adozona.hu
BH 2005.1.6
BH 2005.1.6
I. Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását - 2004. május 1-jét - követően csak a "nem közösségi vámárukat" kell vámárunak tekinteni, ezért olyan áruk beszállítása az Európai Unió tagországaiból - amelyek korábban vámáruként voltak értékelhetők - már nem bűncselekmény [Btk. 2. §, 312. §; 2003. évi CXXVI. tv.]. II. Vámáruk fiktív kiléptetését követően - hamis igazolások (közokiratok) felhasználásával - azok tranzitáruként való vámkezeltetése közokirat-hamisítás bűntettét valósítja meg [Btk. 274.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A B.-i Városi Bíróság K. S. I. r. vádlottat 1 rb. csempészet bűntettében mint bűnsegédet, és 30 rb. hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, V. Z. II. r. vádlottat üzletszerűen, jelentős értékű vámárura elkövetett csempészet bűntettében mondta ki bűnösnek. Ezért az I. r. vádlottat 2 évi börtönre és a pénzügyőri foglalkozástól 5 évi eltiltásra, a II. r. vádlottat 1 évi és 6 hónapi börtönre ítélte.
Az I. r. vádlottat 1 rb. hivatalos személy által, üzletszerűen elköve...
BH 2005.1.6 I. Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását - 2004. május 1-jét - követően csak a "nem közösségi vámárukat" kell vámárunak tekinteni, ezért olyan áruk beszállítása az Európai Unió tagországaiból - amelyek korábban vámáruként voltak értékelhetők - már nem bűncselekmény [Btk. 2. §, 312. §; 2003. évi CXXVI. tv.].
II. Vámáruk fiktív kiléptetését követően - hamis igazolások (közokiratok) felhasználásával - azok tranzitáruként való vámkezeltetése közokirat-hamisítás bűntettét valósítja meg [Btk. 274. § (1) bek. b) pont, 312. §].
A B.-i Városi Bíróság K. S. I. r. vádlottat 1 rb. csempészet bűntettében mint bűnsegédet, és 30 rb. hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, V. Z. II. r. vádlottat üzletszerűen, jelentős értékű vámárura elkövetett csempészet bűntettében mondta ki bűnösnek. Ezért az I. r. vádlottat 2 évi börtönre és a pénzügyőri foglalkozástól 5 évi eltiltásra, a II. r. vádlottat 1 évi és 6 hónapi börtönre ítélte.Az I. r. vádlottat 1 rb. hivatalos személy által, üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntette és 7 rb. hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntette, a II. r. vádlottat 37 rb. bűnsegédként, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének vádja alól felmentette.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész megalapozatlanság miatt, s mindkét vádlott terhére súlyosításért jelentett be fellebbezést.
Az írásbeli indokolásban kifejtette, hogy az ítélet a Be. 351. §-a (2) bekezdésének d) pontjában foglalt okból részben megalapozatlan, mert az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből a további tényekre helytelenül következtetett. Erre tekintettel az iratok tartalma és ténybeli következtetés útján a tényállás helyesbítését, az I. r. vádlott bűnösségének megállapítását indítványozta. Továbbá arra is tett indítványt, hogy a vádlott bűnösségét 1 rb. különösen nagy értékű vámárura, üzletszerűen elkövetett csempészet bűntettében, - melyet mint bűnsegéd követett el -, és 1 rb. hivatalos személy által, üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntettében, a II. r. vádlott esetében 1 rb. különösen nagy értékű vámárura, üzletszerűen elkövetett csempészet bűntettében, és 37 rb. hivatalos személy által elkövetetett közokirat-hamisítás bűntettében, - melyet mint bűnsegéd követett el - állapítsa meg. Ezen túl mindkét vádlottal szemben a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése mellőzésével, pénzmellékbüntetés kiszabásával, az I. r. vádlott végleges hatályú pénzügyőri foglalkozástól eltiltással a büntetések súlyosítását tartotta szükségesnek.
Az I. r. vádlott és a védője enyhítésért, a II. r. vádlott védője a konkrét ok megjelölése nélkül fellebbezett.
A megyei főügyészség az ügyészi fellebbezést módosítással, a vádlottak terhére, de az I. r. vádlott felmentését támadó rész kivételével tartotta fenn. Nyilvános ülés keretében a tényállás kiegészítését - az elkövetési értékek külön-külön történő feltüntetését -, a jogi minősítés részbeni megváltoztatását, a II. r. vádlott bűnösségének további bűncselekményekben történő megállapítását indítványozta azzal, hogy a felfüggesztés mellőzése és pénzmellékbüntetés kiszabása szükséges. Az I. r. vádlott cselekménye helyesen a Btk. 312. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, és a (3) bekezdés a) pontja szerinti különösen nagy értékű vámárura elkövetett csempészet bűntetteként, a II. r. vádlotté pedig e törvényhely (4) bekezdése szerinti különösen nagy értékű vámárura üzletszerűen elkövetett csempészet bűntetteként minősül. Az utóbbi vádlott bűnössége ezen túl a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott 37 rb. közokirat-hamisítás bűntettében is megállapítandó.
