BH 2019.6.163

Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban - a megtorlás kivételével - a felperesnek kell valószínűsítenie, hogy hátrány érte és rendelkezett a törvényben meghatározott védett tulajdonsággal, amely miatt kedvezőtlenebb elbírálásban részesült más összehasonlítható helyzetben lévő csoporttal szemben. A védett tulajdonságok között az egyéb helyzetnek minősülő tulajdonságok, sajátosságok, élethelyzetek körét szűken kell értelmezni, fő szabályként olyan tulajdonságokra lehet a véd

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A felperes 2002-ben az alperes szervezésében görögországi körutazáson vett részt. Ezt követően a felperes az alperes utazási irodával szemben minőségi kifogást érvényesített, amely alapján az alperes a költségeket részben megtérítette, míg a károk egy része tekintetében kártérítési per indult. A felperes 2014-ben jelentkezett a "Mesebeli India I. 2014. november 20-28." elnevezésű útra az alperesnél. Az alperes értékesítője 2014. szeptember 23-án elektronikus válaszlevélben közölte a felpe...

BH 2019.6.163 Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban - a megtorlás kivételével - a felperesnek kell valószínűsítenie, hogy hátrány érte és rendelkezett a törvényben meghatározott védett tulajdonsággal, amely miatt kedvezőtlenebb elbírálásban részesült más összehasonlítható helyzetben lévő csoporttal szemben. A védett tulajdonságok között az egyéb helyzetnek minősülő tulajdonságok, sajátosságok, élethelyzetek körét szűken kell értelmezni, fő szabályként olyan tulajdonságokra lehet a védelmet kiterjeszteni, amelyek az emberi személyiség lényegi vonásai. A jogvédelem lényege az egyéb helyzet esetében az, hogy a védett tulajdonsággal rendelkező panaszos elsődlegesen nem saját magatartása, hanem egy adott csoporthoz való tartozása miatt szenved hátrányt. Ha a hátrány egyéni körülményekhez kapcsolódik (pl. véleménykülönbségen, konfliktuson alapul), úgy az egyenlő bánásmód követelményének az egyéb helyzeten alapuló sérelme nem valósul meg [2003. évi CXXV. tv. (Ebktv.) 5. §, 8. §, 10. §, 2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:42. § (2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2002-ben az alperes szervezésében görögországi körutazáson vett részt. Ezt követően a felperes az alperes utazási irodával szemben minőségi kifogást érvényesített, amely alapján az alperes a költségeket részben megtérítette, míg a károk egy része tekintetében kártérítési per indult. A felperes 2014-ben jelentkezett a "Mesebeli India I. 2014. november 20-28." elnevezésű útra az alperesnél. Az alperes értékesítője 2014. szeptember 23-án elektronikus válaszlevélben közölte a felperessel, hogy a "Klasszikus görög körutazást követő események miatt" az iroda nem kíván a felperessel szerződést kötni.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes keresetében kérte megállapítani: az alperes a 2014. szeptember 23-án kelt e-mail-üzenetében azon közléssel, miszerint arról tájékoztatta, hogy a görög körutazást követő események miatt nem kíván vele szerződést kötni, személyét hátrányosan megkülönböztette, ezzel megsértette az emberi méltósághoz való jogát. Kérte az alperes eltiltását a további jogsértéstől és 600 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezését.
[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[5] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[6] A jogerős ítélet indokolása szerint a Ptk. 2:42. § (1) és (2) bekezdései, valamint a 2:43. § c) pontjának rendelkezései önmagukban is megalapozzák az egyenlő bánásmód megsértésével kapcsolatos igényérvényesítést. A kereset elbírálása során azonban az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) szabályai is irányadók.
[7] A hátrányos megkülönböztetés minden esetben szükségszerűen feltételezi az összehasonlítható csoportban személyek meglétét és az igényérvényesítés megalapozottságához szükséges igazolni, hogy az alperes más, azonos helyzetben lévő személyekkel szemben eltérő magatartást tanúsított, továbbá a jogsérelmet szenvedő félnek kell valószínűsítenie, hogy rendelkezett az Ebktv. 8. §-ában meghatározott valamely védett tulajdonsággal. Az alperes - felperes által sérelmezett - intézkedése, az indiai utazásból történő kizárás okaként megjelölt tényező nem felel meg az Ebktv. 8. § t) pontjában meghatározott, egyéb helyzetként védett tulajdonság kritériumának. Az ítélkezési gyakorlat szerint az egyéb helyzet fennállása akkor állapítható meg, ha annak megléte egyrészt tárgyilagosan igazolható, másrészt általánosításra, csoportalakításra alkalmas. A diszkrimináció elleni védelem alapját képezi az, hogy az érintett személy egy adott csoporthoz való tartozása miatt szenved hátrányt. A felperes a hátrányos megkülönböztetés okaként az alperes utazásszervező céggel szemben kifejtett véleménynyilvánítását jelölte meg. A peradatokból azonban az volt megállapítható, hogy nem a felperes véleménynyilvánítása volt az, ami az utazási szerződés megkötésének megtagadását eredményezte az alperes részéről. Az alperes a görögországi utazással kapcsolatban a hibás teljesítés okán a felperes díjvisszatérítés iránti igényét elismerte és teljesítette, valamint kártérítést is fizetett. Az alperes azokat az eseményeket sérelmezte, amelyek ezt követően történtek a felperes által kezdeményezett eljárások során. A felperes saját előadása szerint is a kártérítési megállapodás megkötése után különböző fórumokhoz fordult. Ezt a magatartást az alperes piaci hírnévrontásként értékelte, ezért úgy döntött, miután szerződéskötési kötelezettség nem terheli, nem kíván újabb utazási szerződést kötni a felperessel. Miután a felperes olyan helyzetet jelölt meg a megkülönböztetés okaként, amely jogsértés alapjául nem szolgálhat, védett tulajdonság hiányában a jogsértés nem állapítható meg. A hátrányos megkülönböztetést nem teszi megállapíthatóvá az, hogy a felperes fia - akinek ugyancsak visszatérítésre került a hibás teljesítéssel érintett szállodaköltsége a görögországi utazással kapcsolatban - szerződéskötési ajánlata nem került visszautasításra. A felperes fia nem sorolható a felperessel egy csoportba, miután ő nem kezdeményezett eljárásokat az alperessel szemben. A felperesnek azt kellett volna valószínűsítenie, hogy más, azonos vagy hasonló eljárásokat kezdeményező utazókkal szemben a személyétől eltérően másképpen járt el az alperes.
