adozona.hu
BH+ 2004.11.524
BH+ 2004.11.524
A felszámolási eljárásban a közbenső mérleg jóváhagyása körében irányadó szempontok. A felszámoló vagyonértékesítéssel kapcsolatos eljárása a közbenső mérleg jóváhagyása kapcsán nem vizsgálható. A hitelező a felszámoló által kötött adásvételi szerződést perrel támadhatja meg [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 49. § (5) bek., 50. §, 52. § (3) és (4) bek., 225/2000. (XII. 19.) Korm. r. 7. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 48. sorszámú végzésével az adós felszámolási ügyében a felszámoló által benyújtott közbenső mérleget jóváhagyta. A felszámoló részdíját 5 081 200 Ft-ban állapította meg. Megkereste a megyei bíróság gazdasági hivatalát, hogy a felszámoló részére 1 145 946 Ft-ot utaljon ki. Úgy rendelkezett, hogy a fennmaradó összeget a felszámoló a rendelkezésére álló pénzeszközből a saját számlájára utalhatja át. Megállapította, hogy a közbenső mérleg alapján a hitelezők részére kifizeté...
BH+ 2004.11.524 A felszámolási eljárásban a közbenső mérleg jóváhagyása körében irányadó szempontok. A felszámoló vagyonértékesítéssel kapcsolatos eljárása a közbenső mérleg jóváhagyása kapcsán nem vizsgálható. A hitelező a felszámoló által kötött adásvételi szerződést perrel támadhatja meg [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 49. § (5) bek., 50. §, 52. § (3) és (4) bek., 225/2000. (XII. 19.) Korm. r. 7. §].
Az elsőfokú bíróság a 48. sorszámú végzésével az adós felszámolási ügyében a felszámoló által benyújtott közbenső mérleget jóváhagyta. A felszámoló részdíját 5 081 200 Ft-ban állapította meg. Megkereste a megyei bíróság gazdasági hivatalát, hogy a felszámoló részére 1 145 946 Ft-ot utaljon ki. Úgy rendelkezett, hogy a fennmaradó összeget a felszámoló a rendelkezésére álló pénzeszközből a saját számlájára utalhatja át. Megállapította, hogy a közbenső mérleg alapján a hitelezők részére kifizetést teljesíteni nem lehet.Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós elleni felszámolási eljárás a Cégközlöny 1999. évi szeptember 23-i számában nyert közzétételt. Az eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény rendelkezései az irányadóak. A bíróság megállapította, hogy a cég ingatlanainak jelentős részét még a felszámolás előtt bérleti szerződésekkel hasznosította. Ugyancsak bérbeadás útján kerültek a termelésben levő dolgozók különböző korlátolt felelősségű társaságokhoz kihelyezésre. Emiatt a bérek és járulékok jelentős részét az átvevő szervezetek fizették. A felszámoló a vagyont értékesítésre meghirdette. Mind a bérleti szerződésekkel kapcsolatban, mind pedig a vagyonértékesítési szerződéssel kapcsolatban kifogások kerültek benyújtásra, melyekkel kapcsolatban az eljárások folyamatban vannak. A felszámoló a közbenső mérleget benyújtotta, amellyel kapcsolatban az R. Részvénytársaság jogutódja, az R. F. Részvénytársaság nyújtott be kifogást, melyet az elsőfokú bíróság észrevételnek tekintett. Ugyancsak elbírálta a Magyar Követeléskezelő Részvénytársaság beadványát is észrevételként.
A bíróság az R. F. Részvénytársaság észrevételeit alaptalannak találta. Megállapította, hogy a Részvénytársaság az értékesítéssel kapcsolatban önálló kifogással nem élt, egyébként is az értékesítéssel kapcsolatos szerződést perrel kell megtámadnia a hitelezőnek. A vevőállomány behajtására tett intézkedésekre elszámolt 9 millió forint az elsőfokú bíróság álláspontja szerint arányosnak és elfogadhatónak tekinthető. A bíróság részletesen megvizsgálta a felszámoló által felszámított kiadásokat, az így megvizsgált költségeket nem találta eltúlzottnak. A hitelezői lista a közbenső mérleg mellékletében szerepel, így azt a hitelező megtekinthette. A "b" kategóriás hitelező követelésével kapcsolatban a tájékoztatást hiányolta a Magyar Követeléskezelő Részvénytársaság, ez ügyben a bíróság külön határozatot hozott. A gazdasági tevékenység befejezésével kapcsolatos költségek tételes megbontása a végzésből megállapítható, így az kellő tájékoztatást nyújt. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a közbenső mérleg a többször mód. Cstv. 50. §-ának (1) és (6) bekezdésében írt feltételeknek, továbbá a 225/2000. (XII. 19.) Korm. r. közbenső mérlegre vonatkozó, 7. §-ában írt feltételeknek is megfelel, ezért a bíróság a mérleget jóváhagyta. A felszámoló díját a többször mód. Cstv. 50. §-ának (6) bekezdése alapján állapította meg.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az R. F. Részvénytársaság hitelező nyújtott be fellebbezést. Kérte a végzés megváltoztatását, a felszámoló új közbenső mérleg elkészítésére, s a felszámolói díj újbóli megállapítására való kötelezését.
