adozona.hu
BH 2004.8.327
BH 2004.8.327
A Befektető-védelmi Alap és annak tagjai közötti jogvita elbírálásánál nem vehetők figyelembe a Ptk.-nak a biztosítási szerződésekre vonatkozó szabályai - Az Alap tagja mindaddig köteles az éves díjat és a rendkívüli befizetést teljesíteni, amíg a tagsági viszonya meg nem szűnik [1996. évi CXI. tv. (továbbiakban: Épt. *) 156. §, 166. §, 173. § (1)-(3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül 14 300 000 Ft-ot és ennek az egyes részösszegek esedékessége időpontjától a kifizetésig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamatát, valamint perköltséget fizessen meg a felperesnek. Tényként állapította meg, hogy az alperes az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Épt.) 4. §-a (1) be...
BH 2004.8.327 A Befektető-védelmi Alap és annak tagjai közötti jogvita elbírálásánál nem vehetők figyelembe a Ptk.-nak a biztosítási szerződésekre vonatkozó szabályai - Az Alap tagja mindaddig köteles az éves díjat és a rendkívüli befizetést teljesíteni, amíg a tagsági viszonya meg nem szűnik [1996. évi CXI. tv. (továbbiakban: Épt. *) 156. §, 166. §, 173. § (1)-(3) bek.].
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül 14 300 000 Ft-ot és ennek az egyes részösszegek esedékessége időpontjától a kifizetésig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamatát, valamint perköltséget fizessen meg a felperesnek. Tényként állapította meg, hogy az alperes az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Épt.) 4. §-a (1) bekezdése szerinti befektetési és szolgáltatási tevékenység ellátására alakult és 1997. november 8-ától tagja az Épt. XXIV. fejezete alapján működő felperesnek. Az alperes tevékenységét a felügyeletét ellátó Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet 1998. szeptember 8-ától határozott időre felfüggesztette és felügyeleti biztost rendelt ki. A felügyelet 1999. április 14-én kelt határozatában a követelések befagyása miatt felhívta a felperest a kártalanítási eljárás megindítására, s ennek keretében a felperes az alperes helyett 95 955 318 Ft kártalanítási összeget kifizetett. Ezt az összeget az alperes a felperesnek megtérítette. A felperes az alperes felé 1998. december 12-e és 2000. február 10-e között összesen 14 300 000 Ft-ot számlázott, ebből 2 000 000 Ft az éves díj, a többit rendkívüli befizetés jogcímén. A felperes a kiszámlázott összegek megfizetésére eredménytelenül hívta fel az alperest.A felperes a keresetében 14 300 000 Ft és ennek kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest az Épt. 166. §-ának (2) és (4) bekezdése alapján.
Az alperes a 2001. október 2-án kelt módosított ellenkérelmében a kereset teljes elutasítását kérte, az éves díjfizetési kötelezettségét sem ismerte el, és változatlanul vitatta a rendkívüli befizetésre kötelezés jogalapját. Álláspontja szerint a felperes nem jogosult sem éves díjat, sem rendkívüli befizetést követelni az alperestől 1998. szeptember 8. napját követő időszakra, mert a Felügyelet a tevékenységét ettől a naptól felfüggesztette. Álláspontja szerint a felperes és tagjai között a tag csatlakozásával a Ptk. 536. §-ának (1) bekezdésében szabályozott biztosítási szerződés elemeit hordozó jogviszony jött létre. Az alperes tevékenységének felfüggesztése - 1998. szeptember 8-a - után a biztosítási esemény bekövetkezte lehetetlenné vált. Kockázati elem hiányában a felperes kereseti kérelme - tagsági díj és rendkívüli befizetés iránti igénye - kimeríti a Ptk. 5. §-ának (2) bekezdésében szabályozott joggal való visszaélés fogalmát. De megalapozatlan a felperes keresete a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésére tekintettel is, mert a felperesnek a 219/1998. sorszámú számla lejártát (1998. december 31-e) követően az Épt. 173. § (1)-(2) bekezdése és a Tagi Szabályzat V.1. pont, 12/c) és d) pont, 3. pont szerint kellett volna eljárnia és kezdeményeznie az alperesi tag kizárását az Alapból. Amennyiben a felperes a fenti jogi rendelkezések szerint járt volna el, az alperes tagsági viszonya 1999. július 5-éig megszűnt volna és ennek következtében az alperest semmilyen fizetési kötelezettség nem terhelné. A felperes felróhatóan járt el, amikor az alperes kizárása érdekében nem tette meg kellő időben a szükséges intézkedéseket. Az alperes nem kezdeményezhette az engedélye visszavonását, mert a tevékenysége felfüggesztése után a kirendelt felügyeleti biztos látta el a vezető tisztségviselők feladatkörét és cégjegyzési jogát.