[8] A jogsértés a jogellenes elkülönítés Ebktv. 10. § (2) bekezdésében, valamint a megtorlás Ebktv. 10. § (3) bekezdésében írt törvényi feltételek teljesülésének hiányában ugyancsak nem állapítható meg.
[9] Az emberi méltóság megsértése akkor valósul meg, ha a személyt nem önbecsülésének, nem az érintkezési formák követelményeinek megfelelő bánásmódban részesítik, különösen ha emberi mivoltában megalázzák. Az alperes részéről a felperessel történő utazási szerződés megkötésének megtagadása kulturált formában, a felperesnek címzett elektronikus levélben történt. Önmagában a megtagadás ténye nem alkalmas az emberi méltóság megsértésére. Az adott magatartásnak minden esetben objektíve kell alkalmasnak lenni a jogsértés megállapítására, annak nincs jelentősége, hogy azt az érintett fél szubjektíve hogyan éli meg. Mindezek alapján a másodfokú bíróság - egyetértve az elsőfokú bíróság döntésével - a keresetet alaptalannak találta.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A jogerős ítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozással, a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és elsődlegesen az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása, másodlagosan a keresetnek való helyt adás érdekében.
[11] Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan az alábbiak szerint.
[13] Érdemben jogszabálysértés nélkül állapították meg az eljárt bíróságok, hogy az alperes sérelmezett eljárásával a felperes Ptk. 2:42. § (2) bekezdésében deklarált emberi méltóságának és az abból fakadó, a Ptk. 2:43. § c) pontjában nevesített személyiségi jogának, a személy hátrányos megkülönböztetése tilalmának megsértése nem állapítható meg.
[14] Az alperes, mint aki utazásszervezési tevékenységének ellátása során előre meg nem határozott személyek számára szerződés kötésére ajánlatot tesz vagy ajánlattételre felhív, az Ebktv. 5. § a) pontja értelmében az egyenlő bánásmód követelményét az adott jogviszony tekintetében köteles megtartani. A felperes az alperes eljárását sérelmezve, az Ebktv. 7. § (1) bekezdésében nevesített egyenlő bánásmód követelményét sértő magatartások közül a közvetlen hátrányos megkülönböztetésre, a jogellenes elkülönítésre és a megtorlásra hivatkozott.
[15] Az Ebktv. 8. §-a értelmében közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt politikai vagy más véleménye [j) pont], illetve egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága) [t) pont] miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.
[16] Az Ebktv. 8. §-a sorolja fel azokat a tulajdonságokat, jellemzőket, amelyek alapján történő megkülönböztetés a törvény értelmében diszkriminációnak minősül (védett tulajdonságok). Ez a felsorolás nem zárt, ugyanakkor a nemzetközi és hazai joggyakorlatnak megfelelően a t) pontban szereplő egyéb helyzetnek minősülő tulajdonságok, sajátosságok, élethelyzetek körét nem lehet tágan értelmezni. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság mellett korábban működött Tanácsadó Testület az egyéb helyzet meghatározásával kapcsolatban azt a bírósági ítélkezési gyakorlatnak is megfelelő álláspontot foglalta el, hogy az Ebktv. 8. §-a a védett tulajdonságok meghatározásakor már érvényesítette az alkotmányos és nemzetközi jogi kiterjesztő jogértelmezést, ezért az egyéb helyzetnek minősülő tulajdonságok, sajátosságok, élethelyzetek körét szűken kell értelmezni. A szűkítő értelmezés biztosítja, hogy az eljárás ne vezessen az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének megállapításához olyan esetekben, amikor az emberi méltóság általános sérelméről, rendeltetésellenes joggyakorlásról, vagy joggal való visszaélésről szól a jogvita. Egyéb helyzet tekintetében fő szabályként olyan tulajdonságokra lehet a védelmet kiterjeszteni, amelyek az emberi személyiség lényegi vonásai. A jogvédelem lényege az egyéb helyzet esetében az, hogy a védett tulajdonsággal rendelkező panaszos elsődlegesen nem saját magatartása, hanem egy adott csoporthoz való tartozása miatt szenved hátrányt. Az egyéb helyzetnek minősülő tulajdonságok, sajátosságok, élethelyzetek körének indokolatlan tág értelmezése a kedvező bizonyítási szabályok hatályának indokolatlan kiterjesztéséhez vezetne, így ellentétes lenne az Ebktv. céljával. Általában nem beszélhetünk egyéb helyzetről, ha a hátrány egyéni körülményekhez kapcsolódik pl.: véleménykülönbségen, konfliktuson alapul. Amennyiben a hátrány alapvetően az egyéni körülményeken alapul, úgy nem az egyenlő bánásmód követelményének az egyéb helyzeten alapuló sérelme valósul meg, hanem más jogsérelem, amely lehet az emberi méltóság sérelme, rendeltetésellenes munkáltatói joggyakorlás, joggal való visszaélés, stb. [228/2/2010. (IV. 9.) TT számú állásfoglalás]. Az Ebktv. Preambulumából és a törvény uniós jogi háttérjogszabályaiból is az következik, hogy a védelem középpontjában - az "egyéb helyzet" értelmezése során is - a társadalom egésze számára hátrányos helyzetben lévő csoportok állnak. Az Ebktv. általában olyan tulajdonságokat részesít védelemben, melyek jellemzően veleszületett, állandó, az egyén által megváltoztathatatlan, vagy nehezen megváltoztatható tulajdonságok (pl. nem, bőrszín, anyanyelv, életkor, egészségi állapot, szexuális irányultság, vallási meggyőződés stb.). Mind a nemzetközi, mind a hazai jogértelmezés szerint az "egyéb helyzet" esetében is érvényesülő fő szabályból az következik, hogy egyéb tulajdonság csak a személyiség lényeges vonása, vagyis csak olyan jellemző lehet, ami beépül az adott ember személyiségébe.
[17] Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban az Ebktv. 19. § (1) bekezdése értelmében a jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosultnak kell valószínűsítenie, hogy a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte vagy - közérdekű igényérvényesítés esetén - ennek közvetlen veszélye fenyeget [a) pont], és a jogsérelmet szenvedő személy vagy csoport a jogsértéskor - ténylegesen vagy a jogsértő feltételezése szerint - rendelkezett a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonsággal [b) pont]. Ennek valószínűsítése esetén az Ebktv. 19. § (2) bekezdése alapján a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által valószínűsített körülmények nem álltak fenn [a) pont], vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani [b) pont].
