adozona.hu
BH 2004.8.329
BH 2004.8.329
Az ingatlan-nyilvántartás szerint az adós tulajdonában álló önálló ingatlanként nyílvántartott étterem a felszámolási vagyon része, a hitelezőnek kell bizonyítania, hogy az étterem feletti rendelkezési jogot - a vállalattól való elvonással - megszerezte [1991. évi IL. tv. 4. § (1) bek.; 1990. évi LXXIV. tv. 2. § (1) bek., 7. § (1) bek., 13. § (1) bek.; Ptk. 116. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogását elutasította. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós elleni felszámolási eljárás a Cégközlöny 1997. október 30-i számában nyert közzétételt. A felszámoló 2001. június 7-én benyújtotta a záródokumentumokat, kérte azonban, hogy a bíróság az eljárást még ne fejezze be, mert új vagyonelem került elő, ez pedig a g.-i tulajdoni lapon nyilvántartott földterület, amely állami tulajdont képezett a G.-i Városi Tanács kezelői jogával. Az ingatlanon fel...
BH 2004.8.329 Az ingatlan-nyilvántartás szerint az adós tulajdonában álló önálló ingatlanként nyílvántartott étterem a felszámolási vagyon része, a hitelezőnek kell bizonyítania, hogy az étterem feletti rendelkezési jogot - a vállalattól való elvonással - megszerezte [1991. évi IL. tv. 4. § (1) bek.; 1990. évi LXXIV. tv. 2. § (1) bek., 7. § (1) bek., 13. § (1) bek.; Ptk. 116. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogását elutasította. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós elleni felszámolási eljárás a Cégközlöny 1997. október 30-i számában nyert közzétételt. A felszámoló 2001. június 7-én benyújtotta a záródokumentumokat, kérte azonban, hogy a bíróság az eljárást még ne fejezze be, mert új vagyonelem került elő, ez pedig a g.-i tulajdoni lapon nyilvántartott földterület, amely állami tulajdont képezett a G.-i Városi Tanács kezelői jogával. Az ingatlanon felépített étterem tulajdonjogát ráépítés címén az adós szerezte meg. A felépítményt egy újonnan nyitott külön tulajdoni lapon tüntette fel a földhivatal. A hitelező az 1995. október 16-i kérelmében a két ingatlan összevonását és tulajdonjogának a bejegyzését kérte. Az elsőfokú földhivatal az 1996. június 13-án kelt határozatával a kérelmet elutasította. Ezt követően bírósági eljárásra is sor került, amelynek végső döntése a földhivatal határozatát helybenhagyta. Eszerint pedig a fenti ingatlanon lévő felépítményt vendéglő megjelöléssel önálló ingatlanként nyilvántartásba vette, és arra a tulajdonjogot ráépítés jogcímén az adós javára bejegyezte a földhivatal.A felszámolási eljárás alatt a hitelező az ingatlan értékesítésére vonatkozó szándékot jelző felszámolói intézkedés ellen kifogást emelt. Álláspontja szerint az ingatlan a Magyar Állam tulajdona, annak privatizációs értékesítését a hitelezőnek kell végrehajtania. Az adós a felszámolási eljárás kezdő időpontjában ezzel a vagyonnal nem rendelkezett. A felépítmény az eljárás időtartama alatt szerzett vagyonnak nem tekinthető a földhivatal határozata folytán sem.
