem számíthatja be. A végzés indokolása szerint ezt a beszámítást az adójogszabályok zárják ki, mert hitelezői igény, és a felszámolási eljárás alatt keletkezett áfa-visszaigénylés, mint két gazdasági esemény elválik egymástól, és a felszámolási eljárás előtt keletkezett áfa-követelésbe nem számítható be a felszámolási eljárás utáni áfa-visszaigénylés. Ezt támasztja alá az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az Áfa. törvény 48. §-a (4) bekezdés b) pontja, mely szerint a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnése esetén az áfa-visszaigénylésre jogosult az adós felszámolója.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező jelentett be fellebbezést, fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, és módosított hitelezői igénye nyilvántartásba vételét kérte a beszámítás folytán csökkentett összegben.
A felszámoló a fellebbezésre észrevételt nem tett.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontot foglalt el a beszámítás lehetősége kérdésében, az elsőfokú bíróság által felhívott Áfa. törvény a Ptk. és a Cstv. szabályaihoz képest a beszámításra vonatkozóan semmiféle külön rendelkezést nem tartalmaz, az Áfa. törvény felhívott rendelkezése nem a felek jogviszonyára vonatkozik, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság téves döntését megváltoztatta a Cstv. 6. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 259. §-ára tekintettel a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján, és felhívta a felszámolót arra, hogy az eljárás során a hitelező módosított hitelezői igényét vegye nyilvántartásba, mely a 3 078 000 Ft beszámított áfa összeggel csökken.
A jogvita elbírálásának alapja a Ptk. 296. § (1) bekezdése, valamint a Cstv.-nek az 1997. évi XXVII. számú törvény 10. §-ával módosított 36. §-a, melynek alkalmazandó szövege a következő: a felszámolás során csak olyan követelés számítható be, amelyet a felszámoló elismertként nyilvántartásba vett, és amelynek tekintetében a felszámolás kezdő időpontját - vagy ha a követelés később keletkezett, a keletkezését - követően nem került sor engedményezésre.
A Legfelsőbb Bíróság több az 1997. évi módosítást megelőző időszakra vonatkozóan közzétett eseti döntésében kifejtette azt, hogy a Ptk. 296. § (1) bekezdéséhez képest a beszámításra vonatkozó korlátozást kizárólag a Cstv. tartalmaz, a Cstv. rendelkezéseit a Cstv. 36. §-ában foglalt korlátozást lehet csak figyelembe venni a beszámítási jog korlátozottságának vagy kizártságának megállapításához (BH 1996/113., 189/2001., 658/1996.).
A jelen esetben a Cstv. idézett 36. §-a kizárólag olyan korlátozást tartalmaz, hogy csak az a követelés számítható be, amelyet a felszámoló elismertként nyilvántartásba vett, és amely tekintetében nem került sor engedményezésre. Ezen előfeltételek kizárólag a hitelezői követelés tekintetében állhatnak fenn, vagyis a Cstv. 36. §-a úgy határozza meg a beszámítható követelést, hogy az csak a hitelező követelése lehet.
A perbeli esetben a beszámítható hitelezői követelésnél mindkét feltétel a beszámításhoz fennáll, a hitelezői követelést, melybe a beszámítás történik a felszámoló elismerte, nyilvántartásba vette, a követelés engedményezésére pedig nem került sor. Ilyen körülmények között semmiféle jogi akadálya nincsen annak, hogy a hitelező beszámítási nyilatkozatot tegyen, és fennálló követelésébe az adósi követelést beszámítsa, melynek az a következménye, hogy a beszámítás folytán a Ptk. 296. § (2) bekezdése alapján a beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűntek. Megszűnt tehát az adós 3 078 000 Ft összegű áfa-követelése, valamint csökkent a hitelező bejelentett hitelezői igénye ugyanezen összeggel. Ezért felhívta a másodfokú bíróság a felszámolót arra, hogy a hitelezői igényként a hitelező módosított hitelezői igényét vegye nyilvántartásba, illetve a nyilvántartást e szerint módosítsa. (Pécsi Ítélőtábla Fpkf. IV. 30.479/2003. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2007.9.304 A hitelező a felszámolási eljárásban elismertként nyilvántartásba vett pénzkövetelését az adóssal szembeni tartozásába akkor számíthatja be, ha a követelés tekintetében a felszámolás kezdő időpontját - vagy ha a követelés később keletkezett, a keletkezését - követően nem került sor engedményezésre - Nincs jogszabályi akadálya tehát a regisztrációs díjként nyilvántartásba vett követelés beszámításának [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 36. §; Ptk. 246. §].
