adozona.hu
BH+ 2004.10.484
BH+ 2004.10.484
A szolgálati nyugdíjra való jogosultsághoz szükséges szolgálati idő szempontjából a munkaviszonyban töltött idő szolgálati viszonyban ténylegesen eltöltött időként nem vehető figyelembe [2001. évi XCV. törvény (továbbiakban: Hjt.) 250. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a szolgálati nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati idő megállapítása tárgyában hozott jogerős társadalombiztosítási határozat megváltoztatását és a szolgálati nyugdíjra való jogosultságának megállapítását kérte. A H. V. Sz. Csoportfőnökének parancsára hivatkozott, amely szerint a továbbszolgáló állományban töltött idejét megelőző, munkaviszonyban töltött idő beszámítást nyert, ezért azt az alperesnek a szolgálati nyugdíjjogosultság elbírálásánál is figyelembe kel...
BH+ 2004.10.484 A szolgálati nyugdíjra való jogosultsághoz szükséges szolgálati idő szempontjából a munkaviszonyban töltött idő szolgálati viszonyban ténylegesen eltöltött időként nem vehető figyelembe [2001. évi XCV. törvény (továbbiakban: Hjt.) 250. § (1) bekezdés].
A felperes a keresetében a szolgálati nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati idő megállapítása tárgyában hozott jogerős társadalombiztosítási határozat megváltoztatását és a szolgálati nyugdíjra való jogosultságának megállapítását kérte. A H. V. Sz. Csoportfőnökének parancsára hivatkozott, amely szerint a továbbszolgáló állományban töltött idejét megelőző, munkaviszonyban töltött idő beszámítást nyert, ezért azt az alperesnek a szolgálati nyugdíjjogosultság elbírálásánál is figyelembe kell vennie.A munkaügyi bíróság ítéletében az alperes támadott határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes a szolgálati nyugdíjra jogosult.
A döntés alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes 1978. május 9-étől munkaviszonyban állt, 1992. október 1-jétől továbbszolgálói szerződéses állományban teljesített szolgálatot, 1999. október 1. napjától pedig felvételt nyert az alperes hivatásos állományú tagjai sorába. A H. V. Sz. Csoportfőnöke a 2014/2001. számú parancsban a szolgálati viszonyban eltöltött idejének kezdő napját a Hszt. 326. § (1) bekezdésére hivatkozással 1978. május 9. napjában határozta meg, és ezzel a továbbszolgálói állomány létesítését megelőző munkaviszonyban töltött időt is elismerte. A bíróság álláspontja szerint ez a nyilatkozat az alperesre vonatkozóan is joghatályos, ezért a szolgálati idő megállapítása szempontjából az abban foglaltakat vette figyelembe.
A jogerős ítélet ellen az alperes a Pp. 270. §-ának (2) bekezdése b) pont ba) alpontjára hivatkozással felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben a munkaügyi bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes a Hszt. hatálybalépése után létesített hivatásos szolgálati jogviszonyt, a szolgálati nyugdíjra való jogosultságának megállapításánál a Hszt. 328. §-ának (1) bekezdése, valamint a 2002. január 1-jén hatályba lépett új törvény (Hjt.) rendelkezései az irányadók. A továbbszolgáló, illetőleg szerződéses katonák a szolgálati nyugdíjra a korábban hatályban volt jogszabályok alapján sem voltak jogosultak, a csoportfőnök ezzel ellentétes parancsa jogszabályba ütközik, ezért semmis. A szolgálati nyugdíjjogosultságról különben is a miniszter által kijelölt szervként, saját hatáskörben önállóan dönt.
A Legfelsőbb Bíróság a szolgálati nyugdíjjogosultság szempontjából figyelembe vehető szolgálati jogviszonyban töltött idő számításával kapcsolatban felmerült jogkérdésben a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a szolgálati nyugdíjjogosultságról a határozat meghozatala idején hatályos törvény, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (továbbiakban: Hjt.) 212. §-ának (1)-(2) bekezdésében foglaltak alapján a miniszter által kijelölt szervként [8/2002. (II. 15.) HM rendelet 16. §], mint társadalombiztosítási szerv döntött.
Erre figyelemmel a per tárgya a támadott társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata volt a tekintetben, hogy a szolgálati nyugdíjjogosultság szempontjából a felperes szolgálati idejét a határozat a jogszabályban foglaltaknak megfelelően állapította-e meg.
A Hjt. 261. §-ának (1) bekezdése tételesen felsorolja azokat a jogviszonyokat, amelyek időtartamát a szolgálati nyugdíjra jogosultság szempontjából szolgálati viszonyban ténylegesen eltöltött időnek kell tekinteni. Ezek a sor-, a tartalékos, a póttartalékos, a továbbszolgáló és szerződéses katonai, a fegyveres szerveknél hivatásos szolgálati, továbbá a katonai és rendvédelmi oktatási intézményeknél 1998. január hó 1-jét megelőzően hallgatói (növendéki) viszonyban töltött idők.
E tételes felsorolás más jogviszonyban - köztük a munkaviszonyban - eltöltött idő beszámítását a szolgálati nyugdíjjogosultság megállapítása során nem teszi lehetővé. Következésképpen a munkaügyi bíróság tévedett, amikor a szolgálati idő megállapításánál a 2014/2001. számú parancsban foglaltakat figyelembe vette. A nyugdíj megállapítására jogosult alperes az irányadó jogszabályokat helyesen alkalmazta, mint nyugdíjmegállapító szervnek a munkáltatói intézkedésnek minősülő parancsban foglaltak nem érintették döntési hatáskörét. Így a per tárgyát képező társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatánál az említett parancs érvényességének nem volt jelentősége. Az alperes határozatát helybenhagyó jogerős társadalombiztosítási határozat nem jogszabálysértő.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf.Bír. Mfv.II.10.090/2003.szám)