adozona.hu
BH+ 2004.12.565
BH+ 2004.12.565
I. A védjegy törlése iránti eljárásban a bíróság csak a kérelmező által megjelölt törlési ok által meghatározott körben hozhat döntést. II. A tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény szabályainak megsértésére alapított védjegy törlése iránti kérelem elbírálása. III. Licencia-szerződésen alapuló ún. származékos védjegyhasználat a védjegyjogosult használatának minősül [1997. évi XI. tv. 2-7. §-ok, 4. § (1)-(2) bek., 5. § (2) bek., 33. § (1) és (4) bek., 117. § (1) és (3)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az ellenérdekű fél a jogosultja az 1996. november 19-i elsőbbségű színes térbeli védjegynek, amely a 32. áruosztályba sorolt alkoholmentes italokra biztosít oltalmat. A védjegy zöld színű palackot jelenít meg, amelynek középső részén lévő karcsúsított részben sárga mezőben "T-soda", illetve kisebb betűkkel "T-limonade" felirat szerepel.
A L. M. GmbH jogosult javára 1973. március 21-i elsőbbséggel oltalom alá helyezett, Magyarországon 1973. május 11-től 1993. évig oltalom alatt álló nemzetköz...
BH+ 2004.12.565 I. A védjegy törlése iránti eljárásban a bíróság csak a kérelmező által megjelölt törlési ok által meghatározott körben hozhat döntést.
II. A tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény szabályainak megsértésére alapított védjegy törlése iránti kérelem elbírálása.
III. Licencia-szerződésen alapuló ún. származékos védjegyhasználat a védjegyjogosult használatának minősül [1997. évi XI. tv. 2-7. §-ok, 4. § (1)-(2) bek., 5. § (2) bek., 33. § (1) és (4) bek., 117. § (1) és (3) bek., 1996. évi LVII. tv. 2. §, 6. §, 1969. évi IX. tv. 3. §].
Az ellenérdekű fél a jogosultja az 1996. november 19-i elsőbbségű színes térbeli védjegynek, amely a 32. áruosztályba sorolt alkoholmentes italokra biztosít oltalmat. A védjegy zöld színű palackot jelenít meg, amelynek középső részén lévő karcsúsított részben sárga mezőben "T-soda", illetve kisebb betűkkel "T-limonade" felirat szerepel.A L. M. GmbH jogosult javára 1973. március 21-i elsőbbséggel oltalom alá helyezett, Magyarországon 1973. május 11-től 1993. évig oltalom alatt álló nemzetközi lajstromszámú hasonló palackformát ábrázoló ábrás védjegynek 1986. december 2. napjától - átruházás jogcímén - a W. H. cég volt a jogosultja.
A W. H. AG. részvényeseinek 1994. szeptember 24-i közgyűlésen hozott határozata szerint a cég beolvadt a W. F. AG. (ellenérdekű fél) cégbe.
A B. Állami Gazdaság a L. M. GmbH céggel kötött licencia szerződés VIII. 2. és 3. pontja alapján 1987. évtől kezdődően jogosult volt a hivatkozott nemzetközi bejegyzésű, továbbá a "T-soda" megjelölést tartalmazó védjegyek használatára.
A kérelmező 1992. október 21. napján adásvételi szerződést kötött a B.-i Állami Gazdasággal (BÁG) a b-i üdítőital-gyártó üzem megvásárlásáról. A szerződés 11. pontja szerint az eladó az üzem hosszabb távra szóló szerződéses kötelezettségeiről a kérelmezőt a szerződés 4. pontjában írtak szerint tájékoztatta, azzal, hogy a vevő jogosult ezen szerződési kötelmek fenntartására, illetve módosítására. A 4. számú melléklet 1. pontja szerint a BÁG a W. HG. céggel 1987-1994 közötti időtartamra kötött szerződést T-soda szénsavas üdítőital gyártására.
A kérelmező 1999. július 23-án a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz benyújtott kérelmében a védjegy törlését kérte. Arra hivatkozott, hogy jogelődje, a BÁG 1971-től kezdődően önállóan, a saját nevében használta a jellegzetes T-soda palackokat, amelyek a védjegy alapját képezték. A palackot a BÁG tette már 1982. évben Magyarországon közismertté a licencia szerződés megkötésének idejét öt évvel megelőzően. Előadta: a B.-i Állami Gazdasággal kötött adásvételi szerződés alapján 1992 októberétől ő használja ténylegesen a palackformát. Az általa ténylegesen használt, de nem lajstromozott megjelöléshez az összetéveszthetőségig hasonló megjelölés nem lett volna oltalomban részesíthető. Kérelmét az 1969. évi IX. tv. 3. §-a (1) bekezdésének d) pontjára, valamint a Vt. 3 §-a (3) bekezdésének c) pontjára, másodlagosan az 1997. évi XI. tv. (Vt.) 4. §-a (1) bekezdésének a) pontjára, illetve a Vt. 4. §-ának (2) bekezdésére alapította.