[18] A felperes a közvetlen hátrányos megkülönböztetés jogalapjaként, mint védett tulajdonságra az Ebktv. 8. § t) pontja szerinti egyéb helyzetére hivatkozott, amelyet személyiségének lényegi vonásaként abban jelölt meg, hogy az alperes szervezésében korábban utazott, az utazása során kifogásolta a szolgáltatást, panasza alapos volt, amelynek kapcsán az alperesnek kártérítést kellett fizetnie. A Kúria nem értett egyet a felperes érvelésével. Nem tekinthető a személyiségbe beépülő, a személyiség lényegi vonását alkotó, az érintett személy megnyilvánulásait általában meghatározó jellemzőnek egy utazáson történő részvétel és annak kapcsán utóbb díjvisszatérítési és kártérítési igény érvényesítése.
[19] A felperes keresete jogalapját az elsőfokú eljárás során - az alperes által hivatkozott üzleti hírnevének rontására tekintettel - kiegészítette az Ebktv. 8. § j) pontjában foglalt védett tulajdonság megjelölésével is, állítva, hogy az egyenlő bánásmód megsértését a véleménynyilvánítási joga gyakorlása miatt szenvedte el. A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy nem a felperes véleménynyilvánítása, hanem a díjvisszatérítésre és kártérítésre vonatkozó megállapodás megkötését követően, a felperes által kezdeményezett eljárások során történtek eredményezték az utazási szerződés megkötésének megtagadását az alperes részéről. A Kúria egyetértve az Egyenlő Bánásmód Hatóság egyértelmű gyakorlatával hangsúlyozza, hogy az Ebktv. 8. § j) pontjában védett politikai vagy más vélemény, mint védett tulajdonság nem egy adott ügyben fennálló véleményre, hanem egy rendszerszintű, régebb óta fennálló, és általában a tulajdonság lényegiségére felállított tesztnek megfelelő eszmerendszer megnyilvánulására vonatkozik [288/2/2010. (IV. 9.) TT számú állásfoglalás]. A perbeli esetben az alperes korábbi szervezésében megvalósult utazással kapcsolatban a felperes eljárása, illetve, annak során tett közlései egy konkrét ügyben felmerült álláspontnak vagy nézetkülönbségnek tekinthető, az Ebktv. 8. § j) pontja alkalmazása szempontjából a személyiség lényegi tulajdonságát alkotó rendszerszintű, csoportalkotásra alkalmas eszme, vélemény kritériumait nem elégíti ki, ezért a megkülönböztetés alapjaként védett tulajdonság nem lehet.
[20] Mindezek alapján helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperes nem igazolt olyan védett tulajdonságot, amely miatt kedvezőtlenebb elbírálásban részesült más összehasonlítható helyzetben lévő csoporttal szemben.
[21] Az Ebktv. 19. § (1) bekezdése alapján először a felperesnek kellett valószínűsítenie az egyenlő bánásmód megsértésének alapjául hivatkozott védett tulajdonság meglétét. A felperes a jogsértés alapjául a védett tulajdonságokat megjelölte, és azok fennállását megindokolta. A Pp. 3. § (3) bekezdése alapján a bíróság tájékoztatási kötelezettsége azonban az érvényesített jog alapjául szolgáló állítások és tényelőadások fél helyett történő előadásának kioktatására nem terjed ki. A fent kifejtettekre is tekintettel, helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperes az általa megjelölt védett tulajdonságok meglétét nem valószínűsítette. Miután a felperes oldalán a védett tulajdonság valószínűsítése eredménytelen volt, szükségtelen volt az Ebktv. 19. § (2) bekezdése szerint az alperes védekezésének megfelelő bizonyítási eljárás lefolytatása. Ezért nem sértették meg az eljárt bíróságok a Pp. 221. § (1) bekezdésében és 206. § (1) bekezdésében foglalt - alperes védekezésére is kiterjedő - tényállásfeltárási és indokolási kötelezettségüket azzal, hogy nem került sor az alperes bizonyításának, illetve a védekezésben előadottak felperes által állított bizonyítatlanságának értékelésére. Ezzel összefüggésben, a felperes téves értelmezésével szemben, az eljárt bíróságok nem állapították meg a felperes felelősségét az alperes "hírnévrontásra" vonatkozó védekezése tekintetében. Az elsőfokú bíróság a perbeli jogvita elbírálása szempontjából az alperes által hivatkozott jóhírnév sérelmét a jogvita elbírálása szempontjából érdektelennek tartotta, a másodfokú bíróság pedig csupán az alperes szerződéskötéstől elzárkózó magatartásának indokát ismertetve hivatkozott rá.
[22] Az Ebktv. 10. § (2) bekezdése szerint jogellenes elkülönítésnek minősül az a rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságai alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját a velük összehasonlítható helyzetben lévő személyektől vagy személyek csoportjától - anélkül, hogy azt törvény kifejezetten megengedné - elkülönít. E rendelkezés alapján helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy védett tulajdonság igazolásának hiányában a jogellenes elkülönítés elengedhetetlen törvényi tényállási feltétele is hiányzik.
[23] Az Ebktv. 10. § (3) bekezdése alapján megtorlásnak minősül az a magatartás, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget. E rendelkezés értelmében a megtorlásnak nem törvényi tényállási eleme a védett tulajdonság megléte. Az Ebktv. 10. § (3) bekezdésének helyes értelmezése szerint azonban a megtorlásra csak az hivatkozhat, aki az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt emelt kifogást, indított eljárást, vagy működött közre eljárásban és ezzel összefüggésben részesült kedvezőtlen eljárásban. A perbeli esetben az alperes a szerződés megkötésétől nem valamely, az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt, a felperes által indított eljárás, hanem a korábbi utazással kapcsolatban a felperes követelésének érvényesítése kapcsán kifejtett magatartása miatt zárkózott el. A felperes a 2002. évi utazást követően a kártérítési igény érvényesítése érdekében fordult a hatóságokhoz, amely még ha a felperes más utasok igényének jogosságát is hangsúlyozta, az egyenlő bánásmód megsértése miatti igényérvényesítés fogalmi körébe nem vonható.