Álláspontja szerint a közbenső mérleg sem alakilag, sem tartalmilag nem megfelelő. Nem ért egyet azzal, hogy a felszámoló a vagyonértékesítés során a dolgozók munkajogi jogfolytonossággal történő átvételében állapodott meg a vevővel és ezt a vételár részének tekintette, míg lényegében az eszközöket ingyen, jelképes áron értékesítette. A környezeti károk helyreállításával kapcsolatos kötelezettségeket is úgy hárította át a vevőre, hogy lényegében árengedményt adott az eszközölt vételárból. Ezzel a hitelező kielégítési alapját csökkentette. Ezért az adásvételi szerződés előnytelen a hitelezők számára. Túlzottnak tartotta a vevőállomány behajtására tett intézkedésekre fordított 8 916 000 Ft-ot, ezt semmivel sem indokolta a felszámoló. Nem részletezte a felszámoló a közbenső mérleg 24 438 000 Ft összegű, egyéb költségek tételeit. A bíróság végzésének indokolásában fellelhető költségrészletezés és a felszámoló által készített kimutatás között 1 544 000 Ft különbség állapítható meg. Véleménye szerint az ingatlanokra vonatkozó bérleti szerződések érvénytelenek, a bérleti díj egyösszegben előre történő megfizetése semmilyen formában nem volt kedvező a bérbeadónak. A felszámoló a bérlő részére értékesítette a vagyont. A vagyon értékesítésénél a végkielégítés levonásra került, a felszámoló jogsértést követett el ezzel. A jogsértés kiküszöbölésére pert indított a megyei bíróság előtt, amely folyamatban van. Kijelentette, hogy a közbenső mérleget nem tudja elfogadni, a felszámoló a felszámolás során nem a többször mód. Cstv. 54. §-ában meghatározott elvárható gondossággal járt el, a kötelezettségét megszegte, így a részére megállapított felszámoló részdíjat sem tudja elfogadni.
A hitelező a fellebbezését 2002. április 17-én nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz, amelyet a 2002. június 7-én benyújtott kérelmében kiegészített. Fellebbezésének kiegészítésében hivatkozott arra, hogy szükségesnek tartja a közbenső mérleg átdolgozását, abban a felszámoló által feltüntetni a vagyonra megkötött adásvételi szerződésből származó, az E. Betéti Társasággal szembeni követelést 204 000 000 Ft + áfa összegben szerepeltetni, mert a nyilvános pályázaton ez a vételár alakult ki. Ugyancsak szerepeltesse a felszámoló a szerződés megkötésének napjától a kifizetés napjáig járó kamatot is, mert az összes vagyontárgyat 2000. február 28-tól ellenérték nélkül használta a vevő és a vételárat nem fizette ki. Kérelmének indokolásául részletezte az adásvételi szerződéssel kapcsolatos pályázatot, a vételár megfizetésével kapcsolatos szerződésben foglaltakat, amelyek álláspontja szerint a mérlegvalódiság elvének a megsértését mutatják. Véleménye szerint a nyilvános pályázaton kialakult 204 000 000 Ft + áfa követelést kell szerepeltetni, mert nincs joga a vevőnek semmilyen beszámításra, vagy bármely címen a vételárnak a csökkentésére. A vételár halasztott megfizetéséből kára származott az eladónak, ez kamatban jelentkezik, amely behajtás esetén a hitelezők kielégítési alapját növelné. Ez véleménye szerint 39 870 731 Ft-ot tenne ki. Miután a felszámoló nem szerepeltette a mérlegben ezeket az adatokat, a be nem vallott és meg nem fizetett áfa után a jogkövetkezmények be fognak állni. A felszámoló nem kellő gondossággal járt el, ezért részdíját sem tudja elfogadni.