Az ellenérdekű fél a kérelem elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a védjegy korábban az ő, illetve jogelődje, a L. M. GmbH javára nemzeti és nemzetközi oltalomban részesült, 1993. március 21-i elsőbbséggel. A B.-i Állami Gazdaság részére a L. M. cég licencia-szerződés alapján biztosította a védjegy használatát 1981. és 1985. között. A kérelmező jogelődjének korábbi használata származékos jog volt, a védjegyjogosult (ellenérdekű fél) jogelődjétől eredt.
A Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) az 1997. évi XI. tv. (Vt.) 4. §-a (1) bekezdésének a) pontjára, a (2) bekezdésére valamint az 5. §-a (2) bekezdésének a) pontjára alapított törlési kérelmet határozatával elutasította. Azt állapította meg, hogy a kérelmező nem rendelkezett korábbi elsőbbségű védjeggyel. Álláspontja szerint a kérelmező a Vt. rendelkezéseinek megfelelő tényleges korábbi használatot sem igazolt, mert a csatolt okiratok alapján csak az volt megállapítható, hogy a védjegyjogosult illetve jogelődje, a L. M. GmbH. és a B.-i Állami Gazdaság, illetve al-licencia szerződések keretében egyéb állami gazdaságok szerződéses jogviszony alapján voltak jogosultak a "T-soda" szó-, ábrás és térbeli védjegyeket használni. Elfogadta az ellenérdekű fél jogutódlásra vonatkozó bizonyítékait.
Az MHSZ határozatának megváltoztatása és a védjegy törlésének elrendelése érdekében a kérelmező nyújtott be megváltoztatási kérelmet. Álláspontja az volt, hogy ő maga, illetve jogelődje használati jogot szerzett a hivatkozott nemzetközi bejegyzésű védjegy használatára a L. M. GmbH-tól, amely cég a védjegy használatát nem tiltotta meg a számára. A védjegyoltalom megszűnése óta is folyamatosan használja a jellegzetes palackformát. Tényleges használata jogszerű volt, amely használat az ellenérdekű fél későbbi védjegybejelentése miatt nem válhatott jogszerűtlenné. Emiatt az ellenérdekű fél nem szerezhetett védjegyoltalmat.
Az ellenérdekű fél a megváltoztatási kérelem elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a kérelmezőnek és jogelődjeinek védjegy használata az ellenérdekű fél illetve jogelődjei védjegy használataként értékelendő, amely nem zárta ki a megjelölés javára történő lajstromozását.
Az elsőfokú bíróság végzésével a kérelmet elutasította. Végzése indokolásában kifejtette, hogy az 1997. évi XI. tv. (Vt.) 117. §-a (1) és (3) bekezdésében írt rendelkezésekből következik, hogy a jelen ügyben az új Vt. rendelkezéseit kellett alkalmazni. Álláspontja szerint a Vt. 33. §-ának (4) bekezdésében írt rendelkezésből következik, hogy a védjegytörlési eljárásban a jogcímhez kötöttség érvényesül. Ez azt jelenti, hogy csak abban a kérdésben hozható döntés, amely az adott - kérelmező által meghatározott - törlési jogcímre vonatkozik. Álláspontja szerint a Vt. 5. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján a megjelölés a védjegyoltalomból akkor kizárt, akkor ad alapot a védjegy törlésére, ha az azonos vagy hasonló áruk tekintetében megállapítható, hogy az azonos megjelölést más, belföldön korábbtól fogva ténylegesen használja. A kérelem megalapozottságához e jogszabályhely alapján azonban elengedhetetlen többlet-feltétel az is, hogy a korábbi használó engedélyének hiányában a használat konkrét jogszabálysértést valósítson meg. Álláspontja szerint ez a jogszabálysértés a jelen esetben a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 2. és 6. §-a lehetne. Megállapította, hogy a kérelmező és az ellenérdekű fél egymás versenytársainak minősülnek. Álláspontja szerint azonban abban az esetben, ha a kérelmezőnek volt is korábbi védjegy használata, azt az ellenérdekű fél jogelődjétől származtatta, ezért nem áll fenn az elvi lehetősége sem annak, hogy az ellenérdekű fél eljárása a Tpvt. rendelkezéseibe ütközne, ezért -e szűkítő feltétel hiányában - a Vt. 5. §-a (2) bekezdésének a) pontjára alapított kérelem megalapozatlan volt. A Vt. 4. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapított kérelmet azért találta alaptalannak, mert azt a kérelmező maga sem állította, hogy azonos korábbi védjegye lenne.
Az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatása, a törlési kérelemnek történő helyt adás érdekében a kérelmező nyújtott be fellebbezést, amelyet részletesen nem indokolt.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a kérelmező által az elsőfokú eljárásban előadott érvek figyelembevételével bírálta el.
