adozona.hu
BH+ 2004.10.471
BH+ 2004.10.471
Egyszerűsített felszámolási eljárásban a be nem hajtott követelés engedményezésénél irányadó szempontok [Ptk. 329. § (1) bek., 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 57. § (1) bek., 63/A. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az 57. sorszámú végzésével az adós elleni egyszerűsített felszámolási eljárást befejezettnek nyilvánította, az adóst jogutód nélkül megszüntette. Megkereste a cégbíróságot az adósnak a cégjegyzékből való törlése iránt. A felszámoló díját megállapította, rendelkezett annak kielégítéséről. A 2001. december 31-i fordulónappal elkészített felszámolási zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyta, megállapította, hogy az adós gazdálkodó szervezet tartozása csupán rész...
BH+ 2004.10.471 Egyszerűsített felszámolási eljárásban a be nem hajtott követelés engedményezésénél irányadó szempontok [Ptk. 329. § (1) bek., 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 57. § (1) bek., 63/A. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság az 57. sorszámú végzésével az adós elleni egyszerűsített felszámolási eljárást befejezettnek nyilvánította, az adóst jogutód nélkül megszüntette. Megkereste a cégbíróságot az adósnak a cégjegyzékből való törlése iránt. A felszámoló díját megállapította, rendelkezett annak kielégítéséről. A 2001. december 31-i fordulónappal elkészített felszámolási zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyta, megállapította, hogy az adós gazdálkodó szervezet tartozása csupán részben elégíthető ki. A jóváhagyott vagyonfelosztási javaslat alapján az adós követelését a jelen ügyben alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 52. §-ának (5) bekezdése értelmében több jogosultra engedményezte. Felhívta a felszámolót, hogy a befejezéssel kapcsolatosan szükséges intézkedéseket tegye meg.Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adóssal szembeni felszámolási eljárás közzététele a Cégközlöny 1999. január 28-i, 4. számában történt meg. Az eljárás során az adós beltagja, L. J.-né az elszámolási kötelezettségének nem tett eleget. A felszámoló a benyújtott közbenső jelentésében és közbenső mérlegében jelezte, hogy az adós képviselője által szerepeltetett tárgyi eszközzel és 2 242 000 Ft készpénzzel nem tudott elszámolni, ezért csődbüntett alapos gyanúja miatt feljelentést tett ellene. A büntetőeljárás folyamatban van a bíróság előtt. A felszámolás közzétételét követően négy hitelező jelentett be követelést, amelyeket a felszámoló nyilvántartásba vett. Az adós képviselője ellen a városi bíróságon büntetőeljárás van folyamatban, mivel a tevékenységet záró mérlegben szerepeltetett 2 242 000 Ft pénzeszközzel nem számolt el. Ezt az összeget pénztárhiányként szerepeltette a felszámoló, engedményezés céljából. Az M. K. Részvénytársaság hitelező nyilatkozatában ellenezte a pénztárhiány engedményezését a hitelezői igény kielégítésére. Az elsőfokú bíróság a beterjesztett zárómérleg alapján - figyelemmel a többször mód. Cstv. 52. §-ának (5) bekezdésében foglaltakra - a be nem hajtott követelést engedményezte, valamint az ügyben a 63/A. § (1) bekezdése alapján határozott a rendelkező részben foglaltak szerint.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az M. K. Részvénytársaság hitelező nyújtott be fellebbezést. Kérte a végzés hatályon kívül helyezését, és az új eljárás keretében a felszámolót a zárómérlegnek és vagyonfelosztási javaslatnak a 225/2000. (XII. 19.) Korm. r. 8. §-a (3) bekezdésének d) pontja alkalmazásával történő módosítására és ismételt előterjesztésére. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem a többször mód. Cstv. 52. §-ának (5) bekezdése, hanem az 56. § (2) bekezdése alapján döntött az ügyben. Az elsőfokú bíróság a kielégítési sorrendet szem előtt tartva, a pénztárhiányból fakadó követelést a felszámolói díj részbeni fedezeteként, illetve további "a" kategóriás igények fedezeteként, valamint az "e" kategóriás hitelezői igény részbeni kielégítéseként osztotta fel. A rendelkezés a többször mód. Cstv. 56. §-ának (2) bekezdésén alapulhatott. Így azonban a be nem hajtott követelés felosztására jogszabálysértően került sor. A felszámolási eljárás számviteli kérdéseire a 225/2000. (XII. 19.) Korm. r. 8. §-a (3) bekezdésének d) pontja irányadó, amely kogens előírást tartalmaz avonatkozásban, hogy a be nem hajtott követeléseket a várhatóan megtérülő összegben kell szerepeltetni. A piaci értékelést a felszámoló nem végezte el, ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor elfogadta a zárómérleget. A felszámoló ugyanis köteles a várható megtérülés mértékében állástfoglalni, s ha a követelést a teljes térülés elvárhatóságával adja át, akkor ezt indokolnia kell. Ha a felszámoló a kötelezett vagyoni helyzetét nem ismeri, megalapozottan nem állíthatja a teljes megtérülés valószínűségét és elvárhatóságát.
A fellebbezésre a felszámoló nem tett észrevételt.
A hitelező fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére állt adatok alapján megalapozott végzést hozott az ügyben. A hitelező a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzésének a megváltoztatására.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott végzésében az adós elleni felszámolási eljárást egyszerűsített módon fejezte be a többször mód. Cstv. 63/A. §-ának (1) bekezdése alapján, mivel a vagyon a várható felszámolási költségek fedezetére sem volt elegendő. Ebben az esetben a bíróság a felszámoló kérelmére és írásbeli előkészítése alapján végzésben elrendeli az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztását, az 57. § (1) bekezdése alapján. A törvény tehát kifejezetten a bíróság feladatává teszi a be nem hajtott követelések hitelezők közötti felosztását.
Az elsőfokú bíróság tehát a jogszabály kogens rendelkezése alapján döntött az ügyben. Az adós tárgyi eszközzel, pénzeszközzel nem rendelkezett, pénztárhiány címén viszont 2 242 000 Ft be nem hajtott követelés állt fenn. E követeléssel kapcsolatban az adós beltagjával szemben bíróság előtt büntetőeljárás van folyamatban. Mint arra a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett döntésében (2002/2/776. szám), a felszámolást lefolytató bíróságnak nincs lehetősége arra, hogy az adós be nem hajtott követeléseit a hitelezők között a mód. Cstv. rendelkezéseitől eltérő módon ossza fel. Nem mérlegelheti, hogy a be nem hajtott követelésből milyen összeg megtérülése várható, s e mérlegelés eredményéhez képest csak a kielégítési sorrendben első helyen álló hitelezők részére nem adhatja át a teljes követelést. A behajthatatlansággal természetesen az engedményesnek számolnia kell. A Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép és átszállnak rá a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok is. A végrehajtási eljárás során lesz megállapítható, hogy a követelés teljes értékben térül-e meg, vagy pedig mekkora veszteség áll be, ezt előre megállapítani nem lehet. Nem tévedett tehát akkor a felszámoló, amikor ennek megfelelően járt el és állította össze a zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a felszámoló által így előterjesztett vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyta.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintve, fellebbezett rendelkezését a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk.VIII.31.399/2002. sz.)