adozona.hu
BH+ 2004.7.331
BH+ 2004.7.331
A hitelező - ha álláspontja szerint más hitelező igényének besorolását megalapozó ingatlan-nyilvántartási bejegyzés téves - maga (mint a téves bejegyzés folytán állítása szerint sérelmet szenvedett) indíthatja meg a bejegyzés törlésére, illetve a bejegyzés kiigazítására irányuló pert [1997. évi CXLI. tv. (Inytv.) 5. § (1), (2) és (6) bek., 62. § (1) bek. b) és c) pontja, 1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 57. § (1) bek. b) pontja].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós elleni felszámolás kezdő időpontja 1999. november 11. volt.
Az elsőfokú bíróság a 93. sorszámú végzésével a hitelező kifogását elutasította.
A végzés indoklásában tényként állapította meg, hogy a hitelező a többször módosított Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján kifogást terjesztett elő a felszámoló mulasztása, valamint a Z. Bt. hitelező b) kategóriás hitelezői igényének besorolása miatt. Kifogásában kifejtette, hogy a P. és T. Rt. hitelező az adóssal szemben fennálló 56 746 323 Ft tő...
BH+ 2004.7.331 A hitelező - ha álláspontja szerint más hitelező igényének besorolását megalapozó ingatlan-nyilvántartási bejegyzés téves - maga (mint a téves bejegyzés folytán állítása szerint sérelmet szenvedett) indíthatja meg a bejegyzés törlésére, illetve a bejegyzés kiigazítására irányuló pert [1997. évi CXLI. tv. (Inytv.) 5. § (1), (2) és (6) bek., 62. § (1) bek. b) és c) pontja, 1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 57. § (1) bek. b) pontja].
Az adós elleni felszámolás kezdő időpontja 1999. november 11. volt.Az elsőfokú bíróság a 93. sorszámú végzésével a hitelező kifogását elutasította.
A végzés indoklásában tényként állapította meg, hogy a hitelező a többször módosított Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján kifogást terjesztett elő a felszámoló mulasztása, valamint a Z. Bt. hitelező b) kategóriás hitelezői igényének besorolása miatt. Kifogásában kifejtette, hogy a P. és T. Rt. hitelező az adóssal szemben fennálló 56 746 323 Ft tőke és kamatai igényét 15 000 000 Ft vételárért átruházta az I. Kft.-re, aki tovább engedményezte a követelést a Z. Bt.-re. A hitelező álláspontja szerint az engedményezési szerződésekben téves az adós teljes vagyonán fennálló zálogjog feltüntetése, mivel a P. és T. Rt. a csatolt közjegyzői okiratok szerint a vagyont terhelő zálogszerződést ingót terhelő zálogszerződéssé alakította át. Kifejtette továbbá, hogy a faktorálási szerződésből megállapíthatóan a Z. Bt.-re az eredetileg 10 000 000 Ft tőkeösszegű kölcsönszerződésből eredő követelés került engedményezésre, a közjegyzői okiratba foglalt további két szerződés nem, ebből következően csak az engedményezéssel érintett szerződésből eredő követelést sorolhatná be a felszámoló a Z. Bt. b) kategóriás hitelezői igényeként.
A felszámoló érdemi észrevételében a kifogás elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy az engedményezési szerződések mellékletei pontosan meghatározzák a biztosítékokat. Mindkét szerződés, illetve melléklete alkalmas volt arra, hogy az illetékes földhivatal a jelzálogjogokat bejegyezze. A felszámoló becsatolta a hitelező kifogásában külön kiemelt két k-i ingatlan tulajdoni lapjának másolatát.
Az elsőfokú bíróság az előbbi tényállás alapján megállapította, hogy a felszámoló a Z. Bt. hitelezői igényét nem tekintette vitatottnak. Nem sértett jogszabályt, amikor az igényt a rendelkezésre álló iratok alapján sorolta be, amit igazolnak az ingatlan-nyilvántartási bejegyzések is. Miután az elsőfokú bíróság a hitelezői igény besorolásával kapcsolatos felszámolói intézkedést nem találta jogszabálysértőnek a kifogást a többször módosított Cstv. 51. § (4) bekezdése alapján elutasította.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező fellebbezett, a végzés megváltoztatását és a kifogása szerinti döntés meghozatalát kérte. Kifejtette, hogy a P. Rt. közjegyzői okiratba foglaltan három szerződést kötött az adóssal, az RK-9360-30/96. számú kölcsönszerződés alapján az adós 50 millió Ft kölcsönt vett fel, a HF-9360-1/96. számú kölcsönszerződés alapján pedig 10 millió Ft kölcsönt, míg az FS-9360-8/96. számú hitelszerződés alapján a P. Rt. 25 millió Ft hitelkeretet bocsátott az adós rendelkezésére. E szerződések biztosítékaként a K. belterületén lévő, 4012 hrsz.-ú és 4010/2. hrsz.-ú ingatlanokra keretbiztosítéki jelzálogjog került kikötésre. Az adós a P. és T. Rt.-vel 1997. szeptember 1-én RK-9360-20/97. számon újabb 50 millió Ft összegű kölcsönszerződést kötött. Ennek fedezeteként más ingatlanokra kikötött keretbiztosítéki jelzálogról állapodtak meg a felek. Ebből az utóbbi szerződésből eredő követelés, valamint a HF-9360-1/96. számú kölcsönszerződésből eredő követelés került engedményezésre a Postabank Rt. részéről. A hitelező álláspontja szerint csak a HF-9360-1/96. számú szerződésből eredő követelést lehet a Z. Bt. javára a karcagi ingatlanok tekintetében b) kategóriás követelésként besorolni.