Az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelmét alaposnak találta, az alperes érvelését nem fogadta el. Abból indult ki, hogy az Épt. 166. § (2) bekezdése értelmében a tagoknak éves díjat kell fizetniük, az éves díj összegének az alapja a tárgyévet megelőző naptári évben lebonyolított forgalom, amelyet a tag köteles bejelenteni. Az alperes az 1998. évi forgalmat ugyan nem jelentette be, de annak összege a becsatolt közleményből megállapíthatóan alátámasztja a felperes számítását, amely szerint összegében a maximáltan kiszabható 2 000 000 Ft 1999. évi díj megalapozott. A rendkívüli befizetést pedig az Alap (felperes) az Épt. 166. § (4) bekezdése alapján rendelhette el. Ennek mértékére is az Épt. 166. § (2) bekezdésében foglaltak az irányadóak. A rendkívüli befizetés a tagsághoz kapcsolódik, az minden tagra egyaránt vonatkozik. Ezért a felperes jogszerűen állapította meg az alperes díjfizetési és a rendkívüli befizetési kötelezettségét, és jelölte meg annak összegét. Ezért az elsőfokú bíróság megítélése szerint az alperes alaptalanul hivatkozott a Ptk. 5. §-ában foglaltakra, a felperes terhére joggal való visszaélés nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság nem fogadta el az alperesnek a kizárásával kapcsolatos érvelését sem, az Épt. 173. § (1)-(3) bekezdésében foglaltakra utalva. Ezen rendelkezések alapján a fizetési kötelezettség elmulasztása nem feltétlen kizárási ok, illetve kötelezettség. A felperes 2001. március 30-án kezdeményezte a felügyeleti intézkedés alkalmazását, ilyenre azonban nem került sor, ezért a kizárás elmaradása nem róható a felperes terhére.
Ezen ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását kérte. A Ptk. 5. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal kapcsolatban utalt az előkészítő iratában előadott érvelésére. A Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésére való hivatkozását illetően előadta, hogy az Épt. 137. §-ának (2) bekezdése a felügyeleti intézkedésnek a lehetőségét adja meg. Amennyiben a Felügyelet a rendelkezésre álló határidő alatt azt nem kezdeményezte, az igazgatóság az ügyvezető igazgató kötelezően előterjesztendő kérelmére a tagot kizárja. Az alperes a fellebbezésében megismételte azt az álláspontját is, hogy közte és a felperes között a Ptk. 536. § (1) bekezdésében szabályozott biztosítási szerződés elemeit hordozó jogviszony jött létre, ennek lényege, hogy a felperes a "biztosítási esemény" bekövetkeztekor fizet a befektetők részére kártalanítást. Ilyen "biztosítási esemény" bekövetkezte 1998. szeptember 8-a után lehetetlenné vált, a biztosítási érdek megszűnt [Ptk. 545. § (2) bek.].
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Az alperesnek a Ptk. 5. §-ában foglaltakkal kapcsolatos érvelését illetően utalt az Épt. 166. §-ának (2) és (4) bekezdésében foglaltakra. Eszerint az alperes a perbeli követelések megfizetésére köteles, így a joggal való visszaélés fel sem merülhet. Az alperesnek a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésére való hivatkozását illetően pedig előadta, hogy a vonatkozó jogszabályok a felperes részére önálló jogot nem biztosítanak a tagság megszüntetésére. Az Épt. 173. §-ának (2)-(3) bekezdése alapján kizárásra csak a felügyeleti intézkedést követően kerülhet sor. A Felügyelet viszont nem kívánt intézkedést alkalmazni az alperessel szemben. A tagsági viszony az Épt. 173. §-ának (4) bekezdése alapján csak az engedélyt visszavonó határozat jogerőre emelkedésével szűnik meg. A felperes álláspontja szerint nem tekinthető joghézagnak, hogy az Épt. nem szabályozza a felfüggesztett befektetési szolgáltatási tevékenységű tag díjfizetési kötelezettségét. A felfüggesztés az Épt. 137. § (2) bekezdés i) pontja szerint határozott időre szóló intézkedés, tehát ideiglenes és nem jár az engedély visszavonásával. A felfüggesztés tartama alatt ugyan a tag új szerződéseket nem köthet, de a nála lévő ügyfélvagyon az Alap biztosítása alá tartozik. Az éves díjnak és a rendkívüli befizetésnek is az előző évi forgalom és letétállomány az alapja, így a díjfizetési rendszer mindenképpen elszakad az adott pillanatban fennálló helyzettől. Az alperes felfüggesztése határozott időre szólt. A Felügyelet 1999. április 14-én állapította meg, hogy a követelések befagytak. A biztosítási esemény tehát nem vált lehetetlenné, az 1999 áprilisában bekövetkezett.
