adozona.hu
BH 2004.8.334
BH 2004.8.334
A 2000. november 9-én közölt munkáltatói rendes felmondás esetén a felmondási tilalom szempontjából a felmondás közlésének időpontja az irányadó [Mt. 90. §-ának az 1999. évi LVI. törvény 8. §-ával megállapított rendelkezése].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1999. február 10-étől állt az alperes alkalmazásában. A felperes 2000. szeptember 22-étől október 29-éig keresőképtelen volt, ezt követően szabadságot vett igénybe, majd november 2-ától átlagkeresetének megfizetése mellett a munkavégzés alól felmentésben részesült. 2000. november 9-én az alperes munkáltató rendes felmondással késések miatt, és az ezzel összefüggő munkaszervezési nehézségekre hivatkozással a munkaviszonyát megszüntette.
A felperes keresete a felmondás jogellenesség...
BH 2004.8.334 A 2000. november 9-én közölt munkáltatói rendes felmondás esetén a felmondási tilalom szempontjából a felmondás közlésének időpontja az irányadó [Mt. 90. §-ának az 1999. évi LVI. törvény 8. §-ával megállapított rendelkezése].
A felperes 1999. február 10-étől állt az alperes alkalmazásában. A felperes 2000. szeptember 22-étől október 29-éig keresőképtelen volt, ezt követően szabadságot vett igénybe, majd november 2-ától átlagkeresetének megfizetése mellett a munkavégzés alól felmentésben részesült. 2000. november 9-én az alperes munkáltató rendes felmondással késések miatt, és az ezzel összefüggő munkaszervezési nehézségekre hivatkozással a munkaviszonyát megszüntette.A felperes keresete a felmondás jogellenességének megállapítására, a munkaviszonya helyreállítására irányult.
Az intézkedés alapjául szolgáló tényállást a munkaügyi bíróság úgy értékelte, hogy a rendes felmondás jogszerűen történt, az alperes csupán a felmondási időt állapította meg tévesen, ezt azonban helyesbíthette, és ténylegesen helyesbítette is, átlagkereset megfizetése mellett. Ezért a munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság jogerős közbenső ítéletével a rendes felmondást hatályon kívül helyezte és az alperest a felperes továbbfoglalkoztatására kötelezte. Az indokolás szerint a felperes harminc napot meghaladóan volt keresőképtelen, ebből az okból a 2000. október 29-étől számított harminc napig még felmondási védelem alatt állt, ezért a 2000. november 9-én közölt rendes felmondás "alaki okból" jogellenes volt, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet további érdemi vizsgálatát mellőzte.
A jogerős ítélet ellen az alperes a másodfokú bíróság téves jogszabály értelmezését sérelmezve felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Kérelmében az 1999. évi LVI. törvény 8. §-ára hivatkozott, valamint előadta, hogy az említett törvény rendelkezéséről a Legfelsőbb Bíróság elvi határozatot még nem tett közzé [Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pont].
A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárást rendelt el abban a jogkérdésben, hogy a felülvizsgálati kérelemben megjelölt törvénymódosítással érintett rendelkezés alapján a 2000. november 9-én közölt rendes felmondásnál a felmondási tilalomról szóló szabályt miként kell alkalmazni.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a másodfokú bíróság közbenső ítéletének hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a jogerős másodfokú határozat a felmondási védelem tekintetében a jogszabályoknak megfelelt, az alperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt eseti döntések a perbeli tényállásra nem alkalmazhatók. Érvelése szerint az alperes jognyilatkozata azért is jogellenes, mert annak indoka a valóságnak nem felelt meg, továbbá a munkaviszonya megszüntetésének tényleges indoka az alperes ügyvezetőjével fennállt kapcsolatának megszakítása volt; az alperes a rendes felmondás jogát az Mt. 4. §-ába ütközően gyakorolta.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A rendes felmondás közlése 2000. november 9-én történt, amikor is az Mt.-nek - az 1999. évi LVI. törvény 8. §-ával megállapított - 90. §-a volt hatályban 1999. augusztus 17. napja óta. E rendelkezés értelmében a felmondási tilalom szempontjából a felmondás közlésének időpontja az irányadó, a felmondási védelem időtartama csupán a felmondási idő kezdetére hathat ki. Ezért a felmondási védelem fennállását 2000. november 9-e alapulvételével kellett elbírálni, amikor a felperes nem volt keresőképtelen. Erre tekintettel a másodfokú bíróság jogerős közbenső ítéletével jogszabálysértően változtatta meg a munkaügyi bíróság ítéletét, a megváltozott jogszabály alapján a korábbi törvényen alapuló bírói gyakorlatra tévesen hivatkozott. Korábban az 1997. évi LI. törvény 10. §-ának (2) bekezdése rendelkezett akként, hogy a keresőképtelenség időtartama meghosszabbíthatja a felmondási tilalom idejét, ez a rendelkezés azonban 1999. augusztus 17-én hatályát vesztette.
A másodfokú bíróság téves jogi álláspontjánál fogva a fellebbezésnek a rendes felmondás jogellenessége indokaira vonatkozó részét nem bírálta el.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte és e bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275. § (2) és bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.192/2003. sz.).