Az elsőfokú bíróság a kifogást nem találta megalapozottnak. Álláspontja szerint a jelen ügyben alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 4. §-ának (1) bekezdése szerint minősül az adós vagyonszerzése, mivel a felépítmény tulajdonjogát ráépítés címén megszerezte. Az adott ügyben irányadó, a kiskereskedelmi, a vendéglátóipari és fogyasztási szolgáltató tevékenységet végző állami vállalatok vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló 1990. évi LXXIV. törvény szerint nem automatikusan száll át az ÁPV Rt.-re az üzlet feletti rendelkezési jog, ez következik a törvény 2. §-ának (1) bekezdéséből, 7. §-ának (1) bekezdéséből és a 13. § (1) bekezdéséből, ugyanis a rendelkezési jog fennállásához az üzlet vállalattól való elvonása szükséges. Ilyen elvonás nem történt meg, mivel a hitelező vagyonkezelői jogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése gyakorlatilag nem valósult meg. A felszámolást megelőzően elvonásra nem került sor és a felszámolás megindulásakor fennállt jogi helyzet szerint nem tartozott az adós vagyonába a felépítmény, azonban a földhivatali határozattal került vissza az az adós tulajdonába.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatásával a kifogásának helyt adó határozat hozatalát. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytelenül alkalmazta az 1990. évi LXXIV. törvény felhívott szakaszait. Az 1995. évi XXXIX. törvény hatálybalépésével ipso iure létrejött rendelkezési jogosultság fennállásához nem volt szükség további jogcselekményekre, így elvonásra sem. Az elvonás nincs külön határozati vagy egyéb formához kötve. Véleménye az: a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ítélete nem érintette a felek között a törvény alapján létrejött jogviszonyt, az ingatlannal (felépítménnyel) kapcsolatos rendelkezési jog kérdését. Így nem tette semmissé az ÁPV Rt. elvonási tartalmú azon aktusát, amellyel kinyilvánította, hogy a törvényben rögzített rendelkezési jogot a felépítmény tekintetében gyakorolja. A két ingatlan összevonására és a vagyonkezelői jog bejegyzésére irányuló 1995. október 16-i kérelme az elvonást egyértelműen megvalósította.
A felszámoló a fellebbezésre észrevételt tett. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását. Álláspontja szerint helyesen értékelte az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárása során hozott döntését, miután a vendéglő önálló ingatlanként nyilvántartásba vételre került, a tulajdonjogot ráépítés jogcímén az adós javára bejegyezték, az a felszámolási eljárás alatt szerzett vagyonnak minősül. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy a jelen esetben a hitelező ipso iure nem szerezhetett jogot, ahhoz elvonásra lett volna szükség. Az elvonás azonban nem történt meg. Nem csatolta a hitelező a fellebbezéshez sem az általa hivatkozott, elvonásra vonatkozó írásbeli nyilatkozatát. Az adós kijelentette, hogy tudomása szerint ilyen nyilatkozat nem volt, az irattárban sem található.
A hitelező fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján megalapozott végzést hozott az ügyben.
A hitelező a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzésének a megváltoztatására.
A nem vitás tényállás szerint a jelen ügyben alkalmazandó 1990. évi LXXIV. törvény 13. §-ának (1) bekezdése szerint a Vagyonügynökség (amelynek jogutódja a hitelező), az üzlet értékesítésére vagy hasznosítására irányuló szerződés megkötése előtt az üzletet a vállalattól elvonja. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt: a hitelező nem bizonyította, hogy ez az elvonás az eljárás tárgyát képező vendéglő vonatkozásában megtörtént volna. A Ptk. 116. §-ának (2) bekezdése szerint az ingatlan-nyilvántartás - ha jogszabály kivételt nem tesz - a tulajdonjog vagy más jogosultságok fennállását hitelesen tanúsítja. Ezen jogosultságok közé tartozik a kezelői jog is. A hiteles tanúsításhoz az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet 7. §-a szerint a vagyonkezelői jogot be kell jegyezni az ingatlan-nyilvántartásba. A hitelező nem tett eleget a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint reá háruló kötelezettségnek, nevezetesen nem bizonyította az eljárás tárgyát képező vendéglőre fennálló tulajdonjogát, illetőleg vagyonkezelői jogát. Ebből eredően helyesen döntött az elsőfokú bíróság akkor, amikor ezen vagyontárgyat a többször mód. Cstv. 4. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a felszámolási vagyonba tartozónak minősítette.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján, lényegében helyes indokai folytán helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk. VIII. 30.668/2002. sz.).