adozona.hu
BH 2004.9.390
BH 2004.9.390
I. Az alkoholos állapot a szabad bizonyítás elve alapján nemcsak véralkoholvizsgálattal bizonyítható - A munkavállaló részére világos és egyértelmű, végrehajtható utasítást kell adni. II. A rendkívüli felmondásra okot adó utasítás megtagadásának vizsgálata során jelentősége van annak is, hogy az utasítás végrehajtását az erre feljogosított személy megköveteli-e [MK 122. számú állásfoglalás 4. pont; Mt. 102. § (3) bekezdés a) pont, 104. §; Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 96. § (2) bekezdésébe, 89. § (2) bekezdésébe, a 16/1986. (XII. 17.) EüM rendelet 1. § (2) bekezdésbe ütköző jogszabálysértést jelölt meg, továbbá arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az MK 122. számú állásfoglalásnak. A kérelme indokolásában előadta, hogy nem kapott világos, határozott és egyértelmű utasítást, továbbá vitatta az ittasság tényét, így a rendkívüli felmondás indoka nem volt világos és okszerű. Ezért a másodfokú ítél...
BH 2004.9.390 I. Az alkoholos állapot a szabad bizonyítás elve alapján nemcsak véralkoholvizsgálattal bizonyítható - A munkavállaló részére világos és egyértelmű, végrehajtható utasítást kell adni.
II. A rendkívüli felmondásra okot adó utasítás megtagadásának vizsgálata során jelentősége van annak is, hogy az utasítás végrehajtását az erre feljogosított személy megköveteli-e [MK 122. számú állásfoglalás 4. pont; Mt. 102. § (3) bekezdés a) pont, 104. §; Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 96. § (2) bekezdésébe, 89. § (2) bekezdésébe, a 16/1986. (XII. 17.) EüM rendelet 1. § (2) bekezdésbe ütköző jogszabálysértést jelölt meg, továbbá arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az MK 122. számú állásfoglalásnak. A kérelme indokolásában előadta, hogy nem kapott világos, határozott és egyértelmű utasítást, továbbá vitatta az ittasság tényét, így a rendkívüli felmondás indoka nem volt világos és okszerű. Ezért a másodfokú ítélet "megváltoztatását", és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte abban a jogkérdésben, hogy az MK 122. számú állásfoglalás 4. pontjában foglaltakat miként kell figyelembe venni az Mt. 104. §-ban lévő kötelezettségek teljesítése vizsgálatánál.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében arra hivatkozva, hogy a rendkívüli felmondás jogszerű volt, továbbá annak indoka az utasítás megtagadása és nem az ittasság volt, a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Utalt arra, hogy a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 52. § (3) bekezdés értelmében külföldön nem volt lehetséges a 16/1986. (XII. 17.) EüM rendelet 1. § (2) bekezdésének végrehajtása.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. Az irányadó tényállás szerint a felperes 2000. november 9-én nemzetközi vonaton felszolgálóként dolgozott. A B.-M. közötti szakaszon 19 óra után az ellenőrök szondavizsgálatot végeztek, amely 0,2 ezrelékes befolyásoltságot mutatott. Ezt a felperes a jegyzőkönyv szerint nem fogadta el, és véralkoholvizsgálatot kért. Ezután tovább dolgozott egészen másnap 11 óra 20 percig. Az ellenőrök által felvett jegyzőkönyv szerint ők a felperest a munkából 19 óra 48 perckor felfüggesztették, azonban az utasítás kiadására feljogosított főpincér ezt - bizonyítottan - nem hozta a felperes tudomására.
A munkaügyi bíróság a tényállás alapján arra következtetett, hogy az alperes nem bizonyította az utasítás kiadását és annak végrehajtása megkövetelését, továbbá az ittasságot sem. Az alperes intézkedése jogszabályba ütközött, mivel nem felelt meg az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak. Emiatt a bíróság az összegszerű igények tárgyában túlnyomó részben a felperes keresetének helyt adó határozatot hozott.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A bizonyítékok mérlegelése alapján a tényállást módosítva megállapította, hogy L. S. főpincér és D. L. szakács észlelte, hogy az ellenőrök a felperest a munkavégzéstől eltiltották, és ilyen utasítást adott a főpincér is. A felperes ezután az együttműködést megtagadta. A főpincér azonban tudomásul vette, hogy a felperes tovább dolgozott. Mindezek miatt a másodfokú bíróság nem értett egyet azzal az elsőfokú állásponttal, hogy a felperes nem kapott határozott és egyértelmű utasítást a munkavégzés abbahagyására. Az utasítás megtagadása tehát megtörtént, és figyelemmel a szondavizsgálatnak a másodfokú bíróság által bizonyítottnak talált eredményére, nem volt jogszerű, emiatt a rendkívüli felmondás a törvénynek megfelelt.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a tényállás sajátossága folytán nem mellőzhető a rendkívüli felmondás alapjául szolgált utasítás megtagadása mellett az alperes által az eset megítélését befolyásolóként figyelembe vett alkoholszondás vizsgálat, illetve ennek körülményei vizsgálata.