Az alperes a felperes fellebbezési ellenkérelmére előkészítő iratot terjesztett elő, amelyben fenntartotta a 2001. október 2-án kelt előkészítő iratában és a fellebbezésében foglaltakat. Kiemelte, hogy az éves díjak beszedését illetően a felperes mozgásterét a Ptk. 5. § (2) bekezdése behatárolja, azt visszaélésszerűen nem gyakorolhatja. A Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra alapított érvelését illetően az alperes utalt a 2001. október 2-án kelt előkészítő iratában kifejtett részletes indokaira. Ebből kiemelte, a tevékenység végzésére jogosító engedélyt visszavonó felügyeleti határozat meghozatalának előfeltétele, hogy a "Befektető-védelmi Alap igazgatósága a tagot az alapból" kizárja [Épt. 13. § (1) bek. g) pont]. Kiemelte továbbá, hogy az alperes vonatkozásában a biztosítási esemény bekövetkezése 1998. szeptember 8-a után lehetetlenné vált, ezzel a biztosítási érdek is megszűnt. Ezzel kapcsolatban utalt az Épt. 158. §-ának (1) bekezdésében, 161. §-ában foglaltakra.
A fellebbezés nem alapos.
Az alperes alaptalanul állította a fellebbezésében, hogy a tagdíjfizetési kötelezettségével kapcsolatos jogvita elbírálása során - analógia útján - a Ptk.-nak a biztosítási szerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Az alperes tagdíjfizetési kötelezettségének speciális szabályai az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. tv. (továbbiakban: Épt.) XXIV. fejezetében nyert szabályozást. Az Épt. 156. §-a értelmében a befektetők védelme érdekében a 4. § (1) bekezdés b)-d), valamint a 4. § (2) bekezdés a)-b) és g)-h) pontjában meghatározott tevékenységet folytató befektetési szolgáltatók kötelesek Befektető-védelmi Alapot (a továbbiakban: Alap) létrehozni. Az alperes tevékenysége a fent felsorolt körbe tartozott, ezért az Épt. 165. § (1) bekezdése értelmében csatlakoznia kellett az Alaphoz. A csatlakozási nyilatkozatot már a tevékenységi engedély iránti kérelem benyújtását megelőzően meg kellett küldenie az Alapnak. Az Épt. 156. §-ában meghatározott tevékenység folytatására jogosító engedély és a tagsági viszony feltételezik egymást. A Felügyelet az Épt. 13. §-a (1) bekezdésének g) pontja szerint a tevékenységre jogosító engedélyt visszavonja, ha az Alap igazgatósága a tagot az Alapból kizárta, míg a 173. § (3) bekezdés b) pontja értelmében az Alap a tagot kizárja, ha a Felügyelet a 156. §-ban meghatározott tevékenység folytatására jogosító engedélyt visszavonta. A tevékenységgel való felhagyás, illetve a tevékenység megszüntetése nem jár automatikusan sem az engedély visszavonásával, sem pedig az Alapból való önkéntes kilépés lehetőségével. Ezek feltételeit ugyanis az Épt. 13. §-ának (3) bekezdése és 172. §-a részletesen szabályozza. A tevékenység tényleges gyakorlása vagy nem gyakorlása - engedély birtokában - önmagában sem a tagsági viszonyt, sem a díjfizetési kötelezettséget nem érinti. A díjfizetési kötelezettség az Épt. 166. §-a szerint a tagsági viszonyhoz kapcsolódik.
