adozona.hu
BH+ 2004.11.525
BH+ 2004.11.525
A felszámoló által peresített követelést a zárómérlegben és vagyonfelosztási javaslatban a felszámolónak a bíróság előtt megjelölt összegben kell engedményezni [Ptk. 329. § (1) bek., 331. §, az 1997. évi XXVII. tv.-nyel is módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 52. § (5) bek., 56. § (2) bek., 57. § (1) és (5) bek., 60. § (1) bek., 225/2000. (XII. 19.) Korm. r. 8. § (3) bek. d) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 43. sorszámú végzésével az adós elleni felszámolási eljárást befejezetté nyilvánította, az adóst megszüntette és elrendelte a cégjegyzékből való törlését. Megállapította a felszámoló díját, rendelkezett annak kielégítéséről. Felosztotta az adós vagyonát akként, hogy az adós perben érvényesített követelése a hitelezőkre követelésük arányában került engedményezésre. Kötelezte továbbá a felszámolót a szükséges intézkedések megtételére, valamint az adóst az eljárási illeték ...
BH+ 2004.11.525 A felszámoló által peresített követelést a zárómérlegben és vagyonfelosztási javaslatban a felszámolónak a bíróság előtt megjelölt összegben kell engedményezni [Ptk. 329. § (1) bek., 331. §, az 1997. évi XXVII. tv.-nyel is módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 52. § (5) bek., 56. § (2) bek., 57. § (1) és (5) bek., 60. § (1) bek., 225/2000. (XII. 19.) Korm. r. 8. § (3) bek. d) pont].
Az elsőfokú bíróság a 43. sorszámú végzésével az adós elleni felszámolási eljárást befejezetté nyilvánította, az adóst megszüntette és elrendelte a cégjegyzékből való törlését. Megállapította a felszámoló díját, rendelkezett annak kielégítéséről. Felosztotta az adós vagyonát akként, hogy az adós perben érvényesített követelése a hitelezőkre követelésük arányában került engedményezésre. Kötelezte továbbá a felszámolót a szükséges intézkedések megtételére, valamint az adóst az eljárási illeték megfizetésére.Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós elleni felszámolási eljárás a Cégközlöny 1999. évi 21. számában nyert közzétételt. Az eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) rendelkezései az irányadóak. A felszámolási eljárás befejezéséhez a felszámoló benyújtotta az adós zárómérlegét és annak mellékleteit.
A zárómérleg ellen az M. K. Részvénytársaság hitelező nyújtott be kifogást, amelyet az elsőfokú bíróság a 42. sorszámú végzésével elutasított. A kifogás arra vonatkozott, hogy a felszámoló javaslatában megjelölt 7 000 000 Ft tőke- és kamatkövetelést a bíróság ne a felszámoló által megjelölt összegben, hanem annak 10%-os piaci értékén engedményezze a hitelezőkre. Az elsőfokú bíróság a kifogással kapcsolatban megjegyezte, hogy tévesen hivatkozott a hitelező a 114/1997. (VII. 1.) Korm. rendeletre, mert időközben a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet lépett hatályba. Az új rendelet már nem teszi feladatává a felszámolónak, hogy piaci értéken vegye figyelembe a zárómérlegbe beállított követeléseket. Utalt továbbá az elsőfokú bíróság a számvitelről szóló a 2000. évi C. törvény 65. §-ára is, amely a jelen esetre vonatkoztatva a követelést könyvszerinti értéken rendeli el kimutatni. A bíróság ezért a kifogást megalapozatlannak találta, s elutasította azt. A bíróság a többször mód. Cstv. 60. §-ának (1) bekezdése, 52. §-ának (5) bekezdése, valamint 56. §-ának (2) bekezdése, továbbá a 57. §-ának (1) és (5) bekezdése alapján rendelkezett az ügyben.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az M. K. Részvénytársaság hitelező nyújtott be fellebbezést. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének a "hatályon kívül helyezését", s az elsőfokú bíróság arra való felhívását, hogy az új eljárás során kötelezze a felszámolót a zárómérlegnek és a vagyonfelosztási javaslatnak a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 8. §-a (3) bekezdésének d) pontja alkalmazásával történő módosítására és ismételt előterjesztésére.
Hivatkozott a hitelező arra, hogy a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 8. §-a (3) bekezdésének d) pontja kogens előírást tartalmaz, miszerint a felszámolási zárómérlegben a be nem hajtott követeléseket a várhatóan megtérülő összegben kell szerepeltetni. A várható megtérülés fogalmilag nem azonosítható a könyv szerinti értékkel, azt az értéket jelenti, amelyben a követelés a jogosult gazdaságába valószínűsíthetően befolyik. A zárómérlegben és a vagyonfelosztási javaslatban a felszámoló nem hivatkozott arra, hogy a be nem hajtott követelés értékelését elvégezte volna, s ezzel összefüggésben a záróanyag nem is tartalmaz értékelési szempontokat. Az ismert tények szerint a követelés egyfelől vitatott, másfelől a kötelezett vagyoni helyzetének ismerete nélkül az esetleges pernyertesség esetében is bizonytalan a követelés önkéntes megfizetése, illetve állami kényszer igénybevételével történő érvényesítése. A hitelező álláspontja szerint az ismert adatok alapján a követelés 10%-os megtérülése várható.
A felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt, azonban kérte akként kijavítani az elsőfokú bíróság végzését, hogy a bíróság hivatkozott ítéletében Sz. J. büntetőjogi felelősségét állapította meg O. J.-néval egyetemlegesen. Így a polgári perben értelemszerűen mindkettőjükkel szemben érvényesítette a polgári jogi igényt, ezt tehát fel kell tüntetni a határozatban.
A hitelező fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján megalapozott végzést hozott az ügyben. A hitelező a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzésének a megváltoztatására.
A nem vitás tényállás szerint a felszámoló 2001. június 2. napján keresettel fordult a bírósághoz és kérte: kötelezze O. J.-né I. r. alperest, valamint Sz. J. II. r. alperest, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az adós részére 7 000 000 Ft összegű tőkét és ennek 1997. április 11. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát. Ez a követelés összegszerűleg az eljárás során az adós számítása szerint 13 440 000 Ft-ot tenne ki. Az ügyben jogerős ítélet még nem született. Az elsőfokú bíróság ezért a többször mód. Cstv. 60. §-ának (1) bekezdése alapján, figyelemmel az 52. § (5) bekezdésére, rendelkezett a peresített követelésről. Az 52. § (5) bekezdése szerint a felszámolási zárómérlegben szereplő, be nem hajtott követelések tekintetében a hitelezői követelések erejéig engedményezésnek van helye azzal, hogy az ilyen követelésre a Ptk. 331. §-a az irányadó.
A Ptk. 331. §-a szerint, ha a követelés jogszabály vagy hatóság rendelkezése folytán száll át másra, azokra eltérő rendelkezése hiányában az engedményezés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ebben az esetben a korábbi jogosult kezesi felelőssége csak akkor marad fenn, ha ezt megfelelő rendelkezés írja elő. A Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése értelmében az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép és átszállnak rá a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok is. Mint arra a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott a Bírósági Határozatok 2002. évi 2. számában, 72. szám alatt közzétett eseti döntésében, a vitás, peresített követelésre vonatkozó engedményezés érvényes. Az érvényes engedményezéssel alanycsere következik be a jogosult személyében, ennélfogva az engedményes mint új jogosult megszerzi a követeléssel kapcsolatos mindazokat a jogokat, amelyek az engedményezőt megillették. Nincs olyan jogszabályi előírás, amely az engedményezés alkalmazhatóságát csak a jogerősen megállapított követelések esetében tenné lehetővé. Miután a jelen esetben vitás, kifejezetten bizonytalan követelés került engedményezésre, a behajthatatlansággal az engedményesnek számolnia kell. Az is feltételezhető azonban, mint az elsőfokú bíróság utalt erre, hogy a követelés teljes egészében meg fog térülni a peres eljárás befejezését követő végrehajtás során. Ezért az engedményezett, bíróság előtt érvényesített követelést a bíróság előtt megjelölt összegben kell engedményezni. Ebből eredően a felszámolónak is nyilvánvalóan az általa indított peres eljárásban követelt összeget kell szerepeltetnie a zárómérlegben. Nem tévedett tehát, mikor ennek megfelelően járt el és állította össze a zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot. Ez az eljárása nem áll ellentétben a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 8. §-a (3) bekezdésének d) pontjában foglaltakkal, ugyanis a várhatóan megtérülő összeg az, amit a fél a perben érvényesít, mint kereseti követelést az ellenféllel szemben, hiszen ezért indítja meg a pert.
Alapos a felszámoló észrevétele az elsőfokú végzés rendelkezésével kapcsolatban. Az elsőfokú bíróság kifejezetten hivatkozott a bíróság előtt folyamatban lévő polgári perre, és ennek alapján döntött az engedményezésről. A követelés Sz. J.-val és O. J.-néval szemben került érvényesítésre, és a felperes egyetemleges kötelezésüket kérte a 7 000 000 Ft és annak kamatai megfizetésére. Ezért nyilvánvaló tévedésből maradt le az elsőfokú bíróság végzésének rendelkező részéből O. J.-né megnevezése. Ezt a Legfelsőbb Bíróság pótolta. A hivatkozott perbe az engedményes hitelezőknek, mint jogutódoknak kell belépniük, és érvényesíteniük az engedményezett követelést a nevezettekkel szemben.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a fenti kiegészítéssel helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk.VIII.30.757/2002.sz.)