A felperes az említett vizsgálat eredményét kifogásolta, és véralkoholvizsgálatot kért. A külföldön történt munkavégzésre tekintettel - amelyre a felülvizsgálati ellenkérelem helytálló hivatkozása folytán a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (helyesen) 52. § (2) bekezdése alapján - irányadónak kell tekinteni a 16/1986. (XII. 17.) EüM rendeletet. Utóbbi jogszabály alkalmazásának a feltételei - objektív okok miatt - nem álltak fenn. A Legfelsőbb Bíróság MK 122. számú állásfoglalása 4. pontjából azonban az következik, hogy az alkoholfogyasztás bizonyításának - a szabad bizonyítás elvéből kiindulva - nemcsak a véralkoholvizsgálat útján, hanem egyéb módon is helye van. A munkáltató - amennyiben a 16/1986. (XII. 17.) EüM rendelet objektív ok, pl. külföldi munkavégzés miatt nem alkalmazható - alkoholfogyasztás miatt a munkavállalót e tény egyéb alkalmas módon kétséget kizáró bizonyításával tilthatja el a munkavégzéstől, illetve tehet intézkedést. A szonda színét a bizonyítékok egybehangzóan megjelölték, ezt a felperes vitatta, és a véralkoholvizsgálat nem volt elvégezhető, tehát további bizonyíték hiányában az alkoholos befolyásoltság ténye nem tekinthető igazoltnak.
Az ügyben irányadó Mt. 104. § és 102. § (3) bekezdés a) pont együttes értelmezése alapján a munkavállaló részére világos és egyértelmű utasítást kell adni. Ilyenként nem minősülhet, ha nem állapítható meg kétséget kizáróan a munkavégzéstől eltiltásra feljogosított személy, illetve az utasítás kiadására egyébként jogosult maga sincs tisztában az előbbi személy jogkörével. Az ellenőrök által felvett jegyzőkönyvet a felperesnek nem adták át; a munkahelyi vezető főpincér nem tudta bizonyosan, hogy az ellenőröknek milyen jogosultságuk van, továbbá nem is szándékozott a felperest a munkából kiállítani. Az eddig rendelkezésre álló bizonyítékok alapján tehát nem állapítható meg a felperes részére jogszerűen kiadott utasítás ténye, következésképpen az annak megszegésére alapított jognyilatkozat (rendkívüli felmondás) sem bírálható el.
Ezért a tényállásnak a bizonyítási teher szabályai alkalmazásával való kiegészítése (különösen az alkoholfogyasztás ellenőrzésére feljogosítottak hatáskörének megállapítása a közvetlen munkahelyi vezető és az érintett munkavállaló tekintetében) nélkül a fentiekről nem lehet megalapozottan dönteni. Mindezekhez képest kell állást foglalni arról, hogy az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában lévő feltételek megvalósulására kihatott-e az, hogy a felperes a közvetlen vezetője tudtával, illetve szándékának megfelelően a munkavégzést tovább folytatta.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a felmerült jogkérdésben úgy foglalt állást, hogy a munkaidőben észlelt alkoholfogyasztás ténye a szabad bizonyítás elve alapján nemcsak véralkoholvizsgálattal igazolható, továbbá a munkavállalótól olyan utasítás végrehajtása kérhető számon, amely világos és egyértelmű, végül a kötelezettségszegés súlya értékelésénél nem mellőzhető annak figyelembevétele, hogy az utasítás kiadását követően annak végrehajtását az erre feljogosított vezető megköveteli-e, vagy sem.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275. (4) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.567/2003. sz.).
Bírósági jogesetek
BH 2009.5.159 A munkavédelmi oktatáson való részvétel megtagadása a rendkívüli felmondást megalapozza [Mt. 96. §, 103. §; 1993. évi XCIII. tv. 60. §].