[24] Jogszabálysértés nélkül állapította meg tartalmilag a jogerős ítélet, hogy az alperes felperessel való utazásiszerződés-kötéstől való elzárkózása és annak módja a Ptk. 2:42. § (2) bekezdésében általában védett emberi méltóság megsértésének megállapítására nem volt alkalmas. Nem volt elfogadható a felperesnek az az érvelése, hogy az alperes részéről a szerződéskötés megtagadása olyan okra hivatkozással történt, amely objektíve megállapíthatóvá teszi a jogsértést. A polgári jog által biztosított személyiségvédelem körében az ember személyiségét alkotó lényegi tulajdonságok és ismérvek összessége jelenti az emberi méltóságot és (külön nevesített személyiségi jogok hiányában) a személyiséget ebben a vonatkozásban ért támadás ad csak alapot az emberi méltóság sérelme miatti, személyiségijog-védelemre. Amint azt a Kúria már számos korábbi döntésében kifejtette, valamely kifogásolt magatartás vagy mulasztás a fél személyhez fűződő joga, ezen belül az emberi méltósága megsértésének megállapítására csak akkor ad alapot, ha a fél személyiségének lényegét alkotó ismérvek miatt történt (EBH 2007.1598.). A felperes által a jogsértés alapjául megjelölt tény, miszerint a korábbi utazás miatt az utazási szolgáltatással szemben a kifogással élt és igényt érvényesített, nem tekinthető a felperes személyiségének lényegét alkotó ismérvnek. A felperes a perben olyan előadást nem tett, így ebből eredően nem is bizonyította, hogy a személyisége lényegét alkotó tulajdonságok és ismérvek miatt került vitába a korábbi utazás kapcsán az alperessel, és az alperes a felperes által jogosnak tartott igénytől függetlenül, a felperes személyiségjegyei miatt zárkózott el az újabb szerződés megkötésétől.
[25] Mindezekre tekintettel érdemben jogszabálysértés nélkül utasította el a jogerős ítélet a keresetet.
[26] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. IV. 22.333/2017.)
***
TELJES HATÁROZAT
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
ítélete
Az ügy száma: Pfv.IV.22.333/2017/5.
A tanács tagjai:
Dr. Baka András a tanács elnöke
Dr. Kovács Zsuzsanna előadó bíró
Dr. Pataki Árpád bíró
A felperes:
Dr. F. J.
A felperes képviselője:
Dr. Galambos Károly Ügyvédi Iroda (1054 Budapest, Alkotmány u. 4., ügyintéző: dr. Galambos Károly ügyvéd)
Az alperes:
F. T. Kft.
Az alperes képviselője:
Dr. Salamon András ügyvéd (2890 Tata, Fazekas u. 2.)
A per tárgya:
Személyiségi jog megsértése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:
A felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.464/2017/6/II.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Fővárosi Törvényszék 65.P.22.371/2016/17.

Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 95.000 (kilencvenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes köteles az államnak külön felhívásra megtéríteni.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2002-ben az alperes szervezésében görögországi körutazáson vett részt. Ezt követően a felperes az alperes utazási irodával szemben minőségi kifogást érvényesített, amely alapján az alperes a költségeket részben megtérítette, míg a károk egy része tekintetében kártérítési per indult. A felperes 2014-ben jelentkezett a "Mesebeli India I. 2014. november 20-28." elnevezésű útra az alperesnél. Az alperes értékesítője 2014. szeptember 23-án elektronikus válaszlevélben közölte a felperessel, hogy a "Klasszikus görög körutazást követő események miatt" az iroda nem kíván a felperessel szerződést kötni.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes keresetében kérte megállapítani: az alperes a 2014. szeptember 23-án kelt e-mail üzenetében azon közléssel, miszerint arról tájékoztatta, hogy a görög körutazást követő események miatt nem kíván vele szerződést kötni, személyét hátrányosan megkülönböztette, ezzel megsértette az emberi méltósághoz való jogát. Kérte az alperes eltiltását a további jogsértéstől és 600.000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezését.
[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és a felperest az alperes részére 50.000 forint általános forgalmi adóval terhelt perköltség megfizetésére, míg az államnak 36.000 forint eljárási illeték megtérítésére kötelezte.
[5] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy az alperes javára megállapított perköltség összege általános forgalmi adót nem tartalmaz, kötelezte a felperest az alperes részére 15.000 forint másodfokú eljárási költség és az állam részére 48.000 forint másodfokú eljárási illeték megfizetésére.
[6] A jogerős ítélet indokolása szerint a Ptk. 2:42. § (1) és (2) bekezdései, valamint a 2:43. § c) pontjának rendelkezései önmagukban is megalapozzák az egyenlő bánásmód megsértésével kapcsolatos igényérvényesítést. A kereset elbírálása során azonban az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) szabályai is irányadók.
[7] A hátrányos megkülönböztetés minden esetben szükségszerűen feltételezi az összehasonlítható csoportban személyek meglétét és az igényérvényesítés megalapozottságához szükséges igazolni, hogy az alperes más, azonos helyzetben lévő személyekkel szemben eltérő magatartást tanúsított, továbbá a jogsérelmet szenvedő félnek kell valószínűsítenie, hogy rendelkezett az Ebktv. 8. §-ában meghatározott valamely védett tulajdonsággal. Az alperes - felperes által sérelmezett - intézkedése, az indiai utazásból történő kizárás okaként megjelölt tényező nem felel meg az Ebktv. 8. § t) pontjában meghatározott, egyéb helyzetként védett tulajdonság kritériumának. Az ítélkezési gyakorlat szerint az egyéb helyzet fennállása akkor állapítható meg, ha annak megléte egyrészt tárgyilagosan igazolható, másrészt általánosításra, csoportalakításra alkalmas. A diszkrimináció elleni védelem alapját képezi az, hogy az érintett személy egy adott csoporthoz való tartozása miatt szenved hátrányt. A felperes a hátrányos megkülönböztetés okaként az alperes utazásszervező céggel szemben kifejtett véleménynyilvánítását jelölte meg. A peradatokból azonban az volt megállapítható, hogy nem a felperes véleménynyilvánítása volt az, ami az utazási szerződés megkötésének megtagadását eredményezte az alperes részéről. Az alperes a görögországi utazással kapcsolatban a hibás teljesítés okán a felperes díjvisszatérítés iránti igényét elismerte és teljesítette, valamint kártérítést is fizetett. Az alperes azokat az eseményeket sérelmezte, amelyek ezt követően történtek a felperes által kezdeményezett eljárások során. A felperes saját előadása szerint is a kártérítési megállapodás megkötése után különböző fórumokhoz fordult. Ezt a magatartást az alperes piaci hírnévrontásként értékelte, ezért úgy döntött, miután szerződéskötési kötelezettség nem terheli, nem kíván újabb utazási szerződést kötni a felperessel. Miután a felperes olyan helyzetet jelölt meg a megkülönböztetés okaként, amely jogsértés alapjául nem szolgálhat, védett tulajdonság hiányában a jogsértés nem állapítható meg. A hátrányos megkülönböztetést nem teszi megállapíthatóvá az, hogy a felperes fia, akinek ugyancsak visszatérítésre került a hibás teljesítéssel érintett szállodaköltsége a görögországi utazással kapcsolatban, szerződéskötési ajánlata nem került visszautasításra. A felperes fia nem sorolható a felperessel egy csoportba, miután ő nem kezdeményezett eljárásokat az alperessel szemben. A felperesnek azt kellett volna valószínűsítenie, hogy más, azonos vagy hasonló eljárásokat kezdeményező utazókkal szemben a személyétől eltérően másképpen járt el az alperes.
