adozona.hu
BH+ 2004.8.370
BH+ 2004.8.370
A perköltség összegének meghatározása a keresettől történt elállás esetén, ha "külön felszámításra" nem került sor [8/2002. (III. 30.) IM r. (továbbiakban: Ür.) 3. § (1) bek. a) és b) pontok].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság - a felperes valamint az I., III., IV. és V. r. alperesek az első tárgyalást követően benyújtott közös kérelme illetve a felperesnek a II. r. alperes vonatkozásában bejelentett elállási nyilatkozata alapján - megszüntette a pert és a felperest a II. r. alperes javára 325 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. A perköltség összegét a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a felperes által megjelölt 13 millió forintos pertárgyérték 2...
A végzés perköltség-rendelkezése ellen - elsősorban hatályon kívül helyezése, másodsorban megváltoztatása és a perköltség összegének leszállítása végett - a felperes fellebbezett. Elsődleges fellebbezési kérelmével kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a támadott végzés kihirdetésének időpontjában a 12/1991. (IX. 29.) IM rendeletet már hatályon kívül helyezték, a 2002. április 29. napjától hatályos és a folyamatban lévő ügyekre is irányadó, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 8/2002. (III. 30.) IM rendelet (a továbbiakban: Ür.) 3. §-a (1) bekezdésének megfelelően a pernyertes fél részére költségként az ügyvédi megbízási szerződésben kikötött munkadíj és készkiadás megállapítására nyílt lehetőség, ennek összegét viszont az elsőfokú bíróság nem tárta fel. A perköltség-rendelkezés tehát jogszabálysértő, a megváltoztatásához szükséges adatok pedig nem állnak rendelkezésre. Másodlagos kérelmével kapcsolatban kérte annak értékelését, hogy a II. r. alperes mindössze egy tárgyaláson vett részt és egy beadványt készített, a felperes a költségmentességben részesült, az öt alperes közül kizárólag a II. r. igényelt költséget és a per az első tárgyalást követően, peren kívül megkötött egyezség miatt szűnt meg.
Az alperesek a fellebbezésre nem tettek észrevételt.
A fellebbezés részben alapos.
Abban helytálló a fellebbezés érvelése, hogy az elsőfokú bíróság végzésének kihirdetésekor, azaz 2002. május 22. napján már nem az annak indokolásában említett 12/1991. (IX. 29.) IM rendeletet, hanem a 2002. április 29. napjától hatályos Ür. rendelkezéseit kellett alkalmazni.
Az Ür. 3. §-ának (1) bekezdése szerint a pernyertes fél "indítványozhatja", hogy részére a bíróság az eljárásbeli képviselettel felmerült költség címén állapítsa meg a fél és képviselője között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kikötött munkadíj valamint a fél által képviselője részére költségtérítésként kifizetett, az eljárásban felmerült indokolt készkiadások együttes összegét. A (2) bekezdés szerint ha a bíróság az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott ügyvédi munkadíjat eltúlzottnak tartja, a képviselet ellátásával felmerült költség összegének megállapítása során az ügyvédi munkadíj perköltségként érvényesíteni kívánt összegét az általa indokoltnak tartott mértékre leszállíthatja.
A felperes az elsőfokú bírósághoz 2002. április 29-én (az Ür. hatályba lépésének napján) érkezett beadványában jelentette be, hogy a II. r. alperessel szemben keresetétől eláll. A II. r. alperes ezt követően - tehát már az Ür. hatálya alatt - nem indítványozta, hogy a 3. § (1) bekezdésének a) és b) pontja szerinti összegű költség kerüljön megállapításra és nem nyújtotta be az ehhez szükséges okiratokat sem. Indítványának hiánya akként értelmezhető, hogy a II. r. alperes nem kívánta a költség ilyen módon történő megállapítását. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az említett indítvány előterjesztése a fél lehetősége; arra vonatkozó rendelkezést az Ür. nem tartalmaz, hogy a lehetőség érvényesítésére a bíróságnak a felet fel kellene hívnia.
A másodlagos fellebbezési kérelemmel, a költség összegének leszállításával kapcsolatban kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság helyesen mérlegelte a perköltség összegének megállapításánál irányadó körülményeket. A felperes a per tárgyát képező ingatlan egészének forgalmi értékét 117 millió forintban jelölte meg; mivel a II. r. alperes az ingatlan 3/18-ad részének tulajdonosa, az ő vonatkozásában a perrel érintett összeg (amely a perköltség-számítás alapja) 19,5 millió forint, ehhez képest a javára megítélt perköltség összege nem eltúlzott. A felperes személyes költségmentessége a Pp. 86. §-ának (3) bekezdése értelmében nem érinti az ellenfélnek járó perköltség összegét, a felek által kifejtett tevékenységet pedig az elsőfokú bíróság körültekintően értékelte, erre vonatkozó döntését részletesen megindokolta.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 259. §-a értelmében alkalmazott Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzését - az előbb kifejtett, részben eltérő indokok alapján, a döntés jogalapjának módosításával - helybenhagyta. (Legf.Bír.Pf.I/A.26.108/2002.)