Előadta továbbá a hitelező, hogy a felszámoló több ingatlan tekintetében nem vette figyelembe a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár - amelynek jogutóda a hitelező - első helyi jelzálogjogát.
A felszámoló az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte. A hitelező fellebbezésében foglaltak kapcsán rámutatott, hogy a jelzálogjogosultak közötti elsőbbség tényét önmagában nem befolyásolja, hogy a felszámoló a hitelezői igényt b) kategóriába sorolta.
A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan.
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (továbbiakban: Inytv.) 5. § (1) bekezdése szerint az ingatlan-nyilvántartás - ha törvény kivételt nem tesz - a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását hitelesen tanúsítja. Ha valamely jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek, illetve, ha valamely tényt oda feljegyeztek, senki sem hivatkozhat arra, hogy annak fennállásáról nem tudott. A (2) bekezdés szerint az ellenkező bizonyításáig az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogról és feljegyzett tényről vélelmezni kell, hogy az fennáll, és az ingatlan-nyilvántartás szerinti jogosultat illeti meg. A jogok, tények törlése esetén - az ellenkező bizonyításáig - azt kell vélelmezni, hogy azok nem állnak fenn. A (6) bekezdés értelmében pedig az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki az adatok helyességét, valósággal egyezőségét vitatja.
Az Inytv. 62. § (1) bekezdése b) pontja szerint keresettel kérheti a bíróságtól a bejegyzés törlését az az érdekelt, aki bizonyítja, hogy a bejegyzett jog elévült, vagy megszűnt, illetőleg a nyilvántartott tény megváltozott, illetve a c) pont szerint a bejegyzés kiigazítását kérheti a bíróságtól az, aki a téves bejegyzés folytán sérelmet szenvedett.
A felszámoló által csatolt tulajdoni lap alapján megállapítható, hogy a jelen eljárással érintett mindkét ingatlan vonatkozásában a tulajdoni lapon bejegyzésre került a Z. Bt. keretbiztosítéki jelzálogjoga 97 500 000 Ft erejéig. A hitelező által becsatolt engedményezési szerződésekből is az állapítható meg, hogy a hitelező előadásának megfelelően a HF-9360-1/96. és az RK-9360-20/97. számú kölcsönszerződések kerültek engedményezésre. Az engedményezési szerződések mellékletében pedig feltűntetésre került biztosítékként a karcagi ingatlanokra kötött keretbiztosítéki jelzálogjog is. Ez okiratok ismeretében a felszámoló helyesen sorolta be a Z. Bt. hitelezői igényét a többször módosított Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerinti kielégítési rangsorba.
Amennyiben a hitelező álláspontja szerint a Z. Bt. hitelező igényének besorolását megalapozó ingatlan-nyilvántartási bejegyzés téves, a hitelező - mint a téves bejegyzés folytán állítása szerint sérelmet szenvedett - indíthatja meg az Inytv. 62. §-ában meghatározott pert. A felszámoló önállóan jogosult eldönteni, hogy az adós érdekében áll-e valamely per megindítása. Perindításra a felszámoló nem kötelezhető. Kötelezettségeinek esetleges megszegésével okozott kárért - a Cstv. 54. §-a értelmében - a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. (BH 2002.27., 2001.292.)
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen határozott, amikor a hitelező kifogását elutasította. Ezért az elsőfokú bíróság végzését a jelen eljárásra alkalmazandó többször - lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvény és az 1997. évi XXVII. törvényekkel - módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) 6. § (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A hitelező fellebbezésében foglaltak kapcsán megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a többször módosított Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerinti kielégítési sorrendbe a felszámolás kezdő időpontja előtt zálogjoggal, óvadékkal biztosított követeléseket kell besorolni. A jogszabály nem rendelkezik arról, hogy a különböző ranghelyen levő jelzálogjogokat külön rangsorba kellene nyilvántartásba venni. A hitelezőt megillető esetleges első ranghelyet a vagyonfelosztási javaslat elkészítésekor kell a felszámolónak figyelembe vennie. (Legf. Bír. Fpk.VI.32.646/2001.sz.)