[8] A jogsértés a jogellenes elkülönítés Ebktv. 10. § (2) bekezdésében, valamint a megtorlás Ebktv. 10. § (3) bekezdésében írt törvényi feltételek teljesülésének hiányában ugyancsak nem állapítható meg.
[9] Az emberi méltóság megsértése akkor valósul meg, ha a személyt nem önbecsülésének, nem az érintkezési formák követelményeinek megfelelő bánásmódban részesítik, különösen ha emberi mivoltában megalázzák. Az alperes részéről a felperessel történő utazási szerződés megkötésének megtagadása kulturált formában, a felperesnek címzett elektronikus levélben történt. Önmagában a megtagadás ténye nem alkalmas az emberi méltóság megsértésére. Az adott magatartásnak minden esetben objektíve kell alkalmasnak lenni a jogsértés megállapítására, annak nincs jelentősége, hogy azt az érintett fél szubjektíve hogyan éli meg. Mindezek alapján a másodfokú bíróság - egyetértve az elsőfokú bíróság döntésével - a keresetet alaptalannak találta. a
[10] A másodfokú bíróság nem fogadta el a felperesnek az alperes jogi képviselője részére adott ügyvédi meghatalmazás érvénytelenségével kapcsolatos kifogását. Kifejtette, hogy a meghatalmazás megfelelt az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Ütv.) 26. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltaknak, figyelemmel arra, hogy az alperes képviselője a másodfokú tárgyaláson nyilatkozott arról, hogy azt az alperes gazdasági társaság ügyvezetője írta alá.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] A jogerős ítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozással, a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és elsődlegesen az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozathozatalára utasítása, másodlagosan a keresetnek való helyt adás érdekében. Kérte továbbá mellőzni az elsőfokú ítélet indokolásából az általa megjelölt szövegrészt.
[12] Felülvizsgálati álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabályt sértve fogadta el az alperes által a jogi képviselőjének adott ügyvédi meghatalmazást érvényesnek, figyelmen kívül hagyva a cégjegyzésre vonatkozó jogszabályi előírásokat. A céget jegyző személyének a tárgyaláson történő bemondása az ügyvédi meghatalmazáson való feltüntetés hiányában a cégjegyzést nem teszi érvényessé, mivel az érintett személy nevének magából az okiratból kell kitűnnie. Emiatt az ügyvédi meghatalmazás érvénytelen, amelyhez joghatás nem fűződik.
[13] A jogerős ítélet a Pp. 221. § (1) bekezdésének megsértésével, az irányadó tényállás nem megfelelő feltárásán és ebből eredően a Pp. 206. § (1) bekezdését sértő mérlegelésen alapul, továbbá az eljárt bíróságok ezzel kapcsolatban a bizonyítási kötelezettségre nem oktatták ki a feleket, megsértve a Pp. 3. § (3) bekezdését és a Legfelsőbb Bíróság 1/2009. (VI.24.) PK vélemény 4. pontjában foglaltakat.
[14] A felperes kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 221. §-át megsértve nem foglalkozott a fellebbezésben hivatkozott valamennyi indokaival.
[15] A felperes hangsúlyozta: a perben valószínűsítette, hogy az összehasonlítható helyzetben lévő többi utashoz, valamint a korábbi görög úton szintén résztvevő felperes fiához képest is, az indiai utazásból való kizárással hátrány érte, és rendelkezett az Ebktv. 8. § j) és t) pontjaiban foglalt tulajdonságokkal, ezzel szemben az alperes az Ebktv. 19. § (2) bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Amennyiben az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes nem valószínűsítette az Ebktv. 19. § (1) bekezdésében foglalt körülményeket a Pp. 3. § (3) bekezdése alapján tájékoztatnia kellett volna a jogvita eldöntése érdekében bizonyításra szoruló tényekről, ez azonban nem történt meg. Ezért jogszabályt sértve állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperes nem igazolt olyan védett tulajdonságot, amely miatt kedvezőtlenebb elbírálásban részesült más összehasonlítható helyzetben lévő csoporttal szemben.
[16] A jogerős ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdését és az Ebktv. 19. § (2) bekezdését megsértve állapította meg a felperes felelősségét az alperes hírnévrontásában.
[17] A felperes ugyancsak hangsúlyozta, hogy az Ebktv. 10. § (2) bekezdésében foglalt jogellenes elkülönítés fizikálisan is megvalósult, továbbá az Ebktv. 10. § (3) bekezdése szerinti megtorlás is megtörtént, amelyet a jogerős ítélet indokolása is alátámaszt azzal, hogy az alperes azért nem kívánt az utazásra szerződést kötni a felperessel, mert a korábbi út kapcsán a felperes díjvisszatérítési és kártérítési igényt érvényesített.
[18] Tévesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy önmagában a megtagadás ténye az emberi méltóság megsértésére nem alkalmas. A szerződéskötés megtagadása az alperes részéről ugyanis nem önmagában, hanem olyan okra hivatkozással történt, miszerint a korábbi utazás miatt az utazási szolgáltatással szemben a felperes kifogással élt és igényt érvényesített. Az alperes hivatkozása objektíve alkalmas volt a felperes emberi méltóságának megsértésére.