A felszámoló mind a fellebbezésre, mind pedig annak kiegészítésére észrevétellel élt. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását, valamint a hitelezőnek a másodfokú eljárás költségeiben való marasztalását. Előadta, hogy a vagyonértékesítéssel kapcsolatban a felszámoló valamennyi intézkedése ellen kifogásokat terjesztett elő a hitelező, amelyeket a megyei bíróság elutasított, ezek elbírálása jelenleg a Legfelsőbb Bíróságon folyik. Az eljárásokban előterjesztette a védekezését, így erre vonatkozólag nem kíván részletesen kitérni a jelen észrevételében. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felszámoló az értékesítésnél a törvény előírásai szerint, annak betartásával járt el. Az adott helyzetben elérhető legmagasabb vételárat és valamennyi körülményt mérlegelve a legkedvezőbb ajánlattal értékesítette a vagyont. A kifogásokra tekintettel a vagyon értékesítése bontó feltétellel történt, amelynek joghatályossága a Legfelsőbb Bíróság döntéséhez fog kapcsolódni, így a végleges értékesítés csak ekkor következik be. Alaptalannak tartotta a hitelezőnek a 8 916 000 Ft-tal kapcsolatos hivatkozását, mert a közbenső mérleg 4. számú mellékletének harmadik sora egyértelműen tartalmazza, hogy az értékesítéssel és a követelés- behajtással kapcsolatos költségek összege a 8 916 000 Ft. Az észrevételhez előterjesztett részletezés tartalmazza e költségek megbontását, azonban a jelen észrevételében is részletezi azt. Ezek indokoltan merültek fel, így téves az erre való hivatkozása a hitelezőnek. A 24 438 000 Ft egyéb költség, ami felmerült, szükséges volt, a vagyon értékesítéséig a vagyont működtetni kellett. Részletezte a 24 438 000 Ft összetevőit is. Téves azonban az arra való hivatkozása a hitelezőnek, hogy 1 544 000 Ft különbség van, ugyanis összetévesztette a 4. számú melléklet 2. és 6. sorában foglaltakat. A második sorban valóban 22 894 000 Ft szerepel, amely a gazdasági tevékenység ésszerű befejezésével, a vagyon megóvásával, őrzésével kapcsolatos költséget tartalmazza, a hatodik sorban szereplő 24 438 000 Ft az egyéb költségeket, ráfordításokat tünteti fel. A bérleti szerződésekkel kapcsolatos perben az elsőfokú bíróság határozatát a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta, így teljes egészében pervesztes lett a hitelező. A Legfelsőbb Bíróság a hitelező kifogását is elbírálta, a határozat ugyancsak elutasítást tartalmazott.
A fellebbezés kiegészítésével kapcsolatban észrevételezte a felszámoló, hogy a hitelezőnek nincs jogi lehetősége a fellebbezés benyújtását követően lényegesen elkésetten fellebbezés kiegészítése címén új indokra hivatkozni. Lényegében a felszámoló vagyonértékesítését kifogásolta, a szerződést azonban perrel nem támadta meg, holott erre jogi lehetősége lett volna. A kifogás viszont, amit előterjesztett, elutasításra került a bíróság részéről. A vagyonértékesítés során a teljes bruttó vételár számlázásra és a felszámoló számlájára átutalásra került. Az ezzel kapcsolatos áfa-bevallási kötelezettségeinek is eleget tett a felszámoló.
Az észrevételre a hitelező nyilatkozott. Mindenben fenntartotta a fellebbezésében és annak kiegészítésében foglaltakat. Kérte, hogy a kiegészítést érdemben bírálja el a bíróság, és kérte "perköltség" megállapítását is.
A hitelező fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján helyesen állapította meg a tényállást, helyes az arra alapított jogi döntése is. A hitelező a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzésének a megváltoztatására.
