adozona.hu
BH 2004.10.430
BH 2004.10.430
A munkaköri alkalmasságról szóló döntés meghozatala előtt - amennyiben ezt a jogszabály előírja - a munkáltató elrendelheti, hogy a munkavállaló ideiglenesen a munkaszerződésben foglaltaktól eltérő munkafeladatot végezzen, ennek megtagadása jogszerű rendkívüli felmondási oknak minősülhet [Mt.-nek az ügyben irányadó Mt. 105. § (1) bekezdése, 102. § (1) és (2) bekezdés; 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 7. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a felülvizsgálati kérelmében iratellenesnek, és jogszabálysértőnek minősítette a változó munkahelyre vonatkozó érvényes szerződéses feltétel megállapítását, továbbá ebből kiindulva a jogerős ítéletnek a rendkívüli felmondást megalapozó kötelezettségszegés elkövetéséről szóló álláspontját. Érvelése szerint a pert megelőző korábbi ügy figyelembevételével, továbbá az 1996. január 1-jén megkötött munkaszerződésből nem következik a változó munkahelyre szóló megállapodás, ezt az MK 5. sz...
BH 2004.10.430 A munkaköri alkalmasságról szóló döntés meghozatala előtt - amennyiben ezt a jogszabály előírja - a munkáltató elrendelheti, hogy a munkavállaló ideiglenesen a munkaszerződésben foglaltaktól eltérő munkafeladatot végezzen, ennek megtagadása jogszerű rendkívüli felmondási oknak minősülhet [Mt.-nek az ügyben irányadó Mt. 105. § (1) bekezdése, 102. § (1) és (2) bekezdés; 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 7. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében iratellenesnek, és jogszabálysértőnek minősítette a változó munkahelyre vonatkozó érvényes szerződéses feltétel megállapítását, továbbá ebből kiindulva a jogerős ítéletnek a rendkívüli felmondást megalapozó kötelezettségszegés elkövetéséről szóló álláspontját. Érvelése szerint a pert megelőző korábbi ügy figyelembevételével, továbbá az 1996. január 1-jén megkötött munkaszerződésből nem következik a változó munkahelyre szóló megállapodás, ezt az MK 5. számú állásfoglalás is alátámasztja. Emiatt, továbbá az alperesnek a "kirendelésről" szóló intézkedése jogszabályba ütközése következtében a jogerős ítélet jogszabálysértő.Ezért a felperes a jogerős ítélet "megváltoztatását", a keresetének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan az ítéletek hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás elrendelésére nem talált alapot.
Az ügy előzményeként megállapíthatóan a munkaügyi bíróság ítéletével az alperes 1998. október 2-án meghozott felmondását hatályon kívül helyezte, és a felperes munkaviszonyát helyreállította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósághoz 2000. január 18-án érkezett jogerős közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a jogalap tekintetében helybenhagyta.
Az alperes 2000. június 9-én azért szüntette meg rendkívüli felmondással a felperes munkaviszonyát, mert a számára kijelölt munkahelyről 2000. május 19-én és 22-én a közvetlen vezetője engedélye nélkül eltávozott, 2000. május 23-án a munkahelyén nem jelentkezett, és távolmaradását felszólítás ellenére nem igazolta. A 2000. május 29-ei kirendelést nem vette át, munkahelyéről indokolás és engedély nélkül eltávozott. Ezt követően pedig a munkavégzésre nem jelentkezett. Emiatt a felek között újabb per indult.
A tényállásban a munkaügyi bíróság - egyebek mellett - megállapította, hogy a per előzményét képező másik ügy, és az időmúlás folytán a felek között többször levélváltás történt a felperes munkaképesség-csökkenésének mértéke, alkalmassági vizsgálata, fegyverhasználati engedélye, vezénylése, munkabérének kifizetése, illetve a személyes megbeszélések tárgyában. Ez 2000. május 8-áig tartott, amikor az alperes táviratban másnapra személyes megjelenésre hívta fel a felperest. A felperes ezen a napon visszautasította a fegyver nélküli őrszolgálatot, és a másik lehetőségként megjelölt tárgyalóteremben való tartózkodást.
2000. május 17-én az illetékes szakszervezet megtagadta a hozzájárulását a felperes fegyver nélküli munkakörben való foglalkoztatásához.
Az alperes ismételt utasítására 2000. május 19-én megjelenő felperes május 23-26-áig szolgálatmentességet kért az Mt. 25. § alapján, amelyet az alperes nem biztosított. Ehelyett megjelölte a munkavégzés helyét (iroda), a munkafeladatot (szolgálati szabályzat tanulmányozása), a felperes azonban eltávozott.
