adozona.hu
BH+ 2004.9.424
BH+ 2004.9.424
Jogerős ítélettel megállapított követelés engedményezése esetén a felszámoló annak összegétől nem térhet el [az 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 52. § (3) bek., 114/1997. (VII. 1.) Korm. r. 8. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az 56. sorszámú záróvégzésével a felszámoló által benyújtott módosított egyszerűsített zárómérleget és zárójelentést, valamint vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyta, a felszámoló díját megállapította, a C. J. ty.-i lakossal szemben fennálló 1 337 285 Ft összegű tőkekövetelést és annak kamatát a Magyar Követeléskezelő Részvénytársaságnak társadalombiztosítási tartozás címén fennálló 7 170 585 Ft összegű követelése részbeni kiegyenlítésére engedményezte. Megállapította, hog...
BH+ 2004.9.424 Jogerős ítélettel megállapított követelés engedményezése esetén a felszámoló annak összegétől nem térhet el [az 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 52. § (3) bek., 114/1997. (VII. 1.) Korm. r. 8. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság az 56. sorszámú záróvégzésével a felszámoló által benyújtott módosított egyszerűsített zárómérleget és zárójelentést, valamint vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyta, a felszámoló díját megállapította, a C. J. ty.-i lakossal szemben fennálló 1 337 285 Ft összegű tőkekövetelést és annak kamatát a Magyar Követeléskezelő Részvénytársaságnak társadalombiztosítási tartozás címén fennálló 7 170 585 Ft összegű követelése részbeni kiegyenlítésére engedményezte. Megállapította, hogy a felmerült teljes felszámolási költségek és a hitelezői igények kielégítésére forrás nem képződött, ezért feljogosította a hitelezőket arra: a felszámolóhoz bejelentett és általa visszaigazolt követeléseiket a nyilvántartásaikból leírják. Az egyszerűsített eljárást befejezetté nyilvánította, és elrendelte az adósnak a cégnyilvántartásból történő törlését.Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós elleni felszámolási eljárás kezdő időpontja 1998. április 3-a volt. Az eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) rendelkezései az irányadóak. Megállapította, hogy a felszámoló indítványozta az eljárásnak egyszerűsített módon történő befejezését. Az adós ügyvezetőjével szemben az ellene indított büntetőeljárás sem vezetett eredményre, így a felszámoló iratok hiánya miatt technikailag lebonyolíthatatlannak találta az eljárást. Az adós ügyvezetőjének bíróságilag megállapított tartozása: 1 337 285 Ft és annak kamata. Az eljárás során az APEH rendőrség közreműködésével kerültek elő vagyontárgyak, amelyeket a felszámoló 80 000 Ft-ért értékesített; ez az összeg részben fedezte a felszámolási eljárás során felmerült költségeket és azokat a felszámoló kiegyenlítette.
A záró-anyaggal kapcsolatban a Magyar Követeléskezelő Részvénytársaság hitelező nyújtott be kifogást, kérte a C. J.-vel szemben fennálló követelésnek 100 Ft-os eszmei értéken történő mérlegbe állítását és ezen az értéken történő engedményezését. A bíróság a kifogást a 2002. február 14. napján megtartott zárótárgyaláson bírálta el, és az 55. sorszámú végzésével a vagyonfelosztási javaslat módosítására vonatkozó részében elutasította, míg a hitelezői igény összegszerűsége tekintetében az eljárást megszüntette. Egyebekben az eljárás során a többször mód. Cstv. 63/A. §-a, valamint a 60. § (1) bekezdése alapján rendelkezett a záróanyag jóváhagyásáról és a költségek viseléséről.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a Magyar Követeléskezelő Részvénytársaság hitelező nyújtott be fellebbezést. Kérte a végzés megváltoztatásával a felszámoló kötelezését arra, hogy a C. J.-vel szemben fennálló követelést értékelje és módosítsa a záróanyagot. Álláspontja szerint a felszámoló köteles felmérni a követelés piaci értékét és azt azon az értéken köteles a záróanyagban szerepeltetni. Kérte továbbá kijavítani az elsőfokú bíróság végzését, mivel a hitelezői igényének helyes összege 2 306 000 Ft.
A felszámoló a fellebbezésre észrevételt tett. Előadta: már korábban is jelezte, hogy mivel nincs vagyon, nincs miből behajtani a követelést, így annak névértéke nulla.
A hitelező fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogása tárgyában az 55. sorszámú végzésével határozott. A hitelezőnek a vagyonfelosztási javaslat módosítására vonatkozó kifogását elutasította. Kifogásában kérte a bíróságot, hogy a felszámolót utasítsa a vagyonfelosztási javaslat oly módon való módosítására, miszerint a követelés 100 forint eszmei értékben szerepeljen a mérlegben, és ilyen értékben kerüljön engedményezésre a hitelező javára. Helyesen döntött az elsőfokú bíróság akkor, amikor a kifogást alaptalannak találta. Helyesen hivatkozott a 114/1997. (VII. 1.) Korm. rendelet 8. §-ának (1) bekezdésére, valamint a többször mód. Cstv. 52. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra. A jelen esetben a bíróság ítélettel kötelezte C. J. ügyvezetőt 1 337 285 Ft tőkeösszeg, és 1996. augusztus 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamattartozás megfizetésére. Az ügyvezető a felszámoló többszöri felhívása ellenére sem tett eleget a fizetési kötelezettségének. Az adott esetben tehát bírósági határozattal megállapított követelésről van szó. Így a felszámoló nem térhet el a bíróság által megállapított összegtől. A behajthatatlansággal természetesen az engedményesnek számolnia kell. A többször mód. Cstv. 52. §-ának (5) bekezdése szerint a felszámolási zárómérlegben szereplő be nem hajtott követelések tekintetében a hitelezői követelések erejéig engedményezésnek van helye azzal, hogy az ilyen követelésre a Ptk. 331. §-a az irányadó. A Ptk. 331. §-a értelmében, ha a követelés jogszabály vagy hatóság rendelkezése folytán száll át másra, azok eltérő rendelkezése hiányában az engedményezés szabályait megfelelően kell alkalmazni. Ebben az esetben a korábbi jogosult kezesi felelőssége csak akkor marad fenn, ha ezt kifejezett rendelkezés írja elő. A Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép és átszállnak rá a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok is. Helyesen utalt arra az elsőfokú bíróság: a végrehajtási eljárás során lesz megállapítható, hogy a követelés teljes értékben térül-e meg, vagy pedig mekkora veszteség áll be. Ezt előre megállapítani nem lehet. Nem tévedett tehát akkor a felszámoló, amikor ennek megfelelően járt el, és állította össze a zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a felszámoló által így előterjesztett vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintve, fellebbezett rendelkezését a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Kellő alappal hivatkozott viszont arra a hitelező, hogy az elsőfokú bíróság végzésének második oldalán az 1.) pontban felsorolt, a hitelezőt megillető követelések között a "g" kategóriában 2 000 306 Ft összegű követelés került feltüntetésre. Ez nyilvánvaló elírás, mivel a felszámolási zárómérleg mellékletét képező hitelezői igények besorolása között ez az igény 2 306 000 Ft összegben szerepel. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 239. §-ára figyelemmel, a Pp. 224. §-ának (1) bekezdése alapján az első fokú végzés második oldalát a rendelkező rész szerint kijavította. (Legf. Bír. Fpk.VIII.31.275/2002.sz.)