A tagok díjfizetése ellenében az Alap feladata a befektetők részére az Épt. 162. §-ban meghatározott kártalanítási összeg kifizetése, amelynek a forrása - egyebek mellett - a csatlakozási díj, az éves díj és a rendkívüli befizetés. Az Alap - többek között - e befizetésekből teljesíti az Épt. 158. § (1) bekezdésében meghatározott feladatát, amely a befektetők részére a 162. §-ban meghatározott kártalanítási összeg kifizetését jelenti.
Az alperes azáltal, hogy a törvény kötelező rendelkezése folytán csatlakozott az Alaphoz és az Alap tagja lett, az Épt. által szabályozott tagsági jogviszonyt létesített az Alappal, ezért az Alap és az alperes közötti tagsági viszonyból eredő vita elbírálására - az alperesi állásponttól eltérően - az Épt. speciális rendelkezései az irányadóak. Ez azt jelenti, hogy az alperest az Épt. 166. §-ában meghatározott éves díj és rendkívüli befizetési kötelezettség mindaddig terheli, amíg a tagsági viszonya fennáll.
A Felügyelet nem a tevékenység végzésére jogosító engedélyt vonta vissza, csupán az alperes tevékenységét függesztette fel határozott időre. A felfüggesztés a jövőre vonatkozóan tiltotta el az alperest az újabb szerződéskötésektől. A felfüggesztés joghatálya nem azonos az engedély visszavonásával, a felfüggesztési határidő lejárta után nem kizárt a tevékenység további folytatása. A felfüggesztés tartama alatt az alperesnél lévő ügyfélvagyon az Alap biztosítása alá tartozott. A befektetési szolgáltatási tevékenység időleges felfüggesztése legfeljebb - az Épt. 166. § (3) bekezdése alapján - díjmérséklésre adhat alapot.
Az Alap az Épt. 173. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének eleget tett, mert a Felügyeletet 2001. március 30-án értesítette arról, hogy az alperes az Alappal szemben fennálló fizetési kötelezettségét nem teljesíti és intézkedést kezdeményezett. A Felügyelet részéről azonban a felperes értesítését követően intézkedés nem történt [Épt. 137. § (2) bek.]. Intézkedés hiányában nincsen jelentősége annak, hogy a felszólítás, illetve a felügyeleti intézkedés kezdeményezése mennyi idő alatt történt. Az Alap részéről kizárásra az Épt. 173. § (3) bekezdése szerint csak akkor kerülhetett volna sor, ha a tag nem tesz eleget az Alap igazgatósága felszólítását követő Felügyeleti intézkedésnek, vagy az engedélyt a Felügyelet visszavonja. A felperes tehát nem sértette meg a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésében rögzített polgári jogi alapelvet, mert fel-róható magatartást nem tanúsított. Jogának gyakorlása - tagdíj iránti igény érvényesítése - e jog rendeltetésével összhangban került gyakorlásra, tehát a Ptk. 5. §-ának (2) bekezdése sem sérült. Az alperes arra is hivatkozott, hogy a Tagi Szabályzat V/3. pontja akként rendelkezett, ha a Felügyelet intézkedést nem kezdeményez, úgy az igazgatóság az ügyvezető igazgató kötelezően előterjesztendő kérelmére a tagot kizárja. A Tagi Szabályzat az iratok között nem állt rendelkezésre, csupán a Tagdíjfizetési Szabályzat. A másodfokú bíróság azonban az előbbi beszerzését és annak vizsgálatát nem tartotta szükségesnek. A Ptk. 5. §-ának (2) bekezdése a rendeltetésellenes joggyakorlást tiltja. A jog nem gyakorlása, a tag kizárásának elmaradása ebbe a körbe nem vonható.
A fent kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A fellebbezés alaptalan volt, ezért a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az alperes köteles megfizetni a felperesnek a másodfokú eljárásban felmerült költségét, amely 200 000 Ft ügyvédi munkadíjból áll és viseli a saját költségét is. (Legf. Bír. Gf. I. 32.566/2001. sz.).
*Hatályon kívül helyezte a 2001. évi CXX. tv. - a 235., 238. és 241. § - ainak a kivételével -, de a határozatban foglaltak hatálya alá tartozó jogvitákban még irányadó.