A többször mód. Cstv. 50. §-a a közbenső mérleg készítésére speciális rendelkezéseket nem tartalmaz, a felszámolónak a közbenső mérleget a számvitelről szóló, többször módosított 2000. évi C. törvényben meghatározott általános követelményeknek, az adós felszámolására irányadó, a felszámolás és a végelszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. r. 7. §-ában foglaltaknak, valamint a többször mód. Cstv. 52. §-ának (3) és (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően kell elkészítenie. A közbenső felszámolási mérleg célja, hogy megbízható, hiteles helyzetfelmérés alapján történjen a hitelezők és a bíróság tájékoztatása az adós pénzügyi helyzetéről. A cél tehát a tájékoztatás, ebből eredően a többször mód. Cstv. 50. §-ának (5) bekezdése szerint a közbenső mérleget, a bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatást és a hitelezők részbeni kielégítésének sorrendjét és összegét tartalmazó részletes vagyonfelosztási javaslatot a felszámoló azzal küldi meg a hitelezőknek, hogy arra az észrevételeiket megtehetik. Ebből eredően kifogásolási lehetősége a hitelezőknek nincs, csupán véleménynyilvánításra van mód. Az eljáró bíróság az észrevételekben foglaltakat a közbenső mérleg elbírálásakor figyelembe veszi. Az elsőfokú bíróság ennek eleget tett, a hitelezők által benyújtott véleményeket a felszámoló által adott észrevételekkel együtt bírálta el. Nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor az észrevételeket nem találta alaposnak. A hitelező fellebbezése túlnyomórészt arra vonatkozik, hogy a felszámoló a vagyonértékesítést a Csődtörvényben foglaltaknak megfelelően hajtotta-e végre, az abból eredő bevétel reálisnak tekinthető-e, a felszámoló intézkedése a hitelezők követeléseinek a kielégítését veszélyezteti-e. A többször mód. Cstv. 49. §-ának (5) bekezdése egyértelmű rendelkezést tartalmaz avonatkozásban, hogy ilyen esetben az adásvételi szerződést a bíróságnál keresettel támadhatja meg az azt sérelmező hitelező. Ebből eredően a közbenső mérleggel szemben benyújtott fellebbezés az ilyen jellegű sérelem elbírálására nem alkalmas. A fellebbezésében utalt is arra a hitelező, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában a megyei bíróság előtt peres eljárás van folyamatban.
Ugyancsak alaptalan a bérleti szerződések érvénytelensége vonatkozásában előterjesztett fellebbezési támadás. E tárgyban a Legfelsőbb Bíróság jogerős határozatával már állástfoglalt.
Alaptalan a fellebbezés a felszámolónak a követelések behajtásával kapcsolatban felszámított 8 916 000 Ft költség kimutatásával szemben is. A hitelező a hat tételből álló költségmeghatározásból konkrétan egy tétellel kapcsolatban sem terjesztett elő semmiféle bizonyítékot avonatkozásban, hogy az ott felszámított díj bármilyen okból nem tekinthető reálisnak. Önmagában az általánosságban előterjesztett saját észrevétel a költség összegszerűségének megtámadására nem alkalmas.
Kellő alappal hivatkozott a fellebbezésre adott észrevételében a felszámoló arra, hogy tévedést tartalmaz a hitelezőnek a költségek felszámításával kapcsolatos fellebbezési támadása. A közbenső mérleghez csatolt 4. sz. melléklet egyértelműen tartalmazza, hogy a gazdasági tevékenység ésszerű befejezésével, a vagyon megóvásával, megőrzésével kapcsolatos költségek 22 894 000 Ft-ot tettek ki. Felmerültek egyéb költségek, ráfordítások, amelyek 24 438 000 Ft-ot tettek ki. Az összes költségek, amelyek ezt a fent írt tételt, valamint ezen kívül még három tételt tartalmaznak, 278 048 000 Ft-ot tesznek ki. A felszámoló a bírósághoz beterjesztett észrevételében részletesen előadta, hogy az egyes tételek, amelyekből a két tétel összegszerűsége összeállt, milyen ráfordításokat tartalmaznak.
Alaptalan a felszámolói díj megállapítására vonatkozó támadás is. Mint arra az elsőfokú bíróság is utalt a fellebbezéssel megtámadott határozatában, a többször mód. Cstv. 50. §-ának (6) bekezdése szerint határozta meg a felszámoló díját. A jogszabályhely részletes eligazítást tartalmaz avonatkozásban, hogy a felszámoló díját miként kell megállapítani, és hogyan kell annak kiutalásáról rendelkezni. Az elsőfokú bíróság ennek megfelelően járt el, így a hitelező által előadott okból, nevezetesen, hogy a felszámoló nem az elvárható gondossággal járt el, és ezért nem állapítható meg részére a sérelmezett mértékű díj, kellő alappal nem bír. Amennyiben a hitelező ezt az álláspontját fenntartja, úgy lehetősége van arra, hogy polgári bíróság előtt a felszámolóval szemben a többször mód. Cstv. 54. §-a alapján pert indítson.
A hitelező a fellebbezésének a kiegészítésében egyrészt tovább részletezte az adásvételi szerződéssel kapcsolatban felhozott sérelmeit, amelyek egyrészt a pályázattal, másrészt a vételár megfizetésével - annak összegszerűségével, illetőleg beszámítással történő rendezésével - kapcsolatosak, továbbá a vételár halasztott megfizetésétől származó egyenes, valamint háttérkárral kapcsolatosak. Ezekre vonatkozólag ugyancsak alkalmazandó az, hogy az értékesítés miatti, a szerződés érvénytelenségére alapított igényeit csupán perben érvényesítheti a felszámolóval szemben.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk.VIII.31.216/2002. sz.)