Ilyen módon a kiszabott szabadságvesztés büntetések eltúlzottan enyhék, a II. r. vádlott esetében az enyhítő rendelkezések alkalmazása nem indokolt.
A megyei bíróság az ügyet - a jellegére és súlyára figyelemmel - nyilvános ülésre tűzte ki, melyen a főügyészség képviselője az írásban előterjesztett indítványt módosította az időközbeni jogszabályváltozásra és a Magyar Köztársaság európai uniós tagságára figyelemmel. A csempészet bűntetteként minősített cselekmény tekintetében - minthogy már nem bűncselekmény - a vádlottak felmentését, a II. r. vádlott bűnösségének 37 rb. közokirat-hamisítás bűntettében történő megállapítását, a börtönbüntetések mértékének az enyhítését, a próbaidő tartamának a csökkentését, és mindkét vádlottal szemben pénzmellékbüntetés kiszabását indítványozta.
Az I. r. vádlott védője a főügyészség képviselőjének indítványához csatlakozva a büntetés enyhítését kérte. Azonban álláspontja szerint a pénzmellékbüntetés kiszabásának nincsenek meg a törvényi előfeltételei.
A II. r. vádlott védője a felmentés tekintetében szintén osztotta a főügyészségi álláspontot, de ezen túl az elsőfokú bíróság felmentő rendelkezésével értett egyet a 37 rb. közokirat-hamisítás bűntetteként értékelt cselekménnyel kapcsolatban.
A megyei bíróság a fellebbezésekkel megtámadott elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta - Be. 348. § (1) bekezdés -, kivéve az I. r. vádlottat érintő felmentő rendelkezést, minthogy az első fokon jogerőre emelkedett, így e részében a felülbírálatot mellőzte [Be. 349. § (1) bek.].
Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügyben széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, a lehetséges és szükséges bizonyítékokat beszerezte a vádlottak védekezésével összefüggésben is. Részletesen és meggyőzően megindokolta, hogy mely bizonyítékokat és miért fogadott el. A bizonyítékok értékelése és mérlegelése útján megállapított tényállás mindenben megalapozott, mely a másodfokú eljárásban irányadóul szolgál - Be. 351. § (1) bekezdés.
A tényállás alapján a csempészet bűntetteként értékelt cselekménnyel kapcsolatban a vádlottak bűnösségére levont következtetés okszerű volt az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetése idején, bár a jogi minősítés kétségtelenül nem áll összhangban a tényállásban foglaltakkal, valamint az elkövetéskor hatályos büntető törvény rendelkezéseivel. Időközben azonban az alapul szolgáló vámjogról, vámeljárásról és vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény hatályát vesztette, s hatályba lépett a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény, melyet az Országgyűlés a 2003. december 22-i ülésnapján fogadott el. E törvény hatálybalépéséről a 74. § rendelkezik, melynek (1) bekezdése szerint az - a (2)-(5) bekezdés kivételével - a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba. A Magyar Köztársaság 2004. évi május hó 1. napjától az Európai Unió tagja, ezért az előbb hivatkozott törvénynek, valamint az Európai Közösség Tanácsának 2913/92/EGK rendelete - a közösségi Vámkódex létrehozásáról -, mint közösségi jognak a nemzeti szabályozással szemben elsőbbsége van. A Közösségi Vámkódex 4. Cikk 8. pontja szerint vámárunak a "nem közösségi árukat", vámtehernek a 9. pontja szerinti vámtartozást, valamint a végrehajtásról szóló 2003. évi CXXVI. törvény 1. §-a (3) bekezdésének 12. pontja értelmében a "nem közösségi adókat és díjakat" kell érteni.
A jelen ügyben az Európai Unió tagországaiból - Németországból és Ausztriából - került sor az áruk Magyarországra beszállítására, így az előbbiekben hivatkozott körülmények és jogi szabályozás folytán - figyelemmel a Btk. 2. §-ára - a vádlottak csempészet bűntetteként értékelt cselekménye már nem bűncselekmény. Ezért a megyei bíróság az I. r. és a II. r. vádlottakat - a vádirat szerinti minősítésnek megfelelően - az 1 rb. társtettesként különösen nagy értékű vámárura üzletszerűen elkövetett csempészet bűntette - Btk. 312. § (1) bekezdés a) pont és (4) bekezdés - miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában a Be. 331. §-ának (1) bekezdése alapján - figyelemmel a 6. § (3) bekezdés a) pontjára is - felmentette.
Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlottat illetően okszerűen következtetett a 30 rb. hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében való bűnösségének megállapítására, a jogi minősítés kifogástalan.
A II. r. vádlott a tényállás szerint a vámáruk fiktív kiléptetését követően azok reexpediálását kérte a R. S. Rt.-nél. E vádlottnak tudomása volt arról, hogy esetenként a vámárut tranzitáruként vámoltatja, ugyanakkor az áru Magyarország területét nem hagyja el, tehát a határátkelőhelyen a kiléptetés fiktív volt. Erre tekintettel a részére ismeretlen személyek által visszajuttatott, illetőleg a lakásának a postaládájában elhelyezett bemutatás igazolások nyilvánvalóan hamisak voltak, amelyeket a R. S. Rt.-nél leadott, tehát felhasznált. Erre az eljárásra az I. r. vádlott cselekvőségével kapcsolatban 30, s ezen túl további 7 alkalommal került sor. Ilyen módon a tényállás megállapításait összefüggéseiben értelmezve, azt irányadónak tekintve, a II. r. vádlott bűnösségére kellett következtetni. E tekintetben a megyei bíróság az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben osztotta a főügyészségi átiratban írtakat, s a helyes jogkövetkeztetés eredményeként bűnösnek mondta ki a Btk. 274. §-ának (1) bek. b) pontja szerinti 37 rb. közokirat-hamisítás bűntettében, hiszen ennyi alkalommal az általa tudottan valótlan tartalmú közokiratokat használta fel jog vagy kötelezettség meglétének bizonyítására.
A büntetés kiszabásával kapcsolatban feltárt alanyi és tárgyi bűnösségi körülmények között a súlyosító körülmények közül a folytatólagos, sok részcselekményre utalás mellőzendő. Ekként értékelendő mindkét vádlott vonatkozásában a halmazat, az I. r. vádlottnál pedig az, hogy bizalmi beosztásával visszaélve valósította meg a bűncselekményeket.
Az enyhítő körülményekkel kapcsolatban az I. r. vádlott büntetlen előélete ekként nem értékelhető, hiszen ez a beosztásának, foglalkozásának az előfeltétele volt, s a bűnsegédi bűnrészességre utalás is mellőzendő.
A mindkét vádlottat érintő felmentő rendelkezésre is figyelemmel a kiszabott büntetések enyhítése volt szükséges. A rendkívüli időmúlása ellenére a többszörös halmazat, illetőleg a bűncselekmények jellege és tárgyi súlya, valamint társadalomra veszélyessége miatt szabadságvesztés büntetés kiszabásával érhetők el a Btk. 37. §-ában meghatározott büntetési célok. Annak mértékét az I. r. vádlott esetében 1 év 6 hónapra, a II. r. vádlottnál pedig 1 évre enyhítette, feltüntetve, hogy azok halmazati büntetésnek tekintendők. Ugyanakkor a próbaidőt is csökkenteni kellett, mert az elkövetés óta hét év telt el, s a vádlottak ellen ezen idő alatt újabb büntetőeljárás nem indult. Arra lehet következtetni, hogy önmagában a jelen büntetőeljárás - az elhúzódó tárgyalási szak - kellő visszatartó eredménnyel járt, így a próbaidőt azonos tartamra, 2 évre csökkentette.
A megyei bíróság a vádlottak személyi körülményeivel kapcsolatban rögzítetteket alapul véve azt állapította meg, hogy egyikük sem rendelkezik megfelelő keresettel (jövedelemmel) vagy vagyonnal, a pénzmellékbüntetés kiszabásának a Btk. 64. §-ában írt általános feltételei hiányoznak, ezért a pénzmellékbüntetés kiszabására nem kerülhetett sor.
Az eddigiekben kifejtetteknek megfelelően a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §-ának (1) bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg az ekként nem érintett részében a Be. 371. §-ának (1) bekezdése értelmében helybenhagyta a Be. 361. §-a szerinti nyilvános ülésen.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1. Bf. 982/2003. sz.)
Bírósági jogesetek
EH 2006.1440 A rendkívüli felmondás indoka - általában - lehet több azonos jellegű kötelezettségszegés sorozatosnak minősülő elkövetése, azonban ha a munkáltató a magatartásokat korábban már külön, írásbeli figyelmeztetéssel értékelte, ezekre a bírói gyakorlat értelmében ismételten a rendkívüli felmondás indokaként nem, csupán a magatartás súlyát alátámasztandóan hivatkozhat [Mt. 96. § (1) bek. a) pont].