2000. május 26-án az alperes azt közölte a szakszervezettel, hogy a felperes a fegyverengedélyhez szükséges dokumentumokat csak 2000. május 9-én adta le, az engedély hiányában az eredeti munkakörében nem foglalkoztatható, csak a T. utcai objektumban, ezért a kifogás nem alapos. Ezután 2000. május 29-én a felperes megtagadta a "kirendelése" átvételét, amelyet az alperes részére postán küldött meg. Ezt követően a felperes munkavégzés céljából az alperesnél nem jelent meg.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint miután az 1999. január 1-jei munkaszerződés a korábbi módosítása volt, és ez (amely 1994. december 8-án kelt) tartalmazza a változó munkahelyre szóló kikötést, a felperesnek a változó munkahely tagadására vonatkozó álláspontja megalapozatlan. Ebből következően az alperes egyoldalú intézkedéssel meghatározhatta a felperes munkavégzési helyét.
A felperest az Mt. 25. § (2) bekezdés alapján a szakszervezeti tisztsége folytán 2000. májusban 6 óra munkaidő- kedvezmény illette meg. Mindezek miatt a rendkívüli felmondásnak az első nap kivételével az igazolatlan távollétre vonatkozó indoka a valóságnak megfelel.
A munkaügyi bíróság egy másik ügyben meghozott végzésével a szakszervezetnek a felperes kirendelésével szemben benyújtott kifogását a jogszabályi feltételek hiánya miatt elutasította [Mt. 23. § (1) bekezdés].
A munkaügyi bíróság mindezek alapján arra következtetett, hogy a felperes nem volt jogosult a munkáltatói utasítások megtagadására [Mt. 104. § (1) és (2) bekezdés], továbbá az igazolatlan hiányzás jogszerű indoka az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja szerinti rendkívüli felmondásnak. Ezt az érvelést találta helyesnek a másodfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéletben.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az Mt. 102. § (1) és (2) bekezdés, valamint a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény felhatalmazása alapján kiadott 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 7. § (1) bekezdés a) pont alapján - figyelemmel a felperes részére folyósított szociális járadékra - az alperes csak az alkalmasság kérdésében döntésre jogosult orvos állásfoglalása alapján kerülhetett abba a helyzetbe, hogy a felperest a munkavégzésre beoszthassa.
2000. március 31-én a fegyverengedélyhez szükséges dokumentumok átadásának hiányára tekintettel az alperes jogszerűen a felperest fegyveres szolgálatba nem oszthatta be. Ennek oka volt az is, hogy a megjelölt NM rendelet 4. számú melléklete 6. pontja értelmében a felperes munkaköre fokozottan baleseti veszéllyel járónak minősül. Ezért mindaddig, ameddig a munkaköri alkalmasság kérdésében nem született döntés, a munkáltató alperes jogosult volt ideiglenes jelleggel a felperes részére a szerződésében foglaltaktól eltérő munkakört kijelölni, a felperes pedig köteles volt eszerint munkát végezni [Mt. 103. § (1) bekezdés b) pont; az ügyben irányadó 105. § (1) bekezdése].
Az alperes kirendelésnek nevezett, 2000. május 26-án kelt, tartalmilag azonban helyesen az Mt.-nek az ügyben irányadó 105. §-ára alapított intézkedése, amely a nem fegyveres személy és vagyonőr munkakör ellátására vonatkozott, nem ütközött jogszabályba. Fentiekből következően a felperes kötelezettségszegését a 2000. május 23-ai naptól kezdődően az engedély nélküli eltávozások, mind pedig a munkahelyen a munkavégzés céljából való megjelenési kötelezettség elmulasztása tekintetében a jogerős ítélet jogszabálysértés és az elvi határozatnak minősülő MK 5. számú állásfoglalás megsértése nélkül állapította meg. A fentiekből következően a munkaköri alkalmasság elbírálásáig nem volt jelentősége annak, hogy a felperes munkaszerződése változó munkahelyre szólt-e, ezért a jogerős ítélet erre alapított vizsgálata szükségtelen. A másodfokú bíróság által helybenhagyott elsőfokú ítélet tehát jogszabálysértés nélkül állapította meg a felperes terhére az Mt. 104. § (1) bekezdés megsértését, ezáltal az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontban szereplő rendkívüli felmondási ok jogszerűségét.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította. (Legf. Bír. Mfv. E. 10.296/2003. sz.).