[19] A másodfokú bíróság helyesen mellőzte az Áfa fizetési kötelezettséget az elsőfokú ítéletben megállapított perköltség tekintetében, tévesen nem csökkentette ugyanakkor az általános forgalmi adó összegével az alperes részére fizetendő perköltség összegét. Ezért a felperes kérte az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított és az alperes részére járó elsőfokú eljárási költség általános forgalmi adóval csökkentett összegének 39.370 forintban történő megállapítását.
[20] Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan az alábbiak szerint.
[22] A Kúria nem fogadta el a felperesnek az alperes jogi képviselőjének adott meghatalmazás érvénytelenségére vonatkozó álláspontját. A Pp. 69. § (2) bekezdése értelmében az írásbeli meghatalmazást közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni; az ügyvédnek adott meghatalmazáshoz, ha azt a fél saját kezűleg írta alá tanúk alkalmazása nem szükséges; az ügyvédi meghatalmazásra egyebekben az erre vonatkozó külön jogszabályok irányadók. A Pp. 196. § (1) bekezdés e) pontja értelmében a magánokirat az ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta, vagy magára kötelezőnek ismerte el, feltéve, hogy az ügyvéd (jogtanácsos) az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előtte írta alá, vagy aláírását előtte saját kezű aláírásának ismerte el, illetőleg a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik. Az Ütv. 26. § (1) bekezdése szerint az ügyvédnek adott meghatalmazás érvényességének feltétele az írásba foglalás, a meghatalmazást a megbízónak és az ügyvédnek saját kezűleg alá kell írnia. A (2) bekezdés szerint a megbízó és az ügyvéd által aláírt meghatalmazás teljes bizonyító erejű magánokirat. Az alperes 8/A/1. alatt csatolt meghatalmazásából megállapítható, hogy azt az alperes képviseletében eljáró személy a cég bélyegzőlenyomata fölött saját kezű aláírásával ellátta, továbbá azt a meghatalmazott ügyvéd is a bélyegző lenyomata fölött saját kezűleg aláírta. A másodfokú bíróság felhívására a másodfokú tárgyaláson az alperes képviselője nyilatkozott arról, hogy a meghatalmazást az alperes gazdasági társaság ügyvezetője írta alá. Az aláíró személye és tisztsége e nyilatkozat hiányában is megállapítható volt az iratok között rendelkezésre álló (5. sorszámú beadvány melléklete), közjegyző által kiállított aláírási címpéldány alapján. Megállapítható, hogy a meghatalmazás aláírása a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 9. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelő volt. Ezért nem tévedett a másodfokú bíróság, annak megállapításával, hogy az alperes jogi képviselője a képviseleti jogosultságát a perben teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolta. Az okiratot a meghatalmazó peres fél törvényes képviselője cégszerűen és a meghatalmazott ügyvéd aláírásával ellátta, ezt meghaladó alaki és tartalmi követelmény a perbeli meghatalmazással kapcsolatban nincs.
[23] Érdemben jogszabálysértés nélkül állapították meg az eljárt bíróságok, hogy az alperes sérelmezett eljárásával a felperes Ptk. 2:42. § (2) bekezdésében deklarált emberi méltóságának és az abból fakadó, a Ptk. 2:43. § c) pontjában nevesített személyiségi jogának, a személy hátrányos megkülönböztetése tilalmának megsértése nem állapítható meg.
[24] Az alperes, mint aki utazásszervezési tevékenységének ellátása során előre meg nem határozott személyek számára szerződés kötésére ajánlatot tesz vagy ajánlattételre felhív, az Ebktv. 5. § a) pontja értelmében az egyenlő bánásmód követelményét az adott jogviszony tekintetében köteles megtartani. A felperes az alperes eljárását sérelmezve, az Ebktv. 7. § (1) bekezdésében nevesített egyenlő bánásmód követelményét sértő magatartások közül a közvetlen hátrányos megkülönböztetésre, a jogellenes elkülönítésre és a megtorlásra hivatkozott.
[25] Az Ebktv. 8. §-a értelmében közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt politikai vagy más véleménye [j) pont], illetve egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága) [t) pont] miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.
[26] Az Ebktv. 8. §-a sorolja fel azokat a tulajdonságokat, jellemzőket, amelyek alapján történő megkülönböztetés a törvény értelmében diszkriminációnak minősül (védett tulajdonságok). Ez a felsorolás nem zárt, ugyanakkor a nemzetközi és hazai joggyakorlatnak megfelelően a t) pontban szereplő egyéb helyzetnek minősülő tulajdonságok, sajátosságok, élethelyzetek körét nem lehet tágan értelmezni. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság mellett korábban működött Tanácsadó Testület az egyéb helyzet meghatározásával kapcsolatban azt a bírósági ítélkezési gyakorlatnak is megfelelő álláspontot foglalta el, hogy az Ebktv. 8. §-a a védett tulajdonságok meghatározásakor már érvényesítette az alkotmányos és nemzetközi jogi kiterjesztő jogértelmezést, ezért az egyéb helyzetnek minősülő tulajdonságok, sajátosságok, élethelyzetek körét szűken kell értelmezni. A szűkítő értelmezés biztosítja, hogy az eljárás ne vezessen az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének megállapításához olyan esetekben, amikor az emberi méltóság általános sérelméről, rendeltetésellenes joggyakorlásról, vagy joggal való visszaélésről szól a jogvita. Egyéb helyzet tekintetében fő szabályként olyan tulajdonságokra lehet a védelmet kiterjeszteni, amelyek az emberi személyiség lényegi vonásai. A jogvédelem lényege az egyéb helyzet esetében az, hogy a védett tulajdonsággal rendelkező panaszos elsődlegesen nem saját magatartása, hanem egy adott csoporthoz való tartozása miatt szenved hátrányt. Az egyéb helyzetnek minősülő tulajdonságok, sajátosságok, élethelyzetek körének indokolatlan tág értelmezése a kedvező bizonyítási szabályok hatályának indokolatlan kiterjesztéséhez vezetne, így ellentétes lenne az Ebktv. céljával. Általában nem beszélhetünk egyéb helyzetről, ha a hátrány egyéni körülményekhez kapcsolódik pl.: véleménykülönbségen, konfliktuson alapul. Amennyiben a hátrány alapvetően az egyéni körülményeken alapul, úgy nem az egyenlő bánásmód követelményének az egyéb helyzeten alapuló sérelme valósul meg, hanem más jogsérelem, amely lehet az emberi méltóság sérelme, rendeltetésellenes munkáltatói joggyakorlás, joggal való visszaélés, stb. [228/2/2010. (IV.9.) TT számú állásfoglalás]. Az Ebktv. Preambulumából és a törvény uniós jogi háttér jogszabályaiból is az következik, hogy a védelem középpontjában - az „egyéb helyzet” értelmezése során is - a társadalom egésze számára hátrányos helyzetben lévő csoportok állnak. Az Ebktv. általában olyan tulajdonságokat részesít védelemben, melyek jellemzően veleszületett, állandó, az egyén által megváltoztathatatlan, vagy nehezen megváltoztatható tulajdonságok (pl. nem, bőrszín, anyanyelv, életkor, egészségi állapot, szexuális irányultság, vallási meggyőződés, stb.). Mind a nemzetközi, mind a hazai jogértelmezés szerint az "egyéb helyzet" esetében is érvényesülő fő szabályból az következik, hogy egyéb tulajdonság csak a személyiség lényeges vonása, vagyis csak olyan jellemző lehet, ami beépül az adott ember személyiségébe.