Az ellenérdekű fél az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. tv. (Vt.) 117. §-ának (1) bekezdése értelmében a Vt. 1997. július 1. napján lépett hatályba. A (3) bekezdés szerint a törvény hatályba lépése előtt megvalósult védjegyhasználatra, a védjegyoltalom hatálya, a védjegyhasználat fogalma, valamint a védjegybitorlás tekintetében a korábban hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. A törlési kérelem nem szerepel a kivételek között, ezért helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy a kérelmező által 1999. július 23.-án előterjesztett törlési kérelem elbírálása során a jelenleg hatályos rendelkezéseket kellett alkalmazni, és a Vt. 33. §-ának (4) bekezdésében írt rendelkezés helyes értelmezésével állapította meg azt is, hogy a törlési eljárásban az MSZH, illetve a bíróság kizárólag a kérelmező által megjelölt törlési ok által meghatározott körben vizsgálódhat.
A Vt. 33. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a védjegyet törölni kell, ha a 2-7. §-ok alapján ki van zárva a védjegyoltalomból.
A Vt. 4. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint nem részesülhet védjegyoltalomban azonos áruk, illetve szolgáltatások tekintetében a korábbi védjeggyel azonos későbbi elsőbbségű megjelölés. A Vt. 4. §-ának (2) bekezdése értelmében korábbi védjegy az, amelyet korábbi elsőbbséggel jelentettek be lajstromozásra, valamint az a megjelölés is, amely az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény alapján - lajstromozástól függetlenül - korábban vált belföldön közismert védjeggyé.
Helyesen állapította meg az MSZH, illetve az elsőfokú bíróság azt, hogy a kérelmező maga sem hivatkozott arra, hogy azonos áruk tekintetében olyan korábbi védjegy jogosultja lenne, amely a törölni kért védjeggyel azonos.
A kérelmező, illetve jogelődje - a B.-i Állami Gazdaság- védjegyhasználata az iratokhoz csatolt licencia-szerződésen alapult. E szerződés VIII. 2. pontja szerint a T-soda formaüveg a nemzetközi bejegyzésben szerepel, így Magyarországon is védelem alatt áll, míg a VIII. 3. pont értelmében a szerződés időtartamára a licencia-adó L. M. GmbH biztosította a védjegy használatát a vevő (BÁG) részére. E szerződéses nyilatkozatok alapján helyesen jutott az MSZH illetve az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a kérelmező használata származékos, ezért a védjegyjogosult használatának minősül. A védjegy ezáltal az ellenérdekű fél illetve jogelődei jogosultsága alatt vált Magyarországon közismertté, ezért a Vt. 4. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapított kérelem megalapozatlan volt.
A Vt. 5. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint azonos vagy hasonló áruk, illetve szolgáltatások tekintetében nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, amelyet más lajstromozás nélkül korábbtól fogva ténylegesen használ belföldön, ha a megjelölésnek a korábbi használó hozzájárulása nélkül történő használata jogszabályba ütközne.
E rendelkezés alapján a védjegyoltalom kizártságát a feltételek együttes fennállta alapozza meg. Ez azt jelenti, hogy a védjegy törlésére nem kerülhet sor, ha egyetlen feltétel hiányzik. Az MSZH, illetve az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a jogszabályba ütközés az 1996. évi LVII. tv. 2. és 6. §-ának rendelkezései alapján vizsgálható. Az ellenérdekű fél tisztességtelen piaci magatartása azonban álláspontjuk szerint elvileg sem áll fenn, mert ha a kérelmezőnek volt is korábbi használata, azt az ellenérdekű fél jogelődjétől származtatta. Ezért elvileg sem állapítható meg, hogy az ellenérdekű fél védjegybejelentése a Tpvt. 6. §-ába, illetve az általános tilalomba ütközne.
Az 1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 6. §-a szerint tilos az árut, szolgáltatást a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel vagy elnevezéssel előállítani, forgalomba hozni, továbbá olyan nevet, megjelölést vagy árujelzőt használni, amelyről a versenytársat illetőleg annak áruját szokták felismerni.
A törlési kérelemben a kérelmező maga hivatkozott arra, hogy a jellegzetes palackforma az 1980-as években vált Magyarországon közismertté. A palackforma közismertté válása akkor valósult meg, amikor a palackforma védjegyoltalom alatt állt, és a védjegyjogosult az ellenérdekű fél, illetve jogelődje volt. Ebből következik, hogy a jellegzetes palackforma tekintetében tényleges használónak az ellenérdekű fél, illetve jogelődje minősült, tehát a fogyasztók a jellegzetes forma alapján az ellenérdekű fél áruját ismerhették fel. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a jogszabályba ütközés elvi lehetősége az adott esetben nem volt megállapítható. A kérelmezőnek a védjegyjogosulttól független tényleges védjegy használata sem volt megállapítható, tehát a Vt. 5. §-a (2) bekezdésének a) pontjára alapított törlési kérelem is alaptalan volt.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf.Bír.Pkf.IV.26.085/2003.)