[27] Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban az Ebktv. 19. § (1) bekezdése értelmében a jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosultnak kell valószínűsítenie, hogy a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte vagy - közérdekű igényérvényesítés esetén - ennek közvetlen veszélye fenyeget [a) pont], és a jogsérelmet szenvedő személy vagy csoport a jogsértéskor - ténylegesen vagy a jogsértő feltételezése szerint - rendelkezett a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonsággal [b) pont]. Ennek valószínűsítése esetén az Ebktv. 19. § (2) bekezdése alapján a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által valószínűsített körülmények nem álltak fenn [a) pont], vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani [b) pont].
[28] A felperes a közvetlen hátrányos megkülönböztetés jogalapjaként, mint védett tulajdonságra az Ebktv. 8. § t) pontja szerinti egyéb helyzetére hivatkozott, amelyet személyiségének lényegi vonásaként abban jelölt meg, hogy az alperes szervezésében korábban utazott, az utazása során kifogásolta a szolgáltatást, panasza alapos volt, amelynek kapcsán az alperesnek kártérítést kellett fizetnie. A Kúria nem értett egyet a felperes érvelésével. Nem tekinthető a személyiségbe beépülő, a személyiség lényegi vonását alkotó, az érintett személy megnyilvánulásait általában meghatározó jellemzőnek egy utazáson történő részvétel és annak kapcsán utóbb díjvisszatérítési és kártérítési igény érvényesítése.
[29] A felperes keresete jogalapját az elsőfokú eljárás során - az alperes által hivatkozott üzleti hírnevének rontására tekintettel - kiegészítette az Ebktv. 8. § j) pontjában foglalt védett tulajdonság megjelölésével is, állítva, hogy az egyenlő bánásmód megsértését a véleménynyilvánítási joga gyakorlása miatt szenvedte el. A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy nem a felperes véleménynyilvánítása, hanem a díjvisszatérítésre és kártérítésre vonatkozó megállapodás megkötését követően, a felperes által kezdeményezett eljárások során történtek eredményezték az utazási szerződés megkötésének megtagadását az alperes részéről. A Kúria egyetértve az Egyenlő Bánásmód Hatóság egyértelmű gyakorlatával hangsúlyozza, hogy az Ebktv. 8. § j) pontjában védett politikai, vagy más vélemény, mint védett tulajdonság nem egy adott ügyben fennálló véleményre, hanem egy rendszerszintű, régebb óta fennálló, és általában a tulajdonság lényegiségére felállított tesztnek megfelelő eszmerendszer megnyilvánulására vonatkozik [288/2/2010. (IV.09.) TT számú állásfoglalás]. A perbeli esetben az alperes korábbi szervezésében megvalósult utazással kapcsolatban a felperes eljárása, illetve, annak során tett közlései egy konkrét ügyben felmerült álláspontnak, vagy nézetkülönbségnek tekinthető, az Ebktv. 8. § j) pontja alkalmazása szempontjából a személyiség lényegi tulajdonságát alkotó rendszerszintű, csoportalkotásra alkalmas eszme, vélemény kritériumait nem elégíti ki, ezért a megkülönböztetés alapjaként védett tulajdonság nem lehet.
[30] Mindezek alapján helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperes nem igazolt olyan védett tulajdonságot, amely miatt kedvezőtlenebb elbírálásban részesült más összehasonlítható helyzetben lévő csoporttal szemben.
[31] Az Ebktv. 19. § (1) bekezdése alapján először a felperesnek kellett valószínűsítenie az egyenlő bánásmód megsértésének alapjául hivatkozott védett tulajdonság meglétét. A felperes a jogsértés alapjául a védett tulajdonságokat megjelölte, és azok fennállását megindokolta. A Pp. 3. § (3) bekezdése alapján a bíróság tájékoztatási kötelezettsége azonban az érvényesített jog alapjául szolgáló állítások és tényelőadások fél helyett történő előadásának kioktatására nem terjed ki. A fent kifejtettekre is tekintettel, helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperes az általa megjelölt védett tulajdonságok meglétét nem valószínűsítette. Miután a felperes oldalán a védett tulajdonság valószínűsítése eredménytelen volt, szükségtelen volt az Ebktv. 19. § (2) bekezdése szerint az alperes védekezésének megfelelő bizonyítási eljárás lefolytatása. Ezért nem sértették meg az eljárt bíróságok a Pp. 221. § (1) bekezdésében és 206. § (1) bekezdésében foglalt - alperes védekezésére is kiterjedő - tényállásfeltárási és indokolási kötelezettségüket azzal, hogy nem került sor az alperes bizonyításának, illetve a védekezésben előadottak felperes által állított bizonyítatlanságának értékelésére. Ezzel összefüggésben, a felperes téves értelmezésével szemben, az eljárt bíróságok nem állapították meg a felperes felelősségét az alperes "hírnévrontásra" vonatkozó védekezése tekintetében. Az elsőfokú bíróság a perbeli jogvita elbírálása szempontjából az alperes által hivatkozott jóhírnév sérelmét a jogvita elbírálása szempontjából érdektelennek tartotta, a másodfokú bíróság pedig csupán az alperes szerződéskötéstől elzárkózó magatartásának indokát ismertetve hivatkozott rá.
[32] Az Ebktv. 10. § (2) bekezdése szerint jogellenes elkülönítésnek minősül az a rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságai alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját a velük összehasonlítható helyzetben lévő személyektől vagy személyek csoportjától - anélkül, hogy azt törvény kifejezetten megengedné - elkülönít. E rendelkezés alapján helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy védett tulajdonság igazolásának hiányában a jogellenes elkülönítés elengedhetetlen törvényi tényállási feltétele is hiányzik.
[33] Az Ebktv. 10. § (3) bekezdése alapján megtorlásnak minősül az a magatartás, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget. E rendelkezés értelmében a megtorlásnak nem törvényi tényállási eleme a védett tulajdonság megléte. Az Ebktv. 10. § (3) bekezdésének helyes értelmezése szerint azonban a megtorlásra csak az hivatkozhat, aki az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt emelt kifogást, indított eljárást, vagy működött közre eljárásban és ezzel összefüggésben részesült kedvezőtlen eljárásban. A perbeli esetben az alperes a szerződés megkötésétől nem valamely, az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt, a felperes által indított eljárás, hanem a korábbi utazással kapcsolatban a felperes követelésének érvényesítése kapcsán kifejtett magatartása miatt zárkózott el. A felperes a 2002. évi utazást követően a kártérítési igény érvényesítése érdekében fordult a hatóságokhoz, amely még ha a felperes más utasok igényének jogosságát is hangsúlyozta, az egyenlő bánásmód megsértése miatti igényérvényesítés fogalmi körébe nem vonható.
[34] Jogszabálysértés nélkül állapította meg tartalmilag a jogerős ítélet, hogy az alperes felperessel való utazási szerződéskötéstől való elzárkózása és annak módja a Ptk. 2:42. § (2) bekezdésében általában védett emberi méltóság megsértésének megállapítására nem volt alkalmas. Nem volt elfogadható a felperesnek az az érvelése, hogy az alperes részéről a szerződéskötés megtagadása olyan okra hivatkozással történt, amely objektíve megállapíthatóvá teszi a jogsértést. A polgári jog által biztosított személyiségvédelem körében az ember személyiségét alkotó lényegi tulajdonságok és ismérvek összessége jelenti az emberi méltóságot és (külön nevesített személyiségi jogok hiányában) a személyiséget ebben a vonatkozásban ért támadás ad csak alapot az emberi méltóság sérelme miatti, személyiségi jogvédelemre. Amint azt a Kúria már számos korábbi döntésében kifejtette, valamely kifogásolt magatartás vagy mulasztás a fél személyhez fűződő joga, ezen belül az emberi méltósága megsértésének megállapítására csak akkor ad alapot, ha a fél személyiségének lényegét alkotó ismérvek miatt történt (EBH 2007/1598.). A felperes által a jogsértés alapjául megjelölt tény, miszerint a korábbi utazás miatt az utazási szolgáltatással szemben a kifogással élt és igényt érvényesített, nem tekinthető a felperes személyiségének lényegét alkotóismérvnek. A felperes a perben olyan előadást nem tett, így ebből eredően nem is bizonyította, hogy a személyisége lényegét alkotó tulajdonságok és ismérvek miatt került vitába a korábbi utazás kapcsán az alperessel, és az alperes a felperes által jogosnak tartott igénytől függetlenül, a felperes személyiségjegyei miatt zárkózott el az újabb szerződés megkötésétől.
[35] Mindezekre tekintettel érdemben jogszabálysértés nélkül utasította el a jogerős ítélet a keresetet.
[36] Nem tévedett a másodfokú bíróság azzal, hogy a felperes észrevételére az elsőfokú bíróság ítéletének a perköltségre vonatkozó rendelkezéséből a megállapított ügyvédi munkadíj összegének változatlanul hagyása mellett, csupán az általános forgalmi adóra vonatkozó szövegrészt mellőzte. A felperes téves értelmezésével szemben, az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező része a felperes által az alperesnek fizetendő perköltség összegét 50.000 forintban állapította meg "ÁFA-val terhelten". Az így megállapított összeg az elsőfokú ítélet perköltségre vonatkozó indokolásával is összhangban, az alperes által csatolt megbízási szerződés és a ténylegesen kifejtett jogi képviselői munkával arányban állóan meghatározott nettó ügyvédi munkadíjat tartalmazza, amelyet meghaladóan rendelt az elsőfokú bíróság az általános forgalmi adó mértékével növelni.
[37] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat
[38] Ebktv. 5. §, 8. §, 10. §
Ptk. 2:42. § (2) bek.

A döntés elvi tartalma
[39] Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban - a megtorlás kivételével - a felperesnek kell valószínűsítenie, hogy hátrány érte és rendelkezett a törvényben meghatározott védett tulajdonsággal, amely miatt kedvezőtlenebb elbírálásban részesült más összehasonlítható helyzetben lévő csoporttal szemben. A védett tulajdonságok között az egyéb helyzetnek minősülő tulajdonságok, sajátosságok, élethelyzetek körét szűken kell értelmezni, fő szabályként olyan tulajdonságokra lehet a védelmet kiterjeszteni, amelyek az emberi személyiség lényegi vonásai. A jogvédelem lényege az egyéb helyzet esetében az, hogy a védett tulajdonsággal rendelkező panaszos elsődlegesen nem saját magatartása, hanem egy adott csoporthoz való tartozása miatt szenved hátrányt. Ha a hátrány egyéni körülményekhez kapcsolódik pl.: véleménykülönbségen, konfliktuson alapul, úgy az egyenlő bánásmód követelményének az egyéb helyzeten alapuló sérelme nem valósul meg.

Záró rész
[40] A Kúria az eredménytelen felülvizsgálattal élő felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes ügyvédi képviseletével felmerült és a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) és (5) bekezdései szerint megállapított felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.
[41] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján a pervesztes felperes köteles az államnak megtéríteni.
[42] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a felperes kérelmére a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyalás tartásával bírálta el.
Budapest, 2019. január 30.
Dr. Baka András s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Pataki Árpád s.k. bíró
(Kúria Pfv.IV.22.